Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-14 / 137. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAß 1962. június Jí Csak a kedvem el ne hagyjonV* Öregek kozott Nagyszokolyban Nemrégiben közel 100, hetven éven felüli öreget vendégeltek meg Nagyszokolyban. Az öregek nagyon jól érezték magukat. Voltak olyanok is közöttük, akik 20 esztendővel ezelőtt találkoztak utoljára, pedig egy faluban élnek. Valóságos kis kultúrműsort rögtönöztek az öregek ezen alkalommal, énekeltek, régi nótákat, fél évszázados rigmusokat szavaltak, táncoltak. Közülük is kivált — amint tréfásan magukat nevezték, a két „két hetes”: a 77 éves özvegy Csabán Lászlóné és az ugyancsak 7*7 éves Szarka Elek. gány, ide mellém, húzd el a nótámat .; . Egyedül él kis portáján, kicsit beteges, de máskülönben, amint sorolja, könnyebb, hiszen a termelőszövetkezet nyugdíjasa. — Csak a kedvem el ne hagyjon — mondja búcsúzóul. — Valami régit mondjon, Szarka bácsi — kérték a másik „két hetest” az öregek napján. S az idős verselő, hajdani lakodalmak szószólója csak ennyit mondott: — Azt lehet, leikeim, akár reggelig. — És már mondta is. Ide idézem a befejező részt: „...Mikor én ez örvendetes hírt meghallottam Egyet az írótollammal cirkantottam Éljenek e 70 éves öregek sok számos napokat, Nyáron ereszt a méh, mely sok rajokat, Annyi áldás szálljon bőven a markukba, Ezt kívánom én is, énvelem mások is...” Ezután aztán sorba követkéz- csattogatták, megtapsolták. Minitek az immár félévszázados rig- ha csak gyémántlakodalomban musok. S amint öreges dicsek- lettek volna, a süteményt Szarka véssél mondja, „igen, igen meg- bácsi köszöntötte be imigyen: „Itt van a tésztásból jóféle sütemény Nincs ebben sem ánizs, sem mustár, sem kömény. Porhanyó, jóízű, nem is igen kemény. Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény.” Mi újság a tejiparban ? Megkezdik az exportvaj gyártását — Mindenem az éneklés, még most is — mondja Csabán néni. — De valamikor.;. Kislány koromban egy-egy krajcárt kaptam, hogy csak énekeljek. Én mellettem aztán a munkánál sem lehetett unatkozni. Hívtak is mindig szüretre, kapálni, meg minden munkára. — Akkor aztán zengett a hegyoldal a csapat énekétől. De most már csak itthon dúdolgatok magamnak, meg a kacsáknak, csibéknek. Látja — nyújt felém egy irkalapot — most már nem nagyon jut eszembe hirtelen a nóta, s ha mégis, hát leírogatom. — Rajta is van: Miért múlik el minden, ami szép ... Ezen egy kicsit elborong, de hamar megvigasztalódik, amikor az öregek napjáról esik szó. — Ott is énekeltem — mondja —, megmutattam, hogy nem felejtettem el még a régit: Füstös ci— Bezzeg az én járókáimat — mutat a lábaira — hiába eszem, csak bántja, pedig ellibegtem volna én is egypár fordulót. De ha még ötven esztendeig így bírom — teszi hozzá az öreg tsz-nyug- díjas búcsúzóul —, akkor nem lesz semmi hiba. Ketten azok közül, akik nemcsak örültek, szórakoztak, emlékeztek és maguk is szórakoztattak, hanem együttesen és külön- külön is hálásak az ünnepélyes megemlékezésért. S hogy a krónikás is letegye a garast: sok-sok ilyen kedves élményt másutt is az öregeknek! (i-e) (Viki nini, a már tír — Tudja, borzasztó dolog, ha az embernek nincs senkije, akivel beszélgethet... — panaszkodik Viki néni. — Dehát a házban csak akad néhány rendes ember? — Á, dehogy! Azok mind lenézik az olyan kopottas öregasszonyt, mint én vagyok... Részvéttel pislogok szegény • tm mß v v v * (Folytatás a 3. oldalról.) • — Üdvözlöm! Maguk az orosz űrhajósok? — Hangja tompán hallatszott az álarc alól. — Igen — felelte Kámov. — Ki maga? Bison összerezzent a nem várt hangos választól: Kámov angolul beszélt. — Az amerikai űrhajó utasa vagyok. — Gondoltam mindjárt, amikor megpillantottam űrhajójukat. Termetéről ítélve, maga nem Charles Hapgood, pedig szerintem ez az űrhajó az ő irányításával repült ide. Ö hol van? — Ez minden, ami megmaradt belőle. — Bison a leszakított lábra mutatott. — Ma éjszaka ismeretlen vadállat támadt ránk. Széttépte Hapgoodot. Jómagam alig tudtam megmenekülni. Kilőttem minden töltényemet, de társamat nem tudtam megmenteni. — Hogy nézett ki a vadállat? *— kérdezte Kámov. — Ezüst színű, vastag bundájú sárkány — felelte Bison. — Csak a fellobbanó magnéziumfénynél láthattam és nem tudtam jobban megfigyelni. — Akkor nem csoda, hogy mégsem tudta eltalálni. Hiszen vaksötétben lövöldözött. Bison elvörösödött. — Hányán vannak? — Csak ketten voltunk. — Hogy hívják? — Ralph Bison vagyok, a New York Times tudósítója. — Mikor érkeztek? — Tegnap este. Hát maguk? — Miért szálltak ki éjszaka az űrhajóból? A veszélyeket rejtegető sötétségben? Miért nem várták meg a hajnalt, mint mi? Tudom miért! Ez az óra és ez a lámpa minden szónál ékesebben beszél. Engedje meg, de nagyon gyerekesen gondolkodtak. — Ká- movon látszott, hogy nagyon izgatott. — Mi huszonnégy órával hamarabb érkeztünk meg a Marsra. mint maguk — folytatta, miután Bison nem válaszolt. — De csak tegnap reggel szálltunk ki az úrhajóból. És semmiféle órát nem fényképeztünk le. Nincs szükségünk értelmetlen rekordokra. — Elsők akartunk lenni — mondta Bison. — Féltünk, hogy maga megelőz bennünket. — Mihez akart kezdeni Hapgood halála után? Tudja az űrhajót vezetni? — Nem tudom — felelte Bison. — öngyilkos akartam lenni és meg is tettem volna, ha maguk nem tűnnek fel. Kámov sajnálni kezdte ezt az embert. — Nem kell öngyilkosnak lennie. Visszajön velünk a Földre. Kámov visszament a terepjáróhoz s elmondta Pajcsadzenak, mit beszélt Bisonnal. — Mind a ketten drágán megfizették könnyelműségüket — mondta. — Ez az újságíró még fiatal ember, de már ősz. Valószínű, hogy éjszaka fehéredett meg a haja. (Folytatjuk) Viki nénire, ö, látva mély együttérzésemet, harsányan folytatja. — Bizony, nálunk mindenki ellenség! A gyerekek is komiszak, csak rendetlenséget csinálnak, győzzek takarítani utánuk! Részvétem hát percről percre fokozódik. Mit tegyek? ... Elhatározom, hogy egyszer meglátogatom és viszek neki húsz deka selyemcukrot, hogy kissé megédesítsem az életét... Be is toppanok a kis udvarba annak rendje és módja szerint, kezemben a staniclival. Gyanús azonban a nagy rend és tisztaság. Az is feltűnik, hogy az udvaron két gyerek dolgozik. — Mit csináltok? — Söprűnk ... — válaszolják udvariasan. — Ti?... — .Igen. Úgy beszéltük meg. hogy mi takarítunk Viki néni helyett is... — Ahá! Bezörgetek a házba. Viki néni fanyar mosollyal nyit ajtót. Szobájában minden széken ül valaki. Kötögető nénik, pipázó bácsik. Újság, sütemény az asztalon, mintha zsúr lenne. —• Zavarok? Talán névnap van? — Oh, dehogy, csak Viki néni nem szeret egyedül lenni. Délutánonként be szoktunk jönni hozzá, s hozunk valami kis harapnivalót... — magyarázkodik az egyik vendég. Meglepetten nézek körül. Mindenki kedvesen mosolyog, csupán Viki néni áll mártírarccal mellettem. — Tudja, nehéz egy szegény öregasszony élete!... — sóhajtja, de olyan megrázóan, hogy csak könnyek között tudom neki átnyújtani a selyemcukrot. Szabó Ibolya. A téli és a kora tavaszi hónapokban — a kedvezőtlen takarmányhelyzet következtében — csökkent a mezőgazdaságban a tejtermelés, nem kapott elegendő tejet a tejipar. Korábban is elő- j fordult néha, hogy a Tolna megyei Tejipari Vállalat „besegített” a főváros tejellátásába, az elmúlt hónapokban azonban nem volt ritka az olyan időszak, hogy az üzemekbe beérkezett tejből semmit sem tudtak vajjá és sajttá feldolgozni, a minimális meny- nyiségű túrón és tejfölön kívül, ami a helyi lakosság részére készült, valamint a megyeszékhelyre és a községekbe kiszállított fogyasztási tejen kívül a teljes tej- mennyiséget Budapestre szállították. A helyzet a múlt hónapban kezdett megváltozni, amikor az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben a tehenek „étlapjára” került a zöldtakarmány is. Ma már naponta száz- ötven-százötvenötezer liter tejet szállítanak be a vállalat üzemeibe, általában néhány ezer literrel minden nap többet, mint amennyit a terv előír. Csökkent a naponta Budapestre szállított tej mennyisége is — a korábbi hetven-nyolcvanezer literről harmincezerre —, ezért kezdhették meg ismét a sajtgyártást a vállalatnál. Már több mint tíz vagon sajt érlelődik a vállalat központi sajtpincéjében, aminek exportra való elszállítását a jövő héten kezdik meg. Ma kezdik meg az exportvaj gyártását is. A vállalat „nyersanyaghelyzetének” javulása lehetővé teszi, hogy ne csak belföldi szükségletre termeljenek, hanem exportra is. Napi másfél ezer liter juhtej — de ötször ennyi is lehetne A vállalatnál a múlt évben kezdték meg a juhtej feldolgozását kaskaval-lá, juhsajttá. Három sajtmester vett részt a tanfolyamon, ahol a juhsajt-gyártás tudnivalóit sajátították el. Először a vállalat szakályi üzemében rendezkedtek be a juhtej feldolgozására, napi ötszáz liter juhtej- ből készítettek kaskaval-t. Az idén már a kölesdi üzem is „fogadja” a juhtejet, a két üzemben naponta ezerötszáz liter juh- tejből készítenek sajtot. A vállalatnál szeretnék növelni a juhsajt-gyártást, amit mindenekelőtt az indokol, hogy a juhsajt — főleg a nyugati piacokon — igen keresett exportcikk, emellett nagyon gazdaságos a gyártása, exportálása. Volna is lehetőség a termelés növelésére, a megyében ugyanis mintegy harmincötezer anyajuh van — hat és félezer az állami gazdaságokban, huszonkilencezer a termelőszövetkezetekben. Azonban a juhtenyésztéssel is foglalkozó állami gazdaságoknak csak a felében, a termelőszövetkezeteknek pedig csak egytizedében fejik az anyajuhokat. Ha mindenütt — ahol lehetséges — fejnének, óvatos becslések szerint is hétezer liter juhtejet lehetne feldolgozni sajttá. Kifizetődő volna a tsz-eknek. állami gazdaságoknak is, hiszen a fejés nem jár a gyapjúhozam csökkenésével, ugyanakkor jelentős jövedelem-többletet biztosít. A jó minőségű juhtej literjéért el lehet érni még az öt forintos egységárat is. Ma azonban még a termelőszövetkezetek többségénél nem akarnak vesződni a juhok fejésével. A vállalatnál most azt tervezik, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztályával közösen fejőtanfolyamot rendeznek termelőszövetkezeti juhászok részére. Pasztőrözött tej — a falvakba Pár évvel ezelőtt a megyeszékhelyen és egy-két járási székhelyen kívül csak a megye néhány bányászközségét látta el fogyasztási tejjel a vállalat. Azóta már több mint húsz községbe jut el a Bíróság előtt a csaló brigádvezető Rein Ádám a Bonyhádi Gépállomás brigádvezetője volt. ö irányított több traktorost, akik a körzethez tartozó termelőszövetkezetekben dolgoztak, így Mázán, Győrén és Izményben. A gépállomás a napi teljesítmény alapján számolta el a traktorosok bérét, s a szövetkezetek fizetésének is ez volt az alapja. A végzett munkáról nyomtatványt kellett kitölteni négy példányban. Ebből egy a tsz-ben maradt, három pedig a gépállomás példánya volt. Rein, miután átadta a tsz-nek járó példányt, a tömbben maradt három példányt meghamisította, nagyobb értékű munkát írt be, mint amilyet a valóságban végeztek. Ezzel mintegy 42 000 forint kárt okozott a termelőszövetkezeteknek. A traktorosok és a brigádv^zető mintegy 9000 forint jogtalan haszonhoz jutottak. A járásbíróság dr. Má- linger tanácsa Rein Ádámot társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett csalás bűntette miatt 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. — Tizenhárom kilométer hosz- szúságú beton- és betonlapjárda építését valósították meg 1957. óta Gyulaj ■ községben. E nagy munkához a lakosság is jelentős társadalmi munkával járult hozzá, a községfejlesztési alapon kívül. jó minőségű, higiénikusan kezelt, pasztőrözött tej. A vállalat látja el — a kereskedelmi hálózaton keresztül — többek közt Báta- széket, Faddot, Mözst, Tolnát, Dombóvárt, Dunaszentgyörgyöt, Gerjent, Tengelicet, Szedrest tejjel. Az elmúlt napokban kötötték meg a megállapodást Gyulaj és Bogyiszló ellátására. A vállalat az idén tovább akarja bővíteni a pasztőrözött tejjel való ellátásba bevont községek számát. Egyelőre e téren nehézséget okoz a szállítókapacitás szűk volta és a falusi földművesszövetkezetek nem megfelelő felkészültsége. A Dombóvári Vasipari Ktsz- nél BEINDULT A televízió-szerviz Bármilyen televíziójavítást rövid határidőre, megbízható munka biztosítás mellett vállalunk. (90)
