Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-07 / 131. szám
TOLNA í. '.fr VäJAI. EGYESÜLJETEK! : V A« ^S-TÁ- Nt'Ü N'K^'lí’ A 'R'-T ’Q.'N A MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEG:?!; XII. évfolyam, 131. szám. ARA: 50 FILLER Csütörtök, 1962. június 1. Nagyobb megértést (sz. i.) Nincsenek sokan, de amit végeznek, az valóságos misz- szió. A falusi egészségügy, az anya és csecsemővédelem egyszerű, névtelen katonái, s közülük többen nem várnak különösebb elismerést, csak egy kis megbecsülést, a mostaninál több megértést, valamivel buzdítóbb, erőt adóbb segítséget. Járják a falvakat, a pusztákat. Néhol már any- nyira ismerősek, hogy a kismamák, habár ők az idősebbek, mégis így szólnak: jön a védő néni. Máshol viszont, ahol idős, elaggott emberek fekszenek betegen, ott a körzeti ápolónőt várják igen nagy szeretettel. Munkájuk korántsem könnyű. Ha nem lelkiismeretük szerint akarnának dolgozni, akkor aligha érnének el minden házhoz, minden csecsemőhöz. A körzetek ugyanis gyakran nem csak egy falut jelentenek, hanem van ahol kettőt, hármat, és még külterület is tartozik hozzájuk. Télen, nyáron, esőben, hóban, menniük kell, hívja őket a kötelesség. S mennek is, de milyen körülmények között. A Gerjenben dolgozó védőnő például több tíz kilométernyi gyaloglás után jut el útja végcéljához. S azért, amit gyalogol, kilométe- renícénr 25 fillért kap, de nem elégedetlenkedik. Egy másik, ha jól emlékszem, Szedresre való volt, ezt mondta: attól még ha zúgolódom, semmi sem lesz jobb, nem lesz kevesebb a beteg gyermek. Van ebben igazság, ami azonban leginkább becsülhető, az az önzetlenség, ami a szavak kimondására késztette. Furcsa, de igaz: községi tanácsaink egy kicsit elfeledkeztek róluk, s velük együtt a falusi egészségügy problémáiról is elterelődött a figyelem. Néhol, mint például Madocsán, vagy Duna- földváron, Döbröközön, a leheli: legrosszabb körülmények között dolgoznak. Fáj nekik, és joggal, hogy az egészségügyi helyzet javítására irányuló szándékaik egy része meghiúsul, mert nincs megfelelő rendelő, s gyakran az egészséges csecsemőket is ott kell megnézniük, ahol az orvos a beteg gyermeket vizsgálja. Méltán tesznek szemrehányást amikor ezt mondják: a falvakban annyi szép új, és nagy dolog készült az utóbbi években, csak éppen erről a fontos kérdésről, az egészségügyi helyzet javításáról feledkeztek el egy kicsit. Nem akarunk általánosítani, ennek semmi értelme. Néhány községben azonban szinte tűrhetetlen a helyzet. Az iskolából kikerült fiatal védőnő el akar menni, máshova, más megyébe, ahol úgy érzi, nagyobb lesz a becsülete. Az ok persze sokféle, de ami rajtunk múlik, a megértés, a támogatás. Az, hogy ne kelljen könyörögnie a védőnőnek egy fogatért, ami kiviszi a beteg gyermekhez vagy édesanyához, egy meszelésért. vagy festésért, ami a tanácsadó helyiséget teszi szebbé, egészségesebbé. Helyes volt az a kezdeményezés, amit a Paksi járásban tapasztaltunk. A járási pártbizottság és a járási tanács is napirendre tűzte a községek egészség- ügyi helyzetének vizsgálatát. Sok javaslat hangzott el, de a leglényegesebb ezek között az, amelyik kimondja: több megértést, nagyobb figyelmet a védőnők, a körzeti ápolónők munkája iránt. Barangolás a régmúltban — Tolna vármegye pennája — Á 130 éves irattáros segítsége — Amikor még Szekszárdot X-szel írták — Tizenkét vagonnyi okmány,1 irat. Hány ember, hány tollforgató kell ahhoz, hogy ennyit teleírjon? Jószerint meg sem lehet mondani. Annyi azonban bizonyos, hogy a Tolna megyei Levéltárban az utóbbi években tizenkét vagonra való régibb és újabb keletű irományt rendeztek át az irattár dolgozói. Egyenként is elég mindet megfogni, hát még megírni. Arról talán azok tudnának mesélni, akik „Tolna vármegye pennájával” írogatták az okmányokat. Két eredeti lúd- toll alkalmatosság ez, s a feledékeny írnokok az 1760-as években felejtették a jegyzőkönyvben. AKI A LEVÉLTÁRBAN nézelődik, egy kicsit a múltban barangol. Kitárul előtte a történelem egészen 1238-ig. Ebből az időből származtatják IV. Béla adománylevelét, mint a legidősebb iratot. Több régi emlék sorakozik a polcokon. Kalligrafikus betűi a kor szelleméről, a közélet állapotáról tudósítanak. Nyolc év híjján 700 éves például az az irat, amelyben V. István megerősíti IV. Béla királynak Köpösd birtokról Kuch nagyszombati bíró és testvérei részére juttatott adományokat. Pár évvel későbbről, 1791-ből viszont arról tudósit egy másik pergamen, hogy III. András Vörös Ábrahámnak ajándékozza galántai birtokát, mert derekasan küzdött az Albert osztrák herceg ellen vívott csatában. Négy nagy doboz őrzi ezeket az ősi iratokat. A mohácsi vészt megelőző időkből 195, történelmi szempontból is értékes oklevél rejtőzködik a dobozok mélyén. A háború súlyosan megrongálta a levéltár anyagát. A most befejezéshez közeledő rendezés megvalósítása szinte elképzelhetetlen lenne Lengyel János, a múlt század közepén élt hajdani levéltáros áldozatos munkája nélkül. Ö szerkesztette 1814—1832 között azokat az indexeket, amelyek most sok segítséget nyújtottak a rendezés és helyreállítás munkájához. Olyan precizitással szerepelnek az okmányok ezekben az indexekben, hogy az dicséretére válna egy mai korban élő könyvelőnek is. Minden a helyén, a legnagyobb rendben. S az irattár dolgozói ma igaz megbecsüléssel gondolnak vissza elődjükre, akinek rendszeres munkája nélkül csak óriási nehézségek árán tudnák végezni figyelemre méltó munkájukat. A SOK KÉSŐBBI érdekesség között igen nehéz volna váiaszta- ni, melyiket ajánljuk közfigyelembe. Az ősszel megrendezésre kerülő várostörténeti kiállítás elkészült és készülő dokumentumait bizonyára sokan fogiák majd megtekinteni. Anyagában megtalálják majd az érdeklődők azokat a leveleket, amelyek arról tanúskodnak, milyen harcokat vívtak az 1700-as években a város polgárai a városi gimnáziumért. Láthatják majd ennek a terveit is, amelyeket a közelmúltban kutattak fel a levéltár dolgozói. Ha már a városnál tartunk, mint művészeti érdekességet említsük meg Augusz Antal báró oklevelét. A finoman kikészített bőrre írt oklevél a kézimunka, a rajz és az írásművészet remeke, Káprázatos színei valósággal gyönyörködtetnek. Még azt is elfeledtetik, hogy az okmányt Ferenc József és Bach Sándor, • a hírhedt „nagy adminisztrátor” írták alá. Az oklevélből az is kiderül, hogy hajdan nem úgy írták a megyeszékhely nevét, mint mostanában, hanem németesen, X-szel. Képzeljük el így leírva: Sexárd. Bizonyára bántotta ez a szemét és fülét Liszt Ferenc barátjának, Augusz Antalnak is ... Hamarosan új nagy munkába kezdenek a levéltár dolgozói. Értékes és érdekes anyagok kerültek elő a családi levéltárakból, s a jövőben ennek a több mini tíz nyelven írt, és sok történelmi érdekességet rejtegető anyagnak a rendezéséhez látnak hozzá. Befejeződött a nemzetközi vadászkongresszus A nemzetközi vadászkongresz- szus szerdán folytatta munkáját. A magyarországi nagyvadgazdálkodás eredményeit Dénes István, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vadászati osztályának vezetője ismertette. Elmondotta, hogy hazánk erdeiben jelenleg körülbelül 16 000—17 000 szarvas, 25 000 muflon, 1500 dámvad él. A területek vadellátó képességét figyelembe véve a trófeás vadak állományát nem kívánják növelni, hanem szigorú selejtezéssel javítják a minőséget. Az utóbbi években sokat fejlődött a vadásztársaságok munkája, amelyeknek a kezén a nagyvadas terület fele, mintegy egymillió holdnyi terület van. A 23 000 magyar vadásztársasági tag ma már gondot fordít az állomány minőségének javítására is. A kétnapos nemzetközi vadászkongresszus Török Sándornak, a Magyar Vadászok Országos Szövetsége főtitkárának zárszavával ért véget. , r Vj gép a Szekszárdi Nyomdában Két új csehszlovák gép érkezett a napokban a Szekszárdi Nyomdába, egy félautomata hidraulikus vágógép és egy önberakós gyorssajtó. A gépeket elkísérte a prágai gyár szerelője, Jo- sif Mervart is, aki segített a két gép üzembehelyezésénél. Képünkön a prágai szerelő és Varga József, a nyomda gépmestere beállítják a gyorssajtót. A gép óránkénti teljesítménye 3200 nyomás. Kezeléséhez mindössze egy személy szükséges, mivel az »etetést<- a papírlapok berakását a gép önműködően végzi. Igen jól sikerült, bállal egybekötött kézimunka-kiállítás zárult Zombán. Mintegy 35 lelkes fiatalasszony és leány több mint három év óta kézimunka-szakkörbe tömörülve, kimondottan népművészeti munkák előállításán szorgoskodik, Szabó Lajosné pedagógus szakszerű útmutatása mellett. Eddig közel 200 népművészeti munkát befejeztek. Legnagyobb sikert a sárközi hímzés aratta. Képünkön: zombai népviseletbe öltözött asszonyok a kiállítás egy részét tanulmányozzák. Hazaérkezett Bulgáriából az MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége Szerdán hazaérkezett Bulgáriából az MSZMP Központi Bizottságának pártmunkás-küldöttsége. A küldöttség Benkei András elv- társnak, az MSZMP KB tagjának, a Szabolcs-Szatmár megyei párt- bizottság első titkárának vezetésével a Bolgár Kommunista Párt KB meghívására 14 napot töltött a Bolgár Népköztársaságban, ahol a nagyüzemi mezőgazdaság és a kertészet tapasztalatait tanulmányozta. Bz év végére megérkezik Magyarországra a Volga menti olaj Ez év végére megérkezik Magyarországra a Volga menti olaj — jelentette ki Mihail Szvatyi- kov kiváló szovjet mérnök azon az esten, amelyet kedden rendeztek Moszkvában a „Barátság” nemzetközi kőolajvezeték építése alkalmából. Rámutatott arra, hogy a szovjet kőolaj már megérkezett Csehszlovákiába. — Ez az olajvezeték — mondotta az esten Farkas Imre, a moszkvai magyar követség első titkára — fontos szerepet játszik terveink megvalósításában. Építése ékes példa a szocialista országok gazdasági együttműködésének további fejlődésére. A szocialista országok erősödő barátságáról beszéltek a kőolaj- vezeték építésében részt vevő más országok diplomáciai képviseleteinek az esten megjelent munkatársai is.
