Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! TOLNA MEGYEI •V-waGYaÜ 'S l O C ÍA L..I S T.Á'-.MÜ N K Á S P A' R 1 - TÓI Ha- m.E G YE1.'- BIZOTTSÁGA -ES A Mß.H Szakmunkásvizsga után Községfejlesztés Ezekben a hetekben készülnek a községfejlesztési tervek megye- ezerte. A tervkészítés idején meg­nyugvással könyvelhetjük el eredményeinket: önteltség nélkül mondhatjuk, hogy a tanácsok és a lakosság összefogása nyomán ez évben is sokat fejlődtek a köz­ségek. A tervezett 25 és fél mil­lió forint nagy részét már fel­használták a tanácsok a tervek megvalósítása érdekében. Nem lenne azonban célraveze­tő, ha most eredményeinket hang­súlyoznánk s a hibákat elhallgat­nánk. Eredményeinkből le kell vonnunk a tanulságot: »Nagy fel­adatok megoldására vagyunk ké­pesek, és ennek szellemében bát­ran tervezhetünk a jövő évre". Ugyanakkor szükséges a hibák számbavevése, elemzése is. Bőven akadnak hibák, az egyik tipikus, a másik kevésbé a megfelelő tanulságot azonban valamennyi­ből le kell vonni. Minden évben sokat beszélünk róla, a következő évben mégis előfordul a képességeken felüli tervezés. Néhány évvel ezelőtt ki­alakult egy nézet, amely szerint a tanács csak akkor végez emlí­tésre méltó munkát, ha legalább kétmillió forint értékű művelő­dési otthont épít. Igaz, sok he­lyen hiányzik a modern művelő­dési otthon és több községben meg is tudták építeni. Ami viszont megvalósítható volt egyik községben, nem biztos az a másikban, s ami elérhető volt három éve. nem biztos az ma. Elrettentő példa még ma is a belecskai művelődési otthon ügye: már jónéhány éve, hogy hozzákezdtek az építkezéshez, de a kezdetnél nem tudtak tovább­jutni, mert elfogyott a pénzük. A falakat felépítették, itt aztán megakadtak. A nagymányoki strandfürdő ügye is évek óta va­júdik, mert felelőtlenül kezdtek az építkezéshez. Már veszély fe­nyegeti az eddig felhasznált pénzt is. Ennek ellenére az idén is több helyen kellett a felsőbb szervek­nek beavatkozniok a tervezésbe, mert erőt meghaladó tervet, vagy javaslatot készítettek. A tanács­nak jobban becsületére válik, ha lehetőségeit reálisan mérlegelve szerényebb, de megvalósítható terveket készít, minthogy olyan fába vágja a fejszéjét, amelybe végül beletörik. Az ilyen hely­telen szemlélet mögött rend­szerint az a megalapozatlan szá­mítás lapul, hogy ha majd hozzá- kezdtünk, s nem lesz pénzünk, a járás és a megye kénytelen lesz kisegíteni bennünket. Nem szerencsés az sem, hogy a társadalmi munkát legtöbb helyen alacsonyra tervezik, nem számítanak eléggé a szövetkezeti parasztság önkéntes munkájára, áldozatvállalására. Márpedig a közérdek elsősorban a szövetke­zeti parasztságot érinti, mivel a falvak lakóinak többsége tsz-tag. Sajnos, a távlati tervezésnél ki­derült, hogy egyes tanácsok nem tartják be a fontossági sorrend szabályát, és félő, hogy ez kísért majd most is. Nem engedhető meg, hogy akárkinek a nézete, akarata keresztülhúzza a fontos­sági sorrend elvét, mert ennek az egész falu kárát vallja. A köz­ségfejlesztési alap a lakosság hozzájárulásából tevődik össze. Viszonylag szerény összegek gyűlnek össze, ezért jól meg kell gondolni, hogy mire fordítják. És ez nemcsak eay-két tanácsi vezető, hanem az egész falu gondja. B. F, XII. évfolyam, 225. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szerda, 1962. szeptember 26. Bukarestbe érkezett a magyar országgyűlés küldöttsége Bukarest (MTI). Kedden dél­után a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlésének meghívá­sára Bukarestbe érkezett a ma­gyar országgyűlés tíz tagú kül­döttsége, Vass Istvánnénak, az országgyűlés alelnökének vezeté­sével. A magyar parlamenti küldött­ség fogadására a pályaudvaron megjelent Anton Moisescu, a nagy nemzetgyűlés alelnöke, Ion Coz- ma, a bukaresti néptanács végre­hajtó bizottságának elnöke, Aurel Málnásán külügyminiszter-helyet­tes, Dionisie Ionescu állami pro­tokollfőnök, valamint a nagy nemzetgyűlés több képviselője és a román társadalmi szervek veze­tő munkatársai. Jelen volt a küldöttség fogadá­sán Kuti Jenő, a Magyar Nép- köztársaság bukaresti nagyköve­te. Anton Moisescu a nagy nemzet- gyűlés és a román nép nevében szeretettel köszöntötte a küldött­ség tagjait. A magyar képviselők nevében Vass Istvánná köszönte meg a fogadtatást, a meghívást, és tol­mácsolta a magyar nép forró üd­vözletét A magyar országgyűlés küldött­sége tíz napot tölt Romániában. Megtekinti Ploesti, Brassó, Bacau és Vajdahunyad tartomány iparvi­dékét, mezőgazdasági egységeket tanulmányoz, ellátogat a tenger­partra, hogy megismerkedjék a baráti román nép életével és az ország szocialista építésében elért eredményeivel. A romániai Libera keddi száma szerkesztőségi cikkben köszönti a magyar parlamenti küldöttség lá­togatását. A lap hangsúlyozza, hogy a magyar nép képviselőinek baráti látogatása újabb alkalom a két ország és a két nép közötti szoros baráti kapcsolatok erősíté­sére. Egy évi tanulás után tett szakmunkás-vizsgát a Tolnai Pamut­szövőgyárban huszonegy fiatal lány. Az új szakmunkások közül néhányan — a legkiválóbbak — már önállóan dolgoznak, míg a többiek egyelőre tartalékszövői beosztást kaptak, helyettesítenek, ha betegség, vagy szabadság miatt »megüresedik« egy-két gép. Szefcsik Eta kitűnő eredménnyel tette le a vizsgát, ezért már az első napokban önálló munkával bízták meg, két szuperszélcs szövőgépet kapott, amelyen export-terítőt sző. Leonyid Brezsnyev Belgrádban Belgrád (TASZSZ). Leonyid Brezsnyev hétfőn délután koszo­rút helyezett el az ismeretlen ka­tona emlékművén, a Belgrád kö­zelében emelkedő Avala hegyen. Később Brezsnyev megkoszo­rúzta azoknak a szovjet és ju­goszláv harcosoknak az emlékmű­vét, akik a Belgrád felszabadítá­sáért vívott harcokban estek el. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke ugyancsak hétfőn szálláshelyén fogadta a Jugoszláviában akkreditált dip­lomáciai képviseletek vezetőit. Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság elnöke a szövetségi végrehajtó tanács új székházában hétfőn fogadást adott Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége elnöké­nek tiszteletére. A fogadáson jelen voltak a Brezsnyev kíséretében levő sze­mélyiségek, jugoszláv részről pe­dig Sztambolics, Kardelj, Ran- kovics, Csolakovics, Todorovics és más közéleti személyiségek, a szö­vetségi nemzetgyűlés képviselői, tábornokok és tisztek, valamint a Belgrádban akkreditált diplomá­ciai képviseletek vezetői. A fogadás baráti légkörben zaj­lott le. Az ENSZ-közgyűlés folytatta a politikai vitát Abbasz Aram iráni küldött be­szédében .először is köszönetét mondott azoknak az országoknak amelyek ‘ a légutóbbi földrengés után Irán segítségére siettek. Örömmel üdvözölte az algériai háború befejezését. Sajnálattal állapította meg, hogy sok nemzetközi probléma megoldásában semmiféle ha­ladás sem történt. Sürgette az ENSZ saját hadsere­gének felállítását. Ezután Vaclav David csehszlo­vák külügyminiszter emelkedett szólásra. Helytelenítette azt, hogy egyes ENSZ-akciók költségeit el akarják osztani az összes tag­államok között, mert ezeket a költségeket azoknak az orszá­goknak kell viselniük, amelyek agressziós cselekedetei miatt az ENSZ közbelépése szükségessé vált. Hangsúlyozta, a béke érdekei megkívánják a német békeszerződés meg­kötését és Nyugat-Berlin sza­bad, demilitarizált várossá minősítését. Csehszlovákiá alá fogja írni a szerződést a Német Demokratikus vww%vwwswwwwvvvasmvvwiAi<i rAr/nnnivv/uvn/wuvuwwvisA.v/jvj New York (AP). Az ENSZ- közgyűlés hétfő délutáni politi­kai vitájában Unda-Murillo gua- temalai külügyminiszter és Gar- cia-Inchaustgui kubai küldött után Popovics jugoszláv küldött lépett a szónoki emelvényre. A többi között kifejtette, hogy a komoly problémákat, mint amilyen a kubai is, csak a be nem avatkozás és az ön- rendelkezés elvének tisztelet­ben tartása alapján lehet és kell rendezni. Hangsúlyozta, hogy Nyugat-Ber- linnel kapcsolatban folytatni kell egy olyan megoldás keresését, amely számításba veszi a való­ságos helyzetet Németországban, mert csak így lehet minél előbb megszüntetni Közép-Európában ezt a veszélyes tűzfészket. Ju­goszlávia határozottan ellenzi a nukleáris kísérletek végrehajtását — mondotta a továbbiakban, s felszólalását azzal fejezte be, hogy méltatta U Thant ügyvezető főtitkár munkáját, s kifejezte azt a reményét, hogy U Thant si­keresen teljesíti funkcióit a jö­vőben is. Ketten várják a Várdombi Gépállomás igazgatóját: két fia­talember. Nemrég érkeztek. Egyikőjük Szekszárdrál, a má­sik Alsónánáról. Állnak, topog­nak a folyosón, a főmérnöknél már jelentkeztek, az egyik kar- társnőnél is, aki azt mondta nekik, legyenek türelemmel, az igazgató elvtárs délelőtt még megérkezik. Acsorognak hát a folyosón, mert a gépállomás hi­vatalnokai közül egyiknek sem jut eszébe hellyel kínálni őket, pedig ennyi igazán kijárna ne­kik. A két fiatalember közül az egyik hentes és mészáros. Sán­dor Rudolf a neve, a Tolna me­gyei Húsipari Vállalat dolgozó­ja. Kezében szorongatja a vál­lalat pecsétes levelét, amely ta­núsítja, hogy önként, saját el­határozásából jelentkezett trak­torosnak. Decemberig a Vár­dombi Gépállomáson akar dol­gozni, traktorvezetői jogosít­vánnyal is rendelkezik, tehát azonnal gépre ülhet. Vgy történt, hogy pár nappal ezelőtt oda megy hozzá a nor­más és megkérdezi: — Nincs kedve segíteni a mezőgazdaságot? , Vállat vont. Hentes a határban — Nem nagyon. Mit kell csi­nálni? — El kellene menni trakto­rosnak. Magának megvan a jo­gosítványa, s mindössze szűk három hónapról lenne szó. — Traktorosnak, az más. El­megyek — mondta a fiatalem­ber. Otthon beszélt feleségével, utána az igazgatóval, és hétfőn reggel már jelentkezett is Vár­dombon. Tudja mire vállalko­zik, de azt mondja „miért ne mennék, ha egyszer szükség van rám”. Nem csinál jelent­kezéséből nagy ügyet: munkás­ember, Társa, Döme János a Szek­szárdi Állami Gazdaságban ön­töző volt. Most, hogy munkája szünetel, eljött ő is traktoros­nak. Alsónánai lakos, de Sár­pilisen fog dolgozni. „Nem baj, oda megyek, ahol szükség van rám”. — így vélekedik. Ott találkoztam velük a Vár­dombi Gépállomás folyosóján, beszélgettek, és várták az igaz­gató elvtársat, aki bizonyára szívesen, és örömmel fogadja őket. A gépállomás hivatalno­kai közül azonban senkinek sem jutott eszébe hellyel kínálni a két fiatalembert. Úgy látszik, kevés a szék a Várdombi Gép­állomáson. Vagy más valami hiányzik? — szp — Köztársasággal, ha a nyugatiak erre nem is hajlandók. David ugyanakkor a tárgyaláson ala­puló megoldást sürgette, kiemel­ve, hogy a legutóbbi tapasztala­tok azt bizonyítják, még a leg­bonyolultabb nemzetközi kérdé­seket is meg lehet oldani tárgya­lások segítségével. Kifejtette, hogy nemcsak a népi Kína felvéte­léről kell tárgyalni, hanem fel kellene venni az ENSZ tagállamai közé a Német De­mokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársa­ságot is. Végül Kuba kérdésével foglalko­zott, elmondotta hogy Csehszlo­vákia baráti kapcsolatokat és át­fogó együttműködést teremtett meg Kubával és ezt a politikát folytatni fogja, tekintet nélkül arra, hogy másoknak ez tetszik-e, vagy sem. A hétfő délutáni politikai vi­tát a közgyűlés Crowe angol, és Unda-Murillo guatemalai küldött újabb rövid felszólalása után kedd délután 15 óra 30 percre (magyar idő) napolta el. A politikai felszólalások el­hangzása után a közgyűlés rá­tért az ügyrendi bizottság javas­latainak megvitatására. Nyolc­vannégy kérdés napirendre tű­zését minden ellenzés nélkül el­fogadták, beleértve Korea kérdé­sét és Portugália gyarmati po­litikáját is. A 85. napirendi pont az úgynevezett magyar kérdés volt. Amikor az ügyrendi vitában a délafrikai faji megkülönböztetési politika került sorra, Louw dél­afrikai külügyminiszter kijelen­tette, hogy országa továbbra is ellenzi ennek a kérdésnek a megvitatását, mert azt beavatko­zásnak tekinti Dél-Afrika bel- iigyeibe. A kérdést a közgyűlés napirendjére tűzte. A Kínai Népköztársaság fel­vételének napirendre tűzésekor a Csang Kaj-sek klikk képviselője tiltakozott, de vitát nem köve­telt, így a közgyűlés a kérdést felvette napirendjére. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents