Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-31 / 177. szám

4 TOtNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. július 31. A második oklevél HARMAT ENDRE: — Gratulálok a sikerhez — dí- lította meg egyik ismerőse az ut­cán Kern Gyulámét. — Milyen'sikerhez? — csodál­kozott. — A fiam olvasta az újságban, hogy a borod második díjat nyert a megyei borversenyen. — Nahát! Nem is tudtam... Azóta megkapta Kernné a dí­szes oklevelet is, amely tanúsítja olaszrizlingjének megyei második ■ helyét. — Életem második oklevele — miitatja örömmel. — Az elsőt ti­zenhárom éves koromban kaptam egy iskolai kézimunka-kiállításon. Nem is annyira a második hely meglepő, hiszen többen nyertek díjat ezen a borversenyen, elsőt is, hanem az, hogy asszony-sző­lősgazda öregbítette a paksi bo­rok jóhírét. — Hogyan jutott el a borver­senyre a bora? — kérdezzük. — Véletlenül. _ ?? ; — Adói fizetni voltam a ta­nácsnál. Ott kérdezték meg, nem akarok-e bort küldeni a^megyei borversenyre. Nem érdemes, mondtam, hiszen lesznek ott az enyémnél jobbak is. De addig, addig beszéltek, míg rászántam magam. Hát így volt... — Mióta foglalkozik szőlővel? — Tizennyolc év óta. Mióta a férjem meghalt, egyedül. A szőlőben asszonyok dolga csak a kapálás, a kötözés, a tetejezés. Kernnét a kényszerűség rávitte, hogy megtanulja a metszés, s a borkészítés titkait is. — Három éve tizenhat fokos volt a vörösborom. Tizenhat hek­tóra szerződtem akkor. Tavaly kevesebbet tudtam eladni, de a színre is, a fokra is kaptam pré­miumot a Borforgalmitól a bor árán felül. Igaz, jó fekvése van a szőlőnek; a betonút mellett, a fttjsó oldalon meg az állami gaz­daság szőlészete van. A siker felbiztatta Kern Gyu- lánét. — Jövőre is szeretnék eljutni a megyei versenyre — mondja. — ügy szüretelünk ősszel, úgy ké­szítjük a bort, hogy jövőre első díjat nyerjek. BL Levelezőink írják az új autóbusz-állomásról Az elmúlt hetekben több le­vélírónk keresett, fel bennünket, s elégedettségüket közölték az új létesítménnyel kapcsolatosan. Di­csérték merész formáját, prakti­kusságát. De a dicsérő levelek mellett hozott a posta olyat is, melyekben néhány hibát közöl­tek. Egyik levélírónk — aki melles­leg igen érdekes dolgokat közöl velünk — névtelenség mögé bú­jik. Pedig az általa felvetett gon­dolatok megvalósítása tovább öregbítené hírét az új létesít­ménynek. Kéri levéKcónto' «hogy a Garay téri megállóhoz, ahova a helyi járatok érkeznek, s in­dulnak, helyezzenek- eiJumenetVf’i rendet. Az ötlet jó, megvalósítá­sának sok utas bizonyára örülne. S hozzátesszük e javaslathoz: a Szekszárdra érkező, s innen in­duló járatok menetrendjét ki­függeszteni sem lenne éppen rossz ötlet, így elkerülhető lenne, hogy az utazni szándékozó az állomás­ra menjen megtudni autóbuszá­nak indulási idejét. Az újváros felől érkező autó­buszoknak megállót létesítettek a posta előtt. Ugyancsak helyes volna, ha az alsóváros felől ér­kező autóbuszoknak megállót lé­tesítenének a megyei könyvtár környékén. Persze, a javaslatok megvaló­sítása különösebben nem terhelné a szekszárdi AKÖV-öt, s éppen ezért bízunk benne, megvalósít­ják. Néhány olyan dolgot is kö­zöltek szerkesztőségünkkel olva­sóink, melyek talán csak több költséggel lennének megvalósít­hatók. Az egyik ilyen: az autó- ' tíüsz-állomáson vízcsapot kellene felszerelni, hogy a nem szesz­ivók is olthatnák szórajukat. Gond, de ez már nem annyira a vállalaton, mint az utazóközön­ségen múlik: sajnos, még most is szétszórják az ételhulladékot és egyéb szemetet az utasok. Úgy látszik, nem mindenkire van jó hatással az új létesítmény. E kis csokrot, melyet a javas­latokból és hibákból gyűjtöttünk, ezúttal küldjük el az AKÖV il­letékeseinek, bízunk benne, meg­valósítják. „Vigyázni kell. ennyi az egesz.. 99 A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának szervezésében szeptem­berben neves művészekből álló csoport látogat több Tolna me­gyei községbe. A SZOT irányítá­sával működő csoport zenés, tán­cos munkavédelmi kabaréval lép a közönség elé. A művészcsoport fellép többek között Bonyhádon, Tolnán, Bátaszéken és Dombóvá- fott. Kazal László, Németh Mari­ka, Horváth Tivadar, Lorán Len­ke és mások szórakoztatva, ne­vettetve .tanítják a munkásokat a munkavédelmi szabályok betar­tására, a balesetek megelőzésére. Az előadások során munkavé­delmi vetélkedőt is rendeznek, a hallgatók soraiból jelentkezettek vizsgáznak majd a munka biz­tonságának ismereteiből, a leg­jobban szereplő dolgozók kész­pénznyereményt kapnak. A mun­kavédelmi előadások iránt máris nagy az érdeklődés. Vigyázni kell, ennyi az egész... a címe a műsor­nak, bizonyára hasznára válik azoknak, akik majd megnézik. Sikeres Kiévzárás a Szekszárd-palánki Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatán Palánkon 330 felnőtt mezőgaz- asági technikumi levelező tanuló dott számot tanulmányairól, igen zép eredmény született a nagy runkából: valamennyi osztály ltalános tanulmányi eredménye ó közepes. A kihelyezett osztá­sok közül Fadd tantárgyi átlaga .72, vagyis jó eredményű. A ki­helyezett 7 osztály gyakorlati át- aga 4,26, a belső osztályok tan- árgyi pontszáma 3,55. Tanulóink közül nyolcán vizs- ,áztak kitűnő, és kilencen jeles redménnyel, amely telj esítmény - figyelembevéve a levelező tá­mlás fáradalmait és áldozatát —, ninden tekintetben megbecsülést érdemel. Ä kitűnők közül öten ermelőszövetkezetben, ketten ál­ami gazdaságban dolgoznak. Ki­tűnőek: Gazdag Ferenc, Gyimesi Jánosné, Lénárt Bálint, Molnár László, Németh Erzsébet, Németh István. Péter István, Zsók Imre. Azt reméljük, hogy az év vé­gére tanulóink tovább fokozzák erőfeszítésüket, s szorgalmasan gyűjtik a szellemi és gyakorlati ismereteket, az érettségi és képe­sítővizsga, meg a termelési ered­mények érdekében. Uj osztá­sainkba is mind többen jelent­keznek. A jelentkezés határideje augusztus 15. Jelentkezési lapo­kat a tagozat küld, minden ér­deklődőnek. Megyénk 42 pedagó­gusa munkálkodott a fenti szép eredmény kialakításán. Köszön­jük, és kérjük további segítsé­güket! Kiss László tagozatvezető forradalom a junták földjén ^ Keserű a cukor XVIII. Úszás cápák között A Castróhoz hasonló lánglelkű, de a politikai realitásokat még nem eléggé ismerő kis diákcso­port elhatározta: mozgalmat szer­vez a dominikai zsarnok, Batista politikai ikertestvére, Rafael Leo­nidas Trujillo Molina tábornok uralma ellen. Castro diákokból álló kis egysége lelkesen gyüle­kezik a tengerparton, amikor hir­telen lecsap rájuk az akkori el­nök rendőrsége. Az expedíció cél­jaira toborzott kis lélekvesztőket a rendőrök azonnal lefoglalják. A diákok többsége — mit tehet mást — lehajtott fejjel, szomo­rúan veszi tudomásul az elkerül­hetetlent, a letartóztatást. De Fi­del Castrót nem ilyen fából fa­ragták. Egy merész ugrással a cápafal- káiról nevezetes tengerszoros, a Dominika és Kuba között húzó­dó Nipo-öböl valószínűtlenül kék vizébe veti magát — néhány leg­bátrabb társa követi — és mint­egy öt kilométeres úszással meg­menekül az őrizetbevételtől. Ahogy múlik az idő, Castróban mind tudatosabbá válik, hogy életcélja: a forradalom. Szónokol Panamában, lelkesít venezuelai gyűléseken, két súlyos öklét jól használja egy columbiai fasiszta suhanotámadás visszaverésére Bo­gotában és így tovább ... Közben tanulmányait sem ha­nyagolja el, a minden vizsgáját kitüntetéssel letett fiatalember felveheti a doktor előnevet. Éj­jel-nappal lázasan töpreng azon, mit tehetne népéért. Lehetőségei korlátozottak. Először a legkézen­fekvőbbel kezdi. Ingyen vállal el olyan ügyeket, amelyekben szegény sorsú embereket ér vala­mi igazságtalanság. A nyomor- negyedekben futótűzként terjed a hír, hogy van egy magas, fiatal Senor Doctor, aki térítés nélkül vállalja az ügyvédi munkát, ha meg tudják győzni a képviselt ügy igazságáról. Tehetsége, tár­sadalmi származása minden ka­put megnyitna előtte, korlátlan karrier várhatna rá az Amerika rabszijára fűzött Kubában is. De Castro már kijelölte a maga út­ját és dongó léptekkel elindul rajta. Július 26 igaz legendája Elkeseredése és felháborodása nem ismer határt, amikor 1952 március 10-én, a Castro által is annyira várt általános választá­sok előtt néhány nappal Fulgen- cjo Batista, az egykori őrmester katonacsizmákkal tiportatja szét az alkotmányt és kezébe vesz minden hatalmat Kubában. A ke­serűség első hónapjaiban Castró­ban még erősebb a jogász, mint, a forradalmár. Beadványt készít, eljuttatja a legfelsőbb bírósághoz és brilliáns módon összeállított pontokban mutatja ki: Fulgencio Batista uralma alkotmányellenes, törvénytelen, tehát sürgősen meg­szüntetendő. Az akció egyetlen eredménye természetesen az, hogy a diktatúra megszilárduló appa­rátusa félreérthetetlenül tudtára adja a fiatal ügyvédnek: jó lesz vigyázni! Castro megérti, hogy a tör­vénytelenség uralma nem egyez­tethető össze a legális utak ke­resésével és élete új szakaszba lép. A rá jellemző precizitással egy időre félreteszi a jogot és éjt nappallá téve bújja — a hadi­tudományt, a hadtörténeimet. Nem a divatos katonai közírók, hanem csak a forradalmár had­vezérek munkái érdeklik. Már ekkor megérti, hogy a kubai el­lenállás egész öröksége és a je­len valamennyi körülménye csak egyetlen hadviselési módszert tesz lehetővé az elkövetkező for­radalom számára: a gerillahábo­rút. De ekkor még úgy képzeli, elég összegyűjteni néhány min­denre elszánt fiatal partizánt, rést ütni váratlanul, villámgyors akcióval a rezsim falán és az­tán összeomlik az magától is. Ez a gondolat szülte a kubai történelem akkor sikertelenségé­ben is egyik legragyogóbb dátu­mát: 1953 július 26-át. Erről a napról nevezték el Fidel Castro felszabadító mozgalmát „július 26” mozgalomnak. ityTi történt azon a napon? JJi törtéi Elkezdődött egy gondosan ki­tervelt akció végrehajtása. A dá­tum nem volt véletlen. Castroék nagyon is figyelembe vették, hogy a hétfői nap előtt 72 órát szinte megszakítás nélkül tom­bolt a Latin-Amerikában minde­nütt duhaj rr.értéktelenséggel megtartott karnevál. Utána — a három napos vidám őrjöngés ter­mészetes reakciójaként — moz­dulatlan fásultság nehezedik a városok életére. így volt ez Ba­tista Kubájának egyik legjobban megerősített katonai objektumá­ban, a már említett santiagói Moncada laktanyában is. Ezen a nagy italozás utáni pil- ledt napon gépkocsisor kanyaro­dott az erőd elé. Vagy száz fia­talember szállt ki a kocsikból, valamennyi a Batista-féle hadse­reg egyenruháját viselte. Egyi­kük odalépett az álmosan pislo­gó őrhöz és a megbeszélt terv értelmében valami odavetett, el- morgott mondat közepette tartott az erőd belseje felé. Az őr gya­nút fogott és a levegőbe lőtt. Per­cekkel később a palota előtti té­ren, fedezék nélkül kétségbeeset­ten küzdő maroknyi csoportra a többszörös túlerő összpontosított géppuskatüze zúdult. A diákok többsége odaveszett. Batista olyan üldözési hadjáratba kezdett még aznap, hogy mód­szerei mellett még a korábbiak is eltörpültek. Egy chicagói lap munkatársa, Bronnan erről így írt: „Santiagóban hitleri módsze­rekkel dühöng a terror. Azt mondják, minden elesett katöná- ért tíz személynek kell meghal­nia. Batista tisztjei a parancsot vad lelkesedéssel hajtják végre és még ezt az arányt is messze túllépik.” A menekülésben levő Castro körül is bezárul a gyűrű és 1953 szeptember 21-én a katonai egy­ségek által körülvett santiagói bí­róságon megkezdődik dr. Fidel Castro pere. X. BOLDOG UJ ÉVET, GYŐZELEM! Castro rokonszenves, kristály- tiszta egyénisége a per során vi- ilágszerte a maximális elismerést váltotta ki. Ez a fiatalember ko­molyan vette életfogytiglani el­jegyzését a forradalom eszméi­vel. Képzeljük el, amint halálos ellensége kezében, a halál küszö­bén egy ifjú óriás a bírák tőié magasodik és minden jegyzet nél kül többórás retorikai remekmű­vet vág ki. „... Befejezve védőbeszédemet, nem kérem a vádlott szabadláb­ra helyezését, mint ilyenkor szo­kás. Ez alig is lenne elképzelhe­tő, hiszen önök társaimat a Pi- nares sziget gyalázatos börtönei­be vetették. Ha egy országnak bűnöző és tolvaj az elnöke, ért­hető, hogy ott a tisztességes em­berek börtönben, vagy a sírban vannak.” ... A Pinares sriiret pokla, hó­napokig tartó sötét magánzárka. kínzás, bántalmazás, lelki és fi­zikai terror — ez volt Fidel Cast­ro sorsa esztendőkön át. Közben a börtönfalakon túl olyan meg­mozdulás söpört végig Kubában — és nemcsak Kubában —, amit Batista egyszerűen nem tudott elfojtani. Mikor már a diktátort az őrjöngésig idegesítette a reá nehezedő belső és külső nyomás, . megbízottak útján megcsillantot­ta az elgyötört Castrónak ajánla­tát: írjon alá nyilatkozatot, amely szerint lemond politikai tevé­kenységéről — és szabad lesz. Mozgalma kudarca, az átélt szen­vedések emberileg megmagyaráz­ták volna, ha Fidel fejet hajt. A zsarnok iránti gyűlölet, az a hit, hogy Batista nem érdemli meg, hogy „szabályos” eszközökkel harcoljanak ellene, megmagya­rázta volna, ha Castro taktikai okokból aláírja a nyilatkozatot — aztán elfelejti. De ennek az em­bernek az egyénisége sokkal egyenesebb volt annál, semhogy hazudni tudjon akár ennek az embernek is — akiben a hazug­ság megtestesülését látta. És Fidel Castro sínylődött to­vább. A nyomás végül erősebb lett, mint a rezsim ellenállása, Batista fogcsikorgatva kihirdette az amnesztiát. Ami ezután történt, közismert. Castro a börtönévek után új, nagy felismeréssel lett gazdagabb. Megértette, hogy a sikeres for­radalomhoz tömegekre van szük­ség. Mexikóba utazott, néhány hívével fantasztikus nehézségek közepette egy ócska bárkán, a legendás Granmán átkelt Kubá­ba. A kis csoport maradványa, nyolcvankét emberből!'' “mintegy húsz, állandóan harcolva bevette magat a Sierra Maestra dzsun- geljeibe és eltűnt az üldözők sze­me elől. Megkezdődött 17 kez­detleges puskával felfegyverzett húsz fiatalember harca egy ál- lig felfegyverzett, léglökéses re­pülőgépekkel és modern tankok­kal operáló elnyomó hadsereg el­len. Radio Rebelde De csak a látszat volt ilyen reménytelen. Ez a terv már a po­litikai realitásra épült. Amikor elterjedt a híre, hogy a jól is­mert Fidel a Sierrában kitűzte az ellenállás zászlaját, szivárog­tak, később özönlöttek a cukior- nádvágók, a parasztok, a mun­kások, sőt később a katonák is. De nemcsak ezek: a társadalom szinte valamennyi rétegéből. E sorok írója a bécsi. VIT-en talál­kozott a havannai nemzeti szín­ház egyik ismert, fiatal színészé­vel, aki elmondotta: az ország legjobb színésznője, az ünnepelt sztár lezárta lakását, áramvona­las luxus-gépkocsijába ült és az elkényeztetett színpadi csillag megindult a Sierra dzsungeljei felé. Nem sokkal később a Radio Rebelde, a 'Forradalom Rádiója — leadója az őserdőben épített fészerben volt — hallgatói jól is­mert, kellemesen bársonyos női hangot hallottak — igen, ez a színésznő lett Castro rádiójának bemondónője. A fiatal színész, aki ezt elmondta, magáról nem beszélt. Róla mások mondták élj hogy ő is otthagyta a világot je­lentő deszkákat a világot jelen- tjj szabadságért. Izmosodott, szüntelenül gyara­podott a szakállasok serege. A felkelők két okból növesztettek szakállt: 1. hogy megismerjék egymást a harcban, mert rend­szerint Batista egyenruhájában jártak, és 2. A szakáll védelmet nyújtott az egyik legszörnyűbb trópusi csapás, a szúnyogok el­len is. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents