Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-28 / 200. szám

•962. augusztus 28. TOLNA MEGYEI NEPOJSAG 3 A kongresszusi irányelvek szellemében Ssabőpál Antal, a Szekszárdi Járási Pártbizottság VB titkármi Nagyobb következetességet a határozatok végrehajtásáért A szekszárdi járás kommunis­tái és párton kívüli dolgozói nagy figyelemmel olvassák, ta­nulmányozzák és megelégedéssel fogadják a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának kongresszusi irányelveit. Különösen jó érzéssel könyvelik el az emberek azt, hogy a sze­rény szavak mögött nagy tettek húzódnak meg. Szemünk előtt valósulnak meg a VII. pártkong­resszus határozatai, amelynek eredményeképpen Szekszárdon több mint ötszázas létszámmal dolgozik a Bőr. és Műanyagfel­dolgozó üzem. Épül a mechanikai mérőműszergyár 100 millió forin­tos beruházással, amely ha el­készül, 1100 főt foglalkoztat majd, de lehetne sorolni tovább. A párt Központi Bizottságának határozatai kötelezettségeket ró­nak ránk, és végrehajtásukra olyan következetességre van szük­ség, mint amilyent a Központi Bizottság részéről tapasztalunk. Az MSZMP VII. kongresszusa óta a párt szervezeti élete járá­sunkban is egészségesen fejlődött. Ipari üzemeinkben a párt erejé­nek, befolyásának növekedése azt eredményezte, hogy 1961-ben üzemeink teljesítették feladatai­kat. öt üzemünk nyerte el en­nek folytán a büszke élüzem cí­met. Az irányelvek arra hívják fel a figyelmünket, hogy a jövő­ben még jobban támaszkodjunk párttagságunkra, az egyszerű fi­zikai munkások százainak okos javaslataira, véleményére. A mezőgazdaságban, de az élet bármely területén előrehaladá­sunk még gyorsabb lehetne, ha egyes területeken a felelős be­osztásban lévő vezetők fegyelme­zettebben, következetesebben haj­tanák végre a párt határozatait. Előfordul, hogy a végrehajtás he­lyett sokszor objektív okokra hi­vatkozva próbálják magyaráz- gatni az egyes határozatok végre nem hajtását. A párt járási vég­rehajtó bizottsága pár héttel ez­előtt állást foglalt abban, hogy gyorsítani kell a nyári mély­szántás ütemét. Ennek ellenére a Várdombi Gépállomás vezetői egy. szerűen nem voltak hajlandók arra, hogy a gépállomás körzetén kívül dolgozó gépeiket a területre összevonják, különböző okokra hivatkozva. A pártszervezetek életében, te­vékenységében ma már biztosít­va van, hogy önállóan döntsenek a kérdésekben. A demokratizmus gyakorlása mellett természetesen állandóan szem előtt kell tartani azt, hogy munkájukat a központi határozatok szellemében végez­zék. Ez feltételezi az öntevékeny pártmunkát. E területen is van fejlődés, hogy csak egy példát említsek. Az alapszervezetek többsége a saját maguk által el­készített és jóváhagyott munka­terv alapján dolgoznak. Azonban még nagyobb önállóságra, önte­vékenységre kell nevelni, taní­tani alapszervezeteink vezetősé­gét, mert ezzel kapcsolatban vannak negatív tapasztalataink is. A decsi Alkotmány Tsz párt- szervezetében például úgy nyi­latkoztak: »Azért nem hívtuk össze tanácskozásra a párton kí­vüli aktivistákat, mert a járási pártbizottság erre nem adott uta­sítást«. A feladatok végrehajtásában nagy szerepe van a járási párt- bizottság apparátusának. Az el­lenforradalom leverése után a pártapparátusban dolgozók szá­ma csökkent. A pártapparátus egyedül nem lett volna képes a megnövekedett feladatok végre­hajtására annál is inkább, mivel az alapszervezetek olyan jogos igényeket támasztanak, hogy hat­hatós helyszíni segítségadással is járuljunk munkájuk jobbá téte­léhez. A pártbizottság és az ap­parátus mellett már eddig is szép számban dolgoztak aktivistáink. Talán egyesek számára ez kicsit furcsán hangzik, még párton kí­vüli aktivistákat is bevontunk a munkába. A párt és a tömeg­szervezeti osztály mellett állandó jelleggel működik egy ipari és egy kereskedelmi bizottság. Az a tapasztalatunk, szívesen és lel­kiismeretesen látják el a kapott megbízatást. Újból és újból rá­szolgálnak a bizalomra. Párt­szervezeteink is egyre jobban támaszkodnak a párton kívüli ak­tivisták munkájára, akiket ese­tenként párttaggyűlésekre is meg­hívnak. Tervünk az, hogy tovább szélesítjük az aktívahálózatot, arra azonban vigyázunk, nehogy az egyébként is több feladattal megbízott embereket vonjuk be. Nyilvános pártnapokon ismertetik a párt kongresszusi irányelveit A Bonyhádi Zománcgyárban az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei foglalkoz­tatják a dolgozókat. Az üzemek­ben munkaszünetekben sok szó esik arról, amit az irányelvek megállapítanak. A múlt hét kö­zepén a gyári pártszervezet ösz- szehívta bizalmijait és azzal küld­te őket a dolgozók közé, hogy hallgassák meg véleményüket, mit kérnek az irányelvekkel kap­csolatban. A „közvéleménykuta­tás” érdekes eredménnyel zárult. Szinte valamennyi üzemrészben egyöntetűen kérték a dolgozók, hogy a pártszervezet a korábbi gyakorlathoz híven ismét rendez­zen nyilvános pártnapokat az irányelvekkel kapcsolatos kérdé­sekről. A gyári pártszervezet vezetősé­ge intézkedett, még a héten, s a jövő héten a dolgozók kérésének megfelelően, lehetőség szerint központi előadókkal, nyilvános pártnapokat tart, ahol a dolgo­zók kérdéseire válaszolnak. Ezek tapasztalatait összegezve szabják meg a pártszervezet agitációs munkájának további feladatait. Befejezték az ipari tanulók szerződtetését a tamási járásban A tamási járásban nyolcvan ipari tanuló kötött szerződést a különböző szakmák elsajátítására. A járásban 36 ktsz, 19 termelő- szövetkezet, hat vállalat és 19 kis­iparos foglalkozik ipari tanulók­kal. A fiatalok részéről nagy az ér­deklődés az építőipari, a lakatos és a géplakatos szakmák iránt. Tizenkilenc fiatal kőműves szak­mára, 17 lakatos, illetve géplaka­tos szakmára szerződött. Női és férfifodrásznak 14-en jelentkez­tek, szobafestésre és mázolásra öten, ácsnak hárman, a kovács szakma elsajátítására pedig né­gyen vállalkoztak. Az egyéb — asztalos, cipész, szabó, stb. — szakmákra 18 fiatallal kötötték meg a szerződést a tamási járás­ban. Arra ügyelni fogunk, hogy a tár­sadalmi pártmunkával megbízot­tak a saját területükön is eleget tegyenek kötelezettségüknek. Fur­csa eset állna elő, ha valaki arra hivatkozna, »azért nem tudtam munkámat ellátni, mert a párt- bizottság más feladattal bízott meg«. Az ilyen társadalmi mun­kának a leghatározottabban el­lene vagyunk. Járásunkban előrehaladás ta­pasztalható a pártonkívüliek funkcióba állításánál is. Több­ségben sikerült az ezzel kapcso­latos helytelen nézeteket és hiá­nyos gyakorlatot leküzdeni. Szék. szárdon az utóbbi években né­hány vállalat élére — mint a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat, a Faipari Vállalat, a Sütőipari Vállalat — párton kí­vüli igazgató került. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban is, a járásban a tsz-elnökök 30 száza­léka, a tsz-ben dolgozó agronó- musoknak pedig 48 százaléka párton kívüli. Munkájukról el­ismeréssel beszélhetünk és el­mondhatjuk, hogy becsületesen dolgoznak. Véleményem szerint a továbbiakban előbbre kell lép­nünk a nők funkcióba állításá­nál, amelyre az irányelvek Is felhívják a figyelmünket. A ta­nácsok újjáválasztásánál az ed­diginél nagyobb számban kell, hogy helyet kapjanak azok a be­csületes, szorgalmas asszonyok és lányok, akik ezt munkájukkal, magatartásukkal kiérdemelték. A párt részéről erélyesen fel kell lépni a nők funkcióba állításá­val kapcsolatos káros nézetek el. len. Az irányelvek sok kérdést ölel­nek fel. Legfőbb feladatunknak tartjuk a napi munka végzése közben az irányelvek alapos fel­dolgozását és alkalmazását, s arra törekszünk, hogy az abban foglaltak végrehajtását a magunk területén elősegítsük. Kikötött a Holt-Duna partján A Holt-Duna partja elnépte­lenedett. A fürdőzők, meg a kertészek ha­zamentek, a MÉK gépkocsi­ja elvitte az utolsó láda uborkát is a faddi Lenin Tsz kertészeté­ből. Csak a mo­tor berregett következetesen tovább, a két- hengeres MA— 120 típusú Die­sel motor, a szivattyú szív­ta, nyomta a vi­zet a csövekbe és a berende­zésekbe. A szó­rófejek fürgén jártak körbe, és dús sugárban lövelltek a vizet a száraz földre, az eltikkadt növé­nyekre. Kupereczkó András le­tette az újságot, sötétedett. Nem látta az apró betűket, nézte hát a szökdécselő vízsugarakat, gyö- nyörködött a technika esőt csi­náló csodájában. — Szép foglalkozás az enyém, békés, nyugodt — vallotta Kupe­reczkó, a faddi Lenin Tsz öntö­zőgép-kezelője. — Jól érzem ma­gam, és hivatást találtam az ön­tözésben, pedig messziről érkez­tem ide a Holt-Duna partjára... Valóban messziről. A harminc­éves fiatalember két szakmát is szerzett eddigi pályafutása alatt: gépkocsivezető és vizsgázott ka­zánfűtő. Évekig vezette a növény­védő állomás egyik gépkocsiját, évekig j. lőtte a kazánt hajókon. Járta a Dunát, a tengert. — Szép volt a hajós élet és ka­landos, változatis. Csak a család, a család volt messze. A felesé­gem fiatal, anyám meg öreg. Egyikük se szerette, hogy oly so­kat vagyok távol, és én is jobban szerettem volna többet lenni ve­lük, a közelükben dolgozni, ápri­lisban hazajöttem, és beléptem a tsz-be. A szövetkezet örömmel fogad­ta. A gépek emberére mindjob- ! ban szüksége van mezőgazdasági nagyüzemeinknek. Mindjárt fel is ajánlották Andrásnak . ezt az állást. Elfo­gadta... A nyug­talan hajós ki­kötött itten, a Holt-Duna part­ján, az öntöző­gépek mellett. — Reggel há­romkor kelek. Fél ötig, ötig pecázok, aztán hajrá. Mehet az öntözés, este nyolcig, kilen­cig... Ilyenkor, ami­kor ennyit kell öntözni, sokat keres a gépke­zelő. Van olyan ___ nap, hogy há­rom munka­egyseget is beírnak a könyvébe. Az ember azt gondolná, hogy Ku­pereczkó Andrásnak kedvez a szárazság, mert úgy többet keres. — Mondták már nekem mások is — feleli mosolyogva. — Téve­dés. Igaz, hogy amikor ilyen nagy iramban kell öntözni a szárazság miatt, akkor több a munkaegy­ség. De vajon az értéke is több-e, ha nem esik elég eső? Persze, ha az egész gazdaságot öntöz­nénk, akkor fütyülnénk az esőre. De itt még nem tartunk... A ga­bonát, kukoricát, burgonyát és egyéb növényeket még nem ön­tözzük, így az eső csak essen bő­ven. Mi esőben is találunk mun­kát. A gépész nem maradhat munka nélkül egy percre sem, mert ott van a műhely. Javítani is kell a gépeket, nemcsak dol­gozni velük... Már a Hold is feljött, elnépte­lenedett az egész határ. A motor azért tovább berregett, a szóró­fejek permetezték a földet, a nö­vényeket. — Ezt a részt most már befe­jezzük, inkább reggel kezdünk egy órával később — búcsúzik tőlünk. Kupereczkó András. Mi pedig azzal a tudattal in­dultunk haza, hogy megismerked­tünk egy új falusi foglalkozással: az öntözőgépek kezelőjének mun­kájával. Gy. J. a.4 áa a gyár IRTA: TÚRI ANDRÁS XXI. — Ezt nem tudtam! — Érdekes. Akkor hát én is tudok valami újat mondani ma­gának. — Hogy érti ezt? — Nem akartam megbántani. Amit meg szeretnék tudni öntől, az olyasvalami, ami a személyére nem sértő. Úgy tudom, tegnap­előtt éjszaka ön volt a soros ká­véfőző. — Igen, én. — Látta azt a botrányos jele­netet, aminek során az egyik ven­dég képenvágta a hölgyével pi- maszkodó huligánt? — Láttam. — Nem tudna ezzel kapcsolat­ban valami közelebbit mondani? A nő arca merev és hűvös. Sze me hidegen mélyed a főhadnagy szemébe. — öntsünk tiszta vizet a po­hárba. Milyen kapcsolat van Ke­resztesi Ottó és ön között? A nő pillája sem rebben. Reti- küljéből cigarettásdobozt vészelő, egy rudacskát megvereget a kör­mével. Aztán fölnéz és nagyon nyugodtan azt mondja: — A barátnője vagyok. A főhadnagy bólint. — Sejtettem. Az asszony váratlanul elmoso- 1 lyodik s ez a mosoly megszépíti a száját. Rágyújt, majd a főhad­nagy felé nyújtja a dobozt. Az tagadóan rázza a fejét, s nézi, amint a nő visszasüllyeszti a cso­magot a táskájába. — Nem is titkoltam senki előtt. Független ember vagyok, nem tartozom senkinek sem számadás­sal a magánügyeimről. — Azt hiszem, félreértett. En­gem nem a kapcsolatuk érdekel, csak az, hogy miként kerültek össze. — Elmondom. Volt férjem és Keresztesi valamikor hivatali kol­légák voltak. Férjemet a háború utolsó évében elvitték, s mint ké­sőbb megtudtam, megölték. Az­után rám is sor került. Bújkál- nom kellett. F.gyik helyről a má­sikra menekültem, de egy idő után már nem akadt biztonságos hely a számomra. Az utcán csa­tangoltam egész nap, éjszaka a pályaudvarok előcsarnokában aludtam, a Hűvösvölgy bokrai közt húzódtam meg. — Keserve­sen mosolyog. — Nyár volt, nem kellett attól tartanom, hogy meg­fázom. Esős időben persze nem volt kellemes. Ekkor találkoztam Keresztesivel. Teljesen egyedül élt, a testvéreivel nem érintke­zett. Felajánlotta kispesti laká­sát búvóhelyül. Különálló, föld­szintes házban lakott, kimentem. Fáradt voltam és nyomorult. Ott­hont adott és védelmet. És tisz­tességes volt, becsületes. Amikor az én számomra megoldódott az élet, az ő számára vált nehézzé. Egy ideig munka nélkül volt. Ak­kor álltam mellé. Ketten voltunk, senkink a világon. Gondolom, a többi nem szorul magyarázatra. — Nem. Tökéletesen értem és megértem, amit elmondott. — Köszönöm. És higgyen el még valamit, én Keresztesit na­gyon jól ismerem: ő jó ember. Az a fajta, akire ez a jelző min­denkinél inkább illik. Nem kö­vethetett el semmi olyat, amivel gyanúsítják. A főhadnagy megmerevedik. — Miből gondolja, hogy mi Ke­resztesit bármivel is gyanúsítjuk? A nő vállat von. Cigarettáját elnyomja, kesztyűjét kisimítja. — Különben miért hivatott vol­na ma ide? — Mindjárt megmondom. Az előbb azt kérdeztem, látta-e azt a pofozkodást tegnapelőtt este. Azt felelte, hogy látta. — S hogy a nő bólint, folytatja. — Alapos a gyanúnk, hogy Dodó barátunk nem véletlenül kötött bele abba a párocskába, hanem valaki föl­bérelte. Méghozzá éppen Keresz­tesi János pincér. Tud erről va­lamit? Gondolkozzék. — Majd kis szünet után. — A fiú bevallotta, később azonban tagadta, hogy va­laki is megbízta volna a vereke­déssel. A nő még mindig hallgat, az­tán egyszerre fölszegi a fejét. — Hát igen! Hallottam, ami­kor a pincér rábeszélte a köly- köt a dologra, ötszáz forintot ígért a galerinek, ha egy időre elhallgattatják azt a fiatalembert. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents