Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-28 / 175. szám

1962. július 28. ‘TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A várszegi határban viszi a szalmát a magasba és az Már a kora reggeli érákban szinte izzik a levegő. A hatalmas gabonatáblákon folyik a munka. Fogatok végzik a hordást, a má­sik táblán a szalmát takarítják le a kombájn után, kazaloznak. A környéken elsőnek kezdték fneg az aratást Faddon. Látszólag minden rendjén megy. Ha azon­ban arra kérünk választ, mi­korra végeznek az aratással, a faddi Lenin Tsz vezetői elkomo- rodnak. Mi a helyzet, miért a kedvetlenség? A várszegi határban több mint ezer hold őszi árpa aratása még nem fejeződött be csütörtökön. Három hete aratnak! Három kombájn, aratógépek és kézi­kaszások. Azaz aratnának, ha a gépek a szokásos kapacitással dolgoznának, ha nem fordulna elő lépten-nyomon hiba, ha nem len­ne sok a gépállás okozta kiesés. Kényszerpihenő A tanyaközpontban egy kis csoport áll körül egy SZK—3-as kombájnt. Vezetője Hosnyánszki András, és a segédvezető Bóvári István, nyakig olajosak. A gép alatt fekve keresik a hibát, nem működik a rosta. De más hiba is van. Aznap még nem dolgozott a gép. — Idegileg tönkremegy az em­ber — mondják mind a ketten, — nem tudunk teljesíteni, pedig van mit aratni. — Vajon kijavították rendesen a gépeket? — Kijavították, de alkatrész- hiány miatt csak »megbütyköl­ték«. Ezért a gyakori hiba. A kombájn vezető sok nyáron ara­tott már, jó szakember, neki is fáj, hogy az emberek türelmet­lenek, a szem pereg, a gép álL Nem sokkal odébb egy másik SZK—3-as kombájn áll. A jó bánkúti búza renden fekszik, a kombájnnak kellene elcsépelni, tisztítani. — Csapágytörés — mondja Baranyai József kom- bájnvezető. Klopcsik István se­gédvezető pedig nyújtja a szer­számot Mert itt a határban, ha hiba van, nekik kell javítani. El is készül, de délelőtt tizenegy órakor még csak másodszor for­dul a táblában. Sürget a munka, nagy a kiesés. A Balaton kombájn nem bír az erős — itt-ott gyomos — búzá­val. A vontatósok a hűsön ülnek és arról panaszkodnak, hogy nem keresnek, mert teljesítmény után fizetik őket A' tsz viszont fizet a gépállomásnak a vontatókért óránként negyven forintot De mivel a kombájn áll, a vontató is. Ha ehhez hozzászámítjuk a szemhullásból eredő kiesést sok­ba kerül a hibás gép. Ugyanez a helyzet a cséplőgépeknél is. Hi­szen Vajkán a tsz műhelyében kellett az egyiket javítani, majd három napig. Az ,öregek' brigádja Ház nagyságú szalmahegyet húznak össze egyszerre. Elevátor öregek — bár sok fiatal így dol­gozna — etetik szorgalmasan. A kazal tetején Kákonyl György és társa a mester, keze nyomán szép, formás kazal alakul. A brigád tagjai mind idős, 60—65 éves tagok. Ezt a munkát bír­ják, szeretik és értik. A szalma- letakarítás igen jó ütemben megy, az öregek munkája dicséretes Jöhet az erőgép a tiszta tarlóra. Talán a szalmalehúzással is ne­hezebben boldogulnának, ha a kombájnok állandóan üzemelné nek. A napi 30—40 mázsa, nem teljesítmény. Mii- kellene tenni? Talán a szerelő és műhelykocsi gyakrabban látogathatna Faddra, hiszen sok a hiba, és Szedres sincs olyan messze. Gépi segít­ség sem ártana a tsz-nek, mert nagy területről kell letakarítani a gabonát. Van Igazság abban is, amit a knmbájnvezetők monda­nak: a téli gépjavítás ideje alatt anyagilag tegyék érdekeltté azt, aki majd dolgozik a kombájnnal. Vegyen részt a javításban, hiszen ő tudja, milyen bajok fordultak elő a munkák során. Végezetül pedig, már ideje volna meg­oldani az alkatrész-problémái, amely sok gondot bosszúságot okoz a gépállomásnak, tsz-nek egyaránt Petrits Ferenc Ontsunk tiszta vizet a Izsák István elvtársat, a Tol- nanémedi Kendergyár művezető­jét és egyben a KISZ-szervezet titkárát kerestem fel a minap. Amikor a KISZ-szervezet mun­kája felől érdeklődtem, kéz- legyintéssel válaszolt s elmond­ta, hogy az utóbbi időben több olyan dolog történt a községben és a Tamási Járási KISZ Bizott­ság intézkedésében, ami elvette a kedvét a munkától. — Májusban kezdődött a do­log — mondja. — KlSZ-taggyű- lést tartottunk, ahol megbeszél­tük, hogyan tudják minél jobban ünnepélyesebben megrendezni a végzett nyolcadik osztályos tanu­lók átvételét a KISZ-be. Rá egy hétre a szervezet tudta nélkül megtörtént a tagkönyvek kiadá­sa. Nem is tudtuk, hogy a járási KISZ-bizottság kinek adta át a tagkönyveket. Nem tudjuk, kik lettek az új tagok, nyilvántartá­sunkban sem szerepelnek. — Vagy a másik dolog — foly­tatja. — A fiatalok a napi munka után szabad idejüket áldozták fel azért, hogy szervezetünk is részt vegyen a járási kulturális se­regszemlén. A jelentkezést a KISZ járási bizottságára kellett beküldenünk, de az értesítést már a művelődési ház vezetőjé­nek küldték meg, aki elfelejtette továbbítani. így hiába volt a fá­radságos munka, a szemléről le­maradtunk. Mindenesetre furcsa dolog. KISZ tagfelvétel KISZ-szervezet nélkül. Akaratlanul is felvetődik az emberben, vajon a továbbiak­ban hogyan lesz az ifjú KISZ- tagokkal? Egy részük tovább ta­nul, de egy részük a faluban marad. Közel két hónapja már annak, hogy átvették tagkönyvü­ket, de eddig nem vettek részt taggyűlésen, nem vettek részt a szervezet munkájában. Izsák elv- társ elmondta azt is, hogy még június elején észrevételezték a járási bizottsággal az esetet, azt, hogy miért nem a KISZ-szerve- zetnek adták át a tagkönyveket. Azóta sem voltak Tolnanémedin. Nem tartották érdemesnek, hogy foglalkozzanak az^üggyel. Kecskeméti György elvtárssal, a pártszervezet titkárával — aki egyben az iskola igazgatója — is beszéltem. Amikor elmondtam mi járatban vagyok, láthatólag dühös lett — Jó lenne már pontot tenni pohárba! a vita végére — mondja. — Va­lóban úgy történt, hogy a járási úttörőtitkár, Illés Dezső elvtárs az iskolában adta le a könyveket Ez szombaton volt s másnap év­zárót tartottunk. Úgy gondoltam, ennél ünnepélyesebb alkalom nem lesz a tagkönyvek átadásá­ra. S valóban ünnepélyes volt. Hogy a KlSZ-titkár nem vett részt? Nekem nincs időm a KISZ- titkár után szaladgálni. Valahogy fenn hordják az orrukat ezek a kiszesek. Alig fordult még elő olyan eset, hogy problémáikkal a pártszervezethez fordultak vol­na. Majd azzal érvelt, hogy a KISZ- titkárnak, ha a tagkönyv-kiosz- tásról nem Is tudott — bár ő úgy tudja, hogy az úttörőcsapat ve­zetője szólt neki —, illett volna részt venni az évzárón. Valami nincs rendjén. A KISZ- tltkár azért panaszkodik, hogy a községben nem törődnek a fiata­lokkal, nem veszik komolyan a munkájukat, nincs helyiségük. A pártszervezet titkára viszont úgy véli, hogy nagyobb tisztelettel kellene viseltetniük a kiszeseknek a pártszervezet iránt. Izsák elv­társ nem veszi komolyan, ha a pártszervezet beszámoltatja őt a KISZ-szervezet munkájáról. A pártszervezet titkára feltét­lenül hibát követett el, amikor hozzájárult a KISZ-szervezet tud­ta nélkül az új tagok felavatá­sához. A KISZ-titkár személyi sérelemnek vette a dolgot, s így nem a KISZ-szervezeti munkát tekintette elsórendűbbnek, el­hanyagolta az új tagokkal való foglalkozást. Két hónap alatt azért már megtudhatták volna, hogy kik azok a fiatalok, akik könyvet kaptak. Be kellett volna őket már vonni a KISZ szerve­zeti életébe. De komoly hibát kö­vetett el a KISZ Tamási Járási Bizottsága, amikor idáig hagyta fajulni a helyzetet, nem vizsgál­ta meg a jelzett panaszt. A kö­zeljövőben feltétlenül helves len­ne, ha a járási KISZ-bizottság helyszíni vizsgálatot folytatna. A vizsgálat eredményét helyszíni végrehajtó bizottsági ülésen tár­gyalnák meg, ahova mind a párt­vezetőséget, mind a KlSZ-szerve- zet vezetőségét meghívnák es tiszta vizet öntenének a pohárba. Kerekes Ibolya EGY KIS HUZAVONA Néha az is probléma, ha pénz van a ház körül. Ezt példázza a nagydorogi művelődési ház esete. A község kapott 100 ezer forintot arra, hogy rendbehozza, szebbé, a követelményeknek jobban meg­felelővé tegye, csak éppen még nem kezdtek hozzá. Jobban mond va: lehet már tapasztalni körü­lötte némi mozgást, ebből azon­ban még majd csak valamikor augusztusban lesz konkrét tevé­kenység. A baj akkor kezdődött, amikor a felújításról kezdtek beszélget­ni. Bizottság — igen népes — szállt ki az otthonba, s törte a fejét: miként lehetne úgy gaz­dálkodni, hogy mindenre teljen a költségvetésből, összeállítottak egy tervet, ezt azonban nem le­hetett jóváhagyni. Újabb bizott­ság, újabb szemle, újabb terv. A község egyik vezetője javasol­ta: ha már csinálják, akkor te­gyék olyanná, hogy egyelőre ne legyen rá gond. Például parket- tázzák a nagytermet. Nem lett volna ez rossz elgon­dolás, de hát a takarón még Nagydorogon sem tudnak túl­nyújtózkodni anélkül, hogy ne fáznának. Kiderült: a terv nem valósítható meg, mert egyrészt nincs szakember, aki elvégezze a munkát, másrészt viszont ez az egy, a padló átépítése elvinné a pénzt, s nem jutna másra Ezt is elvetették. Következett a harmadik szemle, ami egy kicsit már lánynézésnek is sok lett volna. S ezen kide­rült: mégis csak jó volt az az el­ső elképzelés, s most azt várják, az illetékesek végül jóváhagyják ezt a tervet. A probléma azonban csak probléma marad, még a terv jóváhagyása után is, hiszen az őszi népművelési idény hama­rosan kezdődik, viszont a műve­lődési ház október vége előtt nem készül éL Nemcsak építenek, hanem szépítenek is A vasúti fasor mellett épült új bérházak lakóinak örömébe sokáig egy-egy csepp üröm is vegyült. Esős időben ugyanis való­ságos sártenger vette körül a bérházakat, mert közvetlenül az építkezés után az épületek környékét nem rendezték el megfele­lően. Különösen sok bosszúságot okozott a hepehupás sáros föld­út a város közepében a motorkerékpár- és a gépkocsi-tulajdono­soknak. Most nemsokára végre megoldódik a probléma. A Komlói Építőipari Vállalat útkövezőinek munkája nyomán befejezéséhez közeledik a bérházak környékének rendezése. A ce­mentes sóderágyba illesztett terméskő-út megszünteti a nehéz közlekedési viszonyokat a városnak ezen a részén. De nemcsak az új városrészben folyik városrendezési mun­ka. Sürgő-forgó munkásokkal találkoztunk a Rákóczi utcában is. A szekszárdiak szemében régóta szálka a város egyik főútján a nyitott levezető csatorna. Az árkok szinte évente feltöltődnek úgy, hogy egyes helyeken meg­akad a lefolyás és az összegyü- lemlett vízpos- hadt szagot áraszt. A Pécs és Budapest felől érkezőket pedig a gazos árokpart látvá­nya fogadja A Rákóczi utca e szakaszának le- csatomázása az idén még nem fejeződik be. Addig is az ár­kok alapos tisz­títását végezte­ti el a városi tanács. Mire képünk meg­jelenik, talán már be is fe­jezik a lefo­lyók tisztítását, a partoldal és a meder „pla- nérozását”. Egy hónap alatt több mint száz agrárszakember jelentkezett, liogy a népgazdaság más területére! visszatér a mezőgazdaságba Az állami gazdaságok segítsége a szükséges gyakorlat meg­szerzéséhez. Az iparban, kereskedelemben és más területeken sok száz olyan agrár főiskolai végzettségű sze­mély dolgozik, aki annak idején nem tudott, vagy nem akart a mezőgazdaságban elhelyezkedni. A Földművelésügyi Miniszté­rium jelentős segítséget nyújt a megfelelő képzettségű, de gya­korlattal nem rendelkező szak­embereknek, hogy ismét beleil­leszkedjenek a mezőgazdasági munkába. Az állami gazdaságok­ban az idén mintegy 250 ilyen agrármérnök tehet szert a szük­séges gyakorlatra. Ennek meg­szerzéséig nem töltenek be önálló munkakört, hanem az állami gaz­daság egyik nagy tapasztalatok­kal bíró szakembere mellett dol­goznak és tanulnak, s ugyanolyan fizetést kapnak, mini előző mun­kahelyükön. A kellő gyakorlat megszerzése után állami gazda­ságban, vagy termelőszövetkezet­ben képzettségüknek és képessé­geiknek megfelelő munkakörbe kerülnek. A kezdeményezés néhány hete indult el, s már eddig több mint százan jelentkeztek a Földmű­velésügyi Minisztérium személy­zeti osztályán. Egyrészük eddig önhibáján kívül nem dolgozha­tott az azelőtt kevesebb szakem­bert igénylő mezőgazdaságban, mások, közöttük több nő, családi vagy egyéb okok miatt nem akar­tak falura menni. A jelentkezők közül többen már meg is kezdték gyakorlatukat az állami gazdasá­gokban. Néhányan, akiknek ré­gebbről már van mezőgazdasági tapasztalatuk, termelőszövetkezeti agronómusként azonnal önálló munkakörbe kerültek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents