Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-14 / 189. szám
\ 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 14. 9 A gyógyszerészek és a szövetkezeti gazdák A falusi közvélemény szemében a gyógyszertár és a benne dolgozó ember különös, és külön világ. Általánosságban — bár a jelek szerint rosszul — még tartja magát egyfajta olyan felfogás, hogy h patikus napjainkban is elefántcsonttoronyban él, felsőbbrendű zárkózottságban, és nem vesz tudomást a körülötte zajló életről. Hogy kialakulhatott egy ilyen nézet, annak megvan a maga oka. A valóság azonban kezd más lenni, és éppen ezért a szokásosnál is több figyelmet érdemel az a pezsgés, amely nem több még biztató ígéretnél, de máris sokatmondó. Néhány községben a falusi gyógyszerész zárt világából kilépve, közéleti ember akar lenni, a maga sajátos eszközeivel akarja segíteni a szövetkezeti gazdákat. E törekvést elősegítette a VIII. pártlcongresz- szus tiszteletére tett felajánlások sokasága, amely felajánlások között a tsz-pat- ronálás is szerepel. Nagydorogon Balassa József már kezdi megcáfolni az elefántcsonttorony elméletet. Eljár az ottani termelőszövetkezetbe- barátkozik a tagokkal, előadást tart, a munkavédelmi előadások megtartásához tanácsokat ad, megvizsgálja a mentőládát, egyszóval keresi a módját, hogy ne csupán szemlélője, de részese, aktív segítője legyen a szövetkezeti parasztok megújuló életének. Közelebb kerül az emberekhez, az emberek közelebb kerülnek hozzá, és munkája így válik életszerűbbé, tartalmasabbá. Ifjú Barcza Imre bonyhádi gyógyszerész szintén kilépett a patika zárt világából, szívesen vállalt feladata a tsz-ek segítése is. Nincs valami falrengető dolgokról szó, csak arról, hogy úgy segít, ahogyan tőle telik. Ez azonban mindenképpen dicséretes. Decs községben dr. Flieg Józsefné közéleti tevékenysége szintén ékes bizonysága annak- hogy az értelmiségi ember — dolgozzék bármilyen poszton — sokat tehet, ha együtt él faluja örömeivel, gondjaival. Szaporodnak az ilyen, és az ehhez hasonló példák. A mai falu történelmi átalakulás színhelye, és egy ilyen átalakulás a maga nagyságában megrendítő, de egyúttal megkapó is, annak ellenére, hogy a múltat lezáró folyamat konfliktusoktól, néha tragédiáktól sem mentes. A közéleti munkából részt kérő gyógyszerészek előtt azonban világos a cél: segíteni, gyorsítani, hogy a paraszt ember esze, tehetsége, munkája szerint éljen és érvényesüljön. Minden jószándékú, segítő e cél megvalósítását sietteti, s egyúttal hitet tesz faluja boldogulása mellett. A gyógyszerészek és a szövetkezeti gazdák kapcsolata bizonyára tovább terebélyesedik. Ez azonban nemcsak a gyógyszerészeken múlik. Inkább azokon, akik hajlamosak rá, hogy tévesen ítéljék meg a gyógyszerészt, s nem mondják ki a hívó szót. A községi vezetők próbálják meg jobban észrevenni, hogy az ott élő értelmiségi emberek többsége érdeklődéssel figyeli a körülötte zajló életet, segíteni akar, sokszor szeretne tanácsot adni, — bátorítani kell, hogy ezt meg is tegye. — szp — Felhívás technikumi levelező továbbtanulásra A pécsi Zipernovszki Károly Gépipari Technikum gépész, erős áramú és műszeripari tagozattal levelező konzultációs központot szervez Szekszárdion, a helybeli és megyei továbbtanulni akarók részére. Jelentkezhetnek azok a 18—40 életév közötti és az általános iskola Vili. osztályát, vagy ezzel egyenértékű iskolát végzett férfiak és nők, akik: 1. Legalább két éve lakatos- víz-, gáz-, villany-, motorszerelői, bádogos, kovács, esztergályos, marós, gyalus, vagy műszerész szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek, illetve hivatásos gépkocsivezetők. 2. Azok a dolgozók, akik a fenti munkakörökben legalább 5 éve dolgoznak szakmunkás-bizonyítvány nélkül, ha az eltöltött időt munkaadójukkal igazoltatni tudják. Jelentkezési lap igényelhető a technikum igazgatóságán, Pécs- 48-as tér. Telefonon felvilágosítást ad: Pécs 25—71. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Városi Tanács VB. művelődés- ügyi osztályán. II £1 A ll ! , iiükjiLaa^i S# a gyár ÍRTA: TÚRI ANDRÄS XI. — Mondja csak — szólal meg —, mit tenne maga, ha történetesen meg akarná ölni a nagynénjét? A leány hozzászokott ugyan az efféle kérdésekhez, most mégis hápog egy kissé. — Itt van ez a lány, ez a Gazdag Teréz, aki megölte a nagynéniét — lapozgat bele az iratokba az alezredes. — Persze, mindent tagad, még azt is, hogy egyáltalán ismerté a nénikéjét. A leányka különben disszidált és nemrég tért vissza nyugatról. Nos, maga hogy csinálná? — Alezredes elvtárs... Klárika szemrehányóan néz főnökére. — Jó, jó, csak úgy kérdeztem. S ha teszem azt, egy vegyiüzemet szeretne felgyújtani, ahhoz hogyan kezdene hozzá? — Nem akarok vegyiüzemeket felgyújtani. — Pillanatnyilag. De ha mégis eszébe jutna egyszer, miként állna § problémához? — Olyan helyre, amely senkinek sem tűnik föl, kisebb hatású robbanószerkezetet rejtenék el, könnyen gyúló vegyianyag közelében. Azután a szerkezetet úgy időzíteném, hogy olyan időpontban robbanjon, amikor senki sem tartózkodik a közelben, én sem. A többi menne magától. A lány belemegy a játékba, hangját sejtelmesen lemélyíti, ezzel is aláfestve a dolog izgalmas- ságát. Az alezredes elgondolkozva figyeli. — Tudja, hogy nem is rossz, amit mondott? — "Jó ég, csak nem vesz majd gyanúba, alezredes elvtárs, ha ilyesmi előfordul? — Aki ilyen biztonsággal épít fel bűneseteket, az nyugodtan gyanúba vehető. Legyen szíves, szóljon át a házitelefonon Sárosi főhadnagynak, hogy jöjjön be hozzám. Nagyot sóhajt, zsebéből ismét előkerül a lepedőnagyságú zsebkendő. Megyét járó útépítőit Fauszt Péter útépítő-brigádja a „fehér” követ teríti az 58-as útra. Ferdén, féloldali árokba csúsz- Lva, egy kavicshalomra könyököl Ja tábla: Vigyázat! Útépítés! Már íaz út kezdetén óvatosságra int. [S alig nyel a kocsi három deci ^benzint, már fékezni kell, mert fáz utat elállja tizenhárom útépítő ^munkás és egy úthenger. Megállunk. Nézzük a munkásokat, amint kétemberes lapát- [jaikkal, villáikkal szórják a murvát az útra. Csillog hátukon a [verejték. Meleg van, kegyetlen jidő. Izmot sorvasztó, utolsó csepp [verejtéket facsaró. De jön már a ípótlás! Alig múlt dél ötnegyed- fórával, s billeg két ceglédi kanna Ívíz súlya alatt — ezen a napon Irnost már huszadszor — Haszek- ^né, a "vízhordó. — Ki iszik, emberek? — szól harsány hangon, mert túl kell kiabálni a dohogó úthengert, a zizzenő, zörgő követ. Az ivásra szóló felhívást porkavaró szél sodorja el. Csak mi, a tikkadt vándorok nyújtjuk kezünket a kannafödél felé. Csur- ran a víz, enyhíti a hőséget. — Nekem is tölts.ön, Haszekné! — így áll mellénk, a kanna alá tartva a zománcfödőt Fauszt Péter bátyám, az Aparhantról elszármazott, tíz éve utat építő brigádvezető. S jólesőn hajtja fel a vizet. Borostás álián a sörték, kőpor között mint gyöngyszemek próbálnak utat törni az apró víz- cseppek. — Nehéz munka ez. Kezdi a beszélgetést, mert arra kérem, hogy mondja el, mi a szépség az útépítő szakmában. Komótosan lába elé helyezi a szívlapátot, rátámasztja két nagy, eres kezét, hümment egyet, mintha még meg kellene gondolni mégegyszer utoljára a választ, mely elröppen, de írásban megmarad e helyütt: — Nehéz, de szép. Mert nekiültünk egy szarkafészek forma útnak és szántjuk, felforgatjuk, azután jönnek a gépek, meg mi. S csináljuk. Most Cecétől jövünk. Ha kiérünk a hatosra', akkor meg csinálunk egy hátraarcot — és irány Kölesd. — Phű! Az ördög vinne el minden napfoltot! Két perc múlva előtte áll a fiatal nyomozótiszt. Az „öreg” kutató-gúnyos tekintettel méregeti. — Mondja, magának nincs melege? — Egy kicsit. — A Palatínuson bizonyára jobban erezné magát. Sárosi mosolyog. Régóta dolgozik a főnök keze alatt, ismeri és szereti őt. Hozzászokott furcsaságaihoz, különös, és meglepő ötleteihez, váratlan kérdéseihez. Mint ez- is éppen: — Mi a véleménye a meteorológiáról? ! — Érdekes tudomány. — Azt hiszi? Én úgy gondolom, | kellemes játék inkább. Lelkes j emberek totózása a természetfelelőssel. Mellesleg, hogy áll a Vegyiművekkel? — A vizsgálat nagyjából befejeződött. A tüzet gondatlanság okozta. Üvegben álló különleges vegyszerbe oxigén jutott, s az meggyulladt. A tűz nagyon gyor san terjedt, pillanatok alatt láng ralobbantotta a berendezést. El • lehet képzelni, ott, ahol csupa gyúlékony anyag fekszik egymás hegyén hátán. A nagy füst miatt nehezen találták meg a tűzgócot. Egy, a sok útépítő munkás közül, Füíöp szaktárs. Mert vándorélet az útépítőké. Oda mennek, ahol szükség van dolgos kezükre, frissen váltó eszükre. S ez a brigád együtt van majd tíz éve. Hétfőnként ládába csomagolják a heti menázsit, buszra ülnek és jönnek a barakkba, az útra, utat építeni ezernyi járműnek. Este meg, világít a tűz a barakk előtt, mert főzik a levest, a lecsót, a babot, kinek mi jut az eszébe, mije van, abból. S kell a tűz a szúnyogok, legyek ellen is, mert szállásuk csak a legnagyobb jóindulattal mondható annak. A barakk szó illik rá leginkább — sajnos, a régi értelemben is. De ilyen csekélység — mert annak tartják —, nem bontja meg a brigádot, ötvennégyben tizenöten kezdték az utat építeni. Jártak a megye minden részén. Közelebb lép hozzánk a két Wagner, állnak, s figyelik a szót, közbevetnek néha, gondolják, most őket illeti a brigád-történet elmondása. A majos—lengyelt útépítésre emlékeznek, ott köny- nyebb volt a munka, mint itt. Szedres alatt. Nem volt ekkora forgalom, nem volt ilyen nagy a baleseti veszély. Mert sajnos, már négy baleset volt ezen az útszakaszon. Megyünk tovább. Kétszáz méterrel a Fauszt-brigádtól a gyepvágók esőért fohászkodnak: olyan kemény a fű, mint az acéldrót, nehezen viszi az éles kubikos-lapát. S mellettük két kisebb úthenger áll, várják a fekete követ, ma csak fehér munkát végeznek, az alapot adják a bitumenes keveréknek. S Szedres község szélén, a boszorkánykonyhán, ahol úgy úszik a levegőben a pókhálóvékonyságú bitumencsík, mint ősszel az ökörnyál, zörgő masinában „érik” terítésre alkalmassá a kő és bitumen. Magas prizma áll a futószalag alatt. Fülöp szaki itt a brigadéros. Ö irányítja; mennyit adjanak egyik, s másik anyagból. S ha leáll a gép — mert való igaz, elég rosszak ezek a masinák, sok a baj velük — bele bújnak a munka sűrűjébe, ötven fokos hőségben javítanak ... Épül a szedresi út. ötvennél több munkás, gépek törik-zúzzák a követ, simítják az utat. Sietni kell, mert jön az esős időszak, s akkor nem lehet bitumenezni. Akkor már várja őket földmunkával a kölesdi út. Ott is várják őket, ott is rossz az út, ott is szükség van korszerűsítésre. S ha Kölesden végeznek, Pincehely felé veszik útjukat Pálkovács Jenő (Folytatjuk) Keverik a követ és bitument a szedresi „boszorkánykonyhán”.
