Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-12 / 161. szám
roL^ ■'•kszárd. Könyvtár VILÁG PROLETÁRJAI ÉGYESÜLJETEKl-h'esy U.3.SZ, M A GVA P S Z OCI A LI STA M U N K A S P A R T ., TO LNA ME'GYEI BIZOTTSÁGA ES A MEG.YEI TANÁCS lARJA XII. évfolyam Az emberiségnek háború nélkül kell éjnie Hruscsov beszéde a leszerelési és béke-világkongresszus július 10-i ülésén (Lapunk tegnapi számában közöltük N. Sz. Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke beszédének első részét. Most a nagy visszhangot keltett beszéd befejező részét közöljük). Végül nem tudom elhallgatni azt a tényt sem — mondotta a szovjet miniszterelnök —, hogy *— amint ez Genfben egyre világosabbá válik — az Egyesült Államok egyáltalán nem akar szerződést kötni az általános és teljes leszerelésről, amely kötelezA Szovjetunió az ésszerű A Szovjetunió — ugyanúgy, ahogy ezt a múltban is tette — kész figyelembe venni a' nyugati hatalmak minden kívánságát, amely nincs ellentétben az ’ általános és teljes leszerelés problémája megoldásának feladatával. Ilyen kívánság azonban még nagyon kevés van. Készek vagyunk figyelmesen megvizsgálni tárgyaló partnereink minden egyes javaslatát, s olyan kölcsönösen elfogadható utakat keresni és találni, amelyek előmozdítják a leszerelési szerződés kidolgozását. Készek vagyunk a lehető legnagyobb erőfeszítésekre annak érdekében, né az államokat, hogy szigorúan meghatározott határidőn belül megsemmisítsék katonai gépezetüket. Az amerikai kormány képviselői Genfben nyíltan mondják küldötteinknek, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem írja alá, a kongresszus pedig sohasem hagyja jóvá az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést. Ebből láthatjuk, hogy az Egyesült Államok csupán beszél a leszerelésről, a gyakorlatban pedig ellenkező álláspontot foglal el. kész elfogadni avaslatokat Másrészt azok, akik ellenzik a leszerelést, akik azt mondják, hogy a kapitalista és a szocialista országok közötti háború elkerülhetetlen, azok nem bíznak a ka- pitalizmus erejében, nem bíznak győzelmében a szocializmussal folytatott békés versenyben. Ezért úgy kapaszkodnak a nukleáris háborúba, mint végső reménységükbe. Mi kommunisták szilárdan bízunk a szocializmus erejében, fölényében, és ezt már (régen bebizonyította a történelem. Rövid idő alatt a szocializmus megmutatta fölényét a gazdasági fejlődés ütemében, a tudomány, a technika, a népnevelés fejlesztésében, az igazi szabadságjogok biztosításában a néptömegek számára. Azok a magaslatok, amelyeket a Szovjetunió most foglal el, a szocializmus fölényének legragyogóbb bizonyítékai. Nem félünk a kapitalizmussal folytatott versenytől. Mondjon le a kapitalizmus is — ahogyan azt Russel úr javasolja — a háborúról és helyezze át a szocializmussal való viszályát a békés verseny területére. A béke biztosításának radikális eszköze — a háború anyagi apparátusának teljes felszámolása. Az ehhez vezető úton a szovjet kormány nem zárja ki, sőt szükségesnek tartja, hogy megállapodjon egész sor intézkedésben. Ilyen intézkedésnek tartjuk: atommentes övezetek létrehozását különböző körzetekben, az atomfegyver további elterjesztésének megtiltását, a külföldi államok területén lévő csapatok kivonását, a háborús propaganda betiltását, a NATO és a varsói szerződés országai közötti megnemtámadási szerződés megkötését és más intézkedéseket. Mi például már több ízben megkíséreltük, hogy megegyezzünk a nyugati hatalmakkal a leszerelés korlátozott programjában, de minden alkalommal visz- szautasítottak bennünket. hogy a genfi tizennyolchatalmi bizottság munkája eredményes legyen, és kollektív erőfeszítésekkel kidolgozzuk a" leszerelés hathatós programját. Abból indulunk ki, hogy a világon két rendszer létezik: az egyik rendszer tőkés alapokon nyugszik, a másik rendszer a marxi—lenini tanításon, szocialista alapokon. E két rendszer között ideológiai és politikai harc folyik. Mi amellett vagyunk, hogy ezt a harcot ne változtassuk a különböző társadalmi rendszerű államok közötti háborúvá, hogy ezeket a kérdéseket békés versenyben oldjuk meg. A szocialista és a kapitalista világ minden országa rendszerének fölényét békés úton bizonyítsa be. E fölény fő mutatói: melyik rendszer — a kapitalista, vagy a szocialista — nyújt a népnek több anyagi és szellemi javat, magasabb élet- és kulturális színvonalat, a tömegeknek, melyik rendszer adja meg a személyiség igazi szabadságának lehetőségét, biztosítja a termeld erők, a kultúra, a tudomány rohamos fejlődését az ember, a nép érdekében. Úgy véljük, ezeken az alapokon kell eldönteni, kinek a rendszere, kinek a nézetei haladók, melyik rendszer szolgálja valóban a néptömegek érdekeit. Az a rendszer, amely bebizonyítja fölényét, meg fogja hódítani az emberi elméket. Az általános és teljes leszerelés programja, amelyet a szovjet kormány javasolt, a legmeggyőzőbb és legjobb bizonyítéka azon törekvésünknek, hogy a vitás kérdéseket ne háború útján, hanem békés verseny alapján oldjuk meg. Mindezzel ez a program kifejezi szilárd meggyőződésünket, hogy felülkerekedünk a kapitalizmussal folytatott békés versenyben. A nyugatiak saját javaslataikat sem fogadják el Vegyük akár azokat a leszerelési javaslatainkat, amelyeket 1955-ben terjesztettünk a nyugati hatalmak elé. Ezek nem az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatok voltak. Abban az időben még csak arról volt szó, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok fegyveres erőinek, létszámát 1,5 millióra csökkentsék, ráadásul ez a szám nem véletlenül merült fel. Az akkori tárgyalások során a nyugati hatalmak maguk vetették fel. S mi történt? Abban a pillanatban, hogy mi beleegyeztünk az 1,5 milliós színvonalba, az Egyesült Államok és partnereik takaródét fújtak és elutasították ezt a javaslatot. 1957-ben a szovjet kormány javasolta, hogy állapodjunk meg legalább részleges leszerelési intézkedésekben, s ezen intézkedések közé most is felvettük, amit maguk a nyugati hatalmak javasoltak: légifényképezési övezetek létesítését a titkos agresz- szív előkészületek felderítésére. Mint bizonyára önök is emlékeznek rá, akkoriban Eisenhower elnök hirdette a légi fényképezés eszméjét. Indítványoztuk egy ilyen légifényképezési övezet létesítését Európában a NATO és a varsói szerződés fegyveres erőit elválasztó vonaltól mindkét oldalon 800—800 kilométerre. Ehhez az övezethez tartozott volna az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia területe, továbbá egy egész sáv a Szovjetunió területéből. A másik övezethez tartozott volna Távol-Keletünk a Baj- kál tóig és ugyanakkora terület az Egyesült Államokból. Ugyanabban az időben még egy javaslatot terjesztettünk elő az ellenőrzési állomások elhelyezéséről, váratlan támadás megelőzése céljából vasúti gócpontokon, kikötőkben, autóutakon. Itt is figyelembe vettük a nyugati hatalmak kívánságait. S mi lett ebből? Milyen sorsra jutottak javaslataink a lógifény- képezési övezetekről és az ellenőrző állomásokról? Az Amerikai Egyesült Államok, valamint a többi NATO-hatalom visszautasította azokat. Ezzel kapcsolatban csak sajnálatunkat fejezhetjük ki, mert hiszen mindenki megérti, hogy ha altkor sikerült volna megegyeznünk az általunk javasolt alapon, a háború kirobbanásának veszélye most sokkal kisebb lenne. Sajnos, a nyugati hatalmak nem akarnak megegyezést a leszerelés kérdésében. Negatív álláspontjuk különös világossággal abhan nyilvánul meg, hogy visz- szautasítják a minden atom. és hidrogéníegyver-kísérlet beszüntetéséről szóló egyezmény megkötését. Az atomfegyverkísérletek újabb hatalmas sorozata, amelyet az Egyesült Államok kormánya az angol kormánnyal együtt hajt végre, kihívás volt az emberiséggel szemben. A dolog odáig fajult, hogy az Egyesült Államok a világűrben folytatja az atomfegyver- kísérleteket nem számolva azzal, hogy e kísérletek következményei az emberek életviszonyaira igen veszélyessé válhatnak. Kennedy elnök nem mond igazat Kennedy elnök kijelentett«- „Országunkban semmi sem veszélyezteti az emberek egészségét. Ilyen veszély nem fog jelentkezni kísérleteink következtében sem”. Kennedy úr nem mondott igazat országa lakosságának. A tudomány mai adatai arról tanúskodnak, hogy az amerikai kísérletek igen nagy kárt tesznek az emberek egészségében. Ezen kívül Földünkön nemcsak amerikaiak, hanem angolok, oroszok, kínaiak, japánok, franciák, olaszok és más népek is élnek. Azok pedig, akik az ilyen A Szovjetunió az érdekében Már több éve makacsul folytatják ezt a béke ügyét veszélyeztető politikát, önök emlékeznek, hogy 1958-ban a Szovjetunió egyoldalúan megszüntette a nukleáris fegyverkísérleteket, de hogyan cselekedett az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország? Fokozták a fegyverkezési hajszát. Franciaország megkezdte atombombája kísérleteit. Az agresszív NATO-tömb nyíltan háborúval fenyegetett meg bennünket a né- íiríet békeszerződés megkötése esetére. Ilyen körülmények között a Szovjetunió kénytelen volt intézkedéseket tenni nukleáris fegyverzetének tökéletest tésére, hogy lehűtsön egyes forrófejű embereket, akik azt javasolták; »egy csapással« végezzenek Oroszországgal. Bűnt követtünk volna el népünkkel, az egész emberiséggel szemben, ha nem akadályoztuk volna meg az események veszélyes fejlődését 1961 nyarán. Mindenki, aki figyelemmel kíséri a nemzetközi eseményeket, tudja, hogy a Szovjetunió rakéta- és nukleáris hatalma döntő tényező a béke védelmében és már nem egyszer mentette meg az emberiséget a világháborútól, amelyet a nyugati imperialista körök próbáltak kirobbantani. Most is, amikor a nyugati orszáAdenauer Hitler p Engedjék meg, hogy most néhány szót szóljak a német kérdésről. Ez a kérdés nincs ugyan közvetlen kapcsolatban a leszereléssel, de szorosan összefügg vele. A német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini helyzetnek ezen az alapon történő normalizálása elősegítené a nemzetközi feszültség enyhítését és jó alapot teremtene a leszerelési probléma megoldásának előrehaladásához. Ezt sok államférfi is egyre jobban megérti. Valóban, azok, akik a békére törekednek, komoly aggodalmat éreznek amiatt, hogy az Európa közepén lévő háborús tűzfészek egyre fenyegetőbbé válik. A nyugatnémet militarizmus és revansizmus, amely hihetetlen szenvedéseket okozott a népeknek, az amerikai monopóliumok tején felhizlalva egyre nyíltabban az agresszió, a kalandok útjára lép. Bár Adenauer kancellár magát a hitlerista rendszer ellenségeként tünteti fel, a hitleri tábornokokra és tisztekre támaszkodik és lényegében hitleri politikát folytat. A szovjet kormányfő ezután kísérleteket folytatják, azt sem tartják szükségesnek, hogy ezekre a népekre gondoljanak és arra, hogy milyen nagy kárt okoznak a népek egészségének. Mindenki számára világos, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei a nukleáris fegyverkísérletek újabb és legnagyobb sorozatát végrehajtva katonai előnyt akarnak biztosítani maguknak és fokozni óhajtják agresszív politikájukat. egész emberiség cselekszik gokban a militaristák fokozzák agresszív politikájukat, kénytelenek vagyunk gondoskodni arról, hogy erősítsük a Szovjetunió, az egész szocialista tábor védelmi erejét. A Szovjetunió fokozva erejét, nemcsak a maga érdekében, hanem az egész emberiség, az egyetemes béke fenntartása érdekében cselekszik. De mi semmiképpen sem vagyunk elégedettek azzal, hogy kénytelenek vagyunk nagy erőfeszítéseket és anyagi eszközöket fordítani a modern fegyverek gyártására. Tudósaink és mérnökeink sokkal jobban fel tudnák használni tudásukat és tapasztalataikat. A fegyverek tökéletesítése a szocialista államokban kényszerű szükségesség. Mennyivel jobb lenne a tengerbe dobni és elsüllyeszteni az összes fegyvereket. Mi az általános és teljes leszerelésért széliünk síkra. Készek vagyunk az atomfegyverre] rendelkező valamennyi állammal együtt az összes nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló egyezményt aláírni. Ez hatalmas lépés lenne az általános leszereléshez vezető úton. De ne várja senki, hogy a szocialista országok egyoldalú leszerelést fognak végrehajtani. olitikáját folytatja tényekkel bizonyította, hogy Adenauer háborús, revansista politikát folytat. A Szovjetunió amellett van — mondotta Hruscsov —, hogy mindörökre tegyenek pontot a második világháború után, kössenek békeszerződést mindkét német állammal és ennek alapján normalizálják Nyugat-Berlinben a robbanásig feszült helyzetet. Elmondhatjuk, hogy ez az egye dűl lehetséges és ésszerű álláspont. Közben azonban az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország kormánya a német béke- szerződés megkötése ellen van. Ez csupán a halált hozó fegyverek gyártói céljának és a nyugat-németországi revansistáknak felel meg. A nyugati országok államférfiai, akiktől a békeszerződés megkötésére vonatkozó megállapodás függ. tulajdonképpen maguk is tudják ezt, és a békeszerződés megkötése mellett csak azért nem szállnak síkra, nehogy megsértsék szövetségesüket. Adenauer kancellárt. Ma már Nyugat-Németország és annak fegyveres ereje a NATO agresszív erőinek mag(Folytatás a 2. oldalonj
