Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-27 / 174. szám
19G2. július 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hogyan, mikor, miért láthatunk tisztább képet televíziónk képernyőjén? Pénteki Példázat az érdemről A szekszárdi TV-relé- állomás terve az idén eljut a megvalósulásig. Megépítése társadalmi összefogással már megindult. Tervező mérnökök, rádiószakemberek, építőmunkások, ipari tanulók — MHS-tagok és szövetségen kívül álló dolgozók — vállaltak részt az állomás megépítésében. Az anyagi előfeltételeket, illetve a technikai berendezést a szekszárdi rádióklub biztosította. Ha a Tolna megyeiek régi vágya teljesül, jelentősen megjavulnak a vételi viszonyok. (Megjelent az MHS Vezetők Lapja legutóbbi számában.) Akik előtt ismeretes a szekszárdi televíziós relé története, a fentiekből értesülhetnek arról, hogy ezzel pont tétetik egy kétéves ügy végére. S ami még fontosabb, egy tényleg jogos igény kielégítése is valóság lesz. Amiért sxükség van rá A szakemberek mondják, hogy a televíziós vétel az adótól nyolcvan kilométernyi távolságon belül jó, de ott is csak akkor, ha nincsenek közben hegyek. Meg aztán Szekszárdon és környékén nyáron a budapesti és szentesi adást más, külföldi adók is zavarják. Télen pedig általában gyenge a vétel. Szaknyelven: Kevés a bejövő energia. De mindannyian tapasztalhattuk, hogy hol két kép jelenik meg a képernyőn s ehhez háromfajta szöveg ad kíséretet, hol a hang marad el s csak kép látszik, hol meg leshetjük a képet, s legfeljebb a szövegből gyaníthatjuk, mit kellene látnunk. Ha látnánk ... A teljes igazság kedvéért: néha jó a vétel. MOZAIKOK Szalai Imre, az elnök, méltatlankodva hallgatja, amikor mondom neki, hogy a gyulaji Uj Barázda Tsz-ben állítólag vonakodnak a tarlóvetéstöl. — Hát kérem, egy kis véleménykülönbség alakult ki — mondja a föagronómus békítőén. Odaült az elnök háta mögé, és elsorolja, hogy más a baj. Nincs vetőmag. Az elnök szerint viszont ott a baj, hogy túl sok másodvetést akar rájuk erőszakolni a járás. — Ilyesmibe nem mehetünk bele, s különben is, nálunk nem lesz probléma a ballaszttakarmánnyal. Háta mögött a föagronómus so- katmondóan a fejét ingatja, de nem szól. Ebből látszik, hogy a két vezető között a tarlóvetést illetően megoszlanak a vélemények. Később, amikor kettesben maradunk, a föagronómus megsúgja: — Én a járásnak adok igazat. * Beköszön az irodára a Baromfifeldolgozó Vállalat embere. Megbeszéli a vezetőkkel a esi beszállítás időpontját. — Tápot, tápot adjanak. Ez kellene a tervtúlteljesitéshez. — mondja az elnök. A vállalati ember szabadkozik. Nem rajta múlik, ő adna, de hát meg kell érteni, az igények nagyok, és a keverőüzemek még nem győzik az igényeket teljes egészében kielégíteni. _ Na látja — mondja az elnök — ezt így, ha nehezen is, de megértem. Azt viszont már nem értem, hogy miért kell mellébeszélni? S zól a főkönyvelőnek és megmutatnak egy sokszorosított, stencil-gépen készült levelet, amely azonos szöveggel a tsz-ek részére készült. Egyebek között Rekettyéné asz- szony tiszteletre méltó férjét újabban egy futballistával csalja meg, régebben egy mérnökkel, még régebben egy tisztelendővei. S bár a kicsapongás műveletét óva tosan, a legnagyobb titokban végzi, sokat ód a látszatra, mégis az egész utca tudja, hogy hol, mikor, és kivel. Sót, nemcsak tudja, beszéli ií. Rekettyéné viszont szeretné, ha nem beszélnének ilyesmit róla. Ahhoz, hogy ilyesmit ne beszéljenek róla, fel kellene számolnia kilengéseit, de hát a megoldásnak ez a módja eszébe sem jut. Sőt, újabban még gyakrabban ád a futballistának találkát, főleg akkor, amikor tiszteletre méltó férje vidéki kiküldetésben jár. Még gyal: rabban, mert már érdemeket is szerzett, s ezek mindentől megvédik őt. Amikor már sok volt körülötte a szóbeszéd, egy napon Rekettyéné megállapította magáról, hogy neki igen is, vannak érdemei. Elsősorban gondos feleség. Estefelé első dolga hazaszaladni, kinyitni az ablakokat, kiszellőztetni o szobát, megvetni az ágyat és megfőzni a bőséges, kiadós vacsorát. Utána szépen kivasalja férjeura ingét és hites urát pontosan, rendesen, csókkal várja. Nyolc évi házasság óta minden este csókkal várta. Mindez vitathatatlan érdem, de van ennél még több is. E s- ténkint férjével sétálgat, lássa mindenki, hogy milyen boldog a családi tűzhely. Rekettyéné mindezt átgondolva, tett- rekészségben megerősödve, séta közben belékarolt Rekettye Simonba és pi tyeregve panaszolta, hogy miket beszél róla az utca. „Felháborító" — kiáltotta Rekettye Simon, de mivel élt a gyanúperrel, hiszen többször látott gyanús alakokat a ház körül somfordálni, megkérdezte. „És mondd kis szívem, csakugyan semmi sem igaz?” — Rekettyéné a tiszte- lendőt szipogva, de bevallotta. Harciasán hozzátette: az a viszony nem volt tartós, mert öntudatos nő létére nem fog állandó kapcsolatot teremteni a klerikális reakcióval. „Látod szívem, már ez is érdem" — lihegte boldogan Rekettye úr és csókot lehelt hitvese homlokára. Utána hazarohant, s szomszédait, akik érdemdús nejét hírbe merték hozni — felpofozta. Hiába, az érdem gyakran még akkor is érdem, ha olyan csak, mint jelen esetben Rekettye Simon- néé. Sz. P. Varsád sem marad ki a sorból Két évvel ezelőtt, jogosnak tartván az igényt, a városi párt- bizottság, az MHS és a GELKA képviselői tárgyalásokat folytattak a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal a reléállomás ügyében. A tárgyalások után kis szünet következett, de tavaly, 1961 szeptemberében már megérkezett az adó Debrecenből. Ere deti állapotában itt nem volt használható, átalakításokra szorult. Ahogyan reléállomás lett ax igényből A többit már Valkay Lajos elvtárs, az MHS szekszárdi rádióklubjának vezetője mondja: — Hozzáfogtunk a munkához, s azóta átalakítottuk a gépet Egész kevés tennivalónk van még. Mire üzembe állítjuk, minden rendben lesz. Az átalakítás a hetes csatornára történt. (A szakismeretekkel nem rendelkezők kedvéért: Ha a szekszárdi relé adását akarják majd fogni, a csatomaállító gombot a 7-es számra kell állítani.) S ezután már megkezdődtek az érdembeli tárgyalások, levélváltások. Egy október 2-án, az MHS Országos Elnökségében kelt levél arról tanúskodik, hogy nem is egyszerű dolog egy ilyen létesítményt megalkotni. Helység, lakbér, áramfogyasztás, antennához szükséges anyag, felszerelés — mind számottevő költséget Igényel. Nem is szólva két alkalmazott beállításáról, azok fizetéséről. A városi tanács nem zárkózott el a támogatástól, különböző szervek, vállalatok adtak támogatást. Például a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat. Az Építőipari Vállalat szakmunkát ajánlott fel, különböző szervezetek más segítséget. Ez decemberben történt. Aztán ez év februárjáig átmeneti csönd. Ekkor megtörtént a különböző engedélyek megszerzése, és a tényleges építkezés Is. Ma már áll az épület. Emelték az építőipari vállalat fiataljai és a gimnázium politechnl- kusai. Az antennát a DÉDÁSZ KISZ-szerveZete emelte, az adó- berendezésen végzett munka pedig az MHS rádiós körének nevéhez fűződik. Mindez társadalmi munkában. És megérkezett két személy beállítására a státus. Néhány apró munka van még vissza, az épület és az adó felülvizsgálata, pár kísérleti adás a pontos bemérés miatt, egynémely hivatalos formaság. S azután örülhetnek a szekszárdi és környéki televíziós vevőkészülékek tulajdonosai. Amit jelent majd a reléállomás A bevezetőben utaltunk arra, hogy miért van a reléállomásra "kség. Most pár szóban mondjuk el, hogy mit jelent majd. Természetesen Szekszárdon jelentősen megjavul a vétel azzal, hogy a reléállomás felerősíti a szentesi adást. De jó lesz a környező községekben is, kiküszöbölik a külföldi adók zavarását, szebb, pontosabb, tisztább lesz a kép. És ami nagyon fontos, megkísérlik, hogy javítsanak a bonyhádi helyzeten. Tolna megyében Bonyhád van a legrosszabb helyzetben, szinte lehetetlenek a vételi körülmények. A szekszárdi relé felállítása — bíznak benne — talán javít a helyzeten. És, úgy mondják, Szekszárdon szobaantenna is elegendő lesz. Meg kisebb, tehát olcsóbb készülék. A reléállomás készítői — akik lelkes munkájukért minden elismerést megérdemelnek — remélik, hogy néhány megelőző kísérlet után, szeptemberben megkezdhetik a rendszeres adást. Addig meg kibírjuk valahogy. Letenyei György Megyeszerte több községben hasz nálják fel a nyári hónapokat arra, hogy kedvező feltételeket teremtsenek a művelődési munkához, biztosítsák a falvak fiataljainak szórakozását. Ehhez a feladathoz sok segítséget nyújtanak a lakosság és a tanácstagok is. Varsádon, a megye egyik kisebb községében is az idén tatarozták, javították a művelődési otthont. A közelmúltban befejezett munka eredményeként kívül, belül egyaránt új ruhába öltözött a kis otthon. Huszonötezer forintos költségen megnagyobbították a nagytermet, rendbe szedték az ajtókat, ablakokat. A továbbiakban társadalmi munkában végzik el az utolsó simításokat a község fiataljai az impozáns külsejű épület körül. GYULAJRÓL Jlapon és á Utazó iskolások— Mai kutyakaparó — Lophattam volna egy tv-t a levélből a következő olvasható: „Az 1962. félévre kirendeltségünkkel keverék takarmánytápra megállapodást kötöttek, amelynek felülvizsgálatánál megállapítottuk, hogy nem tartották be i takarmánytápok szakszerű fel- használásával kapcsolatos útmutatásokat és ezért egyes tápok vonatkozásában az igényelt meny- nyiségek aránytalanul magasak... A fentiek szerint a megkötött megállapodást csak az alábbi csökkentéssel fogadjuk el." — ez a szöveg. A körmönfont mondaton elég nehéz kiigazodni. Az elnök csendesen megjegyzi: — Én nem tudok róla, hogy amit írnak, azt nálunk mikor állapították meg. • Nemrég tartották a tsz egyik traktorosának második fegyelmi tárgyalását. Elment saját zsebére fát fuvarozni, j Tamásiban kidön- tött egy kerítést. A traktor és a kerítés megrongálódott. Ebből lett a fegyelmi. Miután az első nem vezetett eredményre, megtartották a másodikat. A traktoros így védekezett:, nem tudtam, hogy nem szabad. Naiv védekezését nem fogadták el, megbüntették, és kártérítésre kötelezték. Azóta a tsz gépparkját egy arra rátermett ember irányítja és ellenőrzi. Megkérdeztem a traktoros nevét. — Ne írják az újságba, mert különben rendes, dolgos ember, okult a büntetésből — mondják a szövetkezetiek. Bár így lenne. S jó lenne, ha az éjjeliőrök is okulnának. * Aratnak a gyulaji határban. A bognárműhelyben a szekerek kerekeit javítják, megjön lassan a hordás. Az élet pedig zajlik, de hát úgy ér valamit, ha zajlik. — szp — TOLNANÉMEDIN JÁRTAM: | napon és árnyékban. A napos részről Kecskeméti György iskolaigazgató beszélt, az árnyékos oldalt pedig magam néztem végig. Nézzük először az elsőt, de úgy, hogy az árnyék kicsit kesemyé- sebb ízét ne is emlegessük. Azt mondja az igazgató: — Egy hétig utazunk. Negyven gyerekkel keressük fel az ország legszebb tájait. Meglátogatjuk Egert, Miskolcot, felmegyünk a Kékesre. A fővárosban és környékén is időzünk három napot. Hajóval felkeressük Esztergomot. Az anyagiakról is szó esik, hiszen egy ilyen út költségeit előteremteni nem gyerekjáték. Vagy talán mégis? Semmi esetre, hiszen a játékra egyébként hajlamos gyerekek igen komoly munkát végeztek azért a termelőszövetkezet kertészetében, hogy 7 ezer forintot kapjanak, s így csak 100 forinttal terheljék a szülők kiadását. Még mindig a napon ... Forgatjuk az iskola anyakönyvét, 310 tanuló munkájáról akarunk képet nyerni. A gyűjtőkép: a tanulmányi átlag 3,44, s ez mindenként jónak mondható. Ami azonban még ennél is többet mond: az elmúlt tanévben csak 7 javítóvizsgás került, s mindössze hárman ismételnek osztályt. Az utóbbiakkal már csak jövőre lehet valamit tenni, de a javítóvizsgásokkal még az idén, az elkövetkező hetekben. S a némedi pedagógusok nem is hagyják ki az alkalmat. Augusztusban a napközi ügyeletes hetenként kétszer foglalkozik a tanulókkal a szükséges tantárgyból. | A NAPKÖZIRŐL ezen kívül is I kell néhány szót ejteni, már csak azért is, hogy terjesszük a tolna- némedi tapasztalatot. A mostani állapot szerint ősztől kis híján teljesen megoldják a gyermekek felügyeletét. Azért, mert okosan körültekintően gazdálkodtak hellyel, erővel, szeptembertől két általános iskolás csoportot indíthatnak, ahol 80 gyermek elhelyezését tudják biztosítani. Ez azután kétféleképpen is hasznos lesz. Egyrészt: még tovább fokozhatják a tanulmányi eredményt, jobban elmélyíthetik az iskolások emlékezetében a tanult anyagot, másrészt viszont nyugodtabb feltételeket teremtenek a szülők számára is, hiszen nem jelent majd gondot, hogy mi lesz a gyér mekekkel. amíg a termelőszövetkezetben dolgoznak. CSUPA JÖ DOLGOT lehetne Tolnanémediról elmondani, ha — ha nem lenne „de” és „ha”. Ám mindkettő van, s ez szinte egymás szomszédságában található. Már a kulturális szemle körül sem volt minden rendben a községben, s ez a helyzet talán még tovább romlott. A mozin kíVül jóformán semmi sincs, ahol estéiket eltölthetnék fiatalok és idősebbek. Pedig van művelődési ház, pontosabban fogalmazva van egy nagy terem. De hogy oda nem megy senki, az teljesen érthető. Ki szeret kultúrálatlan körülmények között művelődni? Senki. Ez a község fő utcáját ék- telenítő, ütött-kopott kutyakaparó pedig kultúrálatlan, s nem is kicsit. Kitördelt ablakai, pókhálós falai, piszkos padlója még azt is elzavarja, aki egyébként szán- | dékozott odamenni. I Miért nem javítják, miért nem csinálnak vele valamit? A válasz rövid: — Magántulajdonban levő ház, nem lehet rá költeni... A helyzet, ha így áll, akkor sem mentség teljesen, mert megoldás azért csak kínálkozna. Több között a legbiztosabb: a községben nagy hagyományai vannak az önkéntes munkának. Ha megfelelően beszélnek a fiatalokkal, bizonyára nem tagadják meg a segítséget, s akkor otthonná lehet varázsolni a művelődés termét, amelyik most a község leggyatrább épülete. Volt egy olyan érzésem, miközben járkáltam, hogy a községben nem becsülik meg azt, ami már megvan. Erre példa a művelődési terem is, de mégin- kább az, a községi tanács épületében levő klubszoba. Lehet, hogy másra is használják, nem néztem utána tüzetesen. Annyi azonban bizonyos: akármire használják, rettenetes állapotban van. Egymásra dobált székek, szertehagyott berendezés, nyitott ajtó. Nehezen tudtam ellenállni a kísértésnek. hogy elhozzam a sarokból a televíziós készüléket. Meggyőződésem: senki sem akadályozott volna meg ebben, hiszen azt sem kérdezték meg, mit keresek a helyiségben. NEM HOZTAM EL a televíziót, a könyvtárba és a régiség- gyűjteményt tároló szekrénybe sem törtem be. Lehet azonban, hogy akad majd valaki, aki kihasználja az árnyékot, a gondatlanságot, s elemei ezt-azt. Ha így történik, nem tudom, mivel nyugtatják meg a lelkiismeretü- | két azok. akik felelösek-ezekért a dolgokért, Sz. L