Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 128. szám
S$G2. Sfrtfus 3. töLNS wrgtst sepüjsse Nyitásra a boltokba kerül A Szekszárdi Tejüzemben egész éjjel műszakot tartanak. Készítik ‘ elő a frissen beszállított tejet arra, hogy reggel, amikor lehúzzák az üzletek redőnyeit, mindenki megvásárolhassa amennyire aznap szüksége van. Képünkön: Lakatos Jánosné a pár per ce érkezett tartálykocsiból a kannákba „fejti” sokak kedvencét, » tápláló tejet. GYEREKEK, FELNŐTTEK.. — Vázlatrajz Domboriról — Egész sor új ház néz szembe a Dunával, amelyen vontató hajó dohog felfelé egész sor uszállyal. Tán ércet visznek a dunaújvárosi nagykohónak. Az új házak előtt viruló virágoskertek. . Úgy érzi ij± az ember, mintha minden az élet állandó megújulását hirdetné. Hat évvel ezelőtt itt alig hagyott valamit épen a jeges árvíz — ma már mindenki elfelejtette. Ez Domború , Ez lett a Duna-parthoz ragasztott nyomorúságos fészekből. A fák között csaknem elvész az iskola, létét az élénk gyerekzsivaj árulja el. A hosszú > szünet tart éppen, a két pedagógus, Bodnár István és Kenessei István is ott van a gyerekek között. Velük kezdünk beszélgetni Dombo- ri lakóinak életéről. Ismerik,- , hiszen az előbbi huszonegy, az utóbbi tizenegy év óta itt tanít Bodnár a fiókkönyvtár gondozóKereskedő szemmel a faluról A cikklista rejtelmei — Hat költség boltja — Ölruhás legények I Ha »»trill húzna ftg senki sem mondaná meg róla, hogy kereskedő. Széltől cserzett arca jellegzetes munkásarc, s mozdulatai is inkább a mezőn dolgozó emberre vallanak. Pedig évek óta áll a pult mögött, s életének egyik felét áruk, számlák., kiutalások, s vásárlók között töltötte. Nem is akárhogy, hiszen az idén egy éves lengyeli működés eredményeként feleségével együtt megnyerték a járási és a megyei versenyt. Most a boltban szerény, kis tábla adja tudtul, hogy kiváló üzlet a lengyeli, s a Kószó házaspár pedig kiváló kereskedő. A boltosnak mindig sok az ismerőse. Kicsi, nagy egyformán ismeri, hiszen . naponta dolga akad vele. Nem csoda, ha Kószó András is ismeri a falut, szinte belát a kapuk mögé, de talán még beljebb is, néha a szívekbe is... Mit lát Kószó András? — Sokmindent és semmit — mondja kicsit talányos bölcsességgel. — Leginkább azonban a szembetűnő változásokat és bajokat. Az előbbiből több van, az utóbbi, mintha fogyna. De azért furcsa a világ... nek. Gyakran voltunk szemtanúi ennek a jelenségnek és helytelenül „hulló csillagok”-nak neveztük. Tehát a Földi légkör megbízhatóan véd bennünket é mindennapos bombázások ellen. A Holdon ilyen védelem nincs és sokszor különböző méretű kő óriási sebességgel hull szakadatlanul a Hold talajára. Ez nagyon veszélyessé teszi a holdbéli kirándulásokat. Minden egyes kődarab halálos veszedelmet jelent. — És mégis kiszálltak? — Kiszaladtunk. Elvégre nem térhettünk vissza üres kézzel a Földre. Egy ilyen kiszaladáskor egy apró meteoritdarab fejen talált. Átütötte az acélsisakot és belefúródott a koponyámba. Elvesztettem az eszméletemet. A kis résen áramlani kezdett kifelé a levegő és egy perc múlva már halott vagyok, ha nem terem ott mellette Arszén Georgijevics. Az űrhajón tértem magamhoz. — Negyven méternyire az ajtótól esett össze — szólalt meg Paj- csadze. — A Holdon a nehézkedési erő csak hatoda a földiének, öt ugrással maga mellet termettem. Betapasztottam a rést. — És elpusztulhatott volna, velem együtt! — Meg kellett kísérelnem a megmentését. Különben a gyilkosa lennék! — Mi több! — mondta Kámov.' — Az űrhajón még sokáig néni tériem magamhoz. Időnk kezdeti lejárni. Pajcsadze elvtárs egye ga fejezte be a mintavételt. Többször kiszállt, kockára téve életét. 1 I II lurcsasánt gy ,f S hogy amint szaporodnak a pozitív változások, úgy növekednek a boltos gondjai. A tegnapi olcsó szandál nem ,jó már holnap, helyette jobb, szebb, kényelmesebb kell, s ezt elő is kell valahonnan teremteni. Egyszerűnek látszik a dolog. Elvileg csak a nagykereskedelmi vállalathoz kell elmenni s mindjárt van áru. — Ha ez ilyen egyszerű lenne, de a gyakorlat sokkal bonyolultabb: Van ugyanis cikklista, amelyik meghatározza, mit-lehet és miből mennyit. így gyakran arra kényszerül a kereskedő; hogy ki mondja: nem tudok adni, tessék talán megpróbálni . Bonyhádon, vagy Szekszárdon. Vegyünk egy példát.. A 3-as cikklista szerint árusító boltban csak kis . mennyiségben szabad gyérmekruhát árulni, nagyobb cikkeket, mondjuk rádiót, vagy televíziós készüléket pedig egyáltalán. Nos, akinek ilyesmi kell, az felül az autóbuszra, s irány Szekszárd. Csak az utazás belekerül 40 forintba,, s .elvész egy nap is, a fáradtságot ne is említsük. Pedig a gyerrnekruhát' és álfa— Maga talárt nem tette volna- meg? '■ i * — Tegyük fel, hogy megtettem volna — nevete el magát Kámov. — Cselekedete akkor is meggondolatlan Ivóit'!" . • Ezen a reggelen sokáig néni szélédtünk széjjel. Beszélgettünk A csillagászati megfigyelésekről szinte megfeledkeztünk. Eltelt három t óra, s minden visszazökkent megszökött medrébe. Belo- polszkij és Pajcsadze folytatta a megfigyelésekét. Kámov ütve a szolgálatot a vezérlőpultnál. Az ünnepnek vége volt. Ám a sors úgy akarta, hogy ez a nap még egy eseménnyel váljon emlékezetessé. Megtörtént a találkozás, amely majdnem elpusztította űrhajónkat, jóllehet tudóstársaimnak nagy örömet szerzett. Megvalósult a földi csillagászok álma! — mondogatták boldogan. Számomra is rendkívül érdekes volt az esemény. Kép- gyűjteményem csodálatos felvételekkel gazdagodott. Sikerült'' elejééi végig lefényképeznem a szokatlan és szinte fantasztikus találkozást. A majdnem végzetessé vált találkozás 21 óra 15 perckor történt. Alig, hogy visszavonultam fülkémbe pihenni,* amikor váratlanul működésbe lépett az automata rádiófényszóró.- Szageah* csengetés töltötte be az űrhajót és szívem összes zorult attól a tudattól, hogy ismeretlen' veszedelem közeleg felénk. A vészjelzés felszállásunk -. óta még egyetlen egyszer sem hangzott fel Iában a ruházati cikkeket nagyon keresik- Kószóék boltjába ugyanis nemcsak lengyeliek járnak, hanem ide jönnek gyakran Szárászról, Kisvej kéről, Tófűről és Mucs- fáról is. .De a cikklista az olyan erős, mint egy megkövesedett szabály. Legutóbb, amikor Kószó And ósné „beszerző körúton” járt, becsomagoltatott egy csomó ruházati cikket, de még mind a mai napig nem érkezett meg. Nem küldik, mert könyörtelen a cikk- lista. S ha fáj is, ki kell. mondani: njnp$, tessék - megpróbálni ntás- hol.la. máchnl” természetesen utajnasnoi záslj fáradtságot, több kiadást jelent, mivelhogy Lengyelben nincs másik bolt. A Kószóéké is elhanyagolt, a környéken, de talán Tolna megyében sincs párja. Szűk, zsúfolt, semminek nincs benne helye. Pedig' mi minden kellene... — Havonta átlagosan kétszázezer forintot forgalmazunk. A fiatalabb vásárlók elvárnák, hogy olyan cikkeket is megkap'- nálunk, amit a nagyobb községekben és városokban megtalálnák. Mert a határok egyre inkább elmosódnak. Az egyik kezemen meg tudnám számolni: hány olyan fiatal él a faluban, akinek öt öltöny ruhája ne lenne, s ne akarna még többet. A „még több” előteremtése a boltos gondja is egy kicsit. Csakúgy, mint az, hogy óramű pontossággal működjék az üzlet, ne legyen hiány, ne legyen többlet. Egyik sem jó. Az elsővel a közvagyont, a másodikkal pedig a vásárlókat károsítaná. Lengyelen pedig szinte divatos volt a hiányos leltár. Amikor Kószóék a községbe kerültek, akkor is volt egy öthetes leltár után valami 5 ezer forint. Egy éve azonban elszoktak a hiánytól. A revizorok rendben, szabályosan találnak mindent. Pedig az emberek nem cserélődtek ki, csak a kereskedő.- Elsősorban a boltoson múlik a hiány — éz a szilárd meggyőződése Kószó Andrásnak. — Az emberek nem lopnak, sőt még a tévedést is kiigazítják. Minden attól függ. hogy veszi át, mint adja el az árut a kereskedő. Figyelem, pontosság — ez a kereskedelem törvénye. És persze mint mindennek, ennek a munkának is alapja a tanulás, a tudás. KÓSZÓ ZlRífráS ötven éves, de ős^-szel tanulni kezd. ja, Kenessei a népművelési ügyvezető. — Ha valahol az életszínvonal fejlődését le akarják mérni, itt lemérhetik — mondják. — Meg kell nézni például a gyerekek öltözetét. Nincs olyan, amelyiket az anyja foltos ruhában engedne el az iskolába. — Három cigány-tanulónk van, de a többitől csak a barnább bőrük különbözteti meg. A ruhájuk- nem. — Negyvenbárom gyerek jár az alsó tagozatba. Hiányzás évek óta csak betegség miatt van. Olyan gyerek már nincs, aki kimaradna az iskolából, hogy a szülők munkára fogják. És ebben a tanévben nem volt köztük bukott tanuló. Néhány gyereknek, elsősnek, harmadikosnak belelapozunk a füzetébe. Kimondottan szép az írásuk, nem látszik, hogy tanyai iskolában tanulták a betűvetést. A harmadikosok az előző órán fogalmazást írtak egy vajkai kirándulásról. A. kis Buday Zsuzsa fogalmazása egészen ügyes. — Ez a gyerek öt kilométerről jár ide. A tanévben még nem hiányzott *— dicséri Kenessei István. — Mi jellemzi még az itteni életet, az itteni embereket? — A múlt hátén például három gyerek száz-száz forintot hozott takarékbélyegre/- A negyvenhárom gyerek takai-ékbélyeg-átlaga száz .forint. Van egy család, ahol tizenkét gyerek van, a legtöbb még iskolás. Semmiben sem maradnak el a többitől. — A felső tagozatról még nfm esett szó ... — jTaÖdra járnak bé -'iskolába. Azaz, dehogy járnak. Reggel külön iskolás busz jön értük, délután pedig a hajóállomásra jövő hozza őket haza. — Hát a felnőttek? — A Lenin Tsz rendszeresen fizeti a havi. 15 forintos munkaegység-előleget. Aki szorgalmasan, rendszeresen dolgozik, jól keres. Nemsokára elérjük, hogy Domboriban csupa motortulajdonos lakik. Harmincnál többnek van jogosítványa, közülük hu- szonhatan új jogosítvány-tulajdonosok, — A könyvtárat jobbára a férfiak látogatják. A legkedveltebbek a világháborús történetek, és az 1056-os eseményekről írt könyvek. — A télen, hathetes munkaegységszámítási tanfolyam volt... — Azonkívül ismeretterjesztő előadások... — A faddi kultúrcsoport is szerepelt itt a Huszárvágás című darabbal... — Rendszeresen van mozielőadás ... — Ha az úttörőknek rendezünk diavetítést, eljönnek a felnőttek is... — Ne felejtsük el még az, iskolát se ... Tavaly épült hozzá ,a második tanterem, társadalomi összefogással. A szövetkezetei patronáló MOM dolgozói is részt vettek ebben a munkában. Még egy mozzanat az • iskolából, amelyet meg kell említeni annak, aki ismerte húsz évvel ezelőtt a tanyai iskolákban tanuló gyerekeket. Amint be akarunk lépni a tantermekbe, vagy kijön** ni, odaugrik egy-egy gyerek, és kinyitja előttünk az ajtót. Égé-* szén természetes udvariassággal,.. A tsz-üzemegység irodája előtt kisebb beszélgető csoportot találunk. Egy kocsist, két kanászt, Baros András üzemegységvezetőt és Hídvégi József növénytermelési brigádvezetőt. Éppen a munkákról beszélgetnek. — Jó, kiadós eső kéne, s aztán neki a munkának — mondják, amikor azt kérdezzük, milyen- gondjaik vannak a domboriak- nak. Aztán elsorolják, melyik munkával hogyan állnak. — A szórakozás? — válaszolnak következő kérdésünkre. " — Most már abban seni lesz hiány. Tavasztól őszig jó időben minden vasárnap van itt kiránduló,, a szekszárdi és a környékbeli vál lalatok dolgozói. Aztán itt a KISZ, tábora. Mindig meghívnak bennünket egy-egy rendezvényre, vagy egy barátságos futballmeccsre. *És ha meccs, van ben%,. Faddon, nagyon sokan bemennek, oda is. Nagyon soknak van 'mo,torja, nem tart sokba Faddra menni. Legutóbb a traktoros, a, Kiss Jóska vett Pannóniát. — Egyre nagyobb lesz itt az idegenforgalom. Szép vikéndhá- zat épített a szekszárdi kórház, a OÉDÁSZ, és van vagy öt maszeknak is. Most akar építeni a Vasipari Vállalat. A szép környezet sokakat idevonz a Duna-partra. Az ittlakóknak is egyre jobb lesz az élete. Kulturáltabb. Persze, csak egy kell hozzá; a munka. — No, én arrébb hajtok — köszön el Antus Péter, az öreg ka** nász. Két kutya követi. Az egyik . még fiatal, kölyök, ezután tanul * bele a terelésbe. A másikat pór rázon vezeti, pedig az már betanított, szóhoz értő. Néhány őrá-, val ezelőtt vásárolta Vajkán, kétszáz forintért. B. I. Négy kilo a nyírási átlag (Folytatjuk) Könyvelői tanfolyamra iratkozott. Ez is kell a szakmához, a fehér- köpenyes kereskedelmi munkához. Pedig, ha overált húzna magára Kószó András, s letenné a szemüvegét, könnyen mezőn dolgozó munkásnak nézné az, aki nem találkozott még vele a lengyeli boltban. Sz. u A györkönyi Uj Élet Tsz-ben 520 birkát nyírtak meg az idén. A gyapjúból a tsz szép bevételt vár. Az egy birkára eső nyírási átlag 4 kiló körül mozog. Képünkön Rimán István és id. Borbély Imre nyírják a birkákat.
