Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-27 / 226. szám
2 TOLNA MEOVF1 NPPfUSAÖ 1962. szeptember 27. Szkobelcin akadémikus átuyújtona Dobi istvánnak a Nemzetközi Lenin Békedíjat (Folytatás az 1. oldalról) Mérhetetlen örömmel nyújtom ma át önnek, Dobi elvtárs, mint a magyar nép hű fiának, a Nemzetközi Lenin Békedíjat. Az ön állami és társadalmi életben kifejtett eredményes tevékenysége a béke megvédésére, az általános és teljes leszerelés megvalósítására, a megoldatlan kérdéseknek tárgyalások útján történő békés rendezésére, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elősegítésére irányul. ön, aki két világháborút élt át, egész lényével gyűlöli a háborút, az emberiség egyik legnagyobb átkát. Mint a béke és a népek közötti barátság szenvedélyes harcosa, továbbra is küzd azért, hogy kiiktassuk a társadalom életéből a háborút, mint a vitás nem zetközi kérdések megoldásának eszközét. A szocialista tábor valameny- nyi országának népeivel együtt a kommunizmus építésén — a történelmi jelentőségű 22. kongresszuson elfogadott nagyszerű program szellemében — sikeresen dolgozó szovjet népnek is lét- fontosságú érdeke a tartós béke biztosítása a Földön. Ezért folytatja a Szovjetunió kormánya bckeszerető lenini külpolitikáját. Kedves Barátunk! Minden jóakaratú ember köszönti Önt a Nemzetközi Lenin Békedíjjal történt magas kitüntetése alkalmából. Az ön tevékenységének nemzetközi elismerése nemcsak az Ön személyes szolgálatainak méltó értékelését jelenti, hanem az egész magyar népnek a világbékéért folytatott harc ügyéhez való nagyszerű hozzájárulásának elismerését is. Engedje meg Dobi Elvtárs, hogy még egyszer forrón üdvözöljem önt és jó egészséget, további „Csak a józan eszüket vesztett sikereket kívánjak Önnek, a maemberek számíthatnak arra — gas állami poszton kifejtett ered- mondotta N. Sz. Hruscsov szov- ményes tevékenységéhez a tartós jet kormányfő —, hogy korunk- világbékéért folyó harcban, ban háború útján lehet megolda- Lelkesítse önt ez a magas ki- ni a szocializmus és a kapitaliz- tüntetés új tettekre a népek bé- mus történelmi vitáját.” kéje és boldogsága javára. Dobi István elvtárs beszéde Amikor átveszem öntől a Nemzetközi Lenin Békedíjat, hálámat és köszönetemet kell kifejeznem az ön elnöklete alatt működő bizottságnak, mely a kitüntetésre engem, oly megtisztelő módon, érdemesnek talált és személyesen önnek azért is, mert eljött hozzánk, hogy átadja nekem a kitüntetést. És hálámat fejezem ki a nagy szovjet nép, pártja és kormánya iránt, mert mi, a Lenin Békedíjban a Szovjetunió békeakaratának, a világ minden népe javára folytatott békepoli- tikájának jelképét is látjuk. Ebben az ünnepi pillanatban megint jelentkeznek bennem és kifejezést keresnek azok az el- fogódott érzések, amelyeket május elsejének előestéjén éreztem, amikor a díj odaítéléséről hírt kaptam. Gondolatok arról, hogy mekkora jelentősége van a Lenin Békedíjnak ezekben a nyugtalanságoktól és veszélyektől terhes, de ugyanakkor számunkra, az emberi haladás, a szocializmus tábora számára a legszebb reményekkel teljes időkben, amelyekben élünk. Éppen az idők teszik, a nemzetközi helyzet, hogy ezt a békedíjat korunk legszebb és legnagyobb kitüntetésének érez- zem. Ebben a véleményemben megerősítettek a népünk köréből, egyszerű dolgozó emberek ezreitől, társadalmi, politikai és tudományos szervezetektől, intézmények képviselőitől, állami, pártós közéleti vezetőktől, s a határainkon túlról, a világ minden tájáról általam tisztelt és előttem ismeretlen emberektől a