Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-09 / 185. szám
1962. augusztus 3. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 RENDBONTOK 1 fl jelző ráiliik azokra, ak[*j£ lyozzák a tsz fejlődését, megerősödését, s akarva, vagy akaratlanul csökkenteni akarják a tsz-ta- gok részesedését. Ilyen emberekkel szerencsére ma már elvétve találkozunk. A többség, a becsületesen dolgozó tsz-tagok bizakodással néznek a jövőbe. Erre meg is van az okuk, jók a terméskilátások. így van ez a decs-alföldszállási Uj Korszak Tsz-ben is, amely megyénk legfiatalabb termelőszövetkezetei közé tartozik. Az igazsághoz híven el kell mondani, hogy a vezetőség komoly erőfeszítései mellett is vannak szervezési és termelési problémák, amelyeket egynémely rendbontó arra igyekszik felhasználni, hogy a vezetőség intézkedéseit lejárassa. A tsz 270 tagja közül a többség magáénak érzi a közös, gazdaságot, szorgalmasan dolgozik. A tsz határa szép, s az idén jó termés Ígérkezik. Ez is egyik biztosítéka annak, hogy a becsületesen végzett munkának meg lesz*az eredménye. Az év végén lesz mit osztani. A tsz az idén egy szakmailag jól képzett agro- nómust kapott Takaró István személyében, aki a helyi vezetőkkel összefogva, becsületesen dolgozik a tsz megerősödéséért. | A tapsé ’ hangulata bizakodó, fásánál is megpróbálkozott a rendbontással. Ez átmenetileg sikerült is neki. A gépállomás kocsija, amelyért a tsz óránként 40 forintot fizet, öt és fél órán keresztül állt, mert a szállításnál dolgozók hallgatva Tildi Sándorra, otthagyták a munkát azért, mert a vezetőség nem teljesítette követelésüket. A tsz vezetősége ugyanis megsokallva a korábban tett engedményeket, és alkudozásokat, erélyesen a sarkára állt. A jószándékú tagokra támaszkodva átszervezést hajtottak végre a munkában. Aladics János foga- tos ötödmagával vállalkozott arra, hogy a gabonaszállítást elvégzik. Jelenleg zavartalanul megy a munka a decsi Uj Korszak Tsz- ben. Sikerült elszigetelni a rendbontókat, de a tsz vezetősége ezzel nem elégedhet meg, annál is inkább, mert a szorgalmasan dolgozó tagok méltán követelik a rendbontók felelősségre vonását. Úgy vélekednek, hogy ezek kihasználták a tsz-ben a munka- torlódást, s azzal, hogy abbahagyták a munkát, kárt okoztak a közösségnek. Joggal követelik, hogy a fegyelmi bizottság annak rendje és módja szerint folytassa le a fegyelmi vizsgálatot. A vezetőség pedig éljen a törvényadta jogával. A termelőszövetkezetek működési szabályainak megfelelően érvényesítse a 14. paragrafust, amely kimondja, hogy azt a termelőszövetkezeti tagot, aki szándékosan, vagy gondatlanságból kárt okoz a közösségnek, a kár megtérítésére lehet kötelezni. Tildi Sándor és társai kárt okoztak a közösségnek. Igazságosan jár el a tsz vezetősége, ha az általuk okozott kár megtérítésére kötelezi őket. P. M. néhány olyan ember kivételével, akik mind a mai napig nem veszik ki részüket a munkából. Az ilyen tagok is sok kárt okoznak, de ezeknél is veszélyesebbek azok, akik tessék-lássék módon dolgoznak. Helyesebben csak akkor és ott, ahol kihasználva a munka sürgős voltát, különböző irreális követelésekkel léphetnek fel. Az ilyenek közé tartozik Tildi Sándor tsz-tag is, aki az első félévben 37 munkaegységet szerzett ugyan, de csak olyan helyeken szeret dolgozni, ahol biztosítottnak látja az első félév „lemaradásának” behozását. A tsz sertéstenyészetében gyomor- és bélfertőzés lépett fel. Gyorsítani kellett a süldősz.állások építését, hogy a beteg állatokat elkülöníthessék, ezzel megakadályozzák a fertőzés továbbterjedését. Ekkor az építésnél rontotta a munkafegyelmet, s azt hangoztatta, nem érdemes dolgozni, mert keveset lehet keresni. A borsóaratás is olyan munka, amelyet ha idejében' nem végeznek el, kipereg a mag, s ezzel tetemes kára származik a közösségnek. Ennél a munkánál fondorlatos módon szétzüllesztette a brigádot. I fl tsz vezetősége ,, Jezd,!^.n te fel a helyzetet, s csak akkor figyelt fel Tildi Sándor ténykedéseire, amikor a gabona tisztíZajos Szeksxárd — Egész éjjel nem tudtam aludni... — panaszkodott ma reggel egyik ismerősöm. — Csak nem volt valami bajod? — Nem. Egész éjjel jöttek- mentek a teherautók az utcán. Követ hordtak. És azt a zörgést, ahogyan leborították... Nem tudtam tőle aludni. — Minek hordták a követ? — Kövezik az utcánkat. Az utóbbi napokban, hetekben gyakran hallottam panaszkodni szekszárdiakat; Bartina utcaiakat, a Tarcsay utcai bérház lakóit, hogy az éjjel jövő-menő, földet szállító autók zajától alig tudnak aludni. És most újabban a Wo- sinszlcy utca sarkán is ott zakatol éjjel-nappal az exkavátor. Az eddig csendes kisváros most szokatlanul zajos, és ha bosszankodunk is miatta, így van ez rendjén, őszintén szólva, meglepett bennünket ez a hirtelen, rohanó ütem. Hozzászoktunk, hogy évek óta lassan növekedett a város. Szinte észrevétlenül bújtak ki a lakóházak a földből és magasodtak két-három emeletesre. Nem szoktuk meg az építkezéseknek ezt a rohanó, zajos tempóját, és ezért van az, hogy közülünk sokan méltatlankodnak, hogy éjszakai nyugalmát is megzavarják. Emlékezzünk csak vissza... Mennyit bosszankodtunk azon annak idején, hogy a hármashíd felújítása, korszerűsítése csaknem két éven át tartott. Az sem tetszett, hogy a húsztantermes iskola két évnél tovább épült. Es most.. Épül a műszergyár. Folytatódik a szőlőkombinát építése. Rendezik a leendő, háromn moszkvai leszerelési és béke- viiágkongresszuson részt vett négy perui küldött nem térhet haza A négy perui küldött, akit hazájában persona non gratanak tekintenek és nem engednek haza, mert részt vettek a moszkvai békekongresszuson, megérkezett az amsterdami repülőtérre Dél- Amerikából, A peruiak néhány napig Hollandiában maradnak, majd Santiago de Chilébe indulnak. A képen: a négy perui, halszélen egy pap, egy holland idegenellenőrzési rendőrrel a repülőtéren, MTI Külföldi Képszolgálat. száz ágyas tbc-kórházhoz a terepet. A Posch-vendéglő helyén az irodaházat... a Wosinszky utca sarkán az ötven lakásos bérházat kezdik építeni. A laktanya mögött, a most feltöltött réten kitűzték egy új bérház alapját a tavaly elkészült mellett. Újabb, eddig földes utcák kapnak kőburkolatot. A városban még tán soha nem találtuk az építkezések ilyen lüktető, gyors ütemét. Lehet, hogy ma még zavarja kisvárosi nyugalmunkat ez a zaj, az új zaj, amely a jövő Rietet jelenti. Valami elindtilt... Teherautók, exkavátorok dübörgése sejteti. Talán most indul a város még nagyobb . ütemű fejlődése, újjászületése. Négy-öt évvel ezelőtt, a város távlati fejlődését hallva, legtöbben hitetlenül csóválták a fejüket. És most itt a tanúság; egyre-másra tűnnek el a roskatag, vályogfalú, falusias külsejű I épületek, és emeUcednek a helyű- ' kön modern, több emeletes lakóházak. Hogy a nagy sürgés-forgás két- három héten keresztül esetleg zavarja nyugalmunkat? Voltak, akik javasolták; szüneteltessék az éjszakai műszakokat a földhordásnál, az építkezésnél. Nyolcvan évvel ezelőtt a város akkori képviselőtestületének tagjai arra szavaztak, hogy a vasútállomás kint legyen a gyepmester-telep mellett, mondván, hogy az zavarni fogja a város nyugalmát. Ennyi áldozatot hozhatunk városunk érdekében... BJ. VII. Á tavalyinál 35 százalékkal többen jelentkeztek az agrár felsőoktatási intézményekbe Kétszer annyi a társadalmi ösztöndíjasok száma Az agrár felsőoktatási intézményekben — az Agrártudományi Egyetemen, a három mezőgazdasági akadémián, a kertészeti, az állatorvos-tudományi és az erdő- mérnöki főiskolán — befejeződtek a felvételek; már csak néhány fellebbezés eldöntése van hátra. A jelentkezettek és a felvettek »-statisztikája-« azt mutatja, hogy a fiatalok körében rendkívül megnőtt az érdeklődés a mezőgazdasági pályák iránt. Néhány évvel ezelőtt még alig volt több a jelentkező, mint a hely, és igen sokan csak azért választották a mezőgazdasági felsöiskolát, mert gyenge tanulmányi eredményük miatt a »népszerűbb« egyetemekre amúgy sem vették volna fel őket. Tavaly már az első évfolyamok minden helyére két jelentkező jutott. Az idén pedig az elmúlt évinél is száz százalékkal többen kérték felvételüket. A »minőség« javulására jellemző, hogy a 2900 pályázónak több mint húsz százaléka kitűnően, vagy jelesen, további 36 százaléka pedig jól érettségizett. A felvételi vizsgákon 1900-an feleltek meg. A hét intézmény első évfolyamára összesen 1060 hallgató iratkozhat be az idén, s közöttük 136 már tavaly jelentkezett »előfelvételis«. Kubai mosópor, vietnami tréningruhák, indiai, pakisztáni cipők, újtípusú szovjet karárák érkeznek az őszre A közszükségleti cikkek exportjával, importjával foglalkozó Konsumex külkereskedelmi vállalat vezetői az MTI munkatársának elmondották, hogy a közeljövőben Indiából ágyneművászon, kókusz-szőnyeg, bőrtalpú női és férficipő érkezik. A tavasszal próbaképpen elsőízben szereztek be indiai sarut, és miután a budapesti nők körében igen nagy sikert aratott, újabb szállítmányt rendeltek. Ugyancsak könnyű, divatos női házicipőket, szandálokat rendelt a vállalat Pakisztánból is. A háziasszonyok számára újdonság lesz. a kubai szintetikus mosópor, az első szállítmány 500 tonnát tartalmaz — a lakosság őszi áruellátásához is hozzájárul a külkereskedelem. Vietnamból többféle kötöttholmi, fehérnemű és tréningruha ér_ , kezik. Az eddiginél jóval gazdagabb színválasztékban kerülnek üzleteinkbe a kínai teddy-beer anyagok. Részben ez évi, részben 1963. évi szállításra a Konsumex a legújabb típusú, modern formájú szovjet karórákból is rendelt. Ezen kívül a szovjet partnerválla- iattal megállapodást írt alá nagyobb mennyiségű Saratov márkájú hűtőszekrény vásárlásáról Megkezdődtek a jelentkezések az IBUSZ-nál a IV. negyedévi külföldi tár sasii tazásokra Az IBUSZ irodái mái elfogadják ff jelentkezéseket az OKlóber 1 és december 31. közötti külföldi társasutazásokra. Ezeket az »utóidény« előnyeit kihasználó kirándulásokat elsősorban a mérsékelt ár jellemzi. A Szovjetunióba induló túra például, amelynek résztvevői két napot Kijevben, hármat pedig Moszkvában töltenek, mintegy 1900 forintba kerül, a hétnapos Brassó—bukaresti út részvételi díja pedig körülbelül másfélezer forint. Az utolsó negyedév leg- mérsékeltehb áru kirándulása a Nagyvárad—kolozsvári társasát. Az útiköltség 900 forint. A Német Demokratikus Köztársaságba négyféle túrát szerveznek. A Berlin—Potsdam—prágai, a Drezda'—Szászsvájc—prágai és a Drezda Szászsvájc—lipcsei hatnapos kirándulások, valamint a hétnapos szászsvájci üdülés részvételi díja 1200—1400 forint között lesz. Ezer forintnál kevesebb lesz a lengyelországi Zakopane—krakkói és a csehszlovákiai Prága—Karlovy-Vary-i ötnapos kirándulások költsége. ^ 3 9Y3f ÍRTA: TÚRI ANDRÁS VII. Hollán bólint: — Amint óhajtják. Az igazgatói iroda az első emeleten fekszik, teljesen sértetlen. Sárosi megkéri a titkárnőt, egyenként és hívásra bocsássa majd be a jelentkezőket. Hollán szobájában a kis asztal köré ülnek. Krá- mer hadnagy készít jegyzeteket. Krasznai az első tanú. Nagyjából ugyanazt mondja, amit odalent a laborban. Veres sem tud többet mondani. Fiatal leány a harmadik kihallgatott. — Neve? — Gál Iboly. A laborban dolgozom. Kérem, én nem is tudtam a fémalkiiról. — Miből gondolta, hogy a fém- alkilról akartuk megkérdezni? — Odakünn már mindenki erről beszél. — ön is szokott dolgozni ezzel a vegyszerrel? — Nem, soha. — Elmehet kérem. Bán Ernő vegyész következik. Zömök, őszülő, középkorú férfi. —- A fémalkillal én dolgozom. Ma is nekem volt rá szükségem. Közben elszalad az idő, dél lett s már nem került rá sor. Megmondtam Ritternek, vigye vissza az üveget. — Hol szokott dolgozni vele? — Az asztalomnál. Más nem nyúlhat hozzá, csak én. — Most Is ott volt az ön asztalánál? — Természetesen. Mielőtt ebédelni mentem, odahívtam Rittert és utasítottam az üveg visszavitelére. — Köszönöm. Legyen olyan kedves, küldje be Rittert. Sápadt, vézna fiú a Ritter gyerek, a haja a homlokában, riadt pillantása ide-oda jár. Ideges ujjaival a nadrágja oldalát gyűrö- geti. Nincs több húsz évesnél. — Mióta dolgozik a laborban? e-r Féléve. — Vegyészeti technikumot végzett? — Igenis. — Nem tudja, hogy a fémalkil veszélyes anyag, különleges figyelmet követel? — De tudtam, kérem. — Szólt önnek Bán elvtárs, hogy az üveget vigye vissza? — Szólt. — És miért nem hajtotta végre az utasítást? A gyerek hallgat, ajka láthatóan remeg. — Beszéljen, kérem! — A hibás egyedül én vagyok... — Nos? — Éppen ebédhez csengettek, amikor Bán kartárs szólt, hogy vigyem vissza az üveget. Mindenki egyszerre indult el az ebédlőbe ... — nyel. — Rózsáné is. — Nem értem. — Kérem, én mindig Rózsáné- val szoktam ebédelni. Láttam, hogy ő is megy és féltem, hogy más ül majd mellé az asztalnál Tudniillik én ... illetve... Szóval én akartam vele ebédelni. Átvettem Bán kartárstól az üveget, aztán letettem a hidráló asztalra és a többiek után siettem. Gondoltam, majd előbb jövök vissza az étkezdéből és akkor viszem fel a raktárba. — Tudja, milyen következmé- (Folytatása a 4. oldalon)
