Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-24 / 197. szám

1962. augusztus 24. YOLNÄ MEGYEI NfiPÜJSAG ’ 3 A megye kommunistái tanulmányozzák a párt kongresszusi irányelveit Bolvári József né országgyűlési képviselőt Üzemünk valamennyi dolgozójával megismertetjük az irányelveket A két ünnepet követő munka­napon jó érzéssel tapasztaltuk dolgozóink érdeklődését, amely az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei iránt nyil­vánult meg. Dolgozóink olvassák, tanulmányozzák az irányelveket, s elmondják véleményüket. A párttagok, de a pártonkívüliek is elismeréssel beszélnek a párt po­litikájáról, s arról a nyíltságról, ahogy a nép elé tárja, mit tett eddig, és mit tesz a jövőben ha­zánk felemelkedéséért. Az elmúlt tíz év alatt — amióta a Tolnai Selyemfonógyár párttit­kára vagyok — sok probléma merült fel pártszervezetünk éle­tében. Ezért is párhuzamot tudok vonni az 1950-es években alkal­mazott politika hatása és a je­lenlegi politikai légkör között. Hogy csak egy — a termelés kérdésével kapcsolatos — példát említsek. Azokban az években, ahogy visszaemlékszem, az üze­mi pártszervezetek csak nagy vo­nalakban foglalkoztak a gazda­sági feladatokkal. Az MSZMP következetes politikája új utat nyitott a pártszervezetek előtt, amelynek nyomán a gazdasági munka területén is nőtt a párt- szervezetek felelőssége az irányí­tásban, s ezzel együtt a tekinté­lye a dolgozók előtt. A párt vezető szerepe társa­dalmunk fejlődésében törvénysze­rűen növekszik — mondja az irányelv. És ezt úgy is kell ér­telmeznünk, hogy a jövőben tár­sadalmi életünk minden területén növekszik a párt felelőssége. A Selyemfonógyár üzemi pártszer­vezete a párttagok és pártonkívü­liek politikai képzése mellett né­hány évre visszatekintve, segí­tette a termelő munkát. Rendsze­resen részt veszünk a tervek el­készítésében és negyedévről ne­gyedévre értékeljük a termelés helyzetét. Pártszervezetünk jó munkája hozzájárult ahhoz, hogy a Tolnai Selyemfonógyár immár negyedszer élüzem. Az irányelvek egyben ráirányít­ják a figyelmünket arra is, hogy a sikerek láttán küzdjünk az ön­elégültség ellen. Ezt nemcsak megszívleljük, hanem a további munkákban szem előtt is tartjuk. Arra törekszünk — és a VIII. pártkongresszus tiszteletére már olyan vállalást tettünk —, hogy gyártmányaink minőségét állan­dóan javítsuk és növeljük az el­sőosztályú áruk részarányát Az irányelveket nemcsak olvas­ni, hanem tanulmányoznunk kell, annál is inkább, mivel üze­münk dolgozói a pártszervezethez számtalan kérdéssel fordulnak. Ez arra késztet bennünket hogy az irányelveket alaposan tanulmá­nyozzuk, és széles körben ismer­tessük. A közeli napokban párt­vezetőségi ülést, majd ezt köve­tően küldöttválasztó taggyűlést tart. A rendezvényeken, fontos­ságának megfelelően, az irányel­vekkel foglalkozunk. Ezután mű­szaki, majd termelési értekezle­teken ismertetjük az irányelve­ket, abból a célból, hogy üze­münk valamennyi dolgozója részt vehessen az irányelvek megvita­tásában. POZSONYI IGNÁCNÉ Horváth Lajos nyugdíjas művezetőt A töm eg ka peso latok erősítésében látom legnagyobb feladatomat „A Magyar Szocialista Munkás­párt életét a lenini normák sza­Az a néhány nap, amely a párt- kongresszus irányelveinek meg­jelenése óta eltelt, igen kevés volt, hogy alaposan áttanulmá­nyozhassuk az egészet — mon­dotta idős Horváth Lajos elvtárs, a Simontomyai Bőrgyár nyugdí­jas művezetője. — Annyi azon­ban már az első olvasásra tisztán áll előttem, hogy rendkívül fon­tos dokumentum, és nagy segít­ség további munkánkhoz. — Amellett, hogy rendkívül mértéktartóan és az igazságnak megfelelően elemzi eddigi fejlő­désünket, világosan megszabja a feladatokat is. Mégpedig úgy, hogy az élet bármely területén dolgozó ember azonnal felismer­heti tennivalóit. Számomra külö­nösen a VI. pont mond sokat. Bátran mondhatjuk, hiszen 1956. bályozzák”. Meggyőződésem, hogy a szocializmus építésében sokkal előbbre tartanánk, ha ezt az 50-es években is betartottuk volna, — A magam részéről elsősor­ban a tömegkapcsolatok további erősítésében látom legnagyobb feladatomat. Igaz, nyugdíjas va­gyok, de az emberektől nem sza­kadtam el. Tanácstagként, és a földművesszövetkezetben nap mint nap találkozom választóim­mal, a szövetkezeti tagsággal, s ha erőfeszítéseim sikert hoznak, én vagyok a legboldogabb. — Már az is jóleső érzés szá­momra, hogy amiért 1919-ben har­coltam, s megvalósulását azóta is vártam, meglett: itt élhetek, a november 4-e óta tapasztaljuk is: I megvalósuló szocializmusban. Péntekt A vizsgálat Korpa Dániel mint üzemegységvezető működik az Alsószögi Állami Gazdaságban, és főleg azáltal szer­zett magának hírt, valamint nevet, hogy beosztottjaival úgy bánik, mint kocsis a lovával. Az üzem­egységet pedig úgy kezeli, mintha az Korpa-féle hitbizo- mány lenne. A dol­gozók — érhető mó­don — magatartását, viselkedését kifogá­solják, s ezt pana­szos levelek formá­jában juttatták kife­jezésre. Több ilyen levél elküldése után brigád alakult, azzal a céllal, hogy kivizs­gál és igazságot szol­gáltat, persze pártat­lanul és a legnagyobb körültekintéssel. A vizsgálatot vég­ző személyek megje­lenését az üzemegy­ség dolgozói nagy könnyebbüléssel fo­gadták. Korpa Dániel viszont megkönnyeb­bülés helyett mással fogadta a vizsgálatot folytató személyeket. A nagy munka há­rom napig tartott, s ez idő alatt a brigád tagjai rendkívül hasz­nos tapasztalatokat szereztek. Megállapí­tották, hogy a Korpa­féle konyha tulajdon­ságai kiválóak: a reggeli bőséges, az ebéd még bőségesebb, és a vacsora a leg­bőségesebb. Korpáné nagy szakértelemmel, és valóságos művészi tökéllyel készíti a rablópecsenyét, a tej­feles paprikáscsirkét, valamint a sültka­csát. A Korpa-féle pince vetekedik a jó­hírű szekszárdi pin­cékkel, a minőséget, a mennyiséget, és a vá­lasztékot egyaránt szem előtt tartva. A Korpa-féle kúria ma­gyaros vendégszere­tete pedig felülmúl minden elképzelést és ez már csak hagyo­mánytisztelésből iá becsülendő. A vizsgálat ered­ményes, és nagyon hasznos három nap­ja után elkészült egy jelentés, amely rága­lomnak, az üzemegy­ségvezető lejáratásá­nak, intrikának mi­nősíti a panaszokat bár azt is megálla­pítja, hogy mint min­den ember, Korpa Dániel is követ el né­ha hibát. Érdemei azonban jóval többek. Közlékeny, barátsá­gos, jómodorú, udva­rias, előzékeny, fi­gyelmes, és nem utolsó sorban áldo­zatkész. Persze, nincs azért túl nagy baj, mert a dolgozók már újból fogalmazzák a pana­szos leveleket. Arra jöttek rá, hogy nem a vizsgálatban volt a hiba, hanem bennük. Az első leveleket rossz helyre címez­ték. Sz. P. Súlyos szerencsétlenség a bogyiszlói úton rvvvvvifii (5'2ö'2 év ni ti lián— G O ND PLATÓK EGY KIÁLLÍTÁSON ) Az Öreg iskola tanter­-------------° meben m ost úgy éreztem magam, mint­ha egy évszázaddal előbbi kor­ban élnék. Olyan lakásban len­nék, amelyet a kézműipar fény­korában rendeztek be. A kézzel faragott és festett sarok pad, a keresztlábas asztal, fazekasmeste­rek remekművei, a kézi hímzésű abroszok, törölközők, mind, mind letűnt korok emlékét őrzik. A falon megsárgult fényképfelvétel népviseletbe öltözött szövő asz- szonyokat ábrázol. A sarokban menyecskeláda, rajta a felírás: Pali — Judit anno 1840. A láda felett vőlegény-ing, kézzel kidol­gozott csipkéből, ezt a menyasz- szony évekig készítette. S mint­egy szimbólum, úgy őrzi az apáik tekintélyét az úgynevezett apa­szék — 1860-ból —, amely ha­sonlít a mai fotelhez. Mindezeket a régiségeket a Me­csek lábánál elterülő kicsi falu­ban, Váralján állították ki. A ma már muzeális értékű szőtteseket, bútordarabokat, agyagedényeket a faluban gyűj­tötte össze egy fáradhatatlan pe­dagógus, Moldoványi Vilma. A kiállítást alkotmányunk évfordu­lója tiszteletére, augusztus 20-án nyitották meg Váralján. A mér­téktartó jó ízléssel összeváloga­tott anyag között megtaláljuk a népművészeti hagyományokat ápoló váraljai szövőszakkör tag­jainak munkadarabjait is. De ez már újabb történet. "A szövőszékek évtizede­kig hasz­nálaton kívül voltak a faluban, a népművészet már majd hogy nem a feledés homályába veszett. Ek­kor támadt néhány váraljainak az az ötlete, hogy felelevenítik a mai és későbbi nemzedék szá­mára megmentik a csodálatosan I szép tájjellegű népművészetet. A MÉSZÖV patron ál ásával szövő­szakkört hoztak létre a faluban. ! Ennek két éve. Akkor a közsé­gi tanács székházának egyik ter­mét bocsátotta a szakkör rendel­kezésére. Előkerültek a rég nem használt szövőszékek. A MÉSZÖV anyagot is szerzett a kicsi kollek­tívának. Am a szövés mesterfo­gásait már elfelejtették a falu­ban. De szerencse, hogy megyénk népművészete gazdag, s van, ahol a háziszövést mesterségszerűen végzik ma is. Sárköz! így aztán Sárköz központjából, Decsről a „Népművészet Mestere”, a híres szövőnő Perity Mihályné utazott el Váraljára, s tanított meg 12 asszonyt és lányt a szövésre. I Érdemes volt! ! ___________________ugyanis a f alu apraja-nagyja ismerkedik meg a száz év előtti kor divatjá­val, szokásaival, lakáskultúrájá­val, kézműiparával. S ami a leg- megkapóbb, a fiatalok tanúsíta­nak nagy érdeklődést a helyi nép- művészeti hagyományok iránt. Láttam a kiállításon Öszter Ilon­ka (szakköri tag) munkadarab­jait, melyek csodálatosan szépek. Beszéltem Szabó Zsuzsa általá­nos iskolással, akinek kérése, hogy a politechnikai oktatás ke­retében a hetedik és nyolcadik osztályosok megtanulhassák a szövést és hímzést. Nem tudom, hogyan fogadják illetékesek ezt a javaslatot, de szerintem érdemes lenne ezzel foglalkozni. Ne vesz- szen ki egy tájjellegű népművé­szet, nagyon kár lenne érte. A kiállítás egy hétig lesz nyit­va Váralján. Az érdeklődés irán­ta nagy. Nemcsak helybeliek ke­resik fel, a környező falvakból is sokan nézik meg. Sőt, külföldi (Német Demokratikus Köztársa­ságbeli) látogatója is volt a ki­állításnak, aki elragadtatással be­szélt a régiségekről, a váraljai népművészetről. így őrzik a kicsi faluban a száz év előtti idők emlékeit, kultúrá­ját, hagyományait. így mentik meg a pusztulástól. R. É. Tegnap délelőtt a Bogyiszló fe­lé vezető úton traktorával fel­borult Búzás János 19 éves szek­szárdi lakos, a Várdombi Gép­állomás dolgozója. Búzás János figyelmetlen vezetés miatt rosz- szul vette a kanyart, a Belorusz felborult és vezetőjét maga alá temette. Életveszélyes sérülések­kel szállították kórházba. A rendőrségi vizsgálat, ami még folyamatban van, eddig meg­állapította, hogy Búzás János mindennemű jogosítvány nélkül vezetett és a szerencsétlenséget figyelmetlen vezetés okozta. Az erőgépen keletkezett kárt az il­letékesek négyezer forintra be­csülték. fl Tolna megyei diákok húsz százaléka mozibérlet-tulajdonos Az idei nyárral kezdve bérlet­rendszert vezetett be a Moziüze­mi Vállalat a Tolna megyei film­színházakban a tanulóifjúság szá­mára. Annak ellenére, hogy a bérletakció híre csak a tanévzá­rást közvetlenül megelőző napok­ban jutott el az iskolákba, még­is sikerrel járt, mert egy hónap leforgása alatt a Tolna megyei diákok közül számosán, a tanuló- ifjúság húsz százaléka váltott mo­zibérletet. Ezzel elérik azt, hogy nem kell az egyes ifjúsági fil­mekre külön előadást szervezni a tanulók részére, hanem a fia­talok minden külön szervezés nél­kül, a legolcsóbb belépődíjért te­kinthetik meg a filmet. A húsz százalék komoly ered­ménynek könyvelhető el és biz­tató a tervek valóraváltására. A Moziüzemi Vállalatnak ugyanis az a terve, hogy a tanulóifjúság 50 százalékát bevonja a bérlet­akcióba. a gyár ÍRTA: TÚRI ANDRÁS XVIII. VIII. DODÓ Krámer hadnagy csöndesen lép­ked az asztalok között. Valahon­nan, egy oldalreflektorból lila fénynyaláb pásztázza végig a tánckör környékét. S amint kör­befut a helyiségben, hirtelen is­merős arcra villant. A hadnagy megáll, majd széket húz maga alá s az asztalra könyököl. — Szervusz, Dénes. A fiatal gyerek, tizenhét esz­tendős sincs, ijedten bámul a vá­ratlan asztaltársra. Krámer látja zavarát, de nem segít. Sokáig me­rően nézi, mielőtt újból megszó­lalna. — Apád tudja, hogy itt vagy? A gyerek nem felel. De a had­nagy észreveszi, hogy szemébe dacféle ül. — Gondolod, hogy a magad ko­rúak számára való hely ez? Gim­nazistáknak? Hogy kerülsz ide? Dénes vállat von. Mozdulata bizonytalan. Krámer nézi a gye­reket. egy ismert újságírónak a fiát. Ugyanabban a házban lak­nak. Egy kicsit szomorú, de ha­ragos is. Nézze meg az ember a tacskóját! — Mért nem felelsz, mi? — Ma vagyok itt először. — Igen? És ki hívott ide? A gyerek pillantása ide-oda ug­rál. Barátja, egy hosszúra nyúlt, pattanásos arcú kamasz, legszí­vesebben eltűnne, óm nem teheti. — No jó, erről még beszélge­tünk. Apádnak egyelőre nem szó­lok a dologról, de kettőnknek még lesz szavunk egymáshoz. És te? — fordul a másik legényhez. — Te is diák vagy? — Igen. Egy osztályba járunk Dénessel. — Nem lenne jobb, ha az érett­ségin jártatnátok az eszeteket? A kölyök hangjában oly őszin­te méltatlankodás cseng, mintha igaztalan támadás érte volna. — Apádék hol vannak? — ér­deklődik a hadnagy Dénestől. — Lellén. Anyám is ott van, az újságíró-üdülőben. — így már értem. Kettesben maradtál nagyanyáddal. És rög­tön felhasználtad az alkalmat egy kis tilosra. Derék dolog, mondha­tom. Az üzletvezetőhöz minden­esetre lesz egy-két szavam. Mi­óta ültök itt? — Kilenc óra óta. A hadnagy agyán átvillan va­lami. — Láttátok a pofozkodást? — S a két gyerek zavartan hallgat. — Na, ki vele! Láttátok? — Igen. — Meséljétek el, hogy történt! Dénes a barátja felé bök. — Meséld el, Kolbász! — Kolbász?! Miféle Kolbász? A pattanásos vigyorog. — Kolbásznak becéznek... Mert olyan hosszú vagyok. Tiszta hü­lyék ezek. — Hol ült az a fiatalember, aki a pofont adta? — Innen a második asztalnál. — Egy nővel, igaz? — Igen. Szép nő volt, szőke. És szomorú. Egyszer sírt is, meg­figyeltem. — Jó szemed van, beszélj to­vább! — Néha táncoltak, de jobbára csak ültek és beszélgettek. A hapsi.., akarom mondani, az a fiú egyre a kezét szorongatta a nőnek. Aztán az egyik hűli fel­állt az asztaltól és odament hoz­zájuk, felkérte a nőt. — Aztán? — A fiú meg nem engedte tán­colni. Erre Dodó mondott vala­mit ... — Kicsoda? A kamasz megszeppent. Már (Folytatás a 4, oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents