Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-15 / 138. szám
litt, június 15. TOLNA MEGYEI VEPŰJSAG 3 ÉPÜL A BUDAI ÚJ NE MINDIG ROSSZAT Tamásiban új, hat méter nyílású hidat épít a Budapesti Hídépítő Vállalat, 9 méter széles útpályával, két oldalán 1,75 méter széles gyalogjáróval. A régi tég- lahíd — mint kiderült, az alapja széles fagerendákból készített ráKossz szomszédság, tőrök átok — tartja egy régi keletű közmondás. Ha pedig túlmegy a portán, akkor a bajok növekednek, szaporodnak, mint parlag- földön a gyom. S ekkor már képes elnyomni a legjobb szándékot is, csak a rosszat keresik egymásban a szomszédok. Ez járt a fejemben, amikor a minap Dunaszentgyörgyön arról érdeklődtem: miért van ellentét a község vezetői és a tantestület között, miért észlelhető törés abban a lendületben, összefogásban, amelyik olyan szépen gyümölcsözött A tanácsnál körülbelül ezt mondták: a pedagógusok minden eredményt, s egyáltalán minden jót maguknak tulajdonítanak, s le is nézik a helyi vezetőket. A pedagógusok között viszont ez a nézet járja: tehetünk mi akármit, mindent a rovásunkra írnak, mert haragszanak ránk ... Kezdődött a Septe-üggyel esős szerkezet — alig hat méter A viszálykodás régebbi keletű, széles volt, és nem felelt meg a majdnem egy éves. Amennyire forgalomnak. A hídépítők vállal- nyomon lehet követni, azzal kez- ták, hogy a hidat a határidő — dődött, amiről Dunaszentgyör- október 10. — előtt legalább két! gyön így beszélnek: a Septe-ügy. hónappal átadják rendeltetésé- Pedagógiai elveinkkel teljesen élnék. I lentétes az, amit Septe István Új export-gyártmányok, külső feldolgozótelepek a Paksi Konzervgyár idei tervében Ma még nem dolgoznak teljes kapacitással a gépek a Paksi Konzervgyárban. Más években ilyenkor már a borsóidény közepénél tartottak, most alig néhány vagonnyi üveges borsókonzerv van a készáru-raktárban. A rossz időjárás miatt a korai zöldborsó nem fejlődött kedvezően, nagyon gyenge termést adott. De remélhetőleg nem lesz mindenből ilyen rossz a termés az idén, sőt a későbben beérő borsófajták állapota is biztató. A gyárnak az idén mindenképpen jóval nagyobb mennyiségű kon- zervet kell gyártania, mint az elmúlt évben. A gyártási idény kéz dete előtt fel is készültek a megnövekedett feladatokra. Sor kerül az idén — többek közt — két új exportgyártmány bevezetésére. Tizenöt vagon meggyszörpöt gyártanak majd szovjet megrendelésre. E nagy- mennyiségű szörp elkészítése azért teszi próbára a gyár szakembereit, mert az áru nem tartalmazhat konzerválóanyagot, tehát konzerválóanyag nélkül kell tartósítani pár hónapig, amíg palackozására és elszállítására sor kerül. A másik új exportgyárt- I gyár a Mecsekvidéki Állami Pin- mány lesz — ugyancsak a Szov- ccgazdasággal is, hogy abban az jetunió részére — a szilva-dzsem. —**— ~ — •*“— Ebből az idén százharminc gonnyit gyártanak. A gyár kapacitása a tavalyi főidényben sem volt már elegendő a beérkező nyersanyagok feldolgozására, így pár hétre külső telepeket is kellett üzembe helyezni. Az idén felkészültek a külső telepek számának növelésére. A Kalocsai Paprikafeldolgozó Vállalat bogyiszlói üzemében például a fűszerpaprika érése előtti hetekben zöldpaprikát dolgoznak fel „zakuszka”-hüvellyé. A fűszerpaprika-üzemekben általában szeptemberben kezdődik az idény és néhány hónapig tart. Ezek a telepek az év többi részében kihasználatlanok, pedig kedvező adottságaik vannak (feldolgozó helyiségek, víz, mérleg, személyzet stb) arra, hogy „besegítsenek” a csúcsidényben kapacitás- és munkaerő-hiánnyal küzdő konzerviparnak. Dunaföldvárott babtisztításra, a különböző gyümölcsfélék feldolgozáshoz való előkészítésére rendezkednek be. Megállapodott a késő. Az oroszok nem bocsátják meg neki Kámov elleni támadását. Pajcsadze türelmesen várakozott a gépben. Közelgett a megbeszélt időpont, amikor összekötAz amerikai gyorsan megfordult. Két lépésnyire tőle Pajcsadze állt. Bal kezében pisztoly, amellyel Bison fejére célzott. — Hol van Kámov? — kérdezte Pajcsadze. Ha baja történt, letetésbe lépnek az űrhajóval és lövöm, mint a kutyát! Feleljen tudta, hogy parancsnoka nem — Csak összekötöztem — íe- szalajtja el ezt a pillanatot. Mind- lelte Bison. járt kilép az űrhajóból, közli ba- — Ha igaz, szerencséje van! — rátáival a váratlan találkozást, Pajcsadze megkönnyebbülten só- aztán visszafordulnak. Észrevette, hajtott fel. — Hátra arc! Piszto- hogy nyílik az ajtó és Bison ug- lyát dobja a földre! rik le a „földre”. De Kámov csak Bison engedelmeskedett. Iménti izgalma eltűnt. Akarata megtört. Pajcsadze rálépett az eldobott fegyverre. Majd másodpercnyi tétovázás után pisztolyát övébe dugta és bal kezével megtapogatta az amerikai zsebeit. — Forduljon meg! — mondta. — Induljon az űrhajóra. A legkisebb gyanús mozdulatra lövök. Én nem nem akart feltűnni. Bison közelebb jött és megállt. Arckifejezése nem tetszett Paj- csadzénak. Enyhe izgalmat érzett és felemelkedett az ülésen. — Mi van? — kérdezte. Az amerikai felemelte karját. A ritka levegőben halkan dör- rent a lövés. A zuhanó test súlyától kinyílott az ajtó és Paj- tévesztem el a célt, mint maga. csadze legurult a homokba. — Hagyjon itt engem — könyörgött Bison. — Nem akarok „Kész” — gondolta Bison és visszatérni a Földre, remegett az izgalomtól. Az émely- — Szóljon Kámovnak. Én szí- gés megint a torkát szorongatta, vesen teljesíteném kérését. Közelebb ment. Be kell fejeznie Bison lehorgasztotta fejét s el- a dolgot. Meg kell rongálnia a indult. Nem látta, hogy Pajcsad- terepjárót, hogy elvágja Kámov ze megtántorodik s bal kezével minden szökési lehetőségét. a gép ajtajához támaszkodik, neA pisztolyt gyorsan zsebrevág- hogy elessen. Erős akarattal le- ta. Csavarkulcs után nézett. A küzdötte gyengeségét, s követte szcrszámládában kell lennie. Bi- az amerikait. Jobb keze élettele- son lehajolt. nül csüngött. — Fel a keikkel!! — hangzott a háta mögött. (Folytatjuk) esetben, ha a gyár léüzeme nem tud megbirkózni a beérkező meggyel, a pincészet présüzemét és néhány tartályát kölcsönkapja a Paksi Konzervgyár. Meglopta lakótársait, maid disszidálni akart Rózner József dombóvári lakos volt már büntetve lopás miatt. Kiszabadulása után a Dal- mandi Állami Gazdaságban kapott munkát. Munkásszálláson lakott. Társai húsvétra hazautaztak családjukhoz, ő azonban ott maradt. Felfeszített egy szekrényt és kilopott belőle nadrágot, nyakkendőt, melegítő-felsőrészt és más értékeket. Felíeszitett egy bőröndöt is, s abból egy inget lopott el. Ellopott társaitól egy aktatáskát, egy pár bakancsot és egy pár félcipőt is. Rózner József ezután elhatározta, hogy disszidál. El is indult az osztrák határ felé. Szombathely környékén eladta a lopott félcipőt, majd gyalog a határ felé vette útját. Itt azonban letartóztatták. A Dombóvári Járásbíróság dr. Dombal tanácsa tiltott határátlépés kísérlete miatt és az állami gazdaságban elkövetett bűncselekménye miatt 1 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, jogai gyakorlásától pedig három évre eltiltotta. Bíróság elé kerül a kórházi tűz okozója Több olvasónk fordult olyan kéréssel szerkesztőségünkhöz, hogy közöljük a kórházban keletkezett, s jelentős kárt előidézett tűzeset okozójának nevét, s a várható következményeket. Mint arra már egy korábbi cikkünkben utalás történt, a tüzet Varga István Szekszárd. kertvárosi lakos, kórházi segédmunkás gondatlansága okozta. A tűzoltóság tájékoztatása szerint Varga István bíróság előtt felel tettéért. — A tények ereje. A fegyverkezési verseny kijavíthatatlan károkat okoz a gazdaságilag gyengén fejlett országok gazdaságának. Ezen országok hadseregeinek létszáma meghaladja az ötmillió főt, s a hadi kiadásokra évente ötmilliárd dollárt fordítanak. pedagógus tett. Okkal, ok nélkül verte a gyerekeket. Módszerei azokra az időkre emlékeztettek, amikor az iskolában még a nádpálca és a méterrúd járta. A szülők a gyermekek védelmére keltek, a tanács vezetői pedig vizsgálatot sürgettek. Ez azonban elmaradt, csak a közelmúltban tartották meg, amikor már nem lehetett előle kitérni. Misóczki József iskolaigazgató ezt mondja a Septe-ügyről: — Septe kartárs ideges. A test- nevelési órákon, de más foglalkozásokon is azokhoz a tanulókhoz volt goromba, akik ki akarták húzni magukat a munka alól, vagy nehezebben sajátították el az anyagot. Gyenge ez az érvelés. Ezek a gyerekek verés helyett fokozottabb gondoskodást, alaposabb nevelést kívántak volna. A tanács és a lakosság joggal követelte, hogy Septe István kerüljön el a faluból. Tűrhetetlen eljárása mindenkit megbotránkoztatott. Áthelyezését azonban lakáshiány akadályozta. A közel egy évig tartó huzavona azonban olyan színezetet adott az egésznek, mintha mentegetnék a vétkes embert. Remélhető, hamarosan rendeződik a helyzet: Septe István fegyelmit kapott, s elkerül Dunaszentgyörgyről. Bosszúállás oda és vissza ? Sok körülmény közrejátszott abban, hogy egyre távolabb kerültek egymástól a tanács vezetői és a tantestület. Ezek között egy sereg, szinte említést is alig érdemlő, kicsinyes, presztízs szempont is található. Amiben azonban kicsi és nagy összpontosult: az óvodák körül kialakult helyzet. Abban a ritka szerencsés helyzetben van Dunaszentgyörgy, hogy két óvodája is van. Ez azonban amennyire öröm, annyira a bajok egy részének a szülője is. A felvételeknél így kérdeztek: ki az, aki napközis gondozásba akarja adni a gyermekét, s ki az, aki csak azt kéri, hogy vigyázzanak rá és a gyermek étkeztetéséről ő gondoskodik. Az elbírálásnál — amennyire ez megítélhető — követtek el formai szabálytalanságokat. Ennél azonban fontosabb, hogy a felvételi bizottság megkerülésével a napközibe több gyermeket vett fel a vezető, mint a megengedett létszám. A tanács persze tiltakozott, mire a napközi vezetője elment a szülőkhöz s bejelentette: nem tud étGazdasági jegyzet kezést biztosítani, mert a felettes hatóság nem járult hozzá. Ebből eredően a közhangulat a tanács vezetői ellen fordult. Felmerült egy gondolat: mivel két óvoda van, csoportosítsák át a gyermekeket. Az egyikbe járjanak azok, akikre csak vigyáznak, a másikba pedig, akik étkezésben részesülnek. Eléggé viharos tanácsülés után megszületett a döntés, de nem találkozott sem a lakosság, sem a tantestület tetszésével. Többen így érveltek: azért dolgoztunk az új óvoda építésén, hogy most a község másik végére gyalogoljon a gyermekünk? A pedagógusok pedig visz- szavágást sejtettek az átcsoportosításban, a felvételeknél elkövetett szabálytalanság miatt. Ne tovább, mert baj lesz Furcsállható, de igaz: az állapotok odáig fajultak, hpgy a tanács vezetői és áz iskola majdnem csak levélben tartják a kapcsolatot. Mindkét szerv részéről elhangzottak olyan szavak, amelyek megengedhetetlenek, önérzetet, emberséget sértők. Ezeket, ha nehezen is, előbb-utóbb elfelejtik. Néhány dologról azonban érdemes szót ejteni. A tanács a község vezető testületé. Vezetői arra törekednek, hogy fejlődjön Dunaszentgyörgy. A probléma másik oldala viszont ez: a pedagógusok sokat tettek azért, hogy felépüljön az új iskola és óvoda, kulturális élet legyen a községben, tanuljanak a gyermekek és a felnőttek. S mindkét szerv vezetői és tagjai elsősorban ezekből induljanak ki, amikor ítéletet alkotnak valamiről és ne személyi kérdésekből. Septe István ugyanis nem a tantestület. Nagy baj származhat abból, ha netalán elfeledkeznek arról, hogy ez a viszálykodás rovására mehet Dunaszentgyörgy további fejlődésének. Ha azon vitatkoznak, mi$if ahogy.. vitatkoznak is, hogy személy szerint kinek van igaza, gyakran csak mellékes kérdésekben, könnyen elfeledkezhetnek jelentősebb problémákról. Nevezetesen arról, hogy ne törjön meg a község általános fejlődése, hogy rend legyen minden területen. Ezt csak úgy lehet elérni ismét, ha nemcsak a rosszat keresik egymásban, hanem inkább arra figyelnek, mit akar tenni a másik Dunaszentgyörgy érdekében, s a jó szándékot próbálják összeegyeztetni. Sz. I. Kell-e lyukastégla ? Az építőipar évekig kérte — most mégsem használja Az utóbbi hat évben, szinte minden téglagyáridéi szezonban egy-két hetet rááldoztak a téglagyárakban arra, hogy átállítsák a gépeket lyukastégla gyártására. Az elmúlt években — valljuk be most utólag —, csak úgy tessék-lássék módon szánták rá magukat a téglagyárban, hogy készítsenek néhány napig lyukastéglát, csak jórészt azért, hogy bizonyítsák: a Tolna megyei gyárakban a föld minősége nem megfelelő ehhez az áruhoz. Kellett a kifogás, hogy ne bízzák meg a gyárakat, mert az átállás gonddal, ezernyi bajjal jár. Közben, míg a gyárakban kísérletezgettek, az ipar egyre sürgette a lyukas árut. Tudunk arról, hogy nem egy alkalommal az építőipar éppen a téglagyárakat marasztalta ei a terv nemteljesítéséért, azért, mert a korszerűbb építőanyagot nincs módjában használni. Szóval: míg az építőipar különböző fórumokon egyre kérte a lyukas árut, a gyárakban, hogy alibi legyen, kísérletezgettek. Az idén aztán változott a helyzet. A téglagyártó ipar a lyukastéglának üzemszerű termelését határozta el. Felkészítették a gyártó apparátust és a tavasszal megkezdték a munkát. A dombóvári kettes számú téglagyárban hatszázezer lyukas téglát készítettek. Ki is égették a téglát, és ott vár a gyárudvaron elszállításra. Most hallgat a felhasználó ipar. Ezideig csak huszon- kétezer lyukastéglát szállítottak el. A nagymennyiségű építőanyag várja á fel- használást. Leállították a gyártását, áttértek a tömör tégla készítésére. Tehát az idén sem jut előbbre az évek óta húzódó ügy. Az építőipar most a gyártók nyakán hagyja az árut, és attól kell tartani, hogy az égetést a téglagyárban le kell állítani, mert a hatszázezer lyukastégla mellett további kétmillió tömör tégla vár elszállításra, megtöltve a legkisebb zúgot is a gyárudvaron. Nincs hely a további termelésre, kihordásra. Itt a nyár, az építkezések folynak, ideje volna, ha az anyagszállítást is megkezdenék. Méginkább helyes lenne, ha végre rendelne, s szállítana az építőipar lyukastéglát. Most van, most lehet szállítani! Most kell az alkalmat kihasználni! — B —
