Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-02 / 179. szám
4 TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1962. augusztus t. Két világ vajúdása Nz öreg asszony k°pott k°—----------—--------------- szos, rozsd ásodó ollóval hadonászott. Földszínű, szürlíésfekete feje mögött érdes vonalú sziluettként rémlettek elő a házak, mintegy momentumai annak a régi világnak, amelynek szavai a vénasszony szájából fröccsentek elő, bele az újba, a szebbet, okosabbat ajánlók arcába. — Én tíz gyereket hoztam a világra — recsegett a száraz, kellemetlenül rekedt hang. — Mindegyiknél ez az olló segített, s nem bábaasszony kése. Azon átok van, az otthonban meg csupa rossz gyerekek születnek... Hangja messzire hallatszott, a hátul állók mosolyogtak, s magukban ilyesmit gondoltak: beszélhet ezeknek az ember, a cigány cigány marad végig, nem lehet rajtuk segíteni, két kézzel taszítják el maguktól a felvilágosító szavakat. Restek, tolvajok, sötétek, maradiak, éljenek akár Udvariban, akár a világ más pontján. A vita az Ignác család egyik fiatal asszonyának gyerekágya mellett robbant ki. Hiába volt a kérlelés, az asszonyt nem vitették kórházba. Csak a fenyegetés, a parancs segített, ami előtt meghunyászkodott az öregasszony, s a magát megmakacsoló férj is. De a suttogás szállt szájról szájra: a fiatalasszony nem jön vissza többet. S volt, akik sírtak, siratták az árvát, mert nehéz elszakadni a régitől, s még nehezebb elhinni, hogy abban a rettegett másban egyformán vigyáznak mindenkire, minden kismamára, még akkor is, ha az illető udvari cigány. IM j fejükben, kodásmódjukban nehezen gyökerezik meg a ma. Ragaszkodnak lélekölő hagyományaikhoz, s még a családszeretet is visszájára fordul náluk. Orsós Erzsébet esete példázza ezt. Négy gyerekkel maradt özvegyen, s a legkisebb most iskolaköteles. Úgy éldegéltek szociális segélyből, alkalmi munkából. A legkisebb gyermek nehezen beszél. Javasolták: vigyék el gyógypedagógiai intézetbe. Már a javaslatra kitört az előítélet az asszonyból. — Inkább megölöm — sziszegte gyűlölettel —, de nem adom oda. A többiek sem haltak bele, 6 is kibírja. Nincs szüksége iskolára, nem akar az pap lenni... S hogy szavának még nagyobb nyomatékot adjon, négy gyermekével felkerekedett, s meg sem állt, csak Tengelic környéki rokonainál. A családok pedig helyeselték tettét, mert azt vallják: a cigány nem akar úr lenni, nine* szüksége iskolára. Hogy műveltségre annál inkább? Idáig már nem vezetik a következtetést, csak a vállukat vonják meg, s esetleg megcsóválják a fejüket. A gyermek pedig azt csinál, amit akar. Vagy megy iskolába, vagy sem. A hiányzók közülük kerülnek ki leginkább. Csak akkor rettennek meg, ha büntetéssel fenyegetik őket, de másodszorra már erre is vállvonogatás a válasz. I Nyomtalanul eI------------------------- juk felett ti z enhét embernemesítő esztendő? Nem hagyott nyomot a lelkűkben, eszükben? Ezt azért mégsem lehet így mondani. Ha lassan is, de csak haladnak előre. Nagyokat döccennek néha vissza, nehéz eligazodni a saját világuk és az új vajúdása között: arról a restség, a munka nélküli élet, az élőskö- dés bizonytalan kényelme kacsingat rájuk, másfelől viszont a testet törő, de biztos létalapot jelentő munka. Merre mennek? A példa azt mutatja: néhányuk- ban már feltámadt az új iránti igény. Ha Igrjác György vasárnaponként felöltözik, csak a bőre színe és az ismerősök mondják meg, hogy a falu végi telepről való. Rendes munkása az állami gazdaságnak, s keresetéből népes családot tart el. Beteg apát, öreg anyát és öt gyereket. Mások még tovább jutottak. Kiléptek a félnomád életmódból. Közülük is elsőként tette ezt Ka- lányos Imre. Negyedmagával dolgozott esztendőn át, s év végén 40 ezer forint volt az az összeg, amit a magáénak tudhatott. Mond ták neki: Imre, vegyen telket, építsen. De Imre, aki a munkája után már nem per te, hanem maga volt a községben, csak a fejét ingatta: — Elmegyek a faluból, Tamási- x ban veszek magamnak házal, nem maradok itt, ezek között. . . i IS nemcsak beszélt. hanem tette is, amit mondott. Felkerekedett, s elment, lerombolt egy régi korlátot, s egy újat emelt helyébe, mert a rokonság azóta csak megvetéssel beszél róla. A mi fogalmaink szerint helyesen cselekedett, <>!: r >nHnn még azt mcnr' ják: kivakaródzott, s odébbáll!, derogált neki a rokonság, a régi nemzetségi ház. Sokáig lehet hallgatni beszélgetésüket. Jellegzetes akcentussal ejtik a szavakat. Az asszonyok tarka ruhájukban, kíváncsi és gyanakvó tekintettel méregetik az idegent. Rosszat sejtenek a jó szándék mögött is. Amit mond a látogató, meghallgatják, lehet, hogy el is gondolkoznak rajta, de aztán elfelejtik. Még egyelőre eleresztik fülük mellett a szavakat, de egyre többen fogadják be, s akik befogadják, azok döntenek a kétféle világ vajúdása közben, s birkózni kezdenek egy jobb, megbecsültebb életért. „ Sz. I. Több súlyos közúti baleset volt a hét végén Bíztunk abban, hogy július hónap „csendes” lesz, hogy kevés közúti balesetről kell tudósítani olvasóinkat. Sajnos, a hét végén hat súlyos baleset volt, hárman ismét életüket vesztették az országúton. Az egyik baleset halálos áldozata — mint arról tegnapi számunkban hírt adtunk — egy kerékpáros volt. MÉLY SZAKADÉKBA ZUHANT A TRAKTOR, VEZETŐJÉT AGYONNYOMTA A Tamási Gépállomás traktorával hajtott Bodor József Re- gölybe dűlőúton. A vezető elbóbiskolt, a gép egy 180 centiméter mély szakadékba rohant, felborult, s maga alá temette a vezetőt. Bodor a helyszínen meghalt. Sok traktoros-baleset a figyelmetlenségből következik. A vezető volt a hibás, mert ha olyan fáradt, álmos volt, senki sem kötelezheti járművezetésre, sőt kötelessége azt megtagadni. 17 ÉVES LÁNY HALÁLA AZ ORSZÁGÚTON A 61-es országúton haladt nagy sebességgel egy Pannónia motorkerékpár. Utasai feltehetően bál- r w«p"m w m ^ tm ^ m-'m-m (Folytatás a 3. oldalról.^ mellyel karácsonyra lepte meg magát. Pedig különben nem vénlányos. Diszkréten festi ajkát és arcát, körmeit ezüstfehérre lakkozza, középső újján vékony, köves gyűrűt hord, melyről egy-egy nagyon bizalmas percben el szokta árulni, hogy valamely régi, gyengéd kötelék emléke. Ilyenkor parányit sóhajt, nagyon-nagyon diszkrétet, alig észrevehetőt. így sóhajt majd mindig, ha fel akarja hívni a figyelmet valamire, vagy a figyelmét valakinek. S hogy ez a valaki kicsoda, mindenki tudja a tervosztályon és a szomszédos kereskedelmieknél, cáak épp az nem látszik észrevenni, akinek szól. Mert az a valaki aztán semmi mással nem törődik, mint a virágaival. _ Óh, azok a virágok! Ott állnak vaskos, kettős cserépsorokban a szobájának a laboratóriumra nyíló ablakaiban. Milyen szeretettel, mekkora gyengédséggel tudja gondozni a különleges fajtájú növényeket! Ha csak egyetlen morzsáját juttatná e gyöngédségnek arra, aki olyan régóta vár rá! Aranka kartársnő finoman sóhajt a gondolatra, ám kimondani eddig sohasem mondta ki. Most is, hogy fölsiet szobájába és íróasztalfiókjába süllyeszti táskáját és szatyrát, mindjárt ki is libben, nem véve észre, hogy szobatársai, elsősorban a szőke, frufrus Illésné és a kacér Jónás Gizi so- katmondóan összekacsintanak. Aranka egyenest a 224-es szobába nyit, melynek ajtaján a „Tervosztály” felirat alatt kis táblácskán többek közt ez a név olvasható: Keresztesi Ottó előadó. Aranka benyit, és vidáman köszön: Jóreggelt! Igen, úgy van, amint gondolta, s ahogy reggelről reggelre találja, évek óta. Keresztesi szaktárs az ablak előtt, kezében apró öntözőkanna, a kannából vékony sugárban permetez a víz a virágokra. Szikár alakja meghajlik, szép, hullámos ősz haján ezüstösen táncol a beömlő napfény. Úgy tetszik, nem is hallja a nő köszönését, annyira elmerül virágaiban. Aranka megáll egy kicsit, nézi. Micsoda ember! Csupa halkság, csupa finomság, és kedvesség. Félszeg, és mégis férfias. Hogyan tud egyedül élni egy ilyen ember? (Folytatjuk) ból tértek haza. A vezető ittas volt. A gyorshajtás következtében az útpadkára hajtottak, a kerékvető felborította a motort, s Pákolitz Erzsébet 17 éves elő- szállási lány olyan szerencsétlenül esett, hogy kórházba szállítása után két órával meghalt A motorkerékpár vezetőjét, Szabó József előszállási lakost őrizetbe vették. LAKATOS SÄNDORKÄT TEHERGÉPKOCSI ÜTÖTTE EL HÖGYÉSZEN Július 30-án súlyos gyermek- baleset volt Hőgyészen. Mint már annyiszor, most is az okozta a balesetet, hogy nagyforgalmú útvonal mellett felügyelet nélkül hagyták a gyerekeket. S szerencsétlenségre egy szabályosan haladó tehergépkocsi elé ugrott a járdáról a nyolc éves Lakatos Sándorka. A vezető lélekjelenléte mentette meg a gyermek életét, így csak sérüléseket szenvedett, s nyolc napon túl várható fel- gyógyulása. Sok szülő tanulhat ebből a balesetből: ne hagyják a gyermekeket az utak mentén felügyelet nélkül! A balesetek ügyében folyik a nyomozás. Mezőgazdasági könyvismertetés Voit Imre: A növénytermesztés gazdaságos gépesítése Az Állami Gazdaságok Üzemszervezési Kutató Intézetében végzett elemzések, továbbá sok gyakorlati tapasztalat és megfigyelés alapján mutat rá ez a könyv a gazdaságos gépesítés lehetőségeire. A számok tükrében vezeti le a gépesítés különböző formáinak hatását a jövedelmezőségre és a gazdaságosságra. Ismerteti azt a minőségi különbséget is, ami a múlt és a jelen nagyüzemeinek gépesítése között fennáll. Részletesen foglalkozik a különböző géptípusok üzemeltetésének gazdaságosságával. A könyv nagy segítséget nyújt az üzemvezetőknek, az agronómu- soknak, a mezőg".z<’~sági és műszaki szakembereknek egyaránt. A második kiadás számos új adattal bővült. Híradás a földekről Éjjel-nappal megállás nélkül szántani. Ez most az egyik legfontosabb és legidőszerűbb mezőgazdasági munka. A Várdombi Gépállomás két traktorosa, Csákvári Antal és Földi Antal a szekszárdi Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezet 100 holdas őszi- árpa-földjén végez éjjel mélyszántást. A Malomipari és Terményforgalmi Vállalat bonyhádi raktár- épülete előtt hosszú sorokban várakoznak a lerakodásra a környékbeli tsz-ek vontatói és gépkocsijai. Szállítják a kicsépelt gabonát. A bonyhádi Dózsa Népe Tsz 22 mázsás átlagtermésű búzáját a méréskor Schäfher Zoltán raktáros ellenőrzi. Alig került le az őszi árpa a teveli Kossuth Termelőszövetkezet egyik táblájáról, máris gyors tenyészidejű kukoricát vetnek bele. Bodai Boldizsár traktoros és Cseke Dezső gépkezelő végzi a vetést. (bj) PILLANATKÉPEK Szabadságon öreg erhber kapaszkodik egy egészen fiatal férfi karjába. Tizenkettőt üt az óra. Megindulnak lassan, öregesen. A fiatal bal kezében éthordó edény. Rekkenő a hőség. Az idős bácsi ebédjéért mennek. A járókelők tisztelettel utat nyitnak nekik. Azt mondják, akik jobban ismerik a tényeket, a nyári vakáció óta tart ez. Az üzemi konyha előtt sorba állnak, a bácsi elsőnek kapja az ebédet. Aztán megindulnak hazafelé. Az öreg nyugdíjas újságíró. A felesége rég meghalt. A fiatal pe- dagégus. Szabadságon van. így tölti. De jól! Ének a búzamezőkről A tsz műhelyébe visz az utam, baltanyelet csináltatnék. — Nem sok munka az egész, — tűnődöm. A bognár megfaragja, a kovács kiélezi, s kész. A műhelyek üresek. Sehol egy ember. Hol vannak? Nem is tudnám, ha nem ismernék rá az öreg bognár hangjára a kertek aljáról: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok! Dél van. Rekkenő a hőség. A dallamot felerősíti a vibráló langyos hullám. Dal száll. A munka dala. Bállá Tibor
