Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

> 4 WÖZm WIEGTET mPVJSAG 1962. július 12. IX VT an néhány olyan kérdés, T amit szükségesnek tartok felvetni, hogy ezzel is teljesebb képet kapjunk egy mai mezőgaz­dasági nagyüzem helyzetéről. Bosszantó a sok tervezési hiá­nyosság. Nagykondán megnéztem két sertésfiaztató építkezését. A tervek szerint két kocához kellett építeni egy közös malackifutót. Amikor a gazdaság vezetői meg­vizsgálták a tervet, kifogásolták ezt a megoldást, állategészség­ügyi okokból. A terven nem le­hetett változtatni. Most, hogy már elkészült a fiaztató, kiderült, hogy tényleg rossz ez a megol­dás, gyerünk hát, tessék most át­alakítani. Ugyanennél az építke­zésnél valahogy kifelejtették a tervből a villany és a víz beveze­tését. Nagykondán építenek két 300 férőhelyes kifutó nélküli hizlal­dát. Az egész elgondolásba itt is hiba csúszott, mert körülményes az ólak tisztítása és komoly mun­katöbbletet okoz. A forró-levegős szénaszárító át­adásánál is annyi volt a hiba, hogy alig fért rá a műszaki át­adási jegyzőkönyvre. Hetekig nem is lehetett üzemeltetni. A szakemberek szerint különösen az a bosszantó, hogy egészen alapvető követelményeket hagy­tak figyelmen kívül a tervezők. Sok hibát lehetne felsorolni a beruházások tervezésével' és' ki­vitelezésével kapcsolatban. Elé­gedjünk meg egyelőre ennyivel. Mindenesetre az újságírónak- is tanulság, hogy ezután kérlelhe­tetlenebből kell harcolni a be­ruházások helytelen tervezése és kivitelezése ellen. Ugyanis ezek­ben a hibákban az a szomorú, hogy a kijavításuk, a belőlük ere­dő károk, termelési kiesések sú­lyos pénzeket visznek el a nép­gazdaságtól és nagyon sok embe­ri bosszúságot okoznak. Akadnak akik kifogásolják, hogy ilyenkor a2- igazgató keményebb szavakat használ, s nem elég tapintatos, diplomatikus a hibák elkövetői­vel szemben. Akinek szívügye a szocializmus építése és olyan szenvedélyesen szívügye, mint Vass István elvtársnak, az nem lehet ilyenkor tapintatos, amikor hanyagságot, nemtörődömséget, felületességet tapasztal. A gazdaságnak sokat jelentene Mászlony villamosítása. Nehéz a víznyerés, körülményes a 600 hí­zó állat takarmányozása villamos energia és villanyfény nélkül. Gondot okoz a Dalmandi Állami Gazdaságban is a kellő mennyi­ségű gépszínek hiánya, a gyak­ran jelentkező alkatrész-problé­ma. Kellene még 6—8 mélyfura- tú kút, mert az ásott kutak már nem felelnek meg a mai követel­ményeknek és nem tudják ki­elégíteni az egyre növekvő víz­igényt. Megdöbbentő hallani, milyen kánokat tettek a múlt ősszel a gazdaságban az egerek. Hatalmas lucematáblákat kellett kiszánta­ni, az egerek okozta károk miatt. Az elmúlt tíz évben már har­madszor pusztított ezen a vidé­ken az egérinvázió és nincs ki­elégítő nagyüzemi módszer az egerek irtására. Úgy gondolom, sürgető feladata vegyészeinknek megkeresni az egetek irtásának nagyüzemi módsze’rét, mert — bármilyen humorosan is hangzik — egyre több kárt tesznek az egerek mezőgazdasági nagyüze­meinkben. <••••• A ttekintettük, persze nagyon hézagosán és vázlatosan egy mai mezőgazdasági nagyüzem életét. Láttuk a fényeket, az ár­nyakat és a bontakozó jövő kör­vonalait. Még nagyon sok mindenről le­hetett volna és kell is írni. Leg­többet talán az emberekről kel­lene elmondani, hogyan alakul­nak át, hogyan válnak szocialis­tává, a szocialista termelési vi­szonyok között. Állami gazdasá­gaink jelentik a paraszti jövőt. Nemcsak termelésük módjában, hanem a legmodernebb termelő- eszközöket mozgató, irányító em­berek életmódjában, kultúrájában is. Állami gazdaságainkban ma már kezd kialakulni a modern mezőgazdasági munkások nagy tudású gárdája, amelynek élet­módjában. világszemléletében is egyre több a szocialista vonás. Állami gazdaságainkban az eredmények mellett ma még van­nak problémák, hiányosságok is. Ezeket persze felületes megisme­rés birtokában nem lehet mély­rehatóan elemezni. A három nap csak a felszínen mozgó jelenségek észlelésére elég. De a felszín is azt mutatja, hogy érdemes küz­deni a termelőszövetkezetek meg­szilárdításáért, mert az a holnap, amely a magyar mezőgazdaságra köszönt — és amelynek körvona­lait az állami gazdaságokban ma jobban tudjuk észrevenni — meg­érdemel minden áldozatot. Gyenis János AUGUSZTUS 20-RÁ (Gy. J.) A nagykónyi Haladás és a bonyhádi Petőfi Tsz leve­let küldött a Szerkesztőségbe. Le­velükhöz felajánlást csatoltak: Pártunk VIII. kongresszusának tiszteletére az aratást augusztus első napjaiban, a cséplést pedig alkotmányunk ünnepére, augusz­tus 20-ra befejezik. Ismét újabb színfolttal gazda­godott az a versenymozgalom, amely kora tavasz óta a párt­kongresszus tiszteletére folyik termelőszövetkezeteinkben. Ez az újabb színfolt az aratási és csép- lési versenyek megindulása, amelynek célja: minél kevesebb szemveszteséggel, minél gyorsab­ban az ország asztalára tenni az új kenyeret. A múlt évben is volt hasonló versenymozgalom a megyében. Majdnem minden termelőszövet­kezetünk csatlakozott ahhoz a versenyhez, amely a cséplés augusztus 20-ra való befejezését tűzte ki céljául. A versenymoz­galommal tavaly a járási szervek elég mostohán bántak. Kibonta­kozásához még csak nyújtottak segítséget, de folytatásához, majd értékeléséhez majdnem semmit. A verseny mégis nagy tömegeket mozgatott meg, sok-sok tsz-veze- tőt serkentett jobb, fegyelmezet­tebb, körültekintőbb munkára. S mi volt az eredmény? Az, hogy a megye másfél száz termelőszö­A falusi népfront-munkáról tanácskoztak a járási népfront-titkárok Járási népfront-elnökök és tit­károk bevonásával tanácskoztak a megyei népfrontiroda munka­társai július 10-én, kedden dél­után. Értékelték az elmúlt ne­gyedévben végzett népfront-tevé­kenységet az egyes járásokban. Döntően a falusi bizottságok munkáját és az előttük áltó fel­adatokat vitatták meg. A békemunkáról és a külpo­litikai tájékoztatásokról szóló be­számolók mellett az ülés össze­gezte a községi népfront-bizottsá­gok termelőszövetkezetek meg­szilárdításáért végzett munkáját is. Megtárgyalták a soron követke­ző feladatokat a nyári mezőgaz­dasági munkák segítésének lehe­tőségeit, a tömegszervezetekkel, elsősorban a tanácsokkal való együttműködés elmélyítésének le­hetőségeit. A vita során számos értékes javaslat hangzott el, amelyek ismertetésére még visz- szatérünk. A tanácskozás ered­ményeit Hunyadi Károly, a Ha­zafias Népfront megyei titkára, országgyűlési képviselő foglalta össze. vetkezete közül csak 11 nem fe­jezte be a cséplést augusztus 20- ig. Nem akarjuk bizonygatni a ver senymozgalmak jelentőségét, len­dítő erejét, ezt az eddigi tapasz­talataink most már a termelő- szövetkezetekben is bizonyítják. A tavalyi példa is bizonyság er­re. Éppen ezért érdemel nagy fi­gyelmet a nagykónyiak és a bony hádiak kezdeményezése. Alulról jövő kezdeményezés mindkettő, a tsz-tagok új élet- és termelési viszonyainak szükségszerű vele­járója, megérdemli, hogy segít­sük kibontakozását, terjedését, követésére buzdítsunk más ter­melőszövetkezeteket. Annak természetesen nincs ér­telme, hogy komoly ok nélkül és kedvező feltételek hiányában mintegy kampányszerűen szer­vezzünk aratási és cséplési ver­senyeket és könnyelműen tegyünk meg nem alapozott vállalásokat. A nagykónyiak és a bonyhádiak sem ezt teszik. A bonyhádiak először párttaggyűlésen, majd szövetkezeti közgyűlésen beszél­ték meg a verseny minden rész­letét, a nagykónyiak hasonlóan, de még kiegészítve azzal, hogy a gépállomás ott dolgozó traktoro­sait is belevonták a megbeszé­lésbe. A nagykónyiak vállalásait a gépállomási brigádvezető is alá­írta. A két kezdeményező példá­ja tehát azt mutatja, hogy fele­lősséggel vállalnak, alaposan mérlegelik a feltételeket, a kö­rülményeket és a vállalások ki­dolgozásába belevonják a tago­kat. Ez garancia arra, hogy amit vállaltak, azt teljesíteni is fog­ják. Készülnek az új gabona fogadására a Szekszárdi Malomban Megkezdődött az aratás, gépek hadserege vágja, tisztítja, s taka­rítja be a földekről a kenyérnek valót. A földeken javában folyik a munka, de a malmokban sem tétlenkednek. A Szekszárdi Ma­lomban július másodikán meg­kezdték a szokásos évi nagyjaví­tást. A korábbi években gyakran egy hónapot is igénybe vett az őrlő­berendezések javítása, az idén alig több, mint két hét alatt vé­geznek a nagy munkával. A tervek szerint szombat-va­sárnap lezárják a malmot, elvég­zik a kötelező fertőtlenítést, fé- regírtást, ciánnal. A szellőztetés után, még néhány napot a taka­rítással foglalkoznak, a gépek próba járatásával és a jövő hét derekán megkezdik az őrlést. Az idén, a nagyjavítás után megkezdik az őrlést. A jövő évi nagyjavításra is gondolnak már: tervezik, hogy a malomban re­konstrukciót végeznek, felújítják, technikai változtatásokat hajta­nak végre az őrlőberendezéseken. A nagyjavítás idején zavarta­lan a lisztkiadás, sőt dolgoznak a lisztcsomagolóban is. jól bevált a serlés-önetetők alkalmazása a szakos! Új Élet Tsz-ben Csökkent az önköltség, két hónappal rövidebb a hizlalási idő. Drágán hizlalták az elmúlt évek során a sertéseket a szakcsi Uj Élet Tsz-ben. Nem volt megfelelő súlygyarapodás, nagy volt a ta­karmányfelhasználós, sok ember kellett a gondozáshoz. A hizlalás költségeit önetetők felszerelésével lényegesen sike­rült csökkenteni. Amióta önete­tőkből etetnek, a keményítőérték értékesülési százaléka a régebbi 22,5-ről 25,1-re emelkedett. A na­pi súlygyarapodás 500 grammról 580 grammra növekedett. Egy gondozó az új takarmányozási Megyénkben most már minde­nütt aratnak. A kombájnok, ara- tógépek, kézi kaszások után meg­indulnak az ekék, a vetőgépek és hamarosan megkezdődik a csép­lés. Jó munkaszervezéssel, a tsz- tagok lelkes hozzáállásával idén sem lehetetlen célul kitűzni, hogy augusztus 20-ra befejezzük a csép­lést. Adjunk meg minden segít­séget ehhez azzal is, hogy fel­karoljuk a termelőszövetkezetek versenymozgalmát. cÁz ejUaoátór barátmqjOLabk A domboldalt hernyótalpak szakban dolgozunk, összesen talpat csak ilyen gépre rakná­széles, mély nyoma szabdalja keresztül-kasul, súlyos gép­monstrumok dübörögnek a vá- Egy nap alatt — három ma­ros felett. Egy motor felbőg, szakban lánctalp csikorog, tompa zuha- bikos munkáját végezzük el. — Szabadidőnkben mit csi­harmincan. Én magam segéd- nak, meg arra az Sz—100-asra, munkás vagyok itt, a gépnél. nástól remeg meg a föld, majd néhány pillanat múlva görön­gyök hullanak alá. Durva vas tép mély sebet ott, ahol eddig egy-két pohár sört, este, ami­amelyik ott lent a földet egyen­geti. Mi csak építeni szeretünk, legalább száz ku- Csatornát, gátat, erőművet, vagy kórházat... És fiatalok va­gyunk. Itt vagyunk harmincán, nálunk? Elmegyünk