Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-20 / 142. szám
3 962. június 20. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A jó búzaterméssel is elégedetlenek a pálfaiak A tervezettnél magasabb munkaegységet akarnak elérni Két-három hét választ el bennünket az aratástól, s a kérdés, ami ilyen időtájt magától értetődő, a rossz ősz és a még rosszabb tavasz után különös nyomatékot kap: hogyan fizetnek a gabonák, milyen lesz a búzatermés? A vá- , lasz megyeszerte egyforma: nem olyan, mint vártuk, kevesebb lesz, mint amennyit terveztünk. Természetesen így beszélnek Pál- fán is, az Egyetértés Tsz tagjai, de amikor azt firtatjuk, hogy mennyi ez a ,.kevesebb”, kiderül, hogy a holdankénti átlag 12 mázsa lesz, ami — nem árt az ilyen egybevetés sem — sokkal több, mint amennyit négy évvel ezelőtt még az egyéni gazdák betakaríthattak a pálfai határban. Lakos József, a szövetkezet elnöke Cecére ment, a vásárba, hátha tud valamit olcsón vásárolni, hisz a jó elnöknek örökkön mozognia kell, Zalavári László, az agronómus kint van a határban, csak Lakos Gyulát, a községi tanács elnökét találjuk a tanácsházán, ahol a tsz-iroda is van. — Igen ám — mondja kedvetlenül —, hiába van az, hogy nem panaszkodhatunk a 12 ■ mázsa miatt, de mi 16 mázsát terveztünk, számítva a nagyhozamú fajtákra. A tervet pedig mi nemcsak úgy nézzük, hogy azt teljesíteni kell, hanem többet is akarunk teljesíteni, mert a szövetkezet három esztendeje alatt hagyomány- nyá vált, hogy mindig többet osztunk, mint amennyit a terv mutat. Az ezer hold búza így valóban bizonyos bevételi kiesést fog mutatni, ami természetesen azt még nem jelenti, hogy a tervezett 33 forintos munkaegységet nem tudják kifizetni. Pálfán azonban nagyobb részesedéstakarnak. smost, amikor látták, hogy a búza nem hozza meg a várt eredményt, rögtön készen voltak az új tervvel: növelni kell az állattenyésztés, elsősorban a sertéshizlalás jövedelmét, hogy pótolhassák azt, amit a rossz idő elvett. A szövetkezet 900 hízott sertés értékesítésére kötött szerződést. Az ezer holdnyi kukorica még közepes termés esetén is biztosítja a szükséges takarmányt, épp úgy, mint tavaly, amikor az aszály ellenére is 27 mázsát tudtak betakarítani.' A 900 hízott disznóból 1100 lesz, ez már biztos, az alapanyag azonban jóval több hízóhoz elegendő, 1500 sertést is fel tudnának hizlalni, csak minden a kukoricán múlik. Amit szakértelem és szorgalom megadhat a kukoricának, az nem hiányzik Pálfán, csak az időjárás is segítse őket. — őszi mélyszántott földbe került a kukorica — magyarázza Lakos Gyula. — Nem sajnáltuk 1 a műtrágyát a vetésnél, aztán si- mítóztuk, fogasoltuk, s már eddig két kézikapálást és három ekézést kapott. Az időjárás sajnos most sem kedvez, június 3-án volt 2 milliméter eső, se azelőtt, se azóta semmi. Márpedig, amit az időjárástól nem kapunk meg, szorgalommal kell pótolni. Szorgalomban pedig nincs hiány Pálfán. hisz a szövetkezeti gazdák tudják, hogy saját jövedelmük függ a jó terméstől. De az is sarkallja őket, hogy az idén sem akarnak lemaradni saját maguk eredménye mögött: ha már minden esztendőben „túlteljesítették” a munkaegység előirányzatát, legyen úgy az idén is. Mert a pálfai szövetkezeti gazdák jól tudják, hogy nincs az a rossz időjárás, amin szakértelemmel és szorgalommal ne lehetne kifogni. (i) /I bizalom jegyében — Végtelen becsületes, a közösségért szívvel-lélekkel munkálkodó ember — így beszélnek Gyenei Györgyről, a döbröközi tanács tagjáról. Távol, mintegy öt kilométerre lakik a községtől, s az ottani Pál-telep lakóinak érdekeit képviseli a tanácsban. Nagy része van abban, hogy a falutól távoli település tavaly mintegy 180 ezer forintos beruházással villany kapott. Amint mondják — kijárta. MÁV előmunkás, s ezzel kapcsolatos sok munkája közben keres és talál rá módot hogy választóival személyesen és csoportosan is találkozva, beszámoljon munkájáról. Az elmúlt hónapban például 11 családnál tett látogatást. Elmondotta a tanács által TTVTTfTTTTTTTTTTVVTVTTTTVTVVVTTTTTTTTTTTTTTTVTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTV A MIÉNK (sz. i.j Dunaföld- váron, a kendergyárban jártam a közelmúltban. Ott hallottam az üzem vezetőségének egyik tagjától a következőket: amikor két évvel ezelőtt, körülbelül kétmillió forintos költségen felépítették a gyár művelődési otthonát, komoly aggodalmaik voltak. Azt tői féltették, akikre zony falvainkban azt mondták, kocs- még nehezebben hasuk: mi idézte elő ezt a féltett szerete- tet, ezt az óvatos vi- gyázást. Mind között , .. azonban talán a leghittek hogy majd az fontosabb ez; az Tátkoznak a „miénk’ gondolattal. Példák sokasága bizonyítja: községi művelődési házainknál nincs rendben minden. , ... Több helyen a berensaggal megallapithas- dezés hasznalúdik el mát, vagy más egyebet csinálnak belőle mihamarabb. Sokféle okot lehetne felsorolni ahhoz, hogy teljes világoshozott határozatok lényegét, meghallgatta a javaslatokat, panaszokat. Főleg azokat a helyeket látogatta meg, ahonnan a tanácstagi beszámolóra nem tudtak elmenni. S így együtt, a családlátogatás és a beszámolón elhangzottak alapján írta meg jelentésében, hogy körzete társadalmi munkát is ajánl fel, csak segítse a tanács a járdaépítési mozgalmukat. Van ugyan egy salakos útjuk a telep és a szarvasdi üzemegység között — a település lakóinak 80 százaléka ugyanis állami gazdasági dolgozó —, de már nagyon elhanyagolt. Ezt is társadalmi munkában készítették, s most is a salak biztosítása a fő kérés. Ha csak 24 ház mintegy 30 családjának sorsáról is van szó, jó érzés látni ezt az együttműködést a választott és a választók között. Bemutatása egyetlen arcképnek indult. De mint ahogy a tenger egy cseppjében benne tükröződik az egész tenger, ez az arckép is tovább mutat. Benne tükröződik a többi száz és száz választott tanácstag tevékenysége, megbecsülése, a bizalom irántuk. Mert a bizalom jegyében dolgoznak ők, s erre méltán rászolgálnak. (i-e) Hetedszer is baleset érte Réti Zoltánt A bonyhádi járásbíróság előtt a cipőgyárban elkövetett súlyos mulasztás Két hónappal ezelőtt hosszabb, fényképes riportban számoltunk be arról, hogy a Bonyhádi Zománcgyárban a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és az SZTK an- kétot rendezett azoknak a dolgozóknak, akiket a közelmúltban üzemi baleset ért. Részt vettek a tanácskozáson szakemberek is, orvosok, műszaki vezetők, gyárigazgatók. A tanácskozás szigorú rendszabályok foganatosítását határozta el az üzemi balesetek csökkentése érdekében. Címül, akkor riportunkban az egyik legjellemzőbb balesetet szenvedett mondását adtuk: „Két év alatt hat balesetem volt”. S mi történt a riport megjelenése és a tanácskozás után? Hosszadalmas válasz helyett álljon itt például Réti Zoltán fiatal munkás esete, ismételten. Immár hetedszer érte a sarokmaró gépnél súlyos csonkulásos baleset. Hetedszer, pedig el lehetett volna, el kellett volna kerülni a hetedik balesetet. Csakhogy a szomorú tragédiák, a példák, úgy látszik, nem figyelmeztették eléggé a cipőgyár egyes vezetőit. A bonyhádi járásbíróság előtt van Réti Zoltán hetedik balesetének ügye. Réti Zoltán sarokmaró gépen dolgozik. A gép