békedíjjal kapcsolatban hozzám érkezett üdvözletek is. Úgy érzem, a mostani alkalommal helyes ezekről megemlékeznem, érettük, a bennük kifejezett gondolatokért szívből jövő köszönetemet és mély hálámat fejezem ki. Minden üdvözlet értékes állásfoglalás,' volt a béke ügyében, és ösztönzés, hogy fáradhatatlanul folytassuk küzdelmeinket a háborús fenyegetések ellen, és az emberi haladásért. Végig kell gondolnom, mit végeztem életem eddigi folyamán és különösen sokat kell időznöm a fasiszta elnyomás éveinél, akkori nehéz küzdelmeink emlékénél. Érzem, hogy a munkámban voltak eredmények és azokat jól esik számba venni. De tudom azt is, hogy voltak hibáim, tévedéseim, a küzdelmek során csüggedések, elernyedések és elmulasztott alkalmak, amelyekért felelős vagyok. S ha mindezt végiggondolom, arra a következtetésre jutok: legyen erőm, egészségem, mert még sokat kell dolgoznom, hogy erre a békedíjra, a benne kifejeződő elismerésre életem minden munkájának ösz- szességével valóban méltó legyek. És itt gondolok azokra, akik az évek, évtizedek folyamán mellettem voltak a munkában és a küzdelmekben. Munkások, parasztok, tanult emberek, elvtársak, akikkel együtt harcoltam, reménykedtem és lelkesedtem a múltban, amikor még olyan nehéz volt népünk élete s akikkel a felszabadulás óta együtt fáradozunk a szocializmus boldog világának felépítésén. Hiszem, hogy ők minden bizonnyal ezután is segíteni fognak nekem, támogatásukra ezután is számíthatok. És gondolok egész magyar népünk erejére, tehetségére, szorgalmára, a haladás és szocializmus ügye iránt tanúsított fogékonyságára és hűségére, mert tudom, hogy ez a békedíj velem együtt népünknek, pártunknak és kormányunknak is szól. Remélem, hogy velük együtt ezután is hasznosan, eredményesen tudom szolgálni a magam szerény képessége szerint a béke, a szocializmus, a kommunizmus, a népek békés egymás mellett élésének ügyét. Tudom, hogy az egész magyar nép nevében beszélek, amikor a mostani alkalommal is kifejezem a Szovjetunió iránt érzett szeretetünket, tiszteletünket, személyesen Hruscsov elvtárs iránt is, akiben mi nagy és szeretett barátunkat, és a béke ügyének első, és fáradhatatlan harcosát látjuk. Mély ragaszkodásunkat a szocialista táborhoz és a varsó szerződéshez való törhetetlen hűségünket. Ha ön, Szko- belcin elvtárs körültekint országunkban, lépten-nyomon találkozni fog ezekkel az érzelmekkel a nép körében. Megfigyelheti a szorgalmas munkát, a jóra való törekvést, a szocialista fejlődés eredményei felett érzett boldog elégedettséget. A törekvést, hogy tovább haladjunk előre ezen az úton, és a meggyőződést, hogy nyugodt életünknek, fejlődésünknek biztosítéka a Szovjetunió békepolitikája és Magyarországnak ehhez a politikához való hűsége. A világpolitika naponta figyelmezteti az államok vezetőit és az egyszerű embereket egyaránt, hogy ami a népek békés egymás mellett élését, annak lehetőségét illeti, sok a nyugtalanító jelenség, rengeteg még a tennivaló. Míg a Szovjetunió arra törekszik, hogy a föld nyersanyagkincsét, az emberi elme és tudomány csodálatos eredményeit az emberiség javára, a tömegek jólétének növelésére, az elesettek, gyengék felemelésére, az általános életszínvonal és a kultúra fejlesztésére fordítsuk, keressük az utakat és módokat a békés versengésre, a szellemi és anyagi javak rendezett cseréjére, a nemzetek közötti barátság és megértés elmélyítésére, addig a nyugati politikát — eléggé el nem ítélhető módon — még mindig az imperializmusnak a nagyhatalmi zsarnokságnak és erőszaknak, a gyengébbek