Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-19 / 219. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

19C2. szeptember 19,

Amikoz mezítláb száll ki az utas a vonatból

Napszemüveg, lapát, kardigán, őstermelői igazolvány, fényképezőgép a talált tárgyak között

Talán rohanó életünk következménye: ámbár más ok is közrejátszhat abban, hogy az emberek szórakozottabbak, feledékenyebbek, mint évekkel ezelőtt. Elfelejtjük, hogy mit viszünk magunkkal az útra, s csak amikor leszállunk a vonatról jut eszünkbe, hogy elmaradt a ballonkabát, az aktatáska. De nem veszik el a vonatban hagyott holmi.

A dombóvári vasútállomás fel- világosító irodájában vaskos könyvbe jegyzik az elhagyott és leadott dolgokat. Az idén már a második kétszáz lapos könyv felénél tartanak, tehát bizonyítja ez is, nem sokat törődünk apró utazási holmijainkkal. De nézzük csak, néhány nap alatt, augusztus végén és szeptember elején, csak ezen az egy állomáson mi mindent találtak a kocsikban.

Augusztus 21-én a 2143-as vonatban gyermekballonkabátot hagyott el egy utas. Még aznap jelentkezett tulajdonosa, Sigrai Bé- láné, szászvári lakos. Huszonhar- madikán használt aktatáska, olajos nadrág, női kuligán, lila napszemüveg, egy szeneslapát került a több száz talált tárgy közé. Augusztus 25-én- Fóris Lajos geré- nyesi lakos felejtette a kocsiban aktatáskáját, találtak ötven százalékos utazási igazolványt, őstermelői igazolványt, barna svájcisapkát. Huszonhetedikén mozgalmas nap volt ismét, úgy látszik, ekkor utaztak a szórakozott emberek. Nem kevesebb, mint tíz talált tárgyat adtak le a jegyvizsgáló kalauzok. Másnap Lengyel Ferenc, felesége kuligánját felejtette a vonatban, fiú zakó szaporította a sort. Találtak egy aktatáskát, cipőkanál és konyhakés volt benne. Cinkotai József viszszakapta elvesztett holmiját. Hu- szonkilencedikén használt kosarat, üres vászontáskát, gumiharisnyát, kötött nadrágot találtak. Másnap írógépet, sötétkék kalapot, és egy zakót, öt forint harminc fillérrel, és kiegészítette a sort még egy gyermekvödör, két vasfűrész, egy csomag hús.

Szeptember első napjaiban sok értékes dolgot hagytak az utasok a vonatban, elsején egy Beirax fényképezőgép, másodlkán egy ér télies retikül, harmadikán nyakkendő zakóval, és egy FED—2 fényképezőgép. Negyedikén egy öltöny munkásruha, gyermekbal- lonkabát, egy szatyor gyümölcs, zippzáras táska szaporította a talált tárgyakat. Persze egészen érdekes dolgokat is találnak a vonatban. így például arra lehet következtetni, hogy mezitláb ment el az utas, miután a vonatban felejtette égjük cipőjét — magas sarkú volt. Két női ruhának való divatos ruhaanyag, seprű, faláda, teljesen új kardigán.

S egyre szaporodik a raktárban az utasok által elhagyott, s az állomáson gondosan összegyűjtött holmi. Azt értékesebb dolgokért jelentkezik a tulajdonos, de a használt cikkekért nem is jönnek. Pedig hónapokig őrzik az állomáson, mielőtt elárvereznék. Sok munkát jelent ez a MÁV— nak, sok embert foglal le az utasok hanyagsága. Egy valóságos kis hadsereg dolgozik a MÁV-nál az elhagyott dolgok lajstromozásával, a tulajdonosok megkeresésével. Pedig ha kicsit is figyelmesebbek volnánk, mi utasok, sok munkától menthetnénk meg a MÁV-ot, magunkat pedig sok bosszúságtól.

— pj —

Előkészületek a megyei képzőművészeti kiállításra

Tolna megye képzőművészeti életének jelentős eseménye lesz a novemberben Szekszárdon megnyíló megyei képzőművészeti kiállítás. A képzőművész csoport legutóbbi megbeszélésén úgy döntöttek, hogy a tárlatot a szekszárdi múzeumban rendezik meg, majd a lehetőségekhez mérten bemutatják a megye nagyobb községeiben is. A megnyitás időpontját november hatodikában határozták meg.

Az elsősorban a dunaíöldvári művésztelepen készült képek elbírálását October 10—20 között vég zi el a Képzőművészed A np tagjaiból álló zsűri. Az előkészületek jegyeben folynak a tá gyalusok a Szekszárdi Béri Balogh Adám múzeummal is, mely a tárlat sz'nrelye lesz.

SZÁZAK ISKOLÁJA

— Az ozorai kívánság — Az elnök véleménye — Technikum a falvakban

Az iskola árnyas parkban húzódik meg, de a kerítéseken jóval túl nyúlik. Ha egy hasonlattal akarnám jellemezni csupán, azt mondhatnám: mint valami me- gyényi hasznos pók, szertenyújtja a csápjait Szekszárdtól Kurdig, másfelé meg Hőgyészig, s egyre tovább terjeszkedik, hinti a műveltség, a nagyobb szakértelem magvát széjjel minden faluban, s tanárainak áldásos munkája nyomán egyre több parasztember ismerkedik meg a korszerű agrotechnika elméletével és gyakorlatával.

S most már könnyű kitalálni, hogy a palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Technikumról szól majd ez az írás, amelyik a pa- lánki parkból immáron szétterjeszkedett az egész megyébe. Egy összefoglaló adat: a nappali osztályokon kívül működik a felsőfokú technikum tagozata 100 tanulóval, hamarosan indul ezen a fokon is levelező oldatás. ezen kívül 7 községben már most van. s 11 községben pedig a közeljövőben, vagyis az idei őszön, télen nyílik kihelyezett osztály. Elég egyszuszra elsorolni, hál még megbirkózni a feladatokkal.

Á magyarázat

Mártonfai Dénes, a technikum igazgatója fiatal, ambiciózus ember. Aki nem ismeri, könnyen azt mondaná rá, hogy nagyképzettségű mezőgazdasági szakember, mert arról sosem beszél, hogy pedagógus, de percek alatt olyan szakvitát tud kerekíteni a mezőgazdaság problémáiról, hogy az ember csak a fejét kapkodja, s a szavát ér rá csak figyelni. S amilyen az igazgató, olyan a tantestület is. Megismertem Kiss László tanárt, a levelező tagozat vezetőjét is és — nem szégyellem — lelkesedést tanultam tőle. A magyarázatról, az előbb már említett számszerű fellendülés okairól faggattam őket, s váltva válaszoltak.

— A magyarázat? — így Mártonfai Dénes. — Többféléből tevődik össze, egy azonban fix pont. Éspedig: a mai magyar paraszt ember nem a régi hagyományoknak él, kinőtte a faekés koncepciót. Megértette: jól gazdálkodni, többet termelni csak tudományos megalapozottsággal lehet.

Kiss László példával illusztrál:

— A múltkorában Szakályon jártait látogatóban ozorai szövetkezeti gazdák. Megnézték kihelyezett osztályunkat. Nos, az eredmény nem váratott magára: itt a kérés, szervezzünk náluk is hasonlót.

S ha már belejöttünk, menjünk végig ezen a problémán. A technikumnak ugyanis van egy másik előnye is. Arra készteti a falusi embert, hogy végezze el a nyolc általánost. Éneikül nem mehet tovább, s ez szinte felmérhetetlen jelentőségű a művelődési forradalom szempontjából.

Jövőre ezer hallgató

Arról beszélgetünk, hogy a kezdeti akadozás ellenére, az idei évre mennyire megnövekedett az érdeklődés a mezőgazdasági szakoktatás iránt.

— Jövőre már ezer hallgatónk lesz — mondja korántsem titkolt örömmel Mártonfai Dénes. — Hogy miként birkózunk meg a problémákkal, arról egyelőre csak elképzeléseink vannak.

Közben szó kerül az idei tervekről, amelyek mellett nem lehet elmenni csak úgy, némán. S ezekből ez derül ki. Dombóvárott konzultációs központot szerveznek, Ozorán, Pincehelyen, Tolna- némedin, Regölyben, Nagykónyi- ban, Dunaföldvárott, Hőgyészen kihelyezett osztályokat létesítenek. Néhol, mint például Dunaföldvárott és Hőgyészen, valószínű, hogy kettőt. Ezenkívül aztán Sárszentlőrinc-Uzd, valamint Murga, Kéty, Felsőnána és Medina, Szedres körzeti osztályt kap. S, hogy a sor teljes legyen: Deesen és Kurdon is szerveznek osztályokat. Nem szeretem a szu- perlativuszt. nem szoktam felsőfokban beszélni, de amit az iskola tanárai csinálnak az valóságos misszió. Az agrárműveltség terjesztésének missziója, alapja annak, hogy előbb-utóbb megteremtődjék a mezőgazdasági munkában olyannyira jelentős szakközép-gárda, a képzett brigádvezetők, a gazdálkodás minden csinját-binját ismerő munkacsapat-vezetők hálózata. Mert az iskolának ez a kimondatlan célja.

Keresünk néhány tanárt

Az oktató-nevelő munka nem könnyű. Aki ezt választja hivatásul, annak mindennel számolni kell. Még azzal is, hogy néha maga is úgy látja: szélmalomharcot vív. A ritka örömök a pedagógus vasárnapjai, ünnepei. Olyan napok ezek, amelyekre mindig szívesen emlékszik vissza. Mint Mártonfai Dénes egy vizsgára, ahol a minisztériumból ott járt bizottsági elnök ezt mondta:

— De sok okos ember, mondhatnám zseni van a puszták népének fiai között...

Mert meglepték a feleletek, a logikusan felépített válaszok. Az öröm mellett az igazgató is meglepődött néha egy-egy osztály vizsgáján, amikor látta: a munkában törődött paraszt emberek nem riadnak meg a tankönyvtől sem.

Mintha elragadott volna engem is a lendület. Pedig komoly üzenetet kell továbbítanom: pedagógusokat keres a technikum, akik vállalják a munkát, az áldozatot. Mert a közművelődési tárgyak tanításánál nehézségeik vannak.

Kiss László, a levelező tagozat vezetője ezt mondja erről:

— Sokkal nyugodtabban néznénk a tanév és a jövő elé, ha lenne még egy-két matematikafizika szakos tanárunk. Nem a könnyebbség kedvéért, hanem azért, hogy a mostaninál még többet tudjunk nyújtani hallgatóinknak.

Mennyi mindent el kellene még mondani. Alig esett szó az emberekről, az utazó tanárokról. Legközelebb azonban róluk fogunk beszélni, akik energiájuk, szándékaik javát arra fordítják, hogy mindent megadhasson hallgatóinak a »százak iskolája«.

Szolnoki I:

Iki az első termelőszövetkezeti szocialista brigádot megalakította

(Folytatás a 3. oldalról.)

forróságok tűnő emléke. Ügy gondolt a másikra, mint egy messzi-messzi ismerősre.

Ha az emberre eljön az idő, valahogy nehezére esik válni, és nem is vár, ha csak egy mód van rá. Erzsi is így volt ezzel. S most, hogy visszagondolt erre az estére s végiggondolta az elmúlt heteket. csak rándított egyet a vállán. Felmentette magát, még önmaga előtt is. Igen, Miklóst szereti.

Odakint a kutya nagy ugatással a kerítés felé szaladt. A kutyaugatás aztán örvendező csa- holásba csapott át: apjáék jöttek haza, valamelyik szomszédtól. Anyja előrejött, apja odakint maradt még kis időre. Lefekvés élőtt soha el nem mulasztotta megnézni a jószágot.

— Hát te még mindig fent sil- bakolsz? Azt hittük, már régen alszol, — ment oda Erzsihez s szemügyre vette a kézimunkát a lány kezében.

— Álhatók reggelig eleget, meg is unom.

— Na jó, jó, de legalább meg- ágyazhattál volna — korholta csendesen az asszony. — Persze, mert a tanító úr jár az eszedbe mindig. Csak bajunk ne legyen belőle, édes jó istenem — súgva tette hozzá —, már apád is tudja. Azt mondja, ha valami rosszat teszel, letöri a derekadat.

— Vigyázok én magamra, anyám.

— No jó, hiszen tudom én azt, kislányom, dehát csoda-e, ha fél

az ember. Nem vagy már gyerek, tudod, hogy milyen könnyen elronthatod az életedet. Ha másról lenne szó, én nem is bánnám, dehát nem való vagy te őhozzá. Ki tudja, mit akar tőled. Tanító egy parasztlánnyal. Hátha csak akarja, aztán mehetsz, amerre látsz, a szégyeneddel, hiszen úgyis szájára vett már a falu.

— Azok a lefeses szájú öregasszonyok ugyan kit nem vesznek a szájukra. Bele is betegednének. ha mindennap nem plety- kálkodhatnának. Édesanyám dolga, hogy melyiknek hisz, nekik-e, vagy nekem.

— Nekem az se tetszik, hogy több egy hónapjánál, amióta a bálba mentél vele, és még mindig nem jött el. Miért nem meri betenni a lábát a házunkba?

— Majd eljön, ha akar. Hátha még korainak tartja. Valamelyik nap meg arról áradozott édesanyám, milyen jóízűen elbeszélgettek a piactéren.

— Hát az igaz, de kivel nem beszél szívesen a tanító? Beszél az akárkivel, jó ember az, fene a fajtáját, csak bajt ne hozzon ránk.

Hirtelen abbamaradt a beszélgetés, mert belépett az apa. Ahogv kabátját letette, nagyot nyújtózott:

— Hű, de késő lett. Feküdjünk, holnap is nap lesz. Ha fölszikkad a föld, kapálni megyünk.

— Megyek én is, édesapám — rebbent fel Erzsi s szíves ajápl- kozása szemmel láthatóan jólesett apjának. Már éppen készült

valamit mondani, amikor a kutya odakint éktelen acsarkodásba kezdett.

— Jön valaki. Ugyan kit hoz ide az ördög, hiszen már mindjárt tizenegy óra.

Odakint lenyomták a konyhaajtó kilincsét... Két hosszú lépés hallatszott, s kitárult a szoba ajtaja. Az ajtóban pedig Csányi Elek.

— Szép jó estét mindnyájuknak.

— Neked is, fiam. Tán aludni nem tudsz, vagy más bai van?

— Csak az a baj, Bálint bátyám, hogy maguk becsaptak engem.

Az öreg Csendes csak akkor nézte meg a legényt. Látta is mindjárt, hogy bizonv nem a legjózanabb. Megpróbálta kedélyesebben fogni a dolgot:

— Ugyan ki csapott téged be, ne beszélj már bolondokat. Idejössz éjfélben, aztán elkezded fújni a magadét.

— A lányuk tudja, hogy én nem handabandázok. Kérdezzék meg csak tőle — és sokatjelen- tően hozzátette — ha ugyan még nem kérdezték.

Csendes Bálint a lányára nézett, aki zavarában azt se tudta hova legyen.

Apja kérdésére Erzsi válaszolt legénynek:

— Minek jöttél ide, ha előzném tudtál jönni? Gondoltad majd vár az a jó bolond, ha akar. Nem váUem. vedd tudomásul.

(Folytatjuk)

Pálinkás Jánosáé Valisko Joach -n íirigádvezetővel a »szocialista

területen«.