Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

19G2. szeptember 26.

£ Déryné Színház, a kecskeméti Színház, a Pécsi Nemzeti Színház — Ifjúsági filmvetítések — ismeretterjesztő előadások a szekszárdi városi művelődési házban

Októberrel ismét megkezdődik a rendszeres kulturális évad a megyeszékhelyen is. A szórványos előadások után a következő hónaptól kezdve rendszeresen szerepel Szekszárdon a Déryné Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, a Kecskeméti Katona József Színház, a Kaposvári Csiky Gergely Színház és az Országos Rendező Iroda. A tervek szerint havonta három-négy színielőadásra kerül sor a városi művelődési házban.

Októberben az Állami Déryné Színház társulata Dihovicsni j: Nászutazás című zenés vígjátékával vendégszerepei, a Kecskeméti Katona József Színház Németh—Perényi: Simonyi Óbester című nagyoperettjét mutatja be, a Pécsi Nemzeti Színháztól pedig Sólyom László: Válóper másodfokon című színművét láthatjuk.

A művelődési ház az új színházi évadban bérletrendszert vezet be. Az eddigi érdeklődésből arra lehet következtetni, hogy a bérletesek száma meghaladja majd a százat.

A színházi programhoz hasonlóan változatosnak és bőségesnek ígérkezik az ismeretterjesztés is. A múzeumi hónap keretében történelmi és irodalmi ankétot rendeznek, amelyen dr. Mészáros Gyula múzeumigazgató és Kaszás Imre országgyűlési képviselő tart

előadást. Kétszer tartanak a hónap folyamán ismeretterjesztő filmvetítést, amelyeken rövidfilmeket mutatnak be. A vetítéseket filmtotóval kötik össze. A látogatóknak különböző, a filmmel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniok, s a legtöbb találatot elérőket jutalmazzák. A Nemzeti Színház megalakulása, megnyitása és első évtizede 1949- ig címmel tart színháztörténeti előadást dr. Cenner Mihály színháztörténész.

Októberben tartják meg a Nők akadémiája, a Szülők akadémiája és az Ifjúsági akadémia első előadásait. A Nők akadémiája első előadásának címe: A nők egészségtana, a Szülők akadémiájáé: A szülők tekintélye. Az Ifjúsági akadémia pedig Az eszménykép és példakép című előadással kezdődik.

A városi művelődési ház munkája ezen kívül még sokrétű, az itt felsoroltak a művelődési házban sorra kerülő előadások, rendezvények.

Az októberi műsor változatosnak és bőségesnek ígérkezik. Amennyiben ezt maradéktalanul megvalósítják és az azután következő hónapokban is hasonló rendezvényekkel szolgálják a megyeszékhely lakosságának szórakozását, művelődését, úgy a tavalyinál sokkal gazdagabb népművelési évadra van kilátás.

A közlekedést biztonságossá tevő iker-tükröt szereltek fel a hőgyészi vasútállomásnál

Gyorsul a közúti közlekedés. I Egyre több korszerű, nagysebességű jármű kerül a közutakra. S ez a tény követeli, hogy többet törődjenek illetékes szervek a közlekedés biztonságossá tételével. Az útszélesítések, az új KRESZ egyebek között azt a célt szolgálja: biztonságossá, gyorssá tenni a közúti közlekedést.

S egyre többet hallunk arról, hogy a közlekedéssel kapcsolatban lévő vállalatok a maguk területén is megtesznek mindent, hogy biztonságos legyen a közlekedés.

Az év elején, a rendőrség javaslatára a Hőgyészi Állami Gazdaság vezetői elhatározták, hogy egy közlekedési iker-tükröt állítanak fel az általuk legjobban igénybevett közlekedési helyre, így a hőgyészi vasútállomás lejárójával szemben állítják majd fel az iker-tükröt.

I Pénteken érkezett meg a gyártól a tükör és már szombaton felállították a gazdaság dolgozói a kijelölt helyre. A végleges beállításra csak hétfőn került sor, mivel az oszlop betonozásának két napot »érni« kell. A felmérések szerint az említett lejárónál a gazdaság gépkocsijai naponta több órát kénytelenek voltak állni, mivel a nagyforgalmú útra való ráhajtás körülményes. A tükör felállítása gyorsabbá és biztonságosabbá teszi a közlekedést.

A megyében először a hőgyészi gazdaság állított fel közlekedési tükröt, bízunk abban, több vállalat, községi tanács határozza el e hasznos szerkezet felszerelését.

A közlekedést segíti az új tükör, de szükséges, hogy a sza- kályi lakosság védje, óvja azt, hogy minél tovább szolgálhassa a gépkocsizók biztonságát.

(Folytatás a 3. oldalról.)

— Az a baj, hogy nagyon fenn hordjátok az orrotokat!

— Nézzétek ezt az orcátlant! Hát talán mi járunk folyton az irodára, hogy helyezzenek bennünket máshová?

Gál Péter arca piros lett, mint a pipacs.

— Eredj, te csitri, — mondta dühösen. — De mindent meghallasz.

— Tudom istenem, leszedi rólad a keresztvizet Zsiga bácsi.

— Szedi, amíg hagyom. Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Elvégre én is ki tudom nyitni a számat, ha nagyon akarom.

— Felőlem ugyan nyithatod. Csak vigyázz arra, amit mondasz. Beszélni mindenki tud, csak legyen is igaza.

— Ti könnyen vagytok ott a kertészetben. Elviháncoltok, pletykáltok, közbe-közbe riszáljátok a derekatokat, aztán vége a napnak, megvan a munkaegység.

— És a répaegyelésnél ki dolgozott a legtöbbet? A lányok! Ki palántázott hétszámra a tavaszon? Ügy fájt a derekunk estére, hogy nem bírtunk kiegyenesedni. Ez neked derékriszálga- tás?! Szégyellhetnéd magadat. Mi lenne veletek a lányok, az asszonyok nélkül? Meg se tudnátok élni a világban.

Péter kénytelen volt visszavonulót fújni, ám úgy cselekedte ezt is, hogy lehetőleg megmaradjon a férfibecsület:

— Most már hagyd abba, mert betapasztom a szádat, te, — s úgy nézett a lányra, ahogy csak nyár elején tudnak nézni a legények.

— Betapasztod ám, amit én

gondolok.

Kora délutánra széliében beszélték már az öregek között is, hogy este gyűlést tartanak a fiatalok. Még a munka is hamarabb abbamaradt azon az estén. Hét óra tájban már mindenkit behozott a vontató a faluba.

Vacsoráztak, tisztálkodtak a fiatalok, Farkas Ilona pedig két- három leánytársával az iroda- helyiséget tisztogatta, hogy lehetőleg minden rendben legyen. Már amennyire rendben lehet valami egy ilyen nyomorúságos helyiségben, mint ez az iroda is. Utött-kopott asztal, körülötte

Jqazi meqirth

\ vita éles és heves volt.

Nem mondhatom, hogy egyoldalú, mert a sok ellenvetés között legalább annyi aggodalom is meghúzódott. Azt sem, hogy azok, akik megpróbáltuk megkeresni a mindannyiunknak leginkább megfelelő választ, nem voltunk néha kétségek között. S mindez érthető, hiszen arról a kérdésről polemizáltunk: nem

lcönnyelműség-e kijelenteni még napjainkban is, hogy a származásbéli kategóriákat, illetve az ezek szerint történő ítéletalkotást nagyjából megszüntetjük, s a legfontosabb elvként azt fogadjuk el: milyen az illető hűsége társadalmunkhoz, vállalja-e a ráeső részt népünk munkájából, s egyáltalán, alkalmas-e annak a posztnak a betöltésére, amelyik az ő esetében szóba került.

Volt, aki azt mondta: az efféle megfogalmazás krízishez vezethet. A krízis alatt kimondatlanul ott érezzük a félelmet: attól félt az illető, hogy — szavait idézve — ez a bizonyos „osztálybarátság” ismét elvezethet egy hasonlóhoz, amilyen hat évvel ezelőtt volt, s aminek egész társadalmunk látta kárát, vagyis a res- taurációs veszélyhez, az ellenforradalomhoz. Első hallásra talán igazat is lehetne adni az aggódónak, de ez a kérdés sokkal bonyolultabb, sokrétűbb, szétága- zóbb. Csak egyet a sok oldal közül. Rejt valami veszélyt magában az a tény, hogy nálunk a volt kizsákmányoló osztály egyes képviselői is részt kapnak a gazdasági élet irányításában. De ennek ellenkezője sem kisebb probléma, mert nagyon sok kiváló, nagy termelési gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező szakembert kellene nélkülöznünk, ha kihagynánk őket számításaink közül.

Ismertem egy fiatal, ambiciózus mezőgazdászt. Az ötvenes évek elején csak félig megalapozott vádakkal bíróság elé került. Maga azt mondja ma: amit rosszul tett abban az időben, nem véletlenül tette. Szándékai arra irányultak, hogy gyengítse azt a rendszert, amelyik gátat szabott a szabad vállalkozásnak, őt és apját kiforgatta vagyonából. Büntetését letöltötte, s később egy termelőszövetkezetbe került. Évekig dolgozott ott, s munkája nyomán évről évre javult a közös gazdaság, emelkedett a tagság jövedelme. A közelmúltban találkoztam vele ismét. A fővárosban van, a mezőgazdaság irányításában fontos szerepet játszó szervnél dolgozik, komoly beosztásban. Nem rehabilitálták, de megfelelően figyelembe vették, hogy az eltelt évek meggyőzték arról: könéhány billegő lóca. Ügy ütötték össze az ácsok, ki tudja mikor, heverő lécdarabokból. Szék alig álcád néhány.

Dehát a vezetőségnek hiába mondja az ember azt is, hogy csináltassák meg végre azt a rossz rádiót. Lehetne hozzá lemezjátszót kapcsolni és táncolni. Beszélhet az ember, a tüdejét kibeszélheti! Bár amikor jó volt a rádió és véletlenül egyszer-egy- szer tánczenét is hallgattak rajta, az idősebbek morogtak, hogy minek hallgatni, hiszen nem muzsika, macskazene az. Ügy vannak ezzel is, mint a nylonharisnyával, meg a csókálló rúzzsal. Ilonkára rászólt már keresztapja is, hogy mit kisasszonykodik, „minek a nájlon ...”

Piros terítő kerül az asztalra, meg néhány cserép virág. Kisöp- rögetnek, néhány hamutartó is kerül valahonnét, megnézik, égnek-e a villanyok, s aztán amikor mindent rendben látnak, egyik pillanatról a másikra eltűnnek hárman háromfelé, hazaszaladnak magukat is rendbehozni egy kicsit.

(Folytatjuk)

zöttünk a helye, s nem azon a másik oldalon, amelyik néha kígyót, békát kiabál ránk, de képviselői már tudják, pozícióik gyengülnek, s álláspontjuk realitás nélküli. Nem könyvek, brossúrák, hanem az élet sok kérdése győzi meg őket arról, hogy megszűnt nálunk a kapitalizmus visszaállításának társadalmi és gazdasági lehetősége. Egyszerűbben szólva: bázis nélkül maradtak. Nézeteik igazolásához nem találnak érveket, ideiglenesen ugyan belekapaszkodnak jelenségekbe, de ők maguk is tudják: ami ma hiba, azt holnap felfedezik, s tesznek azért, hogy mielőbb megszűnjön.

\T í tapa rtn ereim egyike azt ’ mondta: tulajdonképpen

már az iskolázásnál sem vesszük figyelembe annyira a származást. Nos, ez igaz. De tegyük hozzá mindjárt: furcsa paradoxonok keletkeznének, ha görcsösen ragaszkodnánk olyasféle kategóriákhoz, amilyenek alapján dolgoztunk tíz évvel ezelőtt. Például: az akkori munkás, akiből igazgató lett, már nem kimondottan munkás, s a közben született gyermeke mégkevésbé. A megítélésnél, elbírálásnál már csak mint alkalmazott jöhetne számításba, s ez hátrányt jelentene számára. És egy érdekes tapasztalat. Felvételt hirdettek egyik zeneiskolánkba. A bizottság az általános iskolában elért osztályzatokat vette alapul, s amikor így megnézték a felvettek származását, kiderült: többségük munkás és paraszt szülők gyermeke. Nem volt rossz az arány, nem is lehetett, hiszen az eltelt évek során a munkások és parasztok gyermekei műveltségben, képzettségben elérték, sőt túl is haladták a régi polgári, vagy kispolgári családból származók műveltségét.

Az összes kérdések között azonban talán a legfontosabb és a legfigyelemreméltóbb az a bizonyos osztálybarátság, amiről a korábbiakban már említés történt. Erre határozott nemmel kell válaszolni, mert — bár többen

próbálják az ellenkezőjét bizonygatni — nincs rózsás osztályölelgetőzés. Az ellenség az ellenség, s ennek megfelelő bánásmódban részesítjük. Nem zárhatjuk azonban ki az életből azokat« akik, ha még nem is teljes meggyőződésből, de józan belátásból velünk tartanak. Tudjuk: a kispolgárság és az értelmiség számottevő részének gondolkodása» ban még hatnak a régi világ eszméi, a tőlünk idegen deológiai áramlatok és nézetek. De vajon az-e a módja ezek felszámolásinak, hogy egy tollvonással elintézzük őket, s rámondjuk: kutyából nem lesz szalonna. Ez nagy hiba lenne, rengeteg indokolatlan sebet okozna, még azokat is szembe fordítaná velünk, akik most mellettünk állnak. Mondanák ugyanis, hogy mi csuk papolunk a szocialista humanizmusról« a megértésről, de pontosan az ellenkezőjét tesszük.

IV em szünetel nálum; az osz- tályharc, nem is mondett le erről a párt és társadalmunk vezető ereje, a munkásosztály. Ezt a harcot azonban sokkal nehezebb megérteni, meglátni, mint azt, ami mondjuk tíz évvel ezelőtt volt ismeretes e fogalom alatt. Ma ugyanis elsősorban ideológiai területen folyik a küzdelem. Nem mondunk le ugyanis arról, hogy az értelmiség a parasztság, és más rétegek világosan megértsék: a párt által vezetett ideológiai vonal a helyes, s nem az ő régi nézeteik. A szocialista nemzeti egységre való törekvés nem feltételezi az osztálybékét. Ennek kívánása, vagy gya-corlata elvtelenség lenne, ami viszont idegen a párt politikájától. Az egységért folytatott harc azonban fontos, s ennek megértése nem egyértelmű a szocializmusról való lemondásról, sőt: tulajdonképpen a szocializmus felépítésével kapcsolatos elvi és gyako lati kérdéseknek igazi megértését jelenti.

Sa. I.

A% idős tanácstag

Rendezett az út a Széchenyi utcában, a járda és a kocsiút is. Az ember pedig azt gondolná, hogy a központtól távol már kevesebb gondot fordítanak a rendre. Simontornyán a faluvégi utcácskában a végén már csak egyik oldalon vannak házak, de tisztaság, rend tekintetében akár főutcának is beille- ne.

Itt találom meg idős Horváth Lajos házát is. Háza nem különb, de nem is alábbvaló a többinél. Barátságosan invitál beljebb, amint benyitok hozzá, s életéről, munkájáról érdeklődöm nála.

Nyugdíjas, néhány nap múlva, októberben lesz egy éve, jól megérdemelt pihenését tölti. Aktív pihenő ez. 1954. óta tanácstag, s jó másfél éve a végrehajtó bizottságba is beválasztották. Mindig van számára munka, megbízatás mind a végrehajtó bizottság, mind a választók részéről. Ez magyarázza, hogy mintha még mindig munkában lenne, reggelenként megjelenik a tanácsházán

megbeszélni a teendőket. Útja ezután a földművesszövetkezetbe vezet, ahol szintén van megbízatása: felügyelő: felügyelő bizottsági tag.

Mi hajtja, mi mozgatja az idős bácsit, hogy pihenésének óráit meg-megszakítva, saját gandjai mellett utcája, községe ügyeit, bajait is vállára vegye.

— Nem is lehet elmondani azt az érzést, ami engem eltölt. Jól esik látni, hogy amit 1919 óta mindig vártam, az most itt terebélyesedik előttünk, az épülő, boldogabb világ. Választóim megtisztelése is kötelez.

Nagy, országrengetö dolgok természetesen nem történnek itt a periférián. De boldogan sorolja, hogy évekig probléma volt a közvilágítással — most megoldották. Elhanyagolt állapotban volt az utcában a fahíd, de amikor hozzáfogott megcsinálni, többen csatlakoztak hozzá. Együttes erővel gyorsabban, jobban ment a munka. S hogy tiszta, rendest az utca, az ő munkája U benne van.

(Sz-E)

Fegyelmi bizottságok alakultak az építő- és építőanyagipari munkásszállásokon

Az országban mintegy 150 munkásszállás alakította meg a fegyelmi bizottságot, amely felelősségre vonja majd a szállásrend megbontóit, a társadalmi tulajdon megsértőit és a szocialista együttélés rendzavaróit. A lakó- közösség érdekeit sértő kisebb ügyekben fegyelmi határozatok alapján, szóban és írásban figyelmeztetik, vagy megróják a hanyagokat, de ezek az „ügyfelek” nyolc napon belül a szállásbizottságoknál fellebbezhetnek a határozat ellen. Súlyosabb esetekben a fegyelmi bizottság javaslatot tehet a lakót alkalmazó vállalat igazgatójának és a szakszervezeti bizottságnak, hogy küldje el a szállásról a notórius rendbontót.