for- dulatszáma percenként tízezer körül van. A védőberendezés azonos, mint az ország más területén, de a rajta dolgozó munkás nem alkalmas ilyen munkaművelet végzésére. Bebizonyosodott ez már a négy baleset után sőt, ha nagyon vizsgáljuk, már az első baleset után. 1958-ban állt munkába a Bonyhádi Cipőgyárban Réti Zoltán. Betanítás után a sarokmaró gépre osztották. Ott dolgozott. Az első balesete 1960. május 13-án volt. Már az első baleset alkalmával nyilvánvalóvá vált, hogy Réti tartózkodó, félénk, amikor dolgozni kezd. Nem volt meg a kellő biztonságérzete. Egymást követték a balesetek. A gyár vezetői csak amúgy, tessék-lássék módon vették tudomásul ezeket, nem intézkedtek hathatósan. S a dolgozó, amikor már félelmében nem mert felgyógyulása után a gépre menni, kérte magát a géptől. Elhelyezték más munkakörbe. A fentebb emlitett tanácskozás idején már nem dolgozott gépen, de akkor már bat balesete volt. A gyár igazgatója intézkedett: levették a. gépről Rétit, más munkakörbe helyezték. A főművezető néhány nap múltán visz- szahelyezte a gépre, ezt követően, 1962. április 29-én súlyos csonkulásos baleset érte Réti Zoltánt. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa feljelentette a gyárat a bonyhádi járásbíróságon. Legfőbb érték nálunk az ember. Vigyázunk a munkásokra, államunk milliókat költ arra, hogy a termelést biztonságossá tegyek, de akad még felelőtlen vezető beosztású dolgozó, aki nem veszi az embert emberszámba, mit törődve azzal, hogy már hat baleset érte ugyanazon gépnél, s az igazgatói intézkedés után is önkényesen megváltoztatja a jó, emberséges határozatot. Abban bízunk, tanulnak a művezetők, gyárvezetők Farkas Ferenc főművezető és Réti Zoltán ügyéből. — Pj- — I dombóvár! földmüvesszövelkezet új szolgáltatása A dombóvári földművesszövetkezet szolgáltatási üzemága eddig különféle háztartási gépeket, permetezőgépeket kölcsönzött a lakosságnak. Az üzemág tevékenysége most növényvédelmi szolgáltatással bővült. Megalakult egy brigád, amelyik a háztáji gazdaságokban a gazdák kérésére szakszerűen végzi el a különféle kártevők ellen a védekezést. A Hazafias Néofront kezdeményezésére a járás székhelyén kedden az érdekelt szakemberek bevonásával megbeszélték, milyen módon lehetne a dombóvári földművesszövetkezetnél alkalmazott módszert az egész járás területére kiterjeszteni. A MESZÖV-től nyert értesülések szerint amennyiben a lakosság igényli, a növényvédelmi szolgáltatást a dombóvárihoz hasonló módon a megye több nagyobb községében meghonosítják. hamarabb, mint szabadna, máshol viszont az épület külső és belső állapotával vannak . bajok. A °.A ^°!ÓkJP.ré- üzem munkásai ma- ^t^^dpból okosze nem becsüli sem mire, rongálja, s azon törekedik, hogy amikor elmegy oda, a régi módon szórakozzon, úgy, ahogy az nem illik egy korszerű, szép művelődési házhoz. Az építkezés befejezése óta két év telt el, s a művelődési ház olyan, mint akkor volt, amikor felavatták. Pedig — s ez örvendetes — állandóan van élet a ház körül, nemcsak az üzem, hanem egyben a környék dolgozóinak kedves találkozó helye is. Hetenként kétszer filmvetítés, esténként te- telvízió; ott próbál a tánccsoport, a színjátszók, a könyvtár látogatói is a művelődési házat keresik fel. Könnyű tehát elképzelni, hogy előbb utóbb meglátszana, ha nem viselnék megfelelően gondját. De gondját viselik. S érdekes: leginkább azok, akikgukénak érzik a művelődési házat, így beszélnek róla: a miénk. S ez nagyon fontos, fontosabb talán még annál is, zott kéznyomokkal többfelé találkoztunk. Összetört bútorok, levert vakolat, kitört ablak, felfeszített ajtó, rendezetlen környezet bizonyítja: t” .‘»Ä sLrs" w" tekintik. Olyan másénak, akinek korlátlanul van Sokat jelentő kife- pénz a kasszájában, jezés ez a „miénk”. s anélkül tudja helydít gondot az otthon máséna1í apolasara, szépítésére. Azt mutatja, hogy az emberek egyre jobban ismerkednek, barátkoznak a közösségi gondolattal, s az államit, amit néhány éve még elherdálha- tónak tartottak, már a magukénak tekintik. Nem akarunk általánosítani: bizonyára kerül még a kendergyár környékén is olyan, aki azt a régit vallja. Annyi azonban bizonyos: az első lépéseket már rehozni a hibákat, hogy mi benne lennénk. S a kártevők elsősorban itt tévednek. A bban, hogy ők nem látják kárát az értékek, ebben az esetben a művelődési házak, azok berendezéseinek rongálásában. Károsodnak, mert amit a helyreállításra kell fordítani, azt máshonnan vonjuk el. Így, vagy úgy tehát, a miénmegtették azon az ^et, a közösségét, a úton, amelyre majd magunkét védjük, községeink is rátérrt írtuk ezt főidőben, mert bika úgy cselekszenek mindenütt, mint a Dunaföldvári Ken- dergyárbav.» Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA A MARSON 27. HOMOKVIHAR amerikai űrhajóhoz, hogy kiásA negyedik nap virradt fel az sanak egy másik „mocsári” nö- — Nem marad más hátra, mint űrhajósakra a Marson. Belopolsz- vényt. Belopolszkij kikísérte tármagunk után kötni és hazavon- kij és Melnyikov napkelte előtt sait a terepjáróhoz, tatni, az űrhajóhoz — mondta egy órával ébredt. Észrevették, — Ne maradjanak sokáig! — Kámov. hogy minden reggel a földi nyúl- mondta búcsúzóul, így is tettek. A terepjáró ősz- ra hasonlító, apró állatkák jelennek meg az űrhajó környékén, Kámov megparancsolta, hogy legszekapcsolt négy ülésére, erre a puha bőrágyra a csörlő segítségével rágördítették az állattele- • alább egyet lőjenek le közülük met. A művelet több mint egy Mind a ketten felfegyverezték óráig tartott. magukat távcsöves puskákkal, s A terepjáró a legkisebb sebes- amint kibukkant a Nap csücske séggel haladt. Gyakran meg kel- felmásztak az űrhajó szárnyára, miatt, vagy azért. merT sokkal A terepjáró gyorsan leszaladta az ötven kilométert, amely az űrhajót a „mocsártól” elválasztotta. Kámov és Melnyikov egész idő alatt a tegnap elejtett „gyíkról” beszélgetett. Talán a tegnapi gyakorlat lett állniuk, összekapcsolni a szét- Nem kellett sokáig várakozmiok. hulló rögtönzött „pótkocsit”, meg- Most is, mint az elmúlt napok- igazítani a vad lecsúszó tetemét, ban, a „nyulak” az első napsu- A Nap nyugat felé hajolt, ami- garakkal együtt jelentek meg. kor a kimerült vadászok végre öt kis állat hosszú ugrásokkal elérték az űrhajót. Nem volt szökkent ki a tópartra. A két lö- könnyű dolog a lelőtt vadat át- vés egynek hangzott. A vadászok cipelni a hűtőszekrénybe. máris két „nyulat” zsákmányol„könnyebb” növényre bukkantak, alig egy órát töltöttek a „mocsárban”. Zsákmányukat felhúzták a terepjáró tetejére, s tovább robogtak azon az úton, amely a tegnapi „ugró gyík” miatt félbeszakadt. Délelőtt tíz órakor a látóhatár — Nagy győzelem lesz ennek a űrhajóra. És a második hűtőszek- ..gyíknak” hazaszállítása a Föld- rényben a marsbeli állatvilág re — jegyezte meg Belopolszkij. két újabb képviselője kapott he— Hogy mondta? Gyíknak? lyet. — Igen. Ugró gyík. Szerintem Kámov sietve bekapta reggeez a legtalálóbb neve. lijét. Vissza kellett térniök az tak. Elégedetten tértek vissza az szélén feltűnt az amerikai űrhajó körvonala. Két perc múlva a célnál voltak. Kámov figyelmesen körülnézett. Első benyomása az volt, (Folytatás a 4. oldalon.)
