Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-28 / 200. szám
4 TOLVA WFGTFT VftPflJSAO 1962. augusztus 23. Gazdasági jegyzet: Egymillió forintról van sió! Nem könnyű az export-mun,'ca. Több figyelmet, gondosságot kíván, hisz a Bonyhádi Zománcgyárral nyugati kereskedők tartják a kapcsolatot. Húsz országba, négy világrészbe szállítanak a gyár termékeiből. S a különleges igények kielégítése, különleges feladatok megoldása elé állítja őket. Ez ideig sikerrel teljesítették export-kötelezettségeiket a gyáriak. Most, a szeptemberi szállítmány azonban veszélyben van. Az eredeti szállítási határidő szeptember húsz volt. a ZIM, a gyár központja, előbbre hozta a határidőt, szeptember tízre. S arra a reménynek csak egy kis szikrája van, hogy az előre hozott határidőre az egymillió forint értékű zománcedényfélesé- geket a gyár leszállítsa. Körülbelül egymillió forint értékű munkáról van szó. Bár az egymillió forintos szállítás sok áruból tevődik össze, mégsem biztos, sikerül-e a határidőre elkészülni. Ugyanis egy cikk nyolc-tíz szériából áll, különböző színezéssel, mintával, s amilyen későn kapták meg a tervet, nem tudtak rá megfelelően felkészülni. A múlt hét péntekén a gyár vezetői tanácskoztak e kérdésről. S megállapították, hogy az erők maximális csoportosításával lehet csak az előrehozott határidőt betartani. Ez pedig azzal jár, hogy felborul a gyári munkarend, elmarad a belföldi szállítás, kapkodás lesz a termelésben, a kiszállításban. Miért volt a határidő-módosítás? Kérdezik a gyárban — s joggal — a ZIM vezetőitől. Ahogy bennünket tájékoztattak, arról van szó, hogy a ZIM illetékes osztályán könnyelmű Ígéretet tettek, a gyári helyzet megfelelő ismerete nélkül a szállításra. S így súlyos gondok elé állították a bonyhádiakat. Az exporttervet teljesíteni kell, úgy gondoljuk, nem kell különösebben méltatni ennek jelentőségét. Bízunk abban, a gyárban is megtesznek mindent a sikeres szállítás érdekében, de meg lehetett volna ezt előzni gondosabb felkészüléssel, programozással, hisz egymillió forintról van szó! Bízunk abban, tanultak a Zománcipari Műveknél ebből az előrehozott szállítási határidőből... — P i — NEM LEHETNE GYORSABBAN? Panaszkodnak a Tolnanémedi Kendergyárban a simontornyai OTP-fiókra. Takarékos emberek élnek a Tolnanémedi Kendergyárban. S az OTP emberei gyakran látogatják a gyárat, biztatják a dolgozókat: minél több pénzt rakjanak a takarékba. A dolgozók megfogadják ezt, hisz különösebb agitáció nélkül is tudják: jó helyre rakják pénzüket, ott megőrzik, s kamatozik is. A KST, mely az üzemben működik, életképes. CsáK'az a Oá};' ha egy dolgozó pénzt akar kivenni, napokba kerül az ügy elintézése. Túlságosan lassú ’ áz ügyintézés. Legkevesebb, amikor egy ügy elintézéséért kétszer kell beutazniok a dolgozóknak Simontornyára. így vannak sajnos a szak- szervezeti utalványoztál is. Az (Folytatás a 3. oldalról.) Azt mondta, régi adósa a fiúnak, most megfizeti a tartozását. A nő egy jóbarátja felesége, s a fiú miatt hagyta ott a férjét. Az egész beszélgetés ott zajlott le a bárpult melletti beszögelésben. Keresztesi később észrevette, hogy hallottam a beszélgetést, mert rendeléskor odasúgta, hogy tartsam a számat, különben bajom lehet. — Hajlandó ezt Dodó szemébe mondani? Az asszony arcán kis rángás fut át. Most először látszik ijedtnek. — Maga nem tudja, mire képesek ezek. Egy kolléganőmet, aki vallomást tett az egyik galeri ellen, munka után elkapták, össze-vissza verték és ollóval kopaszra nyírták. A főhadnagy összeszorítja a szá ját. A telefonkészülékhez lép, fölemeli a hallgatót. * — Krámer elvtárs? Légy szíves, vezessétek át ide hozzám Do- dót, akit tegnapelőtt éjszaka behoztál. — Ezután az asszonyhoz fordul. — Elegendő garancia, ha azt mondom, semmi baja sem lesz. Szavatolom. — Rendben van, hajlandó vagyok a szemébe mondani, amit hallottam. — Kérem, menjen át a szomszéd szobába, majd szólítom. Az asszony éppen, hogy beteszi maga mögött az ajtót, amikor Dodót elővezetik. Már nem az a hetyke legény, aki a Napsugárban volt. Arca nyúzott, ritkás sortétól borított, szeme beesett, öltözéke rendetlen. Krámer hadnagy is vele jött. áruvásárlási kölcsönök elintézése szinte egy hétbe telik. Legutóbb több példa volt erre. A dolgozó bement az OTP- fiókba, vitte az okmányokat, elfogadták tőle, s csak másnap intézték ügyét. Másnap csak több sürgetés után vették elő az okmányt, s intézték el az ügyet, közben a dolgozónak két napja veszett el, s ki kellett fizetnie a fuvarost, ugyancsak két napra. Érthetetlen a kendergyári dóVgozók előtt a simontornyai lassú ügyintézés, már annál is iykább, mert a pincehelyi takarékszövetkezetben szinte percek alatt elintéznek hasonló ügyet. Nem lehetne a simontornyai OTP-dolgozókat egy kis tapasztalatcserére Pincehelyre küldeni? — Álljon ide! Még mindig kitart amellett, hogy senki sem bérelte föl a verekedésre? — Ez az igazság. Hirtelen ijedtségemben kentem rá szegény Jani bácsira. Semmit sem tud az egészről. Éppen ő volt az, aki lefogott, amikor neki akartam menni annak a gennyesnek. — Hallja, változtasson hangot! Nem a galeriben van! Kik voltak a többiek, a társai? Konok hallgatás. — Miért várták meg odakünn azt az embert? — Pofon vágott. — Miután előzőleg szemtelen- kedett a nőjével. Szóval Keresztesinek semmi köze az ügyhöz? — Semmi. — Nem ő búj tóttá föl, igaz,? Pénzt sem ígért? ötszáz forintot? A fiú szeme kitágul. — Mi az, eltaláltam az összeget? — Nem tudok semmiféle ötszáz forintról. — Idefigyelj, fiacskám, jó lesz, ha kinyitod a szád. Ismerjük már az ilyen fenegyerekeket. Még egyszer és egyben utoljára kérdezem: kinek a megbízásából mentetek neki annak a fiúnak. — A magam ügye volt, senki másé! — így is jó. — A főhadnagy az ajtóhoz sétált, kinyitja. — Szíveskedjék befáradni. Az asszony bejön, kesztyűje most a kezén van, merőn néz Dodóra. — Ismeri ezt a hölgyet? — Sose láttam. — Akkor majd én bemutatom. Ö a Napsugár kávéfőzőnője. Két lépésnyire állt attól a helytől, ahol Keresztesi megbeszélte veled azt a kis heccet, ötszáz forintot a brigádnaplóba, de ha be lenne, egy mondatban talán így szólna: „Ma inget vásároltunk a brigád két védencének, Gyurkának és Lacinak.” A két ing vásárlásának története van. És a történet a maga egyszerűségében mutatja, a Bonyhádi Cipőgyár KISZ-fia- taljai hogyan vállaltak védnökséget két olyan kiskorú fiú felett, akik ugyan még nem jutottak a lejtőre, de gyerekes meggondolatlanságukkal a máséhoz nyúltak. Akkor érlelődött meg a cipőgyári kiszesekben az elhatározás, amikor a két fiú esetéről hallottak. — Nem gyári dolgozók gyermekeiről van szó, de nekünk segítenünk kell, hogy életük ne terelődjék vak-vágányra. Vállaljunk felelősséget sorsuk további alakulásáért — mondották. A vállalás még egészen újkeletű, de már eddig is történt egy s más, ami a 13 éves Gyuri és a 14 éves Laci életének egy-egy felejthetetlen emléke lesz, talán felnőtt korukban is. A védnökségvállalás kezdődött azzal, hogy meghívták őket a gyárba és bemutatták, hogyan készül a futószalagokon a cipő. A gyár portása ugyancsak elcsodálkozott a két gyermeklátogatón. — Kit kerestek, mit akartok? kérdezte, szemüvegét a homlokára tolva. — Ma nincs munkásfelvétel és különben is ti még nagyon fiatalok vagytok. — A Szabó Lajos bácsit, a KISZ titkárát, ö hívott meg bennünket, mert megígérte, hogy megmutatja a gyárat — mondották. A fiúk ámulva nézték a gépeket, a munkafolyamatokat. Barna arcukat a szégyen pirossága futotta el, amikor Vancsa János, a szocialista brigád címért küzdő ifjúsági brigád vezetője így beszélt: — Nézzétek meg jól, nálunk hogyan keresik az emberek a pénzt. Tisztességes munkával. És mi azt szeretnénk, ha belőletek rendes és tisztességes dolgozó válna. más események is követték. Hogy ki volt az indítványozó, szinte nem is lehetett kideríteni. Tény az. hogy a két fiút meghívták a szocialista brigádok tapasztalatcseréjére Dom- boriba, de ezt megelőzően a lányok új inggel ajándékozták meg védenceiket. Gyurka és Laci ezúttal először voltak mun kásfiatalok között, önfeledten hagyták magukat bevonni a szórakozásokba, társasjátékba. A kiszes fiúk, lányok egy percre sem hagyták őket magukra. Nagy tapintattal segítették leküzdeni tartózkodásukat, s a két fiú rövidesen vissza is nyerte biztonságát. A kirándulás után új barátok, segítőtársak akadtak. Ifjú' Horváth József a sportolás szépségéről beszélt nekik, és megígérte, hogy szívesen foglalkozik velük, tanítja őket. A következő lépés pedig az lesz, hogy rendszeresen ellenőrzik a két fiú iskolalátogatását, tanulmányi eredményét, s rászoktatják őket a rendszeres olvasásra. védnöksége — amelyet a két fiú felett vállaltak — egészen új keletű, de ahogy a fiatalok mondják, nem átmeneti jellegű lesz. — Felelősséget vállaltunk azért, hogy Gyurka és Laci élete helyes irányba terelődjék, s megtalálják boldogulásukat — mondották. Szerető gondoskodással foglalkoznak velük, hogy a társadalom hasznos tagjaivá váljanak. A szocialista brigádmozgalomban részt vevő fiatalok szép és nemes feladatra vállalkoztak. De ez a vállalkozás a brigád minden egyes tagjára visz- szahat, mert az egymást követő hétköznapok munkájában nemesednek. ötvöződnek az emberek. A két ing története a hétköznapok egyik gyöngyszeme, és azt példázza, ime, így alakul, formálódik a szocialista ember. Pozsonyi Ignácné. Még nincs bejegyezik A gyárlátogatást A KISZ-fiatalok Két félév, három község Találomra választottam ki őket Hasonló előjellel, hasonló tapasztalatokat összegezhetnék más községekben is, mint amilyeneket Hőgyészen, Kalaznón és Felsö- nánán gyűjtöttem. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a három helységben 5712 ember él, s Hőgyészt nem számítva, meglehetősen távol esnek a várostól, a központi területtől, s így talán igényeik is másmilyenek. ígért, ha a fiút elhallgattatjátok. A meséről, amit ezzel kapcsolatban a pincér elmondott, te is tudod, hogy nem igaz. De nem is érdekelt, titeket csak a pénz érdekelt, meg az, hogy megint alkalmad lesz egy kis gengszterkedésre. így történt, asszonyom? — így. — Hazudik. Egy szava sem igaz! Piszkos lotyó! Éles csattanás, és Dodó reszkető kézzel tapogatja vörösre gyűlt képét. A főhadnagy lefogja a nőt. Az asszony sápadt, mint a fal. — Én nem akartam. .. Nem tehetek róla ... igazán ... Magam sem tudom, hogy történt. .. A főhadnagy járkálni kezd, hangja kemény. — Kérem, tartózkodjék az ilyes mitől. Az igazságtevés nem az ön feladata. — Majd Dodó felé. — A dolog egyre szebb. Garázdaság, súlyos testi sértés, s a tetejében még becsületsértés is. Azt hiszem, egyelőre lemondhatsz a tervezgetésről. Vigyék vissza a fiút! — Megálljának! — Mondani akarsz valamit? A fiú leveszi kezét az arcáról. Szája remeg, homloka krétafehér, vörös haja előrehull. Hangja rekedt. — Igen. A dolog úgy áll, hogy Jani bácsi pénzt ígért, ha a pasast