Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-10 / 186. szám

1962. augusztus 10. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 JEGYZETFÜZETEMBŐL A termelőszövetkezeti prémiumról Ott ült velem szemben a paksi járás egyik termelőszövetkezeté­nek elnöke és vitatkozott már vagy félórán keresztül. De nem is helyes kifejezés a „vitatkozás", mert a valóságban nem engedett senkit sem szóhoz jutni. A társa­ságban lévők azon tanakodtak, mikor vesz levegőt? Érvelt, ma­gyarázott, előhozakodott a bizo­nyítékokkal és mondta, szinte vég nélkül mondta a magáét. Ar­ról beszélt, hogy a termelőszövet­kezetekben helytelen a premizá­lás. mert az olyanok jövedelmét csökkenti, akik nem részesülhet­nek ebből, így például maga az elnök is rosszul jár. S elmondot­ta, hogy véleménye szerint a pre­mizálás a részes művelés felé va­ló elhajlást jelenti, ami szerinte teljesen megengedhetetlen. Arról nem szólva most, hogy az ilyen vélemények milyen mérték­ben rontják a közös gazdaság tag­jai többségének munkakedvét, miként befolyásolja azok gondol­kodásmódját, beszéljünk csupán a premizálásról. Elmondhatjuk, hogy a megye számos termelő- szövetkezetében, ahol helyes ará­nyokat állítottak fel a premizálás megállapításakor, a munka len- dítőjévé lett és az elért eredmény rendszerint többszöröse a kifize­tendő prémium mennyiségének. Ezért a premizálás a közösség ja­vát szolgálja. Tehát nem csökken­ti a tagok jövedelmét, hanem nö­velő hatással van az egy-egy munkaegység értékére is. De tud­nia kell a szövetkezet elnökének, hogy az év elején elfogadott ter­vekben már előre meghatározott mennyiségű terméket, vagy pénzt — attól függ, hogy a közgyűlés mit fogadott el — az egy mun­kaegység értékének meghatáro­zásakor figyelembe vettek. Tehát ilyen összefüggésben sem csök­kenti már a munkaegység érté­két. Abban azonban egyet lehet és kell is egyetérteni az elnökkel, hogy nem szabad a legkisebb je­lentőségű munkát is premizálni. Elmondotta, hogy az egyik ter­melőszövetkezetben még az udvar söprését is premizálják. Ez a gya­korlat nyilvánvalóan helytelen, a premizálás lejáratása. Az viszont helyes, ha a legfontosabb növé­nyeknél a többlettermés elérését és a legfontosabb munkát premi­zálják. Nem minden szövetkezetben van premizálás. Vannak tsz-ek, ahol enélkül is jól mennek a munkák. Másutt viszont a tsz- tagok követelik ennek alkalma­zását. A premizálás az anyagi ösztönzés, egyik eszköze a terme­lés növelésének, s ennek hatását á XXII. kongresszus tanítása sze­rint még évtizedek múltán sem szabad lebecsülni. Úgy véljük, nem szükséges an­nak különösebb bizonyítása, hogy a premizálás nem azonos a ré­szes műveléssel. A részes a min­denkor megtermelt, előállított ter­mék összmennyiségének egy előre meghatározott részét jelenti, és munkadíj-jelleggel bír. A prémiu­mot a terven felüli termésért, vagy valamilyen fontos célfeladat megoldásáért, jutalmul kapják a tagok. Ez munkadíjon felüli jö­vedelem. Nem vagyunk általában a ré­szes művelés hívei, de ahol a tsz- tagok általános helyzete olyan, ott ennek bevezetése is indokolt lehet. (Van néhány termelőszövet­kezet a megyében, ahol még né­hány növényféleség termelésénél alkalmazzák a részes művelést is.) Ne féltse hát a prémiumrend­szertől egyetlen tsz-vezető se a jövedelmét, mert ha helyesen al­kalmazzák az anyagi ösztönzést, csak növeli valamennyi tsz-tag részesedését. K. BALOG JÁNOS ^\/^/V\/WSAAAA/^AAAAAAAAAAAA/WNAAAA^AAAAAA/ szik, füstmérgezéstől gyengén. A délutáni nap ferdén süt be a szo­bába, néhány csíkja a takarót éri, amelyen a férfi keskeny, csontos keze fekszik. Mellette a kis éjje­liszekrényen egy csésze hideg tea, kis üveg befőtt, egy tányérkán pár darab keksz. Szemben a nagy mahagóni szék rény szárnyas ajtaja nyitva, mindkét ajtón jókora tükör. A kitárt szekrányajtók közül most egy nő lép ki haját igazítva. Ha­talmas, junói alak, húsos, mégis arányos termet, duzzadt keblek, tiziánvörös haj. Ajka vérpirosra festve. Nem fiatal, de még na­gyon szép és feltűnő. — Kaphatok egy cigarettát? A beteg kedvetlenül vesz elő az éjjeliszekrény fiókjából egy csomag Darut, az ágyra dobja. — Tessék. — Valami baj van? — kérdi a nő. — Semmi. Azon kívül, hogy több füstöt szippantottam a kel­leténél és megégettem a karomat, semmi a világon. — őrültség volt visszamenni az égő épületbe. — Ezt maga nem érti. A nő előrejün, megáll az ágy mellett. — Leülhetek? — Tessék. — Meddig kell még feküdnie? — Néhány napig. — Fáj? Keresztesi türelmetlen fintort vág. — Most már nem. Lehetne rosszabb is. — Kis szünet után. — Tulajdonképpen miért jött ma ide? — János küldött. A férfi szája megmerevedik. — Mondtam már, hogy nekem ne üzengessen! — Hisz nincs benne semmi, — az öccse. — A világ előtt megtagadtam. Nincs szükség rá, hogy kellemet­len helyzetbe hozzon. Tisztessé­ges állásom van. Becsülnek. Ő csak rontana a helyzetemen. Mondja ezt meg neki. — Nem akarja tudni, hogy mit üzen? — Ha szükség lesz rá, majd felkeresem. — Fontos ügy... Ebben a pillanatban fölberreg az előszobacsengő. A nő kimegy, Keresztesi hátra­dől a párnán. Az előszobából be­szélgetés hangja szűrődik be. Az­tán nyílik az ajtó és Aranka je­lenik meg. — Jónapot. — Maga?! Aranka félénken közeledik az ágy felé. Kezében virág. — Cserepes — mondja szégyen­lősen. — Tudom, hogy maga job­ban értékeli az ilyet, mint a vá- gottat. Engedje meg. — Igazán kedves magától. Aranka kartársnő körülnéz. — Hová tehetem? Egy darabig keresgél a tekin­tetével, azután: — Különös. Hiszen magánál nincs egyetlen virág sem. Keresztesi nevet. — Csacsi. Lent vannak a kam­rában. Tudja, itthon csak a kü­lönleges fajtákat tartom, a tele­lőket. Ezek nem bírják a nap­fényt. Én meg egész nap távol vagyok. — Értem. De mégis... Hogy egyáltalán ne legyen virág a szo­bájában! A férfi átvált a beszélgetésben. — Ismerik egymást? A vörös nő kezet nyújt. — Szenti mrey né. — Olyan ismerős. Mintha már találkoztunk volna. — Lehet. Nem szokott bejárni a Napsugár-bárba? — Bárba?! — Aranka hangja őszintén döbbent. — Soha éle­temben nem voltam bárban. (Folytatjuk) Homokba fulladt milliók Nyulak ugrálnak ki a gödrök­ből, fácánok röppennek fel a cse- nevész bokrok alól, ökörfarkkó­rót, kutyatejet, disznótüskét bor­zol a nyári szellő. És viszi a ho­mokot, a finomra koptatott ho­mokszemcséket, egyik dűlőről a másikra. Kipusztuló szőlőparcel­lák, beszakadt kutak, korhadó kétágasok mutatják: volt és le­hetne itt élet. a felső- és alsó­csámpai homokon. Itt-ott megtöri a sívóhomok vi­gasztalan életét egy-egy szőlős- kert. Akad olyan is, amelyet egyé nileg gondoz a gazdája, s ott van­nak a Biritói Állami Gazdaság szőlői, amelyek idén is jó termést ígérnek. Nem mehet végig nyugodtan senki ezen a homokon. Aki egy­szer meglátja, tudja az ottani ál­lapotokat, nem szabadulhat a gondolattól: halálos vétek a pusz­tulásnak átengedni a csámpai ho­mokba fulladt milliókat. Kánaán lehetne a csámpai homokon Az egyéni gazdák szétforgá­csolt ereje nem tudta legyőzni a sivó homoktengert. Csak itt-ott, kisebb területen tudták megfé­kezni a homok természetét, és szőlőskerteket telepítettek a siva­tagra. Néhol rozzsal vesződtek, de az nem hozott többet a vető­magnál. A nagyüzem ereje, a nagy tel­jesítményű íöldegyengető és for­gató gépek, a fejlett agrotechni­ka alkalmazása csodákat művel­hetne a sok száz hold homokon. A Biritói Állami Gazdaság veze­tői, Nyitrai Miklós igazgató, Pel- sőczy Árpád íőagronómus, Kanyó István főkertész merész álmokat szőnek, természetátalakító terve­ken törik a fejüket. Világhírű csemege- vagy bor­szőlőkertet lehetne telepíteni, egy tagban legalább 4000 holdat a csámpai homokra. A föld mélye gazdag vízkészletet rejt, amelyet csőkutakkal lehetne a felszínre hozni és öntözni ezt az egész vi­déket. A kísérleti fúrások már bizonyítják, hogy nagyteljesítmé­nyű csökutak tehetnék terméke­nyebbé az ide telepített szőlős­kerteket. A hatalmas szőlőt korszerű gé­pekkel művelhetnék, a legkorsze­rűbb eljárások szerint; saját sző­lőszaporításra is berendezkedhet­nének — tehát érdemes lenne hozzáfogni a vállalkozáshoz. Mi az akadály ? A tulajdonviszonyok. Mert a csámpai homokot szövevényes tu­lajdonviszonyok szaggatják meg és akadályozzák a nagyüzemi be­avatkozást. Az állami gazdaság területébe a termelőszövetkezet, a termelőszövetkezetébe az állami gazdaság ékelődik. Mindkét szo­cialista nagyüzem területét nagy­részt elhagyott, de még magán- tulajdonban lévő szőlők, részben művelt háztáji területek tarkít­ják. Az állami gazdaságnak több száz holdnyi területét töri meg körülbelül 100 hold magánszőlű 254 parcellája és ezek a kis par­cellák makacsul útját állják a nagyüzemi telepítésnek. Sok kis parcellát elhagyott már a gazdája. Messze esik ez a te­rület Pakstól, művelése, fenntar­tása sok időt, munkát kíván, s az emberek többsége nincs rá­utalva, hogy vesződjék a néhány négyszögöl szőlővel. Ezek a sző­lők aztán lassan, de biztosan men­nek tönkre... Vannak olyan parcellák is, me­lyeket még művelgetnek, de ezek hozama is az elérhetőnek mint­egy 30 százalékát adja csak. A szőlők között köztesnövényeket termelnek, a permetezést hol el­végzik, hol nem, sok szőlő még permetet sem látott az idén. Föld­cserére, vásárlásra megnyugtató megoldás még nem született. A tulajdonviszonyok mintha meg­csontosodnának itt, útját állják a fejlődésnek. Valamivel kezdeni kellene Ez a véleménye az állami gaz­daságnak is. Azt szeretnék, ha a gazdaság központja és a betonút között, az úgynevezett felső-csám­pai részen hozzáfoghatnának ezer holdon a szőlőtelepítéshez. Ka­darkát, ezerjót, kövidinkát le­hetne ide telepíteni és nagyüzemi szinten visszaállítani, sőt maga­sabbra emelni a paksi borok jó hírét. Szakemberek becslése sze­rint itt, ahol most szamárkóró és kutyatej virít, öntözéssel holdan­ként 20—25 hektoliter 11 fokos bort lehetne termelni. A nagy­üzemi szőlőtelepítés volna a sívó­homok hasznosításának leggazda­ságosabb formája. Hogyan lehetne rendet terem­teni a tulajdonviszonyok szöve­vényében? Ezt is valamivel el kellene kezdeni. Földcsere, vá­sárlás, vagy más forma segítene, esetleg társulás az állami gazda­ság és a paksi tsz-ek között. Paks termelőszövetkezetei már társultak szőlőtelepítésre. Mi len­ne, ha ebbe a társulásba benevez­ne az állami gazdaság is? Egé­szen bizonyos, nem lenne meddő kísérlet az állami mezőgazdasági nagyüzem és a szövetkezeti nagy­üzemek összefogása a homok kin­cseinek kiaknázására. Nem az a célunk, hogy ezzel a cikkel megváltsuk Csámpán a vi­lágot. megoldjuk a homok hasz­nosításának bonyolult problémá­ját. Célunk csak az, hogy oda irá­nyítsuk a figyelmet a homokra, a homokba fulladt milliókra. Mert nem lehet tétlenül nézni ma a mi hazánkban egy ilyen ki­aknázatlan kincsesbányát. Gyenis János Volt, $ lesz mit aprítani a tejbe! Hat hónap alatt 92 péksüteményt A megyei tanács felügyelete alá tartozó sütőipari vállalatok vezetői részére tartott ankétot szerdán az ipar-műszaki osztály. Első alkalommal vezettek be, egy majdan szokássá váló módszert: a szóbeli mérlegbeszámoltatást. Ezúttal a Bonyhádi Sütőipari Vál­lalat igazgatója adott tájékoztatót az 1962. első félévi munkáról. Az ipar-műszaki osztály kezde­ményezése jó, s bizonyára az ér­tekezés tanulságul szolgált a je­lenlévőknek, s másoknak is. Ugyanis az történt ezúttal, hogy a bonyhádi vállalat igazgatóját, amint elmondta a mérlegbeszá­moló jelentést, kérdések özönével halmozták el. Megtudtuk, hogy a sok éven át kiválóan dolgozó vállalatnál az idén nem jól mentek a dolgok. A mérlegbeszámoló egyes fejeze­teit például el sem fogadták. Bár a vállalat 18 egységében globáli­san teljesítették feladataikat, de a lehetőségek kihasználásával ered­ményesebb munkát fejthettek vol­na ki. A kérdésekből megtudtunk sok olyan dolgot, melyet illő figye­lembe venni más üzemekben is. így többek között azt, hogy a mérlegbeszámolót jórészt a fő­könyvelő egyedül készítette —, s ezért nem is tudta a valós hely­zetet bemutatni. Egy kérdésre vá­laszolva a vállalat igazgatója el­mondta, hogy a liszt minőségi vizsgálatát elvégeztették, de töb­bet már nem tettek a feldolgo­zásra kerülő liszt minőségének javítása érdekében. S volt — a sok közül csak a legérdekesebb — olyan kérdés is, melyre választ nem tudtak adni: hogyan takarí­tottak meg fél év alatt harminc mázsa sót. Gyenge, jóformán nincs a vállalatnál belső ellen­őrzés, csak n^gy ritkán végeznek munkaügyi- és selejt-elemzést. 740 mássa kenyeret és 15056000 darab készítettek a sütőipari vállalatok — Sajnos a bonyhádi elvtár­sak mérlegbeszámolója nem érte el célját — állapította meg Vági elvtárs, a tanács osztályvezető helyettese. Kevés jó tapasztalatot adott a többi vállalat vezetőjé­nek. Mert a fennálló problémá­kat úgy kellett volna felvetni, g elemezni, hogy az alapja legyen a második félévi munkának, a hibák kijavításának. Mátyás Ist­ván, a tanács mérnöke így fog­lalta össze a tanulságokat: — A szóbeli mérlegbeszámoló­ban kevés szó esett az esemé­nyek egymásra gyakorolt hatásá­ról. A vállalati gazdálkodás ösz- szefüggését nem elemezte kellően. Sok a táblázat és sok az ismétlés a beszámolóban. S a javaslatok­ban nincs szó arról, hogyan vál­toztatnak a hibákon, milyen in­tézkedések megvalósítását tartják szükségesnek. Nem helyes a ter­jengős, apró ügyekben oldalakon keresztül magyarázó jelentés ké­szítése akkor, amikor a leglénye­gesebb dolgok nem kerülnek be­le. Sok vitára adott okot a beszá­moló, s végezetül abban állapod­tak meg a jelenlévők: ha hiányos is volt a beszámoló-jelentés, se­gítette a többi vállalat vezetőit, a bonyhádi elvtársakat is, hogy a jövőben alaposabban készülje­nek fel egy-egy adott időszak munkájának elemzésére. Ezután került sor a megye sü­tőiparának általános értékelésére, melyet Mátyás István tartott. El­mondotta, hogy a sütőipari válla­latok az első félévben terven fe­lül 4,8 százalékkal adtak több árut a fogyasztóknak, 10,3 száza­lékkal többet, mint a múlt év azonos időszakában volt. összesen 92 740 mázsa kenyeret, és 15 056 000 darab péksüteményt ké­szítettek a három vállalat üze­meiben. Jelentősen nőtt a pék­áruk választéka is. Példának a szekszárdi vállalatot említette, ahol a múlt évben csak 16, az idén pedig már 27 féle süteményt készítenek. Nem eléggé fogy a péksütemény. Több mozgó árus beállítása enyhítené a lakosság igényét. Az év hét hónapjában a bonyhádi járás területén 71 ezer, a tamási járás területén 305 ezer sütemény maradt eladatlan. Baj az, hogy Pakson, és általában a paksi járásban kicsi a pékárukból a választék. Az összesített ter­melési adatok azt bizonyítják, hogy a tervezettnél jobban ala­kult egész sor mutató. így pél­dául az egy főre jutó termelési érték 4,8 százalékkal volt maga­sabb a tervezettnél. A félév so­rán teljesen felújították a zombai és a tolnanémedi sütőüzemet. A sütőipar első féléves tervét teljesítette, s ebben nagy jelen­tőségű a dolgozók munkaversenye is — mondotta a tájékoztatóban Mátyás elvtárs. — A kongresszu­si versenyben a sütőipari mun­kások 379 ezer forintos megtaka­rítást vállaltak, s jelenleg már 236 ezer forintot megtakarítottak, ez időarányosan több, mint a vál­lalt összeg hatvan százaléka. Kü­lönösen eredményes a szocialista munkaverseny a tamási vállalat üzemeiben. Ma Siófokon sorsolják a Lottót A Lottó soron következő húzá­sait vidéken rendezi a Sportfoga­dási és Lottó Igazgatóság. A 32. játékhét nyerőszámait augusztus 10-én délelőtt 10 órai kezdettel Siófokon sorsolják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents