Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-22 / 195. szám
4 TOLVA MEGYEI NfiPŰJSAG 1962. augusztus 22. „NYÁRON IS EGYÜTTV’ A bonyhádi I. sz. iskolában a tanév befejeztével sem szűnik meg az élet. Az öreg falak, egész, séges, napbarnított gyerekek vidám kacagását visszhangozzák nyáron is. Szinte hetente szerveznek a pajtások kisebb-nagyobb kirándulásokat az úttörőcsapat, a biológiai szakkör és a napközi otthon keretében, hogy a már-már egyhangúvá váló augusztusi napokat színessé, élményekben gaz. daggá tegyék. Az úttörők főleg kerékpár-túrákat szerveznek, melyeket minden alkalommal izgal. más készülődések előznek meg. Ezen a nyáron kb. 12-szer vettek részt kerékpár-túrán. A biológiai szakkör tagjainak emlékezetében még frissen él a bajai, sikondai. abaligeti kirándulás színes élménye, Ezek a kirándulások nemcsak érdekesek, hanem hasznosak is, mert lehetőséget nyújtanak arra, hogy a pajtások megismerjék hazánk szebbnél szebb tájait. A szórakozás mellett a munkáról sem feledkeznek meg a szakkör tagjai. Nyáron is ápolják, gondozzák büszkeségüket, a »rózsakertet«, a sok virágot, melyek barátságosabbá, otthonosabbá va. rázsolják iskolánk udvarát. A természetrajzi szertárban bőven adódó nyári munkálatokat a pajtások önként, kedvtelésből végzik, visszaemlékezve az érdekes és hasznos szakköri foglalkozásokra. Regős Gabriella tanuló Népművelő-könyvtáros képzés indul az idén a szombathelyi tanítóképző intézetben A tömegek kulturális fejlődése mind nagyobb igényeket támasz! a népművelés munkásaival, a hivatásos népművelőkkel és a könyvtárosokkal szemben. A2 igények növekedése a népművelők és könyvtárosok részéről magasabb képzettséget követel meg Ezt az igényt figyelembe véve hozta az Elnöki Tanács azt a törvényerejű rendeletet, amely népművelő-könyvtáros szak létesítését rendelte el. A népművelési intézmények, elsősorban a falusi és vidéki művelődési otthonok, könyvtárak, kulturális feladatait ellátó szakemberek képzését a folyó évben a szombathelyi tanítóképző intézetben nappali tagozaton kell beindítani — írja elő 'Elnöki Tanács törvényerejű rendelete. A népművelő-könyvtáros Szakon a tanulmányi idő három év. A hallgatók a tanulmányok befejezését követő államvizsga sikeres letétele esetén népművelőkönyvtáros oklevelet kapnak és mint könyvtárosok, vagy mini gyakorlati népművelési szakemberek (művelődési otthonok előadói. később vezetői, tanácsi, tö. megszervezeti népművelési szervek munkatársai, stb.) helyezked. hetnek el. Felvételre jelentkezhetnek az érettségizett és 30 évnél nem idősebb személyek. Az intézet elsősorban dunántúli és Pest megyei fiatalok jelentkezésére számít. A jelentkezési iratokat három éve, vagy régebben érettségizettek munkaadójuk útján augusztus 25-ig juttassák el a tani. tóképző intézet igazgatójához (Szombathely, Szabadság tér 4.), az összes többiek — kivéve azokat, akik a folyó évben már jelentkeztek felsőoktatási intéz, ménybe — az érettségiztető középiskolájuk igazgatójához adják be irataikat. Akik az idén már egyetemi, fő. iskolai felvételre pályáztak, de nem vették fel őket, szintén jelentkezhetnek a népművelőkönyvtáros szakra. E célból írás. ban kérjék felvételi irataik továbbítását az őket elutasító főiskolai intézménytől a szombathelyi ...tanítóképző intézethez. A pályázók a következő tárgyakból kötelesek felvételi vizs-. gát tenni: magyar nyelv- és irodalomból (írásbeli és szóbeli), természettudományi ismeretekből (a gimnáziumi fizika, biológia, ké- raa és földrajz tananyag alapján), művészeti alapismeretekből (a fes- tészet, a szobrászat, az építészet és a zene területéről). A felvett hallgatók kollégiumi elhelyezést és szociális támogatást ugyanolyan feltételek mellett kaphatnak, mint a tanítóképző intézet többi hallgatói. Kiváló katonák és szövők találkozója a Tolnai Textilgyár KISZ-klubjában Szocialista brigádok tagjai, kiváló katonák ülnek az asztalok körül a textilgyári KlSZ-klub- ban. A fiatalokat foglalkoztató kérdéseket boncolgatjuk. Választ várunk sok érdekes kérdésre. A vita, a beszélgetés eltér a sablontól: Ezúttal is, csakúgy, mint már életünkben kezd meghonosodni a sablonmentesség. S ez az első eredménye tán mi szembetűnik. A kiváló katonák, kiváló ifjúmunkások találkozóját első alkalommal hívtuk egybe. S jó, hogy ezt tettük, mert így, e módszerrel so Ideal alaposabban tudunk egyes — fiatalokat érintő — kérdésekről beszélgetni. Azzal kezdődött a klubest, hogy e sorok írója vitaindítónak ismerkedést javasolt. Kellett ez, hisz váratlan volt a találkozás, sem a munkásfiatalok, sem a katonák nem tudtak arról, még előtte két nappal sem, hogy találkoznak, s csak a beszélgetés kezdetén tudták, miről lesz szó. Néhány szendvics elfogyasztása, hideg üdítő ital, néhány elszívott cigaretta feloldotta a feszé- lyezettséget és kezdődhetett a vita, először arról: el tudják-e életüket munka nélkül képzelni. Határozott és egyöntetű a válasz: Nem! Sőt Balaskó Teréz arról beszélt: ..Még akkor is kell dolgozni, ha az ember fér.ihezmegv. A munka az alapja mindennek, a mi társadalmi rendszerünknek különösen.'’ Pál Gábor tizedes megtoldja: a munka életszükséglet. Gál Béla tizedes véleménye: „Fiatalok vagyunk, munkás(Folytatás a 3. oldalról.) lata, a másik világ. A lányok az egyneműek szakértelmével gusz- tálják a nőt, azzal a szent meggyőződéssel, hogy ugyanezt ők jobban csinálják. A dizőz énekel. Németül, olaszul és angolul énekel. Paul Anka számokat énekel ugyanazon a rekedtes és furcsa férfihangon, amin a szerző, a húsz esztendős sláger-zseni. A hatás elképesztő, s a nyomában felzúgó taps orkánszerű. A dizőznek ráadást kell adnia. Pedig nem szívesen ad, hisz az éjszaka során még háromszor kell a mikrofon elé állnia. — Tud a bőr dalolni — állapítja meg az egyik színes inges műbíráló, amikor a ráadás is véget ér és újra kigyúlnak a fények az asztalok fölött. — Csao! A hang szörnyen ismerős, a hajlott, nyegle tartás szintúgy. Dodó mégis befutott. — Helló! A közömbös és mégis elismerő pillantások a vezért köszöntik. — Hol voltál? — Megbeszélés. A kérdések is, válaszok is elismerésre méltóan rövidek. Ez a társaság az egyszavas mondatok híve. Mint ahogy a szőke Tomi oly klasszikusan' mondotta egyezett; „Minek a hosszú aódesJ Kevés szóból is ért az ürge.” — Köpd ki! — Nézzétek meg azt a hapsit. Ott, a piros ruhás nővel. Odakint meg kell várni. Esik érte, valami. A társaság férfitagjai bólintanak. A lányok ugyan nem helyeslik az ügyet, de őket egy-két kézmozdulattal letorkolják. — Riszálunk egyet? Dodó a fásult arcú, fülönfüggős lányra néz, s az készséggel ugrik. — Gyerünk! Ez a tánc, az igazi. Ezt csak Dodó tudja így, ilyen csudamód, hogy a nő minden porcikája vele táncol. Szédület ez, már nem is tánc. S a lány fátyolos karikákon át látja a párocskát, a Dodó mutatta fiút és nőt. Ott ülnek a parkett melletti második asztalnál. — Táncoljunk? — kérdi Lojzi. A nő bólint és feláll. Szép nő, de arcán állandó riadtság, mintha egyfolytában rettegne valami, tői, mintha valami félelmetes és váratlan eseménytől tartana Lojzi átkarolja, viszi a zene ütemére, ring^nak a dallam hullámain. A fiú szerelmesen néz társnőjére, mint egy kisdiák. — Ilona — sóhajtja, s a nő összerezzen, mint aki álmából ébred. — Olyan szép vagy. A nő elmosolyodik, szelíd és szomorú mosollyal, s megszorítja a. fiú kezét. Az. még jpbbpo mer gához öleli, s behúnyja a szemét, amint megcsapja a nő hajának illata. — Szeretlek. A nő sóhajt, arcát a fiú vállához szorítja. — Miért vagy szomorú? — Nem tudóin. — Félsz valamitől? A nő bólint, halántékán remeg egy parányi, kék erecske. — Miattam? — Üjabb bólintás. — Hát tehetünk róla, hogy szeretjük egymást? Tehetünk róla, hogy neked férjed van? Á nő felnyög, arca eltorzul. — Ezt te nem érted, ö is szeret. És bízik bennem. Senkije sincs rajtam kívül. — Nekem talán van? — Az más. Te más vagy. A tiéd lehet mindenki. A világ va- lamennyi nője. Neki csak én vagyok. Lojzi mellére ráül a fájdalom Mindig, mindig ide lyukadnak ki. Mindig ide jutnak. — Most is rá gondolsz? — Igen. A zenekar gyors számra vált át, a fiú megáll, majd kivezeti táncosnőjét a parkettről. Rosszkedvű. Ez az este is csak úgy végződik, mint a többi. Mindez oly keserű, annyira reménytelen. Int a pincérnek, fizetni akar. A nő lefogja a kezét. (Folytatjuk) A tanácskozás részvevői életünk alig ötéves, de már akkor éreztük az aktív munka hiányát, amikor katonának jöttünk, alig várjuk, hogy leszereljünk, s ismét a munkaasztal mellé álljunk.” A lányok kérdeznek. Pámer Ica gyári KISZ-titkár: „Mi lesz belőletek fiúk, ha leszereltek?” S a katonák sorolják: Vegyész, tanító, agronómus, szakmunkás. Pál elvtárs vegyésztechnikus — katonaidejében készült a felvételi vizsgára — s felvételije kitűnőre sikerült. Peregnek a kérdések. Az egyik leglényegesebb: Háború vagy béke? Kugler Kati véleménye: „Jó, hogy én csak hallomásból ismerem a háborút, s még jobb, hogy soha meg sem ismerem borzalmait. S különben is itt vagytok ti — mutat katonáinkra —, bízunk bennetek.” Telkes Erzsi hozzáteszi: Na, azért mi is teszünk a békéért valamit. S ezzel a munkára, a szocialista haza erősítésére terelődik a szó. Telkes Éva a többgépes szövők sikeréről ad számot. Pauli Kati arról beszél, hogy a szocialista brigádok milyen segítői a termelésnek, az emberré válásnak. A katona fiúk sem üres kézzel készülnek a kongresszusi versenyre. Koncz Attila szakaszvezető nem kis büszkeséggel meséli, hogy Bende Mihály tiszt elvtárs egységénél szinte minden harcos részt vesz a kongresszusi versenyben, s ennek eredménye a magasfokú harckészültség, a haditechnika kiváló ismerete. Kitüntetéseiket, jelvényeiket mutatják és még oklevél is előkerül a zsebekből, hogy bizonyítsák: az első sorokban harcolnak a versenyben. Visontai Ottó honvéd érdekes problémát kezd boncolgatni. A katona fiúk és munkás lányok kapcsolatát. Radványi Lajos, az alakulat KISZ-titkára fejtegeti nézeteit erről, s megállapítja: a munkaszeretet, a baráti találkozók — mint ez is — segítik közelebb hozni a fiatalokat, s eltüntetni a régi, apáink, anyáink előítéletét a katonaruha, a katonákkal szemben. Izgalmas kérdés: Hogyan lesz a kommunizmusban? Hogyan élünk akkor, hogyan dolgozunk, milyen lesz az emberek viszonya egymáshoz? Mindenkinek van véleménye. Magunknak csináljuk — mondja Ulrich Jánosné. Furug- lyás János szakaszvezető hozzáteszi: amilyenre építjük, olyan lesz, rajtunk múlik, hogy jó legyen. A Kilián sportmozgalom, az Ifjúság a szocializmusért mozgalom kerül ezután a bonckés alá- Kicserélik a gyáriak és a katonák tapasztalataikat. S végül, amikor már késő estébe hajlik az idő. megegyeznek a fiatalok: jöjjünk össze máskor is véleményt cserélni, egymást megismerni. A gyár igazgatóhelyettese javasolta: egy kiváló szakasz tagjai jöjjenek el Tolnára, és üzemlátogatással kössék egybe ismerkedésüket a gyári szocialista brigádokkal. Radványi elvtárs érdekes javaslata: az alakulattól eljönnek már az ősszel ismeretterjesztő előadásokat tartani, műsorral jönnek majd a KISZ klubdélutánokra. ötórás beszélgetés után fejezzük be találkozónkat. Tóth József megyei KISZ-titkár elégedetten állapítja meg: „Jó, hogy találkoztak a fiatalok, s még jobb, hogy őszinte véleménycserét folytattak, abban bízunk, rendszeressé válik a kapcsolat a textil- gyár és Bende Mihály tiszt elvtárs alakulata között. — p — Traktor a kocsma előtt A szekszárdi vasúti vendéglő előtt dohogva áll meg egy piros Belorusz traktor. Vele egyidőben fékez mögötte az a hatalmas ezüstszínű kombájn is, amelyet maga után vontat. A traktoros leugrik a nyeregből, kezét bele- töili olajos overáljába és hangos szóval invitálja a kombájnveze- tőt. — No, gyere komám. Öt perc az egész. A másik vonakodik. Látom, ő lesz az én segítőtársam. Egy egész sereg szerencsétlenség jut eszembe, amelyet az ittas vezetők okoztak, és amelyek között szép számmal akad traktoros-baleset is. Aztán egy újságcikk merül fel az emlékezetemben, amely azzal foglalkozik, hogy nemcsak azoké a felelősség, akik ittas állapotban volánhoz ülnek, hanem azoké is, akik nem figyelmeztetik őket, vagy nem akadályozzák meg szép szóval abban, hogy vezetés közben igyanak. Megszületett bennem ez elhatározás. Felállók, odamegyek hozzá és vonakodó kollégája segítségével lebeszélem. Emlékeztetni fogom családjára, az őt hazaváró gyermekeire, és mindenre, amellyel a szívére hathatok. De nicsak, a másik is enged az unszolásnak, és lekászálódik a magas ülésről. Az állomás egyik padjáról- figyelem őket, de a hatalmas kombájn eltakarja most őket. Lélekszakadva futok a kijárat felé, és lelki szemeim előtt már látom, hogy szájukhoz emelik a féldecis poharat, aztán a másodikat, és ha már itt vagyunk alapon a harmadikat. A bejáratnál nem látok senkit, és hiába szaladok végig a vendéglő összes helyiségén, nem tar- lálom őket. Újra az utcára lépek és szembe találom magam a két páciensemmel. Egymásba karolva, csillogó szemekkel lépkednek felém. A nagy melegben láthatólag felüdültek attól a nagy adag fagylalttól, aminek tölcsérét még kezükben szorongatják. — M —
