Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-17 / 113. szám

4

TOLNA MFC!YET NÍEPtJSAÖ

1962. májas 1?;

VALAMIT TENNI KELL

A védőnő Bakai László- né, örökké mosolygó, halkszavú, törékeny szőke asszony. Kétgyermekes anya, s ránézésre alig hinné az ember, hogy Bölcske, András-major és Madocsa körzetében ö látja el azt a fontos feladatot, amelyikről a legutóbbi időkig oly érdemtelenül kevés szó esett. Az is kétséges első hallásra, hogy ez az asszony 100 csecsemő, 40 kismama, 580 kisgyermek, 60 tüdőbeteg gondján, baján igyekszik segíteni felügyelettel, tanáccsal, s néha— mert idejéből nem futja többre — csak szívből fakadó meleg szavakkal.

Pedig így van. Bakainé tíz éve éjt is nappallá téve dolgozik azért, hogy minél kevesebb legyen a beteg csecsemő, egészségesen fejlődjenek a szülők és mindannyiunk örömére a gyermekek. Sorsa egy kicsit tükre a védőnők életénék, hétköznapjainak, ritka ünnepjeiknek. Milyen ez a sors?

— Elégedett vagyok — mondja, arcán az elmaradhatatlan mosollyal —, munkám mindéht pótol. Örömöm telik benne, bajaimban is a munka ad megnyugvást.

Emberi egyszerűgége

szerénysége, szinte parancsolóan tiltja a panaszt, a sopánkodást. Márpedig volna oka arra. hogy néhány dologról elmarasztalóan beszéljen. De nem, inkább így:

— Nekem az a legnagyobb boldogság, ha szeretnék a betegeim, gondozottaim. Ez feledteti a kedvezőtlen körülményeket is . Azt szeretem, amikor sokan kopogtatnak be hozzám.

Ezt a hivatástudatot mintázni kellene, terjeszteni sokak között, akik csak foglalkozásnak tekintenek egy hivatást, s csupán állásnak, keresetszerző státusznak egy foglalkozást.

Ha ugyanis a szavak mögé nézünk, furcsa dolgokra bukkanunk, amelyekről nem szívesen beszél a védőnő. Többek között ilyenekre: Bakainé, és persze, sok más társa is, túlterhelt. Számoljunk csak: Bölcskétől Madocsa hat, András-majos utolsó háza pedig körülbelül nyolc kilométer. S ezt a területet úgy kell beérnie a törékeny, beteges asz- szonykának, hogy minden csecsemőhöz eljússoir havonta legalább egyszer, sőt veszélyeztetett gyermek esetében többször, mindkét községben' ott legyen a tanácsadásokon, látogassa a betegeket, néha az iskolákba is eljusson, hogy ellenőrizze a tisztaságot, nevelje a gyermekeket egészséges életszemléletre. Hogyan jut el ennyi helyre? Nyáron még csak hagvján. Ott a kerékpár. De té- lgn nehezebb. Akkor bizony fel- szoruí az újon leállított vontatóra, lovaskocsira.

L« „SÍ2

hány más körülmény is. A községekben nem teljesen a múlté több régi szemlélet, s ezekkel a legnagyobb türelemmel kell szemb^szállnia. Magyarázni gyakran kézenfekvő dolgokat, városban már régen ismert ápolási, gondozási eljárásokat, finom tapintattál beleszólni a családok életébe, hogy az ne tűnjék tolakodó beavatkozásnak, de segítse az egészséges életmód kialakítását. Aztán; a feltételek. Bölcskán évekig az orvosi rendelőben folyt a tanácsadás. Egészséges gyermekek beteg felpőttek' között — még elgondolni sem jó. Amikor aztán sikerült megoldást találni, 'az Is csak félmegoldás volt. A mostani egészségnáz is korszerűtlen, s csak jó* indulattal fogadható el megfelelőnek. Várószobája télen fűthetetlen, üvegezett- veranda. S ami furcsa: négy év alatt, miközben több létesítményt valósítottak meg a közMegalakult

a szerencsések autóklubja

A Magyar Automobil Klub

■gjainak egy része külön csoportokat szervez, s így közösen beszélik meg legtöbbször azonos problémáikat. Ilyen külön kis klubot alakítottak már a BMW- sek, a Volkswagen- és Moszk- vics-tulajdonosok. A napokban hozták létre a szerencsések autóklubját is, azókét, akik nyere- ménybetétkönyv-sorsoláson, vagy lottón nyerték kocsijukat. Az újabb klub tagjainak kocsijai ugyan különböző típusúak, gondjaik azonban azonosak. Valamennyién a kocsi üzemeltetésével, vezetésével, stb. járó kezdeti nehézségekkel küzdenek. A klub segítséget, tanácsot ad tagjainak különböző kérdésekben, műszaki, forgalmi előadásokat rendez ismereteik gyarapítására, köáös túrákat szervez,

A szerencsés autósok klubjának együléjre 30 tagja van, számuk azonban rövidesen tovább növekszik.

(Folytatás a 3. oldalról.)

Lehullt a lepel valamennyiről: horthysta tisztekről, csalókról, sikkasztókról, népnyúzó földbirtokosokról, akik, mint a sakktáblán a figurákat, müncheni és nyu gat-berlini kémközpontokból tolják előre behálózott ügynökeiket.

Törődött, hajlotthátú, negyvenes, szemüveges férfi állt a bírói pulpitus előtt. Csontkeretes szemüvegét időnként levétte, zsebkendőjével megtörölgette. Ilyenkor hunyorogva tekintett az emelvényre, összefolytak előtte az ablakok. Néhány nap alátt egészen megöregedett. Sápadt arca beesett, kiült a pofacsontja. Már nem remélt sokat. Fejére olvasták bűneit. Fuldokolva kapkodott levegő után, mint a vízbe esett ember, akinek minduntalan ösz- szecsápnak a feje fölött a hullámok. Megadta magát, fájdaltria- san, mindenből kiábrándultán törődött bele elkerülhetetlen, megérdemelt sorsába. A bíró kérdéseire gépiesen felelt, nem titkolt, nem tagadott semmit. Elkopott idegei összerándultak minden neszre és ha a tárgyalás menete néhány percre megszakadt, leült, tenyerébe hajtotta fejét és érezte, hogy zuhan, zuhan le a feneketlen sötét semmibe. Néha azonban megcsapta az élet s?ele. Valami halvány, alig pislákbló reménykedés volt ez, a kétségbeesett fuldokló kapaszkodása a feléje úszó gyenge és törékeny szalmasgélba. Elrontott életére hí vatkozott! amelyet tönkretett az ital, a nagyravágyó*, a pénz utáni hajszg. Nem tudta, hogy mit csinál! Elvakította a pénzszerzés lehetősége.

— Mondja — a bíró szava keményen hangzott —, boldogította vdlna az a pénz, amelyhez ártatlan emberek vére tapad? örült volha az egyéni sikernek, amelyet egy békés életközösség alkotó nautikájának romjain épít fel? Adott volha ez boldogságot és nyugalmat?

Lehorgasztotta a fejét. Az igazságos,1 kemény szavak szívensúj- tották.

Á mellette álló lányon is meglátszott, hogy az utpbbi napokban keveset, aludt. Szemei vérbefutottak, ernyedten, fátyolos hangon válaszolt a bíró kérdéseire.

— Hány éves?

— Hús

túszon háfom.

— És... sbha nem gondolt arra, hogy tisztességesen, éljen?

Elpirult. Szeretett volna ellenségesen visszavágni, de nem volt hozzá' ereje. Hiszen, a bírónak igaza vplt és csák a női büszkesége tiljákozpU ellene. Hiszen mennyit gpndolt erre. különösen az'' emlékezetes este óta, amikor Elza felkereste. De a félelem nen; engedte, hogy ellenszegüljön.

(Folytatjuk)

ségben, nem került annyi pénz, hogy ezt a „váró-verandát” .legalább kimeszeljék.

Madocsán még komplikáltabb a probléma. Itt a tanácsadásokra szolgáló helyiség a volt kisbírói szoba. Váró nincs, egy szobában zsúfolódnak össze betegek és egészségesek. Ha meggondoljuk, ez az állapot ellentmond annak a felfogásunknak, amit az emberek értékéről vallunk.

| Hol a hiba? Bakainé ezt mondja:

— Nem lehet mindent egyszerre. ..

Ez igaz, de az alaposság kedvéért tegyük hozzá: mindent lehet a maga idejében, alapos, megfontolt figyelemmel és szándékkal. Az utóbbi gondolat igen fontos a helyzet megítélésében, s annak kimondására is feljogosít, hogy valamit tenni kell Bakainé érdekében, hogy segítsük munkájában, hogy előrébb jussunk a falvak egészségügyi problémáinak megoldásában.

A tennivalókra vonatkozó következtetés nem Jréshet sokáig. Úgy hiszem, megérdemli Bakainé és sok száz társa, a védőnők, akik kevés kivétellel mindent megtesznek azért, hogy sose hervadjon le a mosoly a gyermekek arcáról, hogy több legyen az egészséges, kedvvel dolgozó ember.

Szolnoki István

Szárítóüzemtől a világhírig

Illetékesek és illetéktelenek, szervek és hivatalok, magánosok — és ki tudná felsorolni, hogy kik és. hányán, milyen októl indíttatva vitatták: lebontsák-e a konzervgyárnak nevezett száritó üzemet, vagy sem. A kicsit hosz- szúra nyúlt vitára kevesen emlékeznek már a Paksi Konzérv. 4,,

gyár dolgozói közül is — meg- növekedett az tizem, sokszorosára efnélkedött a munkáslétszám, a szárítós, ászalás hélyett a leg- 1 korszerűbb eljárással tartósítják a mezőgazdasági termékeket. Az egykor sfyk »j?ézi1 munkaerőt igényié ■ ■ muriítófólyamatók többségét gépesítettek.

A vitát tehá| eldöntötte az élet

a gyakorlat. Ma már az az érv sem állja meg a helyét, hogy az üzem messzi vidékekről szerzi be a szükséges nyersanyagait, az ország legtávolabbi pontjainak termékét dolgozza fel. Az ü^érn az elmúlt években valósággá! „ráépült” környezetére: Tolna megye nagyobbik része és a megyétől északra lévő, Dunaújvárosig elterülő vidék a termőterülete.

A korszerűen felszerelt üzemnek 33 termelőszövetkezettel van termelési szerződése — közülük 29 Tolna megyei — és nem kevesebb. mint 1876 hold termését v^sár^iia 'fel szerződéses alapon és dolgozza' fél. A zöldborsó, zöldbab', zöldpaprika és uborka, valamint a {Járadicsom jó bevételi fjayrááf jelentenek a termelő- szövctij:e?etá|ínék. Ezek a növény- £éles<jgék akjcor. jelentenek tervszerű bevételt", biztos jövedelmet, amikor még' a „főtermények” kint vannak a szántóföldeken. Szinte kimeríthetetlen pénzfor- ráshbz jütottÖk a környék terme- lőszövétkézetei. Százezreket kaphatnak már a borsóért is, a leg- korgibb zöjdaégféléségért — s alig kell'érte '.valamit, tenni, mert

a konzervgyár nemcsak felvásárolja

a terményt, hanem ahol lehet, segít a betakarításban is. A zöldborsószedés hosszadalmas, sok munkaerőt igénylő szakaszát megtakarítják. A tsz-nek nincs más tennivalója a borsóval, rriint lekaszálni — és az érte kapott igen tisztes jövedelmet elkölteni, a többit a konzervgyár gépei elS1EKSIÄRDIAK DEBRECENBEN

A Hazafias Népfront Szekszárd városi bizottságának rendezésében emlékezetes kirándulást tett Debrecenben 29 bizottsági tag és népfront-aktivista. A kétnapos programban meglátogatták a város nevezetesebb helyeit. Jártak a város színházában, ahol Felkai Ferenc Ismerem magát című vigjátékának előadásán töltöttek kellemes órákat. Megtekintették a Kossuth Lajos Tudományegyetemet, a múzeumot és sok más érdekességet a nagy történelmi múlttal rendelkező városban. Csak úgy, mint a megérkezéskor, a visszaindulás alkalmával is meleg hangú üdvözlések köszöntötték a szekszárdiakat.

<t ■ - tjf

végzik. Tavaly még csak három fejtőgép dolgozott, a létszám az idén kettŐKfrl' szaporodott. Ezért leíietőség' ’ nyílt arra, hogy ne csak az üzem területén, hanem a termelőszövetkezetükben is működjön ■ ilyen alkalmatosság.

Az idén Dunaszentgyörgyre helyeznek ki üzemelésre ilyen gépet, Hogy a medinai, szedresi, téngeli'ci termelőszövetkezeteknek ne 'kelljen Paksra fuvarozni a terményt. Az egykori kis szárítóüzem termékei ma már

világhírnévre tettek szert

•»)“ v > • ’

úgy mondják, hogy a hasonló jellegű üzeme}: közül a paksi szállítja ki termékének legnagyobb hányadát külföldre. Export-szállítmányainak mintegy 80 százalékát a Szovjetunió fflgadja, de jelentős mennyiség kerül még a nyugati piacokra is. Ausztria, Svájc, Nyugat-Németország, Anglia, az arab világ, sőt még Ausztrália is a felvevő piacai közé tartozik.

A termékeinek minőségére jellemző, hogy egyik-másik cikk- féleségéért még a tőkések, is sorba állnak. így például korlátlan mennyiségben eladható lenne az apró csemegeuborka és a meggy- káskítméhyék — de ezekből a ci-kkf éleségek bői egyelőre még nem termel eleget