Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-02 / 205. szám
TTOJTS 1WEOTET HFPUJSSD 196?. szept amber 2. e% o « GYERMEKEKHEK «* A F egyáról mondok most nektek egy mesét — mégpedig arról, hogyan is . .vettette meg az egész osztályt, és miként változott meg. Szokása volt, hogy osztálytársait mulattatta. Mindegy volt ám neki, hogy szünet volt-e, vagy éppen előadás. A történet azzal kezdődött, hogy Fegya és Grisa összecivakodtak a tinta tar tó miatt. És amint egymás kezéből kapkodták volna a tintatartót — a tinta kifröccsent és egyenesen Fegya homlokára. Először mérgelődött, de aztán, amint látta, hogy osztálytársai milyen jót nevetnek rajta, arra gondolt, hogy így még jobb' És nem mosta le homlokáról a tintafoltot. Csöngettek, és bejött a tanító néni. Megkezdődött az óra. Minden gyerek Fegya felé fordult és nevették a foltos homlokát. Fe- gyának ez nagyon tetszett, és új- jával még jobban szétdörzsölte a tintafoltot, sőt még az orra hegyét is bekente. Az osztályDan erre hangos nevetés tört ki. A tanító néni először nem tudta, hogy mitől van á nagy zsivaly és a nevetés, de csakhamar észrevette, mi történt. Lement a katedráról és megállt Fegya előtt. — Mivel festetted be az arcodat? Tintával? — Igen ... — Milyen tintával? Ezzel? — és a tintatartóra mutatott, amelyből kiloccsant a tinta. — Igen, ezzel... — mondta TINTA PA Nyikolaj Nosxov meséje Fegya és szélesen elmosolyodott. A tanító néni azonban komoran nézett rá és megcsóválta a fejét. — Ezt igazán nem kellett volna tenned! Igazán nem...! — Miért nem? — kérdezte Fegya és megijedt a tanító néni komor nézésétől. — Azért, mert ez vegytinta. Anilinfestékből készítették. Az anilin mérgező és szétmarja a bőrt. A bőr ettől viszketni kezd, majd felhólyagosodik, végül foltos lesz az egész arc... Fegya megrémült. Arca megnyúlt, és mentegetőzni kezdett: — Nem kenem be máskc>r az arcomat tintával... — dadogta. — Elhiszem, hogy nem teszed többé... — válaszolta a tanító néni és folytatta az órát. — Fegya elővette zsebkendőjét és azzal törölgette a tintafoltot, aztán itatóspapírral, de a tintafolt jól beitta már magát a bőrbe és nem akart eltűnni. Szomszédja radírt nyújtott neki. — Próbáld meg ezzel. Tinta- radir. Biztosan segít! Fegya megpróbálta a radirgumival is, de az sem segített. — Viszket? — kérdezte szomszédja aggodalmasan. — Ne ... em ... — mondta Fegya — úgy érzem, még nem viszket ... de lehet, hogy mégis... mintha viszkedne... én magam sem tudom, hogy viszket-e, vagy sem... Nézd csak, nem hólyagos még? — Nem látok még hólyagot, de CA csupa piros körülötte... •— válaszolta súgva szomszédja. — Piros...? Fegya megijedt. — Mitől lett piros? Biztosan kezdődnek a hólyagok! Ismét felnyújtotta a kezét és kérte, hogy engedje ki a tanító néni. — Viszket! — kiáltotta. Szinte nevetséges látván” volt. De a tanító néni mégsem engedte ki. — Nem baj. Csak hadd viszkessen. Máskor nem fogod az arcodat tintával bekenni. Fegya mintha tűkön ült volna, minden pillanatban az arcához kapkodott. Úgy érezte, hogv ••isz- ket és mintha a tintafolt helyén daganat lenne. — Inkább hagyd abba a dörzsölgetést... — mondta most suttogva Grisa. Végre csöngettek! Fegya elsőnek rohant a kézmosóba. Ott egész szünetben mosta az arcát, homlokát, szappannal és vízzel — miközben az egész osztály nevetett rajta. Végül is a tintafoltot sikerült lemosni és egy hétig nagyon komolyan viselkedett Fegya. Mindig azt várta, mikor tűnnek elő arcán a hólyagok. De azok nem jelentkeztek. Fegya azonban ezen a héten megtanulta, hogyan kell viselkednie óra alatt. Ezentúl csak a szünetben nevetett és nevettette pajtásait... Fordította: ________________ An taffy István Gólya-dalocska Kicsi gólya, kelep, kelep, merre szállsz, mondd, merre? Hogy találsz majd estg vissza, elhagyott fészkedbe? Jó anyukád hiába vár finom vacsorával, sirathatja fiókáját. könnye hullásával... De majd ősszel, ha útra kel, sok ezernyi gólya, elrepülhetsz akkor te is, tengereken túlra!... Sass Ervin élyeg gyűjtőknek Helyi kiadás is található a bélyegek között. Különösen sok és értékes ilyen bélyege van Svájcnak, ahol 1843—1850-ig az egyes városok külön-külön adtak ki bélyegeket. Ezek már nagyon ritkák, s így nagyértékűek. Magyar- országon ilyennek kell számítanunk az 1956-ban Sopronban készült 21 darabból álló felülnyomással készült úgynevezett .,Soproni kiadás”-t Értéke 5000 forint. Hiánylista alapján küldenek egymásnak a bélyeggyűjtők, mert ebből tudják meg, hogy a cseretársnak mire van szüksége. Ezek a listák rendszerint csak a bélyegek katalógusszámainak felsorolásából állnak, de a cseretárs ebből rögtön meg tudja állapítani, mely bélyegekről van szó. Különösen segít ez a nemzetközi kapcsolatokban a bélyegcserénél, mert a bélyegek részletes leírása idegen nyelven sok nehézséget okozna. Hibás nyomás nagyon keresett a különlegességgyűjtők között, mert a most már nagyobb mértékben bevezetett minőségvizsgálat egyre kevesebb ilyennek előkerülését teszi lehetővé. Ilyen hibás nyomás volt például 1945-ben az I. Béke-sorozatunknál a 4+12 P-ős bélyegen az N betű fordított nyomása a „népfőiskolák” szóban. Egy ilyen bélyeg értéke 200 forint. - ' P. Gy. Tréfás kérdések A sárkány, a paraszt, meg a róka 1. Hogy hívják kádár-nyelven a hordárt? 2. Melyik vonás nem tartozik Élt a nagy tavakban egy sárkány. Azzal fenyegette a környék parasztjait, hogy ha nem kap minden nap egy lovat ebédre, meg vacsorára, kiissza az éltető vizet még a folyókból is. így a szegény parasztok, amellett, hogy a kapzsi grófok is szívták a vérüket, kénytelenek voltak nap mint nap leróni a drága adót. Történt egyszer, hogy kiapadtak a tavak, így a gonosz sárkány kénytelen volt egy távoli folyóba vándorolni. De nem sokáig tartott ez sem, mert ebben a mederben is kiszáradt a víz. Egész nap ordított, vergődött a forró homokban, amíg csak egy arra vetődő vándor meg nem szólította: — Miért sírsz, te sárkány? — Hogyne sírnék, kedves barátom, látod, nincs ivóvizem, se élelmem. Kérlek, vigyél vissza a nagy tavakhoz, ott már biztosan van víz. Gazdagon megjutalmazlak. A vándor megsajnálta a legyengült sárkányt, kerített egy lovat, és felkötözte a hátára. Fél évig gyalogoltak, mire célba értek. Itt a sárkány belemerült a vízbe, jól teleszivta magát és kijött a partra. _ Add meg hát a jutalmamat, sárkány! — szólt a vándor. _ Még te követelőzöl! — ordított rá. — Nézd, hogy belevágott a kötél a húsomba! Hogy fájdalmam elmúljon, lovastól megeszlek. Azzal már kötözte is rá a vándort a lóra. Én nem kötöztelek rá ilyen erősen, sárkány! — rimánkodott. Egyszerre csak megjelent a róka. így szólt: _ Na, majd én igazságot teszek. — Amelyőtök kibírja az én h urkom szorítását, annak lesz igaza. Kezdjük a sárkánnyal. Na, az fel is feküdt engedelmesen a ló hátára, remélve azt, hogy a róka neki ad igazat. A róka meg intett a szegény vándornak. Hurkot dobtak a nyakára és úgy megszorították, hogy még a nyelve is kilógott a sárkánynak. Ki is lehelte a páráját mindjárt. így a szegények megszabadultak az egyik vérszopótói. KELEMEN ZOLTÁN az írásjelek közé? 3. Hogy búcsúzhatunk el Pistától? 4. És Lankától? 5. Hogy hívhatják Nagy Ákos kosárfonót? A legutóbbi Tréfás kérdések megfejtései: 1. Lekvár. 2. Elmereng. 3. Perdült. 4. Az. aki facipőben jár. 5. Ponty. Gyűjtötte: Hamar Lajos Ozora Törd a fejed! t. 2. 3. Az elmúlt heti Törd a fejed! rejtvényünk megfejtései: 1. Helypénz. 2. Kétélű fegyver. 3. Eső után Köpönyeg. Vasárnapi HUMOR U. S. farmerek Magyarországon — Farmer: Well! A kukoricásaink között sok hasonlóság van! (Szegő Gizi rajza) — A nagy forgalomra való tekintettel?... Ide tesszük!.» (Toncz Tibor rajza) Fő a helyes fogalmazás — Kennedy tanár úr: — Na, de Gaulle, hogy mondják ezt helyesen? — De Gaulle: — „Atombombát szeretnék!” (Gerő Sándor rajza) A túlbuzgó (Balogh Bertalan rajza)