elnyomásának és kizsákmányolásának, a nagytőke korlátlan hatalmának szelleme hatja át. Ez a veszedelmes szemlélet, a nagy fegyverkezési üzletekhez való ragaszkodás, az emberiség sorsa és általános jóléte iránt tanúsított érzéketlenség nyilvánul meg a leszerelés elutasításában, a háborús fenyegetésekben, a provokációkban és a világ különböző pontjain kirobbantott és táplált válságokban. Világos, hogy ebben a nehéz helyzetben a békeszerető népeknek komolyan és felelősséggel szembe kell nézniök a veszélyekkel, a legszorosabbra Össze kell fogni erőiket, ilyen értelemben kell élniök és politizálniok. Bizalmuk csak a Szovjetunió felé fordulhat, csak a szovjet hatalomban és politikában találhatják meg a védelmet az imperialista háborús fenyegetésekkel szemben. Ez a helyzet valamennyi szocialista ország népeitől, tőlünk magyaroktól is éber helytállást, nagy felelősségérzetet, fokozott munkát és erőfeszítéseket kíván. A Nemzetközi Lenin Békedíjat is ilyen értelmű figyelmeztetésnek érzem, mind a magam személyére nézve, mind egész népünk számára, s a megtisztelő bizalom kifejezésének, hogy mi ilyen munkára képesek vagyunk. Bízom benne, reménykedem, hogy nem leszünk méltatlanok a bizalomra. Kedves Szkobelcin Elvtárs! Még egyszer köszönöm önnek, hogy szíves volt eljönni hozzánk. Kérem, vigye el köszönetünket, üdvözletünket, jókívánságainkat barátainknak, elvtársainknak, a kommunizmust építő szovjet népnek. Vigye el nekik a béke és haladás érdekében a továbbiakban is végzendő munkára érzett elszánt akaratunk és elhatározottságunk, hűségünk és áldozatkészségünk hírét, önnek hosszú életet és boldogságot kívánok családja körében, és közéleti munkájában, és kívánom, hogy a világbéke érdekében végzett és ezután végzendő munkáját teljes siker koronázza. Az ENSZ-repülőgép tragédiáját vizsgáló bizottság semmitmondó jelentése Leopoldville (AP). Mint az AP jelenti, múlt héten az Észak-Ka- tangában lelőtt ENSZ-repülőgép ügyét kivizsgáló ENSZ-bizottság elkészítette jelentését. A gépre nehézgéppuskából lőttek a földről és a fedélzeten tartózkodó személyek közül két svéd pilóta meghalt, A bizottság jelentése az életben maradott személyek vallomását tartalmazza, de nem felel arra a kérdésre, hogy a központi kormány, vagy Csőmbe csapatai lőtték le a gépet. A térségben harcoló kormánycsapatok és a Csom- be-féle csendőrség egyaránt fel van szerelve nehézgéppuskákkal. Ferhat Ábbasz prokiamálta az Algériai Demokratikus Köztársaságot Algír (MTI). Algéria történetében jelentős változást jelentett 1962 szeptember 25, az algériai alkotmányozó nemzetgyűlés első napja, az egyéves törvényhozói ülésszak megnyitása. Ferhat Abbasz, a képviselők korelnöke 15 perces megnyitó beszédében a bel- és külpolitika főbb pontjait érintette. Hangoztatta, hogy az országnak erős és szilárd kormány kell, amely élvezi a nemzetgyűlés és a nép támogatását. Kijelentette, hogy mihelyt a pártot megszervezik, a párttagok szabadon nyilváníthatják véleményüket. A jövőt — mondotta — a nép konzultálásával lehet kiépíteni. Az európai képviselők felé fordulva Ferhat Abbasz ünnepélyesen megerősítette, hogy a felépítendő ország épp úgy az övék is lesz, mint az algériaiaké. Bár Algéria külföldi támogatást is igénybe fog venni, elsősorban saját magára számíthat — mondotta. Körvonalazva az algériai külpolitikát, Ferhat Abbasz bejelentette, hogy Algéria bár einem kötelezett politikát akar követnij nem állhat egyedül. A jószomszédi kapcsolatok kiépítése jelentős tényező a nemzetközi egyensúly szempontjából. Beszélt a Francia- országgal való kapcsolatokról. A függetlenség elnyerése után nincs ok, — mondotta — ami szembeállítaná Algéria népét a francia néppel; az eviani egyezményekkel összehangzóan a békés és gyümölcsöző együttműködés lehetséges. A megnyitó beszéd után a nemzetgyűlés ellenjelölt nélkül Ferhat Abbaszt választotta meg elnökévé. Az első, csaknem két órán át tartó gyűlésen a nemzetgyűlés elnöke után az elnökség tagjait is megválasztották. Az ülés végén Ferhat Abbasz az alkotmányozó nemzetgyűlés felhatalmazásával ünnepélyesen prokiamálta az Algériai Demokratikus Köztársaságot, „amely az algériai polgárok minden jogát biztosítja és kötelességeit megállapítja.” „A katonai törvényszék előtt kérem...” A legutóbbi spanyolországi sztrájkok ismét fokozott mértékben fordították a figyelmet a Franco-rendszer felé. Évtizedek óta szigorú cenzúra korlátozza a spanyolországi eseményekről érkező híreket, s a Franco-rendszer néhány évvel ezelőtt a Spanyolországba látogató Nobel-díjas írót, He- mingwayt is megfigyelés alatt tartotta. A spanyol nép nyomora azonban ismeretes az egész világ előtt, s az elmúlt hónapokban lezajlott sztrájkmozgalmak, amelyekben százezrek vettek részt, az egész világnak bebizonyították, hogy a katonai fegyverekre épített Franco-re- zsim már a legnagyobb terrorral is csak alig tudja fenntartani magát. Francóék a sztrájkok után fokozzák a rendőri terrort, s egymás után fognak perbe becsületes hazafiakat, kommunistákat, demokratáidat, s mindenkit, akit meggyőződése szembeállít a véres fasiszta diktátorral. Jellemző arra a terrorra, amely ezekben a napokban dúl Hispániában, hogy Vidal Nicolas költőt, aki nem is tagja a kommunista pártnak, egyszerűen azért ítélték hatévi börtönre, mert mint az ítélet mondja, „életszemlélete marxista". Hasonló büntetéssel sújtották Enrique Munjos ügyvédet azért, mert 31 sztrájkoló munkást védett a bíróság előtt. Az Humanité most részleteket közölt arról a tárgyalásról, amelyen Ramon Ormazabal és kilenc társa ellen hoztak ítéletet. A vádlottak egy része nem tagja a kommunista pártnak, s haladó gondolkozásuk miatt kerültek a vádlottak padjára. Az Humanité beszámolójában ezeket írja: „A tárgyalás bővelkedett drámai jelenetekben. Amikor a bíróság elnöke Antonio Gimenez Pericas újságírót hallgatta ki, feltette a kérdést: Tagja ön a Spanyol Kommunista Pártnak? Pericas hallgatott, majd pillanatnyi habozás után a per fővádlottja, Ramon Ormazabal felé fordult, aki a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. — Ormazabal elvtárs, — mondta szilárd hangon — itt, a katonai törvényszék előtt kérem, vegyenek fel a kommunista párt tagjai közé.” / A madridi per a spanyol kommunisták helytállásának, bátorságának nagyszerű példája volt. Ormazabal, az elsőrendű vádlott, büszkén jelentette ki a bíróság előtt: „Mindig kommunista voltam, és az is rna- radok. A Spanyol Kommunista Párt egyik vezetője vagyok!” Franco és pribékhada most megfélemlítéssel igyekszik gátat vetni a fokozódó elégedetlenségnek és a spanyol kommunisták növekvő befolyásának. Ez a kísérlet azonban egyre inkább reménytelen, mert a spanyol dolgozó tömegek, a Spanyol Kommunista Párt vezetésével mind erőteljesebb harcot folytatnak a fasiszta diktatúra ellen. ;Kévéé munkával sok pénzt kereshet az a tsz, vagy egyéni termelő, aki a tökmagot összegyűjti. Az étkezési minőségű tökmag ára: 550,—Ft/q Az olajgyári minőségű tökmag ára; 450,—Ft/q A tökmagot felvásárolják a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat kirendeltségei. ___________________________(167)