le a város- legtöbben harmincon alul. Ott ba, a Sörkertben megiszunk az a dömperes gyerek húsz­csak kapa járt. kor az agregátor működik, rá­éves... Én már letöltöttem a ka­tonaidőmet. De felőlem akár Barnára sült fiatalember fi- diót hallgatunk. Zenét, a világ holnap megegyezhetnének a gyeli, hogyan jönnek-mennek a eseményeit, a Szabó-családot, súlyos gépek, hogyan tépik fel — Bár Szászhalombattán jobb a talajt, öltözéke fekete trikó, volt... Ott televízió is volt. Ott kék munkanadrág, bakancs, sö­tétkék svájci-sapka. nagyhatalmak a leszerelésben. Az lenne jó, ha a mi gyere­keink nem tanulnák meg, mit jelent a háború, a katona, a van ám igazán szép munka. Éppen Egymillió köbméter földet kell harckocsi. — Nekünk nem jól jött az előtte van a legnagyobb vas- megmozgatni. Itt ér véget a kolosszus, amely dühödten mar- Béke és barátság olajvezeték, ja, tépi maga körül a földet, amelyen a Szovjetunióból jut hogy játszi könnyedséggel emel- ide az olaj. je a magasba. A fiatalember odaképzeli magát a gépre, a A beszélgetés többször is megszakad, mert vagy olajozni hasonló öltözékű másik helyé- kell valahol a gépet, vagy re, aki hat feketegombos fo- üzemanyagot hozni, vagy ép- gantyúval irányítja a hatalmas pen egyik elszakadt sodrony­gépet, az exkavátort. Egy moz- kötél helyett másikat felsze­dulat, és lefelé zúdul a súlyos relni. puttony, belemar a földbe egy Csuda kemény talaj ez. eső, a múlt héten keveset tud­tunk miatta dolgozni. No, de majd ráhajt a jónép, ha jó lesz az idő. — Merre van itt a Remete? — Ott, a hegy túlsó oldalán, arra... — Valahol ott is dolgozik egy gépünk. Onnan odahord­ják a földet, oda a nagy bér- ház mellé, feltölteni a rétet. újabb mozdulatra, egy barma- Nagyon próbára teszi a gépe- Azt mondják, egy újabb bér­módszer eredményeként 300—400 sertést is el tud látni. A jó eredmények elérését a sertéstáp etetése is elősegítette, és az, hogy az önetetőkből szá­razon etetett takarmány melletti a sertések tetszés szerint ihatnak J| friss, tiszta vizet. Az önetetők alkalmazása és a sertéstáp etetése által két hónap­pal rövidítették meg a szakcsiak a hizlalási időt. Most már 8 hó­dikra a magasba lendül, hogy a következő után az alant álló dömperre zúdítsa föld-terhét. A hat fogantyún „játszik” a kéz nyolc órán keresztül. két. Elsejével búcsút mondok a brigádnak... — Megúnta tán ezt a mun­kát? ház épül ott... Szaggatja, tépi a kórház fe­letti hegyoldalt a FÖLDGÉP Dehogy. Iskolára megyek. EK—7. számú exkavátora, A domboldalon dübörgő, jö- Hathónapos kezelői tanfolyam- amelynek egyik oldalára oda- vö-menö gépek a leendő szék- ra. A tanfolyam után egy ideig festették az élüzem-csillagot. szárdi háromszáz ágyas tbc- beosztanak kisegítőként, aztán Aszódi János segédmunkás a kórház építéséhez készítik elő a terepet. — Húszezer köbméter földet kell megmozgatnunk — mond­ja az exkavátor munkáját fi­án is önállóan dolgozom a „lánctalpassal”. — És ha a lánctalpas harc­kocsi lenne? gépet figyeli, de gondolatai már a jövőbe kalandoznak. Előbbre egy hónappal, egy évvel, tíz­évvel és odaképzeli magát egy Azt nem szeretném. Az ilyen monstrumra, amelyen gyelő fiatalember, Aszódi Já- exkavátor mégis csak barátsá- újabb erőművek, kórházak épí nos. — A hónap végére elvé­gezzük a munkát, aztán tovább nap alatt 100—110 kilós hízókat^ vonul a brigád. Három mű­go sabb gép. Ami kinyúlik be­lőle, nem rombol, hanem épít. Az lenne a legjobb, ha hernyó­téséhez készít alapot, épít gá­tat, csatornát. B. I. állítanak elő,

Next

/
Thumbnails
Contents