Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-06 / 130. szám
4 TOLVA MEGYEI WEPTTJSÄG 1962. június £• c/tku e a i'íqi tanítoánq is ejfiLíktzik Hazafelé igyekezett, s már nem is volt messze Kölesdtöl, amikor megállt a íjiotorkerékpárja. Elfogyott a benzin. A közelben traktorral dolgoztak, gondolta: megnézi, nem tudnak-e kölcsönözni egy kis matériát. S ott érte a meglepetés. — Jó napot igazgató bácsi, de régen láttam... Nézte a cserzett arcú fiatalembert, az emlékei között kutatott. — Honnan ismer? — töprengett magában elgondolkodó szótlansággal. Aztán eszébe villant. — Ejnye, — csodálkozott rá az agronómusra, mert az volt a legény — hogy kerül ide maga? Azt hittem, még mindig Kétyen él... — Elkerültem onnan, nem sokkal azután, hogy igazgató bácsi eljött. Technikumba mentem, s most itt dolgozom. Megtöltötték a tankot, de Sass Oszkárnak nehezére esett az indulás. Egyszerre, különösebb magyarázat nélkül előtúremkedett a múlt, a több mint két évtizedes pálya, minden küzdelmével, hajdani kevés örömével, s mostani könnyebbségével. Hátrasimította őszülő haját, s miközben kezet szorított volt tanítványával, akaratlanul a fiára gondolt. Aztán az apjára, s lassan, akár egy módjával pergetett film, elvonult előtte az élete. Már Kölesd alatt járt, amikor még mindig azon töprengett, hogyan lehetséges, hogy nem felejtette el az a fiatalember, akit igazgató taüító korában oktatott, jóformán mindenre. Mert akkor mindent kellett csinálnia. A számtan épp úgy szakja volt, mint a természetrajz, vagy az irodalom. Most igazgató. A gyönyörű kö- lesdi iskola tantestületének munkáját irányítja. A faluban ' ÜZT mondták róla: Oszkár bácsi olyan ember, akinek mindenkihez van jó szava. S különösen a fiatalok' azok, akik kivételes figyelmet kapnak föle. Szereti a kezdőket, a pályán elsőket lépő ifjú pedagógusokat, örömmel figyeli, miként javulnak óráról- órára, s hogy mélyülnek el egyre jobban a tananyagban. — Nekik már azt a szellemet kell meghonosítaniok — mondja kicsit ismét a múltba Tévedve —, amit én a pályakezdésnél elképzeltem magamban. Úgy nevelni a mostani gyerekeket, hogy azok mindig emlékezzenek azokra az évekre, amelyeket az iskolában töltöttek. Ez a magyarázata annak, hogy néha erélyes is. Következetessége közismert: pontról pontra adja át módszereit. S amit leginkább szeretne minden gyakorlóéves pedagógusnak átadni, az nem több és nem kevesebb ennél: szeretni az embereket, s a munkakört nem csak foglalkozásnak tekinteni, hanem hivatásnak. Ez a gondolat egyformán ott rejlik a ritka szemrehányás, a segítő bírálat és a melegszavú, szinte apás dicséret mögött. Fiát is pedagógusnak nevelte. Ö most a fővárosban tanul. Az útravalója ez volt: „becsüld meg magad, minden helyzetben arra törekedj, hogy az emberek barátjuknak tartsanak. Ne a tanár urat, hanem a tanár bácsit lássák benned.” Példára nem hivatkozott. Nem szeret dicsekedni azzal, amit ő csinált. Szerény ember, aki nem hangos szóval, hanem tettekkel veteti észre magát. Ez a magyarázata annak, hogy Tolna megye egyik legjobb tantestületeként emlegetik a kölesdit. Ezekben a napokban még nem múlt el az első öröm. Az oktatásügy kiváló dolgozója címmel tüntették ki az idei pedagógusnapon Sass Oszkárt, a kölesdi iskola Igazgatóját, akit nem felejtett el az a tanítványa sem, aki már felnőtt ember, akit valaha, talán tíz évnél is régebben, a kétyi iskolában tanított. Sz. í. Héíszáz éves gabona a föld alatt Az ukrajnai Rosztov város mel lerombolták, most mégis sok, a lett szovjet régészek a XIII. szá- mindennapi életben használt zadban virágzó Izyaszlav város nyomaira