Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG £• 7„ O DALMI MELLÉKLETE wgwtA t? £wett§éf£i mién érettségi előtt K ét kislány arra kér, hogy vegyük át együtt az irodalmi és történelmi érettségi tételeket. A kérés egyszerű és természetes, visszautasítani se lehetne; egy óra az egész — mondja Teri s a próba nekem is tetszik. ,,Quem di odere...” — de az is, aki nem állt a pedagógia taposómalmába, felcsaphat alkalmi nevelőnek. Az érettségi tudás és szerencse keveréke, de ez az előzetes áttekintés és számvetés nemcsak egy szellemi kalandot jelent, hanem kölcsönös vizsgát, amelyben — láthatatlanul — részt vesz a valódi tanár is. Mert nemcsak az a kérdés, hogy mit tud a két érettségiző lány, hanem az is, hogy mit tanítottak nekik; a tanár osztozik a jó tanuló dicsőségében, de a bukott diák szégyenében is. , »Egy óra az egész-« — bíztatnak a lányok, de már az első tíz percben kiderül, hogy ennek a kölcsönös fekete-fehér, igennem játéknak nincsenek időbeli határai. Nem is lehetnek: a szabad asszociációk egymást követik, s egv-egy verssor, évszám, vagy adat korszakokat kelt életre. De a korrepetálásban már a2 elején is van valami kedvszegő: az egyik lány összekeveri a Zalán, futását a Buda halálával. Az egészben az a szomorú, hogy tudatlanságára se hivatkozhatok, nem kell a »tanár úr kérem, készültem« ősi fedezéke mögé vonulnia, a baj valahonnan máshonnan származik. A húsz valahány irodalmi tételt megtanulták, csak a megfelelő villanyégőt kell bekapcsolni emlékezetükben, hogy megvilágítsa a hivatalos »tétel« szűk területét. Mert a tanulás nem jelent feltétlenül tudást is, s szorgalmuk és diák-lelkiismeretességük egy- egy önálló szigetté változtatott minden tételt, amelyeknek azonban nincs kapcsolata a kontinenssel. Ez a tételszerű felszab- dalás engem zavarba hoz; rendben van, a magyar irodalmat fel lehet aprítani 28, vagy - akár 56 tételre, de a számokon túl ott van a természetes és megállíthatatlan folyamat, ami az irodalom történetét jelenti, ami egységbe olvaszt korokat és írókat, ami élettel tölti meg a jellegtelen felsorolást. Nincs író, aki önmagában állna, akit ne formálna korának társadalmi-gazdasági viszonya, s az elődök sora, hogy így olvadjon bele a nemzeti irodalom egészébe. De ennek is megvan a sajátos fejlődési vonala: soha nem véletlen, hogy egy nép milyen kultúrákat fogad be, mi hat és mi nem fejlődésére. Legnyomasztóbb emlékeim közé tartozik középiskolás korom. Papi gimnáziumba jártam, s nemcsak az volt a baj, hogy ezek a jámbornak alig mondható szerzetesek a túlvilágnál is, meg a tudományoknál is jobban kedvelték a földi borokat és szoknyákat — módszerük borzasztóit el. Aki nem tudott egy évszámot, készen volt a szentencia: Az ilyen marha menjen parasztnak! (Képzeletükben ez volt a legalsóbb osztály, a legiszonyatosabb életforma, hisz javarészük a parasztságból került ki, s így is váltak paraszt atyafisá- guk és osztályuk árulójává). Tanítási módszerük ma is megrémít. Nyolc éven át, minden tavasszal meg kellett írni a kötelező dolgozatot »Fújnak a böjti szelek« címmel, s ilyen magvas feladataink voltak: Petőfi leíró költészete, vagy A családi élei melegsége Arany verseiben. Kölcseyről jut mindez eszembe. mert a tétel címe aggasztóan emlékeztet ifjúságomra. Kezdjük az első reformországgyűléssel, — mondom, mire a lányok kétségbeesnek, mert az külön tétel, s nem is itt, hanem a történelemben szerepel. Előbb jó tanuló voltukkal kell hadakoznom; félnek, s közvetlenül az érettségi előtt nem akarnak összekeverni mindent, de egyébként is megtanulták, csak egyszerű kontrollra lenne szükségük, ellenőrizni, hogy valóban tudják-ev amit tanultak. Lassan kollokviummá változik a kérdés-felelet; amint aggodalmukat legyőzték, hogy »összekeverik«, észre sem veszik, már visszaszaladtunk a Mondolathoz, mesterkélt nyelvújítási szavakon mulatozunk, s észrevétlenül megjelenik Kölcsey is, aki Szemerével írja a Feleletet, benne az Édes Gergelyt csúfoló E-betűs verssel' Mekegve, mekegve.... Neológia, Kazinczy, Kisfaludy, a nagy nemzedékváltás, s már itt is vagyunk a reformkor kapujában. Ha előre nézünk, ott van SzéMÄTYÄS FERENC: Ä leírt szó Ha kék az ég s a Nap fennen ragyog, figyeld a földben mozduló magot, a csírát, mi bújik szemlátomást, hogy elhagyja a sötétség honát. Hogy tör elő, ami élni akar, a zöld vetés, a leírt szó, kihalt tájakon, mély aknák vermében is tartalmat nyer, beszél a néma is. Könyvek fölé hajolva szüntelen, hogy tágul, nő, nyílik az értelem az emberben, aki most érti meg, mit hoznak elé a látó szemek, s mi lehet még, minő hatalmat ad a nyert tudás, amely akár a Nap, kigyúl, s fényét úgy teregeti szét, hogy örökre elbújik a sötét. Forradalom ez, vagy mi volna más e korban, ha nem lélckrianás, hogy láss te nép a csillagokon át és megleljed e kis helyen hazád. chenyi, mellette Kölcsey, a Szózat, közben a csodálatos Berzsenyi (sajnos, nem érettségi tétel!), a vándor Petőfi Vörös- martynál tiszteleg, s már a színre lépett Kossuth is. De visszafelé is elindulhatunk, a Mondo- Iat, a nyelvújítási harc a dunántúli kisneonesi szemléletet jelenti, s egyben reakció is a császári abszolutizmusra. Martinovicsot és társait I. Ferenc fejeztette le, a forradalmi szellem pedig Franciaországból plántálódott át, ahol a királynak vették fejét... Megtaláljuk, hol és hogyan kapcsolódik a történelem az irodalomhoz, a korabeli valóság hogyan formálja az irodalmat és az írókat, s végül, mintha egy csúcsot másztunk volna meg, látjuk az irodalom hegyvonulatait, kiemelkedő ormaival, tápláló ío- lyóival. Ha nem reszketne minden sejtjükben a közeli érettségi izgalma, tetszenék is ez a játék, de most még a »felelet« és az »osztályzat« fogalmai között, mozognak, mert az eredmény, mint érettségük foka, valóban sok mindenre kihat. A korrepetálás természetesen nem óra hosszat tart, sokkal tovább, s még közvetlenül az érettségi előtt is tartunk »taktikai megbeszélést«. Az eredmény nem marad el, de az osztályzatnál jobban megörvendeztet, hogy valami érdeklődés támadt bennük, a négy gimnáziumi év tanai;vaga talán igazi élménnyé változik, olvasókká lesznek] akiknek a könyv nemcsak unaloműző lesz, hanem a művelődés forrása. Egész oktatásunk, természetesen a középiskolai oktatás is, óriási fejlődésen ment át az elmúlt másfél évtizedben. Akárhogy is forgatom, ezek a diákok — most természetesen az átlagra gondolva — okosabbak, mint a mi nemzedékünk volt, amiből természetesen következik, hogy tanáraik is okosabbak, világnézetük tágabb, teljesebb, mint amilyen a mi tanárainké volt. A hiba. ha ugyan egyáltalán lehet hibáról beszélni, inkább abban a jószándékú türelmetlenségben van, mely a lehetőségek láttán az eredményt szeretné növelni. A tanárt — sokszor meggyőződése ellenére — köti egy szigorú tanmenet, amely úgy látszik, nagyobb súlyt helyez az adatokra ,sőt nem egyszer a frázisokra mint a dialektikus összefüggésekre. Ha van javítanivaló, mint ahogy van, elsősorban itt kellene segíteni: tanár is, diák is, sőt a tanmenet szerkesztői is jól megtanulták a dialektika törvényeit, de valószínűleg nem mindenütt kap teret, s az érettségiző diák ezért látja az irodalmi, vagy történelmi folyamat helyett csal- a tételek címét. áj A kérdés persze szerteágazó -rt megoldását sürgeti az eddig el ért eredmény. Nincs okunk arra lé hogy egy kézlegyintéssel intéz zük el. amit az oktatásügy te rén elértünk, az eredmény azon ban nemcsak a lehetőségeke mutatja meg, hanem az előre haladás irányát is. CSÄNYI LÁSZLÓ ál Csányi László cikkében ok- v tatásügyünk nagyon érdekes ^j kérdését érinti, ezért szíve- j| sen várjuk és fogadjuk a J' nevelők hozzászólását. új JEGYZET A múltkorában — irtunk ** is róla annakidején — több gyerektől megkérdeztük: Kit tartasz gazdag embernek? A válaszok többsége szerint gazdag az, aki becsületes, aki szorgalmas, aki nem herdálja el fizetését, s aki egészséges, mert az egészséges ember dolgozni tud, aki meg dolgozik, az következésképp becsületesen meg is él. Érdemes lenne még sok hasonló kérdésre kutatni a választ, hallani az emberek szájúból. Bár azt hiszem, a hallott válasz semmiben sem különböznék a tapasztalt választól, amelyet mindennapunkkal, életünkkel adunk, inkább alátámasztaná, megerősítené azt. Rendkívül izgalmas tanulmányozni, mint gazdagodik új fo- galmakltal életünk. 1 Pontosabban, nem is annyira az új fogalmak az érdekesek, hanem inkább az, hogyan változnak meg, kapnak új tartalmat régi fogalmak. Mit mutatnak ezek? Mindenekelőtt a megváltozott viszonyokat, az új élet, az új alap talaján, szorosan arra támaszkodva. Másként vélekedünk a látott, tapasztalt, tudott világról. Gondolkodásmódunk, véleményünk változik, napról napra, nagyon gyorsan. Kezdjük az egyszerűbbeken: Egy helyütt azt is kérdeztük, nagyobbacska lányoktól egy iparitanuló-iskolában (a tanulók zöme falusi gyerek), tudják-e, mi az a hitbizomány, mit tudnának mondani a bolet- táról, ki látott már közülük eleven grófot, stb. Apropó, gróf. Gábor Andornak van egy rendkívül szellemes glosszája, amely arról szól, hogy cseperedő unokájának semmiképp sem tudja megmagyarázni, hogy a gróf Zichy Jenő névben mit jelent a gróf. (A gyerek a Szovjetunióban nevelkedett). Próbát tettem nemrégiben, olvasván a Gábor-glosszát, egy tízéves forma fiúcskával. Körülbelül ugyanarra az eredményre jutottam, képtelen voltam megértetni a gyerekkel, tényleg micsoda is a gróf, sőt kiderült, hogy magam sem tudnék alapos, teljesen kielégítő választ adni. No, de egyáltalán, kérdés ez ma már nálunk? Tj'gy csomó fogalom tehát eltűnt. Béke poraikra. Viszont egy csomó régi fogalom ma is megvan, itt van köztünk, csak éppen más lett, tartalmában változott, a történelmi idők lefújták róluk a port, s most már tisztán, igazan, valódi .fényükben ragyoghatnak. Hogy ki a gazdag ember? — a zombai gyerekeknél világosabban, igazabban én sem tudnék válaszolni. Higyjünk nekik. De ott van a munka. Azt mondjuk, hogy a kommunizmusban a munka életszükségletté válik, sőt már most is mindinkább azzá lesz. Ugyanakkor meg szidjuk, s tehernek érezzük, ha dolgoznunk kell. Ám tegyünk próbát, kérdezzünk meg olyan embereket, akik nem tudnak dolgozni, nyugdíjasok, vagy betegek, pénzben nem szenvednek hiányt. Mondom, pénzben nem szenvednek hiányt és mégsem találják helyüket, idegesek, nyugtalanok, s nem is nyugBÄRDOSI NÉMETH JÁNOS: szanak meg addig, míg nem találnak valami elfoglaltságot maguknak. Hogy minden rendben van már ezen a területen, nem merném teljes bizonyossággal mondani. Mert majd akkor lesz, ha mindenki olyan munkát végez, ami leginkább kedvére váltó, amikor a nehéz munkát tényleg teljesen a gépek vállára rakja majd az ember. De addig is. valljuk be — ha tréfálkozunk is magunk között nem egyszer —, munka, nélkül már el sem tudnánk képzelni az életünket. Hogy azért még vannak olyan emberek? — Kivételek mindig voltak. Aztán a másik dolog, a becsület. Kétségbe merte-e vonni valaki annakelötte, hogy X gyáros, vagy Y földbirtokos becsületes ember? Sőt, éppen a nagy vagyon növelte a becsületet. A szegényt a gazdag nemcsak lenézte, hanem semmi embernek tartotta, s tolvajnak is, becstelennek is. De ne hánytorgassuk a múltat, a gyárosok is, meg a földbirtokosok is szerteszórattak a történelmi szélben. Ellenben ki ma a becsületes ember? Nem én mondom, hanem a közítélet. Aki rendesen, szorgalmasan dolgozik. Aki nemcsak a maga, hanem elsősorban a köz hasznát nézi. Aki ad valamit a társadalomnak, nem pedig élőskö- dik annak nyakán. Betartja a szocialista együttélés normáit, aki igyekszik szocialista módon élni. Változott tehát a múlthoz képest? De még mekkorát! A ztán sokat lehetne még beszélni a hazaszeretetről. Néha még, hellyel-közzel kísért egyes emberekben a más népek lebecsülése, amit közkeletűen nacionalizmusnak mondunk, másokban meg — megint csak nem sokakban — a nyugatimádat férge rág, de mindez már nem jellemző. Ellenben, hogy először a múltnál maradjunk, büszkén valljuk hagyományunknak a félig román, félig magyar Hunyadi Jánost, vagy még visszább, nem az az István volt-e az igazi magyar, aki német lovagokkal, német szerzetesekkel együttműködve teremtett lehetőséget nemzettéválásunkhoz a vitathatatlanul magyar Koppány ellenében? Eszünkbe jut-e, hogy a legendás Bem apó magyarul se tudott? Viszont a magyar szabadságharc legjelesebbjei közé magasodott azzal, hogy az egész világ haladásának élvonalába állt. És ma egyre többen értik és érzik, hogy a magyar haza sze- retete nem más, és más, hanem egyazon dolog, és nem nyelvünk, nem szokásaink, nem bőrünk színe, esetleg nem a hajdanvolt nagyapák minémüsége köt össze bennünket elsősorban, hanem, hogy ennek a hazának a dolgos lakói és gazdái vagyunk. Ez a haza pedig egyszerre magyar, és szocialista. JA? szűk is egy ilyen jegy- zet változó gondolkodás- módunk, vélekedésünk bemutatására. Mert annyi, de annyi régi fogadom tűnik a semmibe, s megannyi változtat formát, kap új, nemesebb tartalmat. LETENYEI GYÖRGY (A Szerk.) V Dongók és mák Dongók és mák, a nyár ma is nekem így kezdődik, mert kis dombszögleten hajdan is így volt: dongók és a mák zúgták-mutatták a szép nyár szakát. Péter-Pálkor a szünet elején, a falusi rét úgy repült felém, mentünk apámmal, nyár és lobogás ma is bennem él: szép volt és csodás. Szabadság álma ott álmodtalak az ezer-színben játszó fák afatt, a patak parton, boldogan, vígan. S most, hogy ceruzám gyors begye villan, ti szóltok hozzám édes, rén nyár színeiből; a csörgő mák s bogár.
