Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-15 / 190. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ' 1962. augusztus IS; 7 „Ä leg esésebb álmok is valósággá válnak...” a nyugat-berlini provokációk A Vosztok—3 és a f osztok—4 a világ érdeklődésének középpontjában Moszkva (TASZSZ): Andrijan Nyikolajev őrnagy űrhajója, a Vosztok—3., három napja kering a Föld körül, Pavel Popovics alezredes is két nap óta járja a csillagok közötti teret a Vosztok—4. fedélzetén. A külföldi távirati irodák a világ minden részéből ontják a tudósok, államférfiak és egyszerű emberek csodálatot kifejező kijelentéseit, nyilatkozatait. A Vosztok—3. és Vosztok—4. űrrepülése a szocializmus országának nagyszerű győzelme — jelentette ki a TASZSZ tudósítójának a venezuelai szenátorok és országgyűlési képviselők egy csoportja, közöttük Jesus Faira, Antonio Delgado Lozano, Gustavo Macado és mások. — Üdvözletünket küldjük a Szovjetunió kormányának és népének, valamint Nyikolajev és Popovics hős űrhajósoknak, akik méltó követői Gagarinnak és Tyitovnak. E nevek őszinte lelkesedést keltenek a világ valamennyi népében. Üdvözöljük a szovjet tudósokat is. James Aldridge, a Moszkvában tartózkodó ismert angol író a következőket jelentette ki a Lityeratura i Zsizny című lap hasábjain: „Hiszek a szovjet rendszerben és csak büszke lehetek arra, hogy szovjet barátaim ilyen hatalmas sikereket értek el a világűr meghódításában”. Úgy gondolom — folytatódik a cikk —, azért örülhetünk a béke létezésének, mert a Szovjetunió fölényben van a világűrben. Londoni hírügynökségi jelentések szerint Lovell, a JodreH bank megfigyelő állomás igazgatója ismét nyilatkozott, s csodálatát fejezte ki. Kijelentette, már azon sem lepődnék meg, ha az egyik űrhajós a Föld körül végzett keringés közben átszállna a másik űrhajójába, s Nyikolajev és Popovics egy űrhajón, közösen szállnának le a Földre. A párizsi sajtó továbbra is élénken kommentálja a két Vosztok felbocsátását. Az Aurore megállapítja, hogy „a világűr meghódításáért vívott nagy versenyben Moszkva diadalmasan az élre került.” Az Humanité rámutatott, hogy a termonukleáris katasztrófától rettegő emberiségnek (t szovjet űrhajósok hatalmas sikere új lehetőségeket ad a háború legyőzésére. Az AP római keltezésű hírében az Osservatore Romano című vatikáni lap keddi cikkét közli. A lap vezércikke a szovjet sikereket „elkápráztatónak” nevezi, és megállapítja, hogy az űrkutatásban elért minden eredmény az egész emberiséget gazdagítja. A firenzei La Nazione így ír: Ez a szovjet siker, amely a jövőt illetően olyan sokat ígér, sejtetni engedi új technikák és módozatok alkalmazásának lehetőségét, azoknak az óriási nehézségeknek a legyőzésében, amelyek eddig a világűr felkutatásának útjában állottak. Ennek az újabb szovjet vállalkozásnak valameny- nyi pozitív eleme arra mutat, hogy a Holdba utazás főpróbájáról van szó. A Milánóban megjelenő II Gi- orno a következő véleményének ad kifejezést: „Ezután a gigászi vállalkozás után a Szovjetuniónak legalább 5 esztendei előnye van az amerikaiakkal szemben.” A római II Tempo kijelenti: „A szovjet vállalkozás bebizonyította, hogy a legmerészebb álmok is lassan valósággá válnak. Az ember alkotóereje diadalmaskodik minden akadályon és felülemelkedik minden határon. Kétségtelenül senki sem számított arra, hogy a Szovjetunió ilyen nagy vállalkozást hajt végre s méghozzá ilyen szakértelemmel.” Az űrkutatás az emberiség közös ügye Fjodorov akadémikus cikke a Pravdában Moszkva (TASZSZ). A Pravda keddi száma közli Jevgenyij Fjodorov akadémikusnak, az ismert szovjet geofizikusnak a cikkéi Fjodorov rámutat, hogy a Kozmosz meghódításával az ember lehetőséget nyer ahhoz, hogy majdan a világűrben élhessen és dolgozhasson. Megjegyzi, hogy Nyikolajev, aki már »felkel-« ka. rosszékéből és szabadon mozog az űrhajóban, voltaképpen igen nagy dolgot művel. Nem kisebb jelentőségű ez a világűr meghódítása szempontjából, mint a kisgyermek első lépései. Fjodorov akadémikus a két űrhajós rádiókapcsolatának fontosságáról szólva utal arra, hogy a jövőben az űrhajósok repülés közben már sorozatos közös akciókat bonyolítanak le. manővereznek, egyik pályáról a másikra térnek át, csoportokba szedődnek össze, különböző konstrukciókat szerelnek majd össze a kozmikus térségben. Ilyen körülmények között a megbízható rádióösszeköttetés az összehangolt cselekedetek első és legfőbb feltétele. Fjodorov cikke további részében hangsúlyozza, hogy a szovjet űrkutatási tapasztalatok az egész világ tudományos ismereteit gyarapítják és az egész emberiség rendelkezésére állnak. Nyugaton egyesek amiatt panaszkodnak, hogy a szovjet sajtó nem írja le a hordozórakéták, hajtóművek, üzemanyaguk, stb. néhány részletét. Először talán meg lehetne állapodni a leszerelésben, a harci rakéták megsemmisítésében, többek között az atomfegyverek célbajuttatására szolgáló leküzdhetetlen eszközeink megsemmisítésében is, ahogyan ezt a szovjet kormány már régóta javasolja — írja Fjodorov, — akkor majd a nemzetközi szervezetek képviselőinek jelenlétében lehet útjukra indítani az űrhajókat, akkor már nem lesz semmiféle titok. A Pravda cikkírója megjegyzi, hogy míg minden szovjet űrkísérlet céljait és tudományos eredményeit közlik az egész világgal, ugyanezt nem lehet elmondani az Egyesült Államok által végzett kísérletekről. Az, Egyesült Államok például nem volt hajlandó az ENSZ-ben bejegyeztetni a katonai szervek által az utóbbi időben felbocsátott néhány mesterséges holdat, nem volt hajlandó részleteket közölni rendeltetésükről és megfigyelési programjukról. Az Egyesült Államok képviselői a világűr békés fel- használásával foglalkozó ENSZ- bizottságban nem fogadták el azt a határozati javaslatot, hogy tilos földkörüli pályára vezérelni kémműholdakat, nem voltak hajlandók megállapodni az űrhajósok kölcsönös segítéséről abban az esetben, ha idegen területen kénytelenek földet érni. Magyar államférfiak üdvözlő távirata szovjet államférfiakhoz, a szovjet űrkutatás újabb nagy sikere alkalmából Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Moszkva Kedves Elvtársak! Boldog örömmel értesültünk a világűr békés meghódításának legújabb, lenyűgöző fegyvertényéről, a Vosztok—3. és a Vosztok—4. szptnyikűrhajó felbocsátásáról. A magyar nép büszke arra, hogy a szocialista rendszer, a kommunizmust építő szovjet társadalom újra és újra bizonyságot tesz lebírhatatlan erejéről, utat mutat az emberiség boldog jövőjéért, a békéért folyó harcban. Mindannyiunk szíve együtt dobog a két hős űrrepülő, Andrijan Grigorjevics Nyikolajev és gavel Romanovics Popovics elvtársak szívével, kívánjuk nekik, hogy eredményesen teljesítsék a programban kitűzött feladataikat, épen és sértetlenül, jó egészségben érjenek földet. Szívből üdvözöljük mindazokat a munkásokat, technikusokat, mérnököket és tudósokat, akik a Vosztok—3. és Voszok—4. útjának sikerén dolgoznak. Sok sikert kívánunk az egész szovjet népnek, amelynek kommunizmust építő munkája megteremti a szovjet űrkutatás eddigi és ezután következő csodálatos teljesítményeinek feltételeit. Erőt, egészséget kívánunk szovjet barátainknak e legújabb, csodálatos győzelem alkalmából. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Fjodorov akadémikus utal arra, hogy az Egyesült Államokban széltében-hosszában reklámozzák a világűr meghódítására irányuló katonai terveket, s ez a reklámozás sokszor kapkodásba és kalandor vállalkozásokba torkollik. A szovjet emberek nagy tiszteletet éreznek az amerikai űrhajósok, Glenn és Carpenter iránt, de csak csodálkozásuknak adhatnak hangot, amikor azt látják, hogy minden teketóriázás nélkül kockára teszik az Egyesült Államokban az űrhajósok életét. Jevgenyiv Fjodorov cikke befejező részében megállapítja, hogy az űrkutatás az egész emberiség közös ügye. Túlságosan nagy e kutatások jelentősége a világ megismerése szempontjából ahhoz — írja —, hogy bele lehetne nyugodni a világűr katonai használatát célzó kalandor-kísérletekbe, ugyanakkor nehéz és bonyolult dologról van szó, egyedül álló feladatról, amelynek megoldásához szükséges az erőfeszítések egyesítése — zárja cikkét az ismert szovjet geofizikus., amelyeket augusztus 13-ra, az egy évvel ezelőtt végrehajtott berlini határbiztonsági intézkedések évfordulójára rendeztek, meghiúsultak. Mint a hír- ügynökségi jelentések kiemelik, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában nyugodtan telt el az évforduló, ez a nap is éppen olyan volt, mint a többi. Ugyanakkor a nyugat- berlini hatóságok mindent elkövettek, hogy megzavarják az NDK fővárosának dolgos, hét; köznapi életét, sőt Willy Brandt polgármesternek segítségére sietett Lübke nyugatnémet szövetségi elnök is, aki az évforduló alkalmából provokációs látogatást tett Nyugat-Berlinben, s televíziós beszédet is mondott. A nyugatnémet hatóságok „gyásznapot” rendeztek: az épületekre fekete zászlókat aggattak, a szenátus rendeletére délben három percre megállították az utcai forgalmat, az üzemekben és hivatalokban beszüntették a munkát, sőt a Német Demokratikus Köztársaság kezelésében lévő magasvasút egyes vonalain a szenátus által felbéreU huligánok meghúzták a vészféRet. A jelek arra mutatnak, hogy az amerikai, angoí és francia hatóságokban több volt a belátás, mint a revansvágyó militaristákban: intették a nyugatberlinieket a csoportosulásoktól, tüntetésektől, a járőrök tagjai pedig — mint több hír- ügynökség kiemeli — több esetben utasították a pyugat- berlini rendőröket, hogy oszlassák szét a tömeget. Ennek ellenére akcióba kellett lépnie az NDK karhatalmi erőinek is, ködgyertyákkal, vízsugarakkal hűtötték le a harcias militarista kedélyeket. A revansvágyó nyugatnémetek tüntetése éppen az ellenkező hatást érte el, mint ahogy szerették volna: az algériai ultráktól tanult zenebona csak azt bizonyította, hogy a Német Demokratikus Köztársaság jogos határbiztonsági intézkedései eredményesek voltak, s hozzájárultak ahhoz, hogy megfékezzék a harciaskodó nyugatnémet elemeket. Az augusztus 13-a előtti állapot teljesen abnormális volt, s azzal, hogy az NDK hatóságai biztosították államhatárukat, megnyitották az utat a német békerendezés és Nyugat- Berlin helyzetének normalizálása felé. Mint Otto Winzer, az NDK külügyminiszterének első helyettese az évforduló napján mondott rádióbeszédében hangoztatta, amennyiben a nyugati hatalmak engednek a reakciós erők nyomásának, és vonakodnának részt venni a német békerendezésben, erre az ő közreműködésük nélkül is sor fog kerülni. Ma már a világ minden józan gondolkodású embere megérti, hogy több mint másfél évtizeddel a háború befejezése után nem lehet fenntartani Nyugat-Berlinben a megszállási rendszert, s ezt a nyugati hatalmaknak is be kell látniok. Az egy évvel ezelőtti intézkedések ezt a célt szolgálták, s ezt segítik elő. De a nyugatberlini hatóságoknak éppen ez. nem tetszik, s ezért próbálták megzavarni az évforduló napján az NDK fővárosának dolgos, hétköznapi életét. II franciák nem folytathatnak atomkísérleíeket a Szaharában Algír (Reuter, AFP). Az FLNI politikai bizottsága tagjainak és a hat algériai vilaja vezetőinek kétnapos értekezlete után kiadott közlemény bejelentette, hogy az FLN politikai bizottságába tanácsadókként felveszik a felszabadító harcok volt vezetőit is. A megbeszélések még nem értek véget, mert egyrészt még nem találták meg a végleges megoldást a nemzeti felszabadító hadsereg átszervezésére és még nem dön| tötték el a szeptember 2-i választások jelöltjeinek összeállítását sem. A londoni rádió közlése szerint Khider, az FLN politikai bizottságának főtitkára, kijelentette, a jövendő algériai kormány nem fogja megengedni, hogy a franciák folytassák atomkísérleteiket a Szaharában. Ezeket a kísérleteket mindeddig valamennyi afrikai ország akarata ellenére hajtották végre — mondotta Tito nyilatkozata Drew Pearson amerikai újságírónak Belgrad (MTI). Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök a napokban Brioni szigetén fogadta Drew Pearson amerikai újságírót, és nyilatkozott több nemzetközi, valamint néhány belpolitikai kérdésről. Berlinnel kapcsolatban kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kérdés megoldási lehetőségeit illetően — úgy hiszi — nincsenek nagyobb nehézségek. Nyomatékosan hangsúlyozta: — Kész ténynek kellene elismerni, hogy Kelet-Németország- ban létrejött egy új társadalmi rendszerű közösség, amelyet nem lehet megváltoztatni nagyobb megrázkódtatás, a világbéke veszélyeztetése nélkül. És ha így értelmezik a helyzetét, akkor a német nép — az egyik és a másik oldalon — módot talál az együttműködésre a gazdasági, és egyéb kérdésekben. Hogy egyesülnek-e, vagy sem, hogy konföderációra lépnek-e, vagy föderációra, vagy pedig ba- rátian együttműködő két államot alkotnak — az a német nép ügye. A továbbiakban kifejtette az amerikai újságírónak, hogy Hruscsov a béke embere. — Tudom — mondotta Tito elnök —, hogy a Szovjetunió meny- Vosztok—3. és Vosztok—4. útjának rúban, és milyen pusztítást élt át. Tudom, a szovjet népnek az az óhaja, hogy normálisan, háborús megrázkódtatások nélkül, békében fejlődjék. Véleményem szerint Hruscsov eszméje: a béke megőrzésének és a gazdasági versengésnek az eszméje és ezt küldetésének tartja. Magasabb gazdasági szintre emelni a Szovjetuniót: ez az ő életcélja. A jugoszláv köztársasági elnök ezután a nukleáris robbantások kérdésével foglalkozott. Rámutatott arra, hogy mindkét félnek jóakaratot kell tanúsítania és meg kellene egyeznie az atomkísérletek megszüntetésében. A Kennedy elnök és Hruscsov miniszterelnök esetleges találkozójára vonatkozó kérdésre adott válaszában az elnök kijelentette, hogy egy ilyen találkozót üdvözölni kellene. Az elnök egy kérdésre válaszolva azt mondotta, lehetséges* hogy az év végén, vagy jövő tavasszal a Szovjetunióba megy üdülni. Hozzáfűzte: természetesen ez alkalommal megbeszéléseket folytat majd, bár a látogatás nem lesz hivatalos jellegű.
