Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-14 / 163. szám
1962. július 14. ÍÖLNA MEGYEI NÉPÜJSAŐ 3 SALGÓ LÁSZLÓ: forradalom a Junták földjén — Váltoxik a cukor íxe... — VIII. Az új kultúrák művelése ellenére a kubai cukor termelése 1961-ben elérte a 6,5 millió toh- nát, azaz 15 százalékkal volt magasabb, mint 1959-ben. S miközben a cukor megmaradt továbbra is az ország fő kiviteli terméke, fokozatosan növekedett azoknak az élelmiszereknek a termelése, amelyeket a kimondottan agrárországnak régebben importálnia kellett. 1959 előtt évente 500 000, 1960-ban 200 000 láda paradicsom érkezett az Egyesült Államokból, 1961-ben már 2 500 000 láda paradicsom termett az országban és ebből 500 000 került exportra. Hasonló a helyzet a burgonyával, a kukoricával és más mezőgazdasági termékkel is. Míg azelőtt a klscsibéket, sőt a baromfieledelt is az Egyesült Államokból hozták be, most ez év végére lényegében a hazai farmok biztosítják majd a baromfihús ellátást. — De miért nem lehet most gyakran a luxus szállodákban sem vajat kapni a reggelihez? — hallottam többször külföldiek szájából a kérdést. Miért kell a forradalom győzelme után három évvel a jegyrendszert bevezetni? — kerestem magam is a választ — az élelmiszerüzletek előtti sorban állást és a Jósé Marty szövetkezet dúsan termő paradicsomtábláit látva. Bőven jut idő erre is magyarázatot kapni. — Egyelőre nem tudunk tovább indulni — közli a szervizből visszatért gépkocsivezető. A Chevrolet agyonjavított, szedett- vedett alkatrészekkel életben tartott motorjához új alkatrész kellene ... KUBAI GONDOK Az indulás tervezett idejére tolmácsom, a Haiti szigetről emigrált néger kolléga is visszaérkezett a cafeteriához. A falusi népboltban próbált a fővárosban nehezen kapható pipereszappant szerezni. Feleségét és a napokban született kisbabát várja haza a havannai kórházból... — Sikerült szerezni? — kérdeztük kórusban. — No hay, nincsen, csak mosószappan van — hangzott a tömör válasz. Sokszor hallottam Kubában ezt a „no hay” kifejezést. Mondták nekem is a Kodak cég pompás havannai foto-szaküzletében, amikor eltörött fénymérőm helyett újat akartam vásárolni. Ott az eladó szájából elhangzó gúnyos „no hay”-nak olyan volt a hangsúlya, hogy a külföldi világosan értse: az amerikai szállítások elmaradása miatt itt állhat a kubai télvíz idején, a vakító trópusi napsütésben — fénymérő nélkül. Itt, a cafetériában a „no hay” kifejezésre, amit az asztalt körülülő kubaiak is bólogatva megismételtek, a hangsúly alapján inkább „nem tesz semmit” fordítást kellene használnom Nem, egyáltalán nem volt ebben valamiféle forradalmi romantikából táplálkozó lemondás. Inkább a nehézségek leküzdését vállaló, a problémák okait és megoldását kereső emberek elszántsága érződött Most a nyugati lapok, a rádiók — és ezt nem is lehet tőlük rossz néven venni — a kubai ellátási gondokat a forradalmi rendszer egyenes következményének igyekeznek beállítani, és mint ilyent, elrettentő példaként akarják a kubai fáklyát figyelő latin-amerikai népek elé állítani. — A kubai helyzet (a jegyrendszer bevezetése) — hangzott a Londoni Rádió március 16-i kommentárja — a gyors ütemű forradalmi intézkedések és a hibás gazdálkodás „sajnálatos” eredménye. És hogy a venezuelai, a guatemalai, a brazíliai hallgató még világosabban megértse a kubai élelmezési probléma okát, a kommentár hozzáteszi: mindezek a hiányok most azért vannak, mivel „Kuba gazdaságilag valaha teljes mértekben a tőle mindössze 150 kilométerre lévő Egyesült Államoktól függött”. De hát a népeknek most mindenütt a kontinensen éppen erről kell dönteniük: megmaradnak-e a régi Kubához hasonlóan az „Egyesült Államoktól való teljes gazdasági függés állapotában” — amerikai áruktól zsúfolt áruházakkal és telt kirakatokkal —, vagy pedig — számolva az amerikai retorziókkal — a forradalom útjára lépnek, a meglévő készletek igazságos, átmeneti jegyrendszer alapján történő elosztásával hozzálátnak a monokultúrás gazdasági elmaradottság felszámolásához. Kubában a józanul gondolkodó emberek tisztában vannak azzal, hogy a cukornádföldeken három év alatt nem lehet fogpaszta-gyártól hús- feldolgozó üzemig mindent építeni, olyan ütemben, hogy a félévszázados amerikai gyarmati uralom mulasztását pótolják és a növekvő keresletet teljesen kielégítsék. Persze arról, hogy Kubában miért növekszik a kereslet, a nyugati rádiók Latin-Amerika felé sugárzott adásaikban már egyáltalán nem beszélnek. Egyszerűen azért nem, mert — a vásárlóerő gyors növekedése miatt — ez is a forradalmi gazdálkodás eredménye. A kubai mezőgazdasági dolgozó napi keresete az 1959. előtti napi egy pesóról 2,8 pesóra növekedett. A 400 ezer falusi állandó munka- nélküli pedig, az évi három-négy hónapot dolgozó szezonmunkással együtt az év minden munkanapján keresethez jut. 1957-ben a Kubai Katolikus Egyetemi Szövetséghez tartozó diákok egy csoportja vidékre ment, hogy megvizsgálja a parasztok életviszonyait. Az alábbi adatok szerint, amelyet annak idején a havannai sajtó is közölt, a falusi lakosságnak mindennap csupán 4 százaléka evett húst, 1 százaléka evett halat, 2 százaléka evett tojást, 3,5 százaléka evett kenyeret, 11 százaléka ivott tejet. Most elsősorban az a kiéhezett falusi lakosság igyekszik jóllakni, amelynek nagy többsége a közelmúltban — Latin-Amerika parasztjaihoz hasonlóan — éhezett. A villany, a lakbérek 50 százalékos csökkentése, az ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás (minden kubai gyerek megkapja a Sabin-cseppeket) következtében ugyancsak megnövekedett vásárlóerő a városokban is mindenekelőtt az élelmiszerpiacon jelentkezik. A forradalom előtt elegendő volt a termelt napi 250 ezer liter tej — most kevés a 400 ezer liter. A meglévő készletek igazságos elosztása következtében minden hét éven aluli kubai gyermek napi egy liter tejet kap jegyre abban az országban, ahol a lakosság átlagos életkora néhány évvel ezelőtt — éppen a magas csecsemő- és gyermek- halandóság következtében — nem érte el a 23 évet... A lakosság túlnyomó többségének táplálkozásában most olyan szembetűnő a javulás, hogy azt még a Londoni Rádió kommentátora sem vonja kétségbe. Előző írásomban idézett Tom Stacey, a The Sunday Times Kubában járt tudósítója — jóllehet, zsörtölődött amiatt, hogy havannai barangolása során nem tudott fogkrémet kapni — tárgyilagosan megállapítja: „Az átlagos élelmiszerfogyasztás talán csökkent a városokban és az emberek esetleg kevesebb élelmiszert kapnak. A lakosság zömét kitevő parasztok azonban többet esznek, mint azelőtt és tartalmasabban étkeznek, mert tejet és húst is fogyasztanak. Emellett amint megállapíthattam, a legtöbb kubai nem Castrót, hanem az amerikai bojkottot okolja az élelmiszerhiányért.” Ezt tette gépkocsivezetőnk is, miután az alka' •’hiány miatt agyonjavított Chevrolettel végre újra elindultunk. De a jenkik teljesen indokolt kárhoztatása önmagában elégter len a meglevő komoly gondok megszüntetéséhez. És erre elsősorban Fidel Castro kormánya fir gyelmezteti az országot, a népet. — „Tanulni — Dolgozni — Szervezni” — ez a hármas jelszó foglalja össze a legsürgetőbb megoldásra váró feladatokat. Tanulni — ez az alapfeltétel Kubában is, mint minden gyarmati uralom alól felszabadult országban. Egyszerűen lenyűgöző a mindenütt, a minden korosztálynál tapasztalható tanulási láz. Önmaguktól beszélnek az első kézzelfogható eredmények. A betonúton haladó gépkocsiban olvasom az analfabétizmus felszámolásáról szóló végső győzelmi jelentést: a legidősebb korosztálytól, a lakosság alig 4 százalékától eltekintve mindenki tud ími-olvasni. Szeptembertől már minden iskolaköteles gyerek iskolapadban ül. De ami ma sokat mond — holnap már keveset jelent. (Folytatjuk) »■mmm Uj városnegyed Santiagóban Napi tizenötezer forint Ugyebár ez szép summa, akár rétből biztosította a beruházás bevételként jelentkezik, akár ki- anyagi fedezetét, elrendelte, hogy adásra kerül. Egy hét alatt száz- a második negyedévben el kell ötezerl egy hónapban közel fél- végezni a tervezést, július 1-től millió, egy év alatt... de ne is szeptember 30-ig pedig megépí- folytassuk. Ennyivel kerülnek teni a rakodóvágányt. Azt lehetőbbe a szekszárdi építkezések tett hinni, hogy most már kész mindaddig, amíg az érkező épí- a „zöld pálya" a beruházásokhoz, tőanyagok zömét nem képes fo- Megtörtént a helykijelölés, elké- gadni a szekszárdi vasútállomás, szült a tervdokumentáció, a ki- azokat a 15—20 kilométerre lévő vitelezö, a Vasútépítő Vállalat szomszédos állomásokon kell ki- felkészült a munkákra, rakni és onnét az építkezésekhez Ekkor derült ki, hogy mégsincs fuvarozni. Szállítási költség, ra- minden rendben. A kisajátítási kodás, törés, kallódás, ebből te- eljárás — a szükséges terület egy vödik össze a napi tizenötezer fo- része tizenhárom magánszemély rint. Tizenötezer forintba kerül kezében van — még meg sem inminden nap, amivel késni fog a dúlt. Pénteken délelőtt tudtuk szekszárdi új rakodóvágány elké- meg, hogy a városi tanács igazszülte, átadása. gatási osztálya egészen a legMárpedig — ha az eddigi bo- utóbbi időkig csak a sajtóból ér- nyodalmakat és a még jelenleg is tesült arról, hogy rakodóvágány folyó huzavonát tekintjük — épül az állomás északi oldalán nincs remény, hogy határidőre, (helyszínrajzot, kisajátítási tervszeptember 30-ra elkészüljön. Az dokumentációt nyilván nem kö- építéshez ugyanis — a július 1-i zölhetett az újság). Hivatalos kezdési határidő ellenére — még megkeresés az illetékes beruházó máig sem fogtak hozzá. részéről nem érkezett a tanácshoz. Az eddig eltelt egy esztendő is Igaz, hogy a teljes kivitelezési túlságosan hosszú idő volt egy tervdokumentáció csak június vé- ilyen, mondhatnánk létfontosságú gére készült el. De a birtokren- beruházás megindításához. Ta- dezési problémák megoldásához valy nyáron vetődött fel elsöíz- már a tervezés kezdetekor hozzá ben a gondolat, amikor a koráb- lehetett volna fogni. Ezen bizony binál sokkal nagyobb ütemben és elaludtak a MÁV illetékesei, volumenben indultak meg a szék- Most pedig folyik a vita. A te- szárdi építkezések. Nyilvánvaló, lektulajdonosok azt követelik — hogy az építővállalat nem visel- és joggal —, hogy ne hagyjanak hette a szállítási többletköltsége- részükre 30—40 négyszögöles parket, azokat jogosan hárította át a cellákat, ugyanis a kisajátítás beruházókra. Kézenfekvő megöl- után ennyi maradna, nem tud- dás kínálkozott: Az érdekelt be- vak mihez kezdeni vele. Sajátít- ruházók — a tanács, a műszer- sálc ki az egészet. A MÁV-nál gyár, a kórház, a szőlőkombinát, azzal érvelnek, hogy csak a terv- stb, illetve ezek felettes hatósá- ben szereplő területre van szük- gai — fogjanak össze, mindegyik ség. De nem is vitatható az, megfelelő arányban járuljon hogyha a tulajdonosok által kért hozzá a létesítendő rakodóvá- teljes területet kisajátítanák, azt gúny építési költségeihez, a be- a MÁV nagyon is jól tudná hasz- ruházás megtérüléséhez ugyanis nosítani, tucatnyi szekszárdi vál- még egy év sem kell. Kezdemé- lalat örömmel bérelne rakterü- nyező azonban az érdekeltek közt letet az épülő rakodóvágány meinem akadt, mindegyiknek — lett. úgymond — elég volt a maga gondja, baja, minek vesződjön Amiről most a vita folyik, a egy újabb problémával. Hiszen a többletkiadásokat tízezer forin- népgazdaság fedezi a többlet- tokban lehet kifejezni. Közben — költségeket. Elítélendő szemlélet mint már említettük — minden és gyakorlat ez is, bár jog sze- nap késedelem tizenötezer forint- rint egyik érdekelt sem vonható ba kerül a népgazdaságnak. Igaz, felelősségre, törvényeinket egyik ez utóbbit nem a MÁV viseli, külö- sem sértette meg. nősen hangzik, de így van: A vasAmikor nyilvánvalóvá vált, út egyáltalán nem érdekelt anya- hogy a beruházók szűklátókörű- gilag abban, hogy előbb, vagy sége miatt hajótörést szenved a később készül-e el a rakodóvá- terv, a megyei pártbizottság, a gúny. beruházási bank és más — köz- Az építkezés megkezdése nem vétlenül nem érdekelt, de a nép- tűr halasztást, gyors intézkedés gazdasági érdekeket jobban fi- szükséges. A napi tizenötezer fo- gyelembevevő — szervek kezde- rint a népgazdaság kára, mind- ményezésére az Országos Terv- annyiunk kára. hivatal soron kívül, tartalékke- 3. 3. Huszonhárom vagonban, több mini tízezer kellék és felszerelési tárgy „utazik” Helsinkibe Szombaton indul a VIT-szerelvény Sokan nem tudják, hogy a VIII. Vár és a Szabadság-szobor lát- Világifjúsági Találkozó előkészü- ható. Az Állami Népi Együttes létéi alatt milyen nagy munkát fellépésénél színes háziszőttesek végeznek az ifjúsági szervezetek, borítják majd a színfalaikat, két- valamint azok a művészeti együt- oldalt pedig diavetítők segítsé- tesek, amelyek Helsinkiben majd gével magyar tájakat vetítenek, a magyar kultúrát képviselik. Az Az Óperaház szólistáinak színr.e- alábbiakban ízelítőt adunk ezek- lépésekor a Budapesti Operaház nek a szerveknek a technikai épületének külső és belső képét előkészületeiről. vetítik. A könnyűzenei számokA magyar delegáció kellékeit, nál az esti kivilágításban tün- díszleteit és egyéb tárgyait 23 döklő fővárosunk látképe jelenik vagon viszi a finn fővárosba. A meg a vásznon, szombaton induló VIT-szerelvényen 72 ládában több mint tíz- Jelentős helyet foglal el a felezer jelmezt, kosztümöt, díszletet, szerelések között a pécsi balett bútort, világosító és hangosító be- díszlete is. Csupán a Bányászrendezést szállítanak. A vagonok- ballada című kompozícióhoz fél ban 15 autóbusz, egy filmhíradós vagon gömbfát szállítanak. Gál- kocsi és három személyautó is fi János bűvész mutatványaihoz lesz. Egy teljes vasúti kocsit töl- 50 kilogramm papírt, léckeretet, tenek meg a különböző dekorá- botokat, kendőket, sőt még paciók és zászlók. pagályt is visznek. A felszereléA magyar küldöttség ünnepi si tárgyak között szerepel még estjére — amelyet a finn mun- ezer méter kábel és egy disz- kásakadémia dísztermében ren- pécser-állomás, amelyet a VIT- deznek — külön díszleteket készí- iroda és a magyar delegáció száltettek. Rajkai György díszletter- láshelye között szerelnek fel. A vező irányításával elkészült Bu- diszpécser-állomás házitelefondapest panorámája, amelyen a ként működik majd, s elősegíti Duna, a Parlament, a hidak, a a küldöttség munkáját.