bukkantak. Habár a várost annakidején barbár hordák elfoglalták és jóformán a földig (Folytatás a 3. oldalról.) áradatot zúdítanak a tájra. Vakító • villámok szántják az eget. Erdőóriások, magas hegyek és élet... még öntudatlan, vak élet, de ifjonti hévvel tör utat magának a jövőbe. Itt rrieg? Egy kilométerre ereszkedtünk le és távcsövön jól láthattuk a részleteket. Homok... homok ... és itt-ott holmi növényzetek világos kékesszürke foltjai. A bolygó forgásával ellentétes irányba repültünk, vagyis nyugatnak, óránként 600 kilométeres sebességgel. A táj jellege fokozatosan változott. Egyre gyakrabban tűntek fel nagy növényfoltok. A terep egyre jobban lejtett és mi hamarosan mintegy 3 kilométernyi magasságba kerültünk. A homoksivatag eltűnt. Ismeretlen növények sűrű szőnyege terült el alattunk. Váratlanul egy kisebb tó vize csillant meg előttünk. Aztán egyre több tóval találkoztunk. Csak nem, tenger felé repülünk? De nem! Két óra múlva ismét megpillantottuk a már ismert homoksivatagot. Négyórai repülés után még mindig ugyanazt a képet láttuk: a végtelen, kietlen sivatagot. Úgy látszik, a Marson egyáltalán nincsenek hegyek, még dombok sem. Az imént látott több mint ezer kilométer széles medence sekély volt. Ebből azt következtettük, hogy a bolygó felszíne oly sima,, mint a billiárdgolyó. A Nap lassan ereszkedett lefelé a látóhatár szélén. Rövidétárgy került viszonylag jó állapotban felszínre. A város csűrei még tele voltak a 700 esztendővel ezelőtt aratott gabonával. «it» ^ ^ ^ « sen beköszönt az éjszaka. Éjszaka az idegen bolygón. Idegen? Hát kié is volna? .. . Élőlényeknek legkisebb nyomát sem láttuk. Talán odalent a növények sűrű leple alatt rejtőzködik a marslakók élete? — Még az éjszaka beállta élőt} le kell szánnunk — mondta Ká- mov. A Nap már egészen alacsonyan állt. A gép sebessége csökkenni kezdett. Űrhajónk széles köröket írt le a levegőben, fokozatosan ereszkedett lefelé. A motorzaj csendesedett. Éreztük az űrhajó testének remegését. Itt volt a repülés döntő és legveszélyesebb pillanata. Súlyos űrhajónk kis sebességgel haladva csak nagy nehezen tudott fennmaradni a Mars ritka légkörében. Minden pillanatban lezuhanhatott. Kámov le nem vette szemét a periszkópról. De közben magabiztosan kezelte a vezérlőpult, fogantyúit és gombjait. Már csak 50 méter választott el bennünket a bolygó felszínétől. Hirtelen megnőtt a sebesség. A bolygó vonzereje legyőzte a repülés tehetetlenségét. Űrhajónk szárnyain vitorlázva simán szállt lefelé. A motor elhallgatott. Csikorgás hallatszott. Az ablakból porfelhő gomolygását láttuk és űrhajónk, amely több mint 440 millió kilométeres utat tett meg a világűrben, megállt. Célba értünk. A Marson vagyunk!... (Folytatjuk) Kölcsönös előnyöket biztosít a kncsoial Vörös Csillag Tsz és a Oalmaiti süsüi gazdaság erősödő kapcsolata A kocsolai Vörös Csillag Tsz taglétszáma az elmúlt három év alatt jelentősen megnőtt. 1960- ban 1830 holdon 260 tag gazdálkodott, a következő évben a jó eredmény, a 45 forintos munkaegység 180 új belépőt csábított a szövetkezetbe, akik azonban mindössze 180 hold földdel gyarapították a közös vagyont. Az idei esztendőre ismét változott a helyzet, mert a Vörös Csillagba beolvadt a nála bizony sokkal gyengébb Kossuth Tsz, amelynek 1100 hold földje nemcsak egyszerű területgyarapodást jelent, hanem azt is, hogy a tavalyinál jobban tudják foglalkoztatni a tagságot. Az elmúlt évben mindössze 5 hold jutott egy tagra, az idén pedig meghaladja a 6 holdat, s bár ez is kevés, de a gazdaság úgy igyekezett segíteni rajta, hogy növelte a munkaigényes növények területét. Keller Ádám, a szövetkezet elnöke és Szabó János, a föagronó- mus egyaránt azt bizonygatja, hogy Kocsolán kevés lett a föld, a munkaerőt pedig nem tudják kellőképpen kihasználni, s bizony nem egyszer megtörténik, hogy az emberek azért zúgolódnak, mert nincs munka. A munkaigényes növények, s az idén megvalósított 20 holdas kertészet önmagában nem oldja meg ezt a kérdést, szerencsére azonban ott a szomszédos Dalmandi Állami Gazdaság, s a kocsolai tsz-vezetűk gyorsan rájöttek arra, hogy az állami gazdaságtól nemcsak tanulni lehet, hanem az állandó együttműködés kölcsönös előnyöket is biztosít. Az állami gazdaságban az év egy részében bajban vannak a gyalog-munkaerővel. Igaz, a mun kaerő-hiányt épp az okozza, hogy Baktériumok, vírusok a növényvédelem szolgálatában Új növényvédelmi módszereit a biológiui egyensúly fenntartására A Növényvédelmi Kutató Intézet munkatársai »rovarszámlálást« tartottak az őszi búzával és lucernával bevetett földeken. Megállapították, hogy az előbbinr száznál, az utóbbin ötszáznál több különféle rovar él. Ezek közül 14, illetve 128 faj kártevő, de ezeknél körülbelül háromszor nagyobb a hasznos rovarfajok száma. A növények kártevői ellen az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek mind szélesebb körben védekeznek. A növényvédőszerek többsége azonban egyaránt pusztítja az ártalmas és hasznos rovarokat. Évtizedekkel ezelőtt történt meg az Egyesült Államokban, de szakkörökben még ma is gyakran emlegetik: a nagyarányú növényvédelem any- nyira kipusztította a lucernásokban a hasznos darazsakat, hogy repülőgéppel kellett azokat nagy tömegben odaszállítani, nehogy elmaradjon a következő évi termést biztosító beporzás. Nálunk még nem fenyeget ilyen veszély, hiszen a permetezések, porozások nem olyan gyakoriak és intenzívek, de máris gondolni kell a biológiai egyensúly fenntartására, arra, hogy ki ne irtsuk azokat a rovarokat, amelyeknek akár a növények beporzásánál, akár a kártevők pusztításánál meghatározott, fontos szerepük van. Ennek érdekében a növényvédelmi kutató intézetben több érdekes kísérletet folytatnak. Éppen a lucernamag-termesz- tésben, ahol különösen nagy szerepük van a megtermékenyülést elősegítő kis darazsaknak, próbálták ki a sávos-szakaszos permetezést. A módszer azon a tapasztalaton alapszik, hogy ezek a darazsak fürgébbek, mozgékonyabbak, mint a kártevők, tehát ha sávonként szórják ki a pusztító szert, a hasznos rovaroknak még van idejük elmenekülni. Egyes esetekben viszont az is elegendő, ha a kártevőt is csak menekülésre késztetik. Ehhez hasmáiják az úgynevezett riasztó szereket, amely ek szagukkal elüldözik az állatot. A burgonyabogár ellen például a bordói levet próbálták ki. Ugyancsak a burgonyabogár elleni védekezésnél kísérleteznek a növényvédelemnek egy teljesen új, s távolabbi tudományos problémákkal is összefüggő módszerével. Abból indulnak ki, hogy a rovarok teste olyan anyagokat tartalmaz, amelyek mérgező hatással vannak ugyanarra a rovarfajra, így az elpusztult állatok maguk szolgáltatják élő társaik pusztító szerét. Ez az eljárás azonban még igen sok kutatást igényel, s bár a kísérletek már az idén megkezdődnek, egyelőre a biológiai növényvédelemnek egy másik területe kerül előtérbe. A rovaroknak megvannak a maguk természetes ellenségei, nemcsak a többi rovarok, hanem a betegséget okozó baktériumok és vírusok között is. Ez újabb fegyver az ember kezében a növények védelmére: mesterséges fertőzéssel, járványos betegséggel pusztíthatja a kártevőket. Az idén több ilyen kísérlet indul: a kukoricamoly ellen a bacillus thüringiensist használják fel, az amerikai szövőlepke ellen vírussal fertőzött hernyóit, mivel a vírust nem lehet önállóan tenyészteni. A növényvédelmi kutató intézetben a rovarpatológiai kutatások során felfedeztek egy eddig ismeretlen rovarbetegséget is, amit egy vírus okoz. a fiatal fenyvesek ellenségében, a fésűs darázsban. A Vas megyei jeli fenyőerdőben meg is kezdték a permetezést a vírussal fertőzött megőrölt darázslárvákból készített »növényvédőszerrel«. vwwvwvwws<wwwwwwwwwwvwowlu „Csendélet” a a Vörös Csillag jó eredménye visszacsalogatta a faluba azokat, akik korábban az állami gazdasághoz szegődtek. Most a kocsolai tsz-ből rendszeresen adnak gyalogos munkásokat az, állami gazdaságnak, mint a tavasszal is, amikor 45 asszony járt át Dal- mandra, hogy segédkezzék a csemeteültetésnél. Az állami gazdaság viszont gépeket tud adni: tavaly a betakarításnál segédkeztek, s a SO hold aprómagot is az állami gazdaság gépei csépelték el. A tavasszal ugyancsak az állami gazdaság végezte el a szövetkezet vegyszeres gyomirtását, s vetette el a hibridkukoricát, aminek Dalmandon különösen jó és tapasztalt szakemberei vannak. — Ez az együttműködés önmagában nem lenne elegendő — mondja Keller Ádám —, a szövetkezetek joggal várnak ennél többet is az állami gazdaságoktól. Mi mindenképp igyekszünk kihasználni azt, hogy egy ilyen nagy és jó állami gazdasággal vagyunk szomszédosak. A távlati ^tervünkben szerepel 50 hold komló telepítése. A komlótelepítés bonyolult, szakértelmet kívánó munka. A Dalmandi Állami Gazdaságnak viszont nagy komlótelepe van, s jelenleg 50 holdat telepítenek ismét. Kézenfekvő tehát. hogy a mi leendő komlószakembereinket átküldték az állami gazdaságba, ott töltik az egész gazdasági évet, kitanulják a komlótermelés tudományát, s mint szakemberek kerülnek visz- sza szövetkezetükbe. Az év végére szakmunkás-oklevelet kapnak, s egy ilyen közös vállalkozásnak többféle haszna is van. Az állami gazdaság munkaerőhöz jut, a ,mi . embereink mezőgazdasági szakmát tanulnak — tehát mindenki jól jár. A termelőszövetkezet és az állami gazdaság együttműködésének egy magasabb és eredményesebb formája valósult meg Kocsolán, s az eredmények a tsz gazdáinak magasabb szaktudásában épp úgy mutatkoznak majd; mint a nagyobb munkaegységben. (i) A kép, amely elénk tárul, Du- naföldváron a Virágzó Termelő- szövetkezet istállói előtt, az út mellett, megszokott és mégis újszerű. Megszokott, mert délidőben a tűző nap elől ember, állat a hősre húzódik. Itt is az eperfa alatt hűsölnek az anyakocák. Újszerűséget az ad e „csendéletnek”, hogy az állatok gondozója lány. Bukodi Erzsébet. — Két okom is volt — mondja —, hogy az állattenyésztést válasz- szam munkahelyemül. Először is nagyon szeretem az állatokat. Az első időben csak az ennivalójukat készítettem elő, burgonyát főztem nekik, most azonban elletősnek tanulok. — Másodszor, de nem utolsó sorban, — teszi hozzá mosolyogva — itt a munkaegység is több. és- nagyobb a kereset. S az bizony kell. A magamfajta férjhezmenő lánynak kell bútorra, kelengyére. Négy hónapja dolgozik az állatok mellett, s amint elmondja, a munkaegység-előlegből rendszeresen tesz be a takarókba. — Már több mint 2000 forintom gyűlt össze így — világosít fel örömmel a „vagyonáról'’. Míg beszélgetünk, kezében becsukva hever a könyv, amelyet idáig olvasott. Mert az is, habár megszokott kép, mégis újszerű: olvasó lány az állattenyésztői munka pihenőjében. Úgy látszik, nagyon érdekelheti a makacs Keraban sorsa, mert alig lépünk el a búcsúzás után, néhány méterre tőle, újra belemélyed. Eközben „kaptuk le”. (i-é)