elintézzük. Valóban azt mondta, hogy régi ellentét van köztük. Az ötszázast azonban nem kaptuk meg, s a verekedést már a magam sérelméért kezdtem. Az az ember megütött. Nem hagyhattam annyiban. — Mit szólt volna a galeri, igaz? Meg a lányok. (Folytatjuk) es a jaiusi Azaz. álljunk csak meg... Göttinger János, a hőgyészi földművesszövetkezet belső ellenőre ezt mondja: — Néhány éve még helyes volt ez a megállapítás. Az utóbbi két évben azonban nagy változásokat figyelhettünk meg a falusi ember igényeiben. Milyenek ezek a változások? Kalaznón hallottam egy érdekes véleményt, — A mai parasztház lassan csak külsejében különbözik a vá. rositól. A zománcozott tűzhely már nem újság. A rádió sem szenzáció. A legtöbb otthonban van, sőt — bár a vételi körülmények nem mindig a legjobbak, — egyre több háztetőn láthatunk televízió-antennát is. A környéknek egy műszaki árut forgalomba hozó boltja van, Hőgyészen. Érdemes megnézni két félévről szóló kimutatásait. Ezek szerint 1961 I. félévében, s az idei esztendő hasonló időszakában gazdára talált itt 92 rádió, 109 mosógép, 37 motorkerékpár, 40 televíziós készülék, 58 kerékpár, 30 porszívó és 8 Lehel hűtőszekrény — csakhogy a nagyobbakat említsük. Az persze a mostaninál sokkal részletesebb vizsgálódást igényelne, hogy megállapítsuk: mennyit hoztak hasonló cikkekből a fővárosból, Szekszárdról, Bonyhádról, vagy Tamásiból. Mert hoztak, az bizonyos. S most ismét adjuk át a szót Göttinger Jánosnak. — Körzetünk három községében a lakosság 1961 első félévében élelemre, ruházatra és vegyes iparcikkekre 10 millió 370 ezer forintot költött. Az idén viszont június 30-ig a mérlegünk 11 millió 437 ezer forint forgalmat. mutat ki Egymilliós emelkedés Vagyis; tavalyhoz képest a forgalom 1 millió 67 ezer forinttal emelkedett. Már az összegszerű emelkedés is meglenő, ennél azonban talán érdekesebb, és igényváltozás számunkra többet mondó, hogy az emelkedés, elsősorban az iparcikkeknél, s ezen belül is a tartós fogyasztási cikkeknél tapasztalható. Ismét néhány szám. A már említett forgalomemelkedésből az iparcikkekre 939 ezer forint jut, a ruházat megmaradt az egy évvel ezelőtti színvonalon, azzal a különbséggel, hogy a vásárlások elsősorban az igényesebb minőségek felé irányultak. Élelmiszerből nem emelkedett ugrásszerűen a fogyasztás, mindössze 128 ezer forint az, amivel az idei év első felében a három községben többet költöttek élelemre, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Ez érthető, hiszen az élelmiszerfogyasztás, ha a lakosság létszáma ugrásszerűen nem emelkedik, azonos színvonalon szokott maradni. Viszont a kisebb szám ennek’ ellenére is mutat valamit. Éspedig: ha lassan is, de változik a falusi ember étrendje Egyre több vaj, tejtermék, konzerv szerepel az étrenden, s az édességfogyasztás is napról napra emelkedik. Ez a változás persze magával hozza a táplálkozás kultúrájának átalakulását is. De mindezt úgy, hogy szembetűnő változás szinte alig látszik, az úgynevezett »magyar konyhában«. Ez a magyarázata az élelmiszervásárlásnál tapasztalható 128 ezer forint emelkedésnek. Az elején azt mondtuk, a megyében kiválaszthattunk volna három más községet is, ahol összegezhettük volna tapasztalatainkat a falusi igények változásáról. Mert ami megszokott Hőgyészen, Kalaznón és Felsőnánán, az általános másutt is. Bizonyára ugyanide jutottunk volna el következtetéseinkkel, ahova ebben az esetben, hiszen nemcsak ebben a három községben, hanem a többiben is lehetne szólni az igényváltozásokról, a falusi élet gyökeres átalakulásáról, százezer vagy éppen egymillió forint ürügyén. Sz. I. i
