Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-07 / 131. szám

1962. június 7, YOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 EMBEREK és GONDOK a vörös földön II magyar mezőgazdaság új korszakának eredményeiről ad számol az idei országos mezőgazdasági kiállítás Ilyenkor még csak istenes, de ősztől tavaszig szinte járhatatla­nok errefelé, az iregszemcsei sző­lőhegyen az utak. Száz valahány család él a szőlőhegyen, laza kö­zösségben: tanya, néhány hold föld, megint egy tanya, ismét né­hány hold föld, aztán facsopor­tok és újból tanyák. A föld agya­gos, vöröses színű, gazdag és mégis szegény. Mióta megalakult a termelő- szövetkezet, azóta mindössze két nagyobb összefüggő földtáblát tudtak kialakítani. A traktorosok, a íőagronómus és az elnök emiatt panaszkodik legtöbbet. És a nagy távolság, a rossz útviszonyok mi­att. Úgy mondják, ott járt egy­szer a Megyei Tanács Mezőgaz­dasági Osztályának vezetője, s meglepődve kérdezte: — Hogyan lehetett itt nagy­üzemet csinálni? Nagyüzemet? Attól ez a szőlő­hegyi Uj Barázda Tsz még mesz- szi van. A kérdés itt inkább úgy vetődik fel, nyugtalanító sürge­téssel, hogy hogyan lehet majd nagyüzemet csinálni. Az világos és természetes, hogy nincs és nem is lehet visszaút. Pártmunkások, szakemberek és gazdák gondja, hogy foglalkozzanak a megoldás­sal, az itteni körülmények sajá­tosságait figyelembe véve. Mik ezek a sajátosságok? □ Tavaly a munkafegyelemmel Volt a legtöbb baj. Ballagunk a répaföldön és kérdezem az elnök­től, hogy nüt csinálnak azok, akik nem dolgoztak.-T- Nézze, az idén nincs ilyen baj — mondja Sárdi Ferenc, az elnök. A tanyaközpont mellett szénát kazlaznak az emberek, a széleshátú domboldalon asszony­nép dolgozik. A vidék festői. Molnár Lajos traktoros felesé­gével egyeli a répát. Beszélget­VT77,. ^yíyyyvvvvyvyvvvyyyvyyvvvv tem velük. Délelőtt megszámolta, hogy harminchaton serénykedtek a laposon. Délután is megszámol­ta. Akkorra már negyvenhetén dolgoztak. Este hét óra tájt in­dultam el a szőlőhegyről, s né­hány asszony még akkor is a ré­paföldön hajladozott. A munka­kedvvel tehát csak volt, de az idén már nincs baj. □ Amikor szóba hozzuk a tudat- formálást, a vezetők legyintenek. A szövetkezet gazdái dolgoznak, ez igaz, de még nem bíznak. S ez is egy sajátos helyi probléma. A nembízás abban nyilvánul meg legjobban, hogy különféle kibúvó kát keresnek a háztáji állatállo­mány túlméretezésére. Nem egy szövetkezeti gazda jóval több szarvasmarhát tart, mint ameny- nyit az alapszabály megenged. Sándor Ferenc, a tsz darálósa valami gépen babrált, s húzódoz­va nyilatkozott. Nem nagyon sze­rette, hogy a háztájiról érdeklőd­tem. öt szarvasmarhája van. Megpróbálta megmagyarázni a dolgot, főleg anyósára hivatko­zott. Az a legfurcsább, hogy Sán­dor Ferenc párttag. Mit lehet ezekután kívánni a politikailag képzetlenebb emberektől? Szóval erősen hat még a kistulajdonosi érzés, s ezt a kistulajdonosi ér­zést még egyéb körülmények is táplálják. □ Beszélnek az emberek Vincze János tejkezelőről. — Röhög a pofánkba — mond­ják. Vincze János 6 hold földet bérel a szőlőhegyen, L. Tóth Jó­zsef ádándi lakostól. Ehhez tör­vényeink szerint joga van. Csak­hogy léteznek már a parasztság körében újfajta, íratlan törvé­nyek is. Éppen ezért a Tejipari Vállalatnál már megkérdezhették Vigyázat, balesetveszély! Monoton zúgással dolgozott a gép. A nagynyomású henger- kerék végigszaladt a bőrlapon, simára, fé­nyesre préselik a bőr felületét. Megszokott, ügyes fogásokkal for­gatta alatta a cipő­talpnak valót. Üte­mes mozdulattal nyomta le a pedált és egy pillanatra szétnézett a terem­ben. A szomszédos gépeknél hasonló rit­musban hajlongtak az emberek, az apró kerekű kocsikon egy­másra halmozódtak a fényesre préselt bőr­lapok. A végtelen csava­ron visszafelé indult a préskerék. — Egy pillanatra elbámészkodtam, de még el tudom kapni a kerék alól — vil­lant át az agyán, és máris nyúlt a bőr­lapért... ...Csodálkozva me­redt a szétroncsolt kezefejére. Fájdalmai nem érzett és nem. is akarta elhinni, hogy mindez vele történt. A piros vér kövér cseppekben csordult le a kőre. Megfogta másik kezével a csuk­lóját és közelebb emelte a szeméhez. Éktelen seb tátongott rajta. Érezte, hogy lesza­lad a vér a fejéből. Megfordult. Látta a rácsodálkozó szeme­ket, hallotta a hör­dülve megálló gépek zaját, a szomszédos gépnél dolgozó öreg szaki kiáltását már egyre távolabbról hal­lotta. Furcsa zsibba­dást érzett és azt már nem tudta, hogy segítő kezek nyúlnak a hóna alá, viszik le­felé, az orvoshoz.­...Egy pillanatnyi fi­gyelmetlenség, egy rovással több a bal­eseti statisztikában. Egy ember munkaké­pessége került ve­szélybe és mögötte még számtalan prob­léma bukkant fel: hány munkanap ki­esést jelent, kit állí­tanak a helyére, hány forintjába kerül ez a sérültnek, az dlla-m- nak egyaránt? A másik esetet Ba­rát János mondja el egyszerű, keresetlen szavakkal. Vele is megtörtént, pedig 3K éve a szakmában, 10 éve vedig ugyanannál a gépnél dolgozik a Simontomyai Bőr­gyárban. Erdélyi Jánost két­szer is érte baleset ugyanannál a gépnél. Pedig már az első sérülés után érezte, hogy bizonytalanul kezeli a masinát, de nem mert szólni a művezetőjének, mert hátha oh/an munka­körbe hebiezik, ahol kevesebb lesz a fize­tés. A lórimért való remegés mán hizonv- talauabbá tette, 02 amúgy is érzékeny idegalkatú embert. A második baleset nem is soká váratott ma­gára. Mi jár a terhes anyáknak és mi nem, egészégügyi és egyéb problémák merültek fel, és kaptak választ a közelmúltban meg­tartott balesetvédel­mi ankéton Simon- tornyán. A közvetlen beszélgetés során so­kan mondták el ész­revételeiket, javasla­taikat, Gyuricza elv­társ, a gyár igazgató­ja épp úgy, mint Ba­rát János bácsi. Amikor a rendező, az SZMT meghívott erre az ankétra, el voltam rá készülve, hogy ezerszer hallott, unalmas dolgokról lesz szó. Nem így tör­tént. Színesen, fordu­latosán alakult a be­szélgetés. Néhányon elmondták, hogy mi­kor, miért, milyen balesetet szenvedtek és Uru a probléma mindjárt közelebb került a hallgatóság­hoz. Kétkezi munká­sok, főmérnök, üzem­orvos, mind elmond­ták a fgvnsztalntokat és a hiányosságokat is. Dr. Haris Antal, a S7.0T főorvosa irá- mdtotta a beszélge­tést és vonta la,a tn- nnlsénot. Hasznos út- n*1.7/1 n ­godtnk a bő'""léri dolgozók. — M — volna Vincze Jánostól, hogy mondja meg, mit akar. Vagy le­gyen földműves, vagy legyen tej­kezelő. A közösség íratlan törvé­nyei rá is vonatkoznak. Ott él a szőlőhegyen Iván Sándor. Föld­jét 1962-ben is napszámosok mű­velik. Tőle is joggal várják el a szőlőhegyi emberek, hogy valljon színt. Kifogásolják, hogy ennek az Iván Sándornak még mindig van valamiféle borral, vendéges­kedéssel szerzett rangja. Beszélnek az Elekes-lányról, ki Budapesten dolgozik és a szőlő­hegyen két hold föld terem neki. Ez se megy. Vagy itt, vas*" ott. Vagy ipari munkás valaki, vagy mezőgazdasági munkás. Szóval a politikai munka bát­rabb, cselekvőbb lehetne, mert a tudatformálást ezek a tényezők erősen fékezik. El A másik oldalon e vidék elzárt­sága okozza a legtöbb gondot. Ez az istenhátamögöttiség nagyon drágítja a termelést, költségessé teszi a gazdálkodást. Ha valahol, hát itt valóban indokolt lenne az egyesülés gondolatával foglalkoz­ni. Vasárnap reggel befutott egy vagon műtrágya. Telefon nincs. A íőagronómus késő este kapta az értesítést. Hétfő reggel meg­kezdték a szállítást. Az egy va­gon műtrágya kiszállításáért a tsz kb. ezer forintot fizet a gép­állomásnak és fekbér címén 400 forintot a vasútnak. De előfordult már az is, hogy tavasszal a sá­ros, járhatatlan utakon egy va­gon műtrágya fuvarköltsége 2000 forintba került. A tavalyi gépál­lomási díjak hallatán az ember alig akar hinni a fülének. Ehhez jön még, hogy naponta két-három lófogatot kell beállí­tani betegszállításra, az orvos, vagy az állatorvos ki- és beszállí­tására. Meg kell tenni, mert a szőlőhegyen nincs rendelés. Pa­naszkodnak a traktorosok is, hogy nem tudnak keresni, mert a parcellákon sok az üresjárat, nagy a fogyasztás, és nem nő a teljesítmény. H Ez a helvzet Iregszemcsén, a szőlőhegyi Uj Barázda Tsz-ben. Valamit tenni kell! Sz. P. Hároméves szünet után az idén újra megrendezik az országos mezőgazdasági kiállítást. Az 1962- es seregszemle folytatója lesz ugyan a nagy hagyományokra visszatekintő kiállításoknak, ugyan akkor — mint az előkészületek elárulják — számos új vonással gazdagodik. Az elmúlt három év­ben ugyanis a magyar mezőgaz­daság fejlődésében új korszak kezdődött, amelynek eredményei tükröződnek majd az idei ki­állításon. A termelőszövetkezeti vezetők és tagok igényeinek megfelelően emelik a kiállítás időtartama alatt megrendezett tapasztalat- cserék színvonalát. Ezt a célt szolgálja a nagy­szabású kemizálási és üzem- szervezési bemutató. A kemizálási bemutatón az ed­digi jelentkezések alapján a KGST-ben részt vevő országok mellett jugoszláv és holland cé­gek is szerepelni kívánnak. Az idén tanulmányozhatnak először termelőüzemeket munka közben a kiállítás résztvevői. 12 000-res csibenevelő, két tojatóház, és egy növényház-kombinát készül el szeptemberre. A növénytermesztési bemuta­tóra 400 jelentkezést fogadtak el, s a múlt évben elért eredmények alapján a korábbinál lényegesen magasabbra emelték az elérendő szintet. Búzájukat például azok az állami gazdaságok mutathat­ják be, amelyek 200—500 holdon 19 mázsás, vagy 500 holdon felül 17,5 mázsás átlagtermést ér­tek el. A termelőszövetkezetek számára 100—300 holdig 17 mázsa, 300 holdon felül 16 mázsa volt az el­érendő szint. Az állattenyésztési bemutatók rendezői csak július közepén dön­tik el véglegesen, kik hozhatják fel legszebb jószágaikat, de már az első elbírálás tapasztalatai is érdekesek. Ez lesz az első kiállí­tás, ahová egyénileg gazdálkodók nem hoznak sem lovat, sem ju­hot, viszont szarvasmarhával, sertéssel és baromfival még részt vesznek. A különböző állattenyésztési bemutatókon az állami gaz­daságok és a termelőszövet­kezetek majdnem egyforma arányban szerepelnek. Természetesen a szakmai ta­pasztalatcsere mellett a mezőgaz­dasági kiállítások szokott látvá­nyosságai sem maradnak el. A pan- kotai juhászok az idén is elhoz­zák mázsás kosaikat, lesz ötmá­zsás hizó, s megrendezik a kü­lönböző lovasbemutatókat is. Ifjúsági nap a fácánkerti iskolában Lelkes csapatgyűlésen avatták fel az új kisdobosokat és úttörő­ket a fácánkerti iskolában. Ekkor jutalmazták meg az úttörőmun­kában leglelkesebben részt vett pajtásokat is. Az ifjúsági nap programjában tomabemutató és tornászverseny is szerepelt. A látványos programot, amelynek sikeréhez a vezetőkön kívül hoz­zájárult a pártszervezet, a tanács és a termelőszövetkezet is, a többi társadalmi szervezetekkel együtt, több száz szülő is meg­nézte s valamennyien elismerés­sel nyilatkoztak a változatos, színes műsorról. Könyveket ajándékoz a SZÖVŐSZ a paksi járás könyvtárainak A SZÖVOSZ és a földműves- szövetkezetek az utóbbi időben nagyarányú segítséget adnak a köz­ségi könyvtáraknak. Ennek egyik megnyilvánulása a mostani, ami­kor közel harmincezer forint ér­tékű könyvet juttatnak a paksi járás községi népkönyvtárainak. A földmúvesszövetkezeti könyves­bolt már megkezdte a könyvek kiszállítását. Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA MARSON 16. Egymás karjaiba estünk. Ká- mov bejelentette, hogy csak í ég­gel szállunk ki a gépből. Majd közölte, hogy körülbelül a boly­gó egyenlítőjén lehetünk. Tehát az éjszaka 12 óráig tart majd. Bármilyen nehéz volt is ilyen hosszú ideig várakozni, senkinek sem jutott eszébe vitába szállni parancsnokunkkal. Ki tudja, mi vár ránk az űrhajó falain kívül ezen az idegen bolygón? Leszállt az éjszaka. A nappalt gyorsan váltotta fel az éj, akár­csak a földi trópusokon. Bizonyí­téka annak, hogy valóban közel vagyunk az egyenlítőhöz. — A legjobb lesz — szólalt meg Kámov —, ha fülkéjükbe vonulnak és reggelig pihennek. Holnap nehéz munka vár ránk. Igaz, a nehézkedési erő a Mar­son kisebb, mint a Földön, a fi­zikai munka tehát könnyebb lesz, de mi már elszoktunk tőle. Elindultam Pajcsadze után. Mozdulataim könnyedek voltak, s minden testrészemben szokat­lan erőt éreztem. A Mars gyen­ge vonzereje volt az oka ennek az illúziónak. Az űrhajóban na­gyon kényelmetlenül lehetett közlekedni. Átjárói és kis, kerek ajtónyílásai alkalmatlanok voltak arra, hogy „súlyos” állapotban járjunk át rajtuk. Fülkénkben hozzánk képest csak a szekrény állt természetes, „földi” helyzetben. A lábaival az oldalfalhoz erősített asztalról ne­héz volt elhinni, hogy nem is olyan rég, még nagyon kényel­mesen ültem mellette. Hálóágya­ink elérhetetlenekké és használ­hatatlanokká váltak számunkra, akik súlyosak és esetlenek let­tünk. Pajcsadzénak nem volt kedve a beszélgetéshez. Elhelyezkedett fekhelyén és behunyta szemét. Mélyen alszik. Holnap munkához fogunk. A növényminták összeszedése nem tart sokáig, hisz a bolygó egy nagy sivatag, növény alig van rajta. A holnapi napot az elő­készületeknek szenteljük, a:.tán négy kirándulást teszünk. Átku­tatjuk 100 kilométeres körzetben az űrhajó körüli vidéket. Az első útra Kámov és Pajcsadze indul, a következőre pedig Belopolszkij és jómagam. Azért történt a be­osztás így, hogy az űrhajón min­dig Kámov vagy Belopolszkij tar­tózkodjon, ha netán a kirándu­lás részvevői elpusztulnának. Az űrhajónak minden körülmények között vissza kell térnie a Föld­re. Utunk kétharmada szeren­csésen zajlott le. Reméljük, hogy az utolsó harmad is ilyen lesz majd! Éjszakai támadás 19... július 10-én Charles Hap- good űrhajója startra készen állt a széles mező közepén külön a számára épített kilövőhelyen. A start előtti napokban az ameri­kai sajtó nagy lármát csapott a Marsra repülés körül. Hapgood teljesen belemerült az utazási előkészületekbe. Július 10-én kora reggel óta hatalmas embertömegek tömör falként vették körül a mezőt. A (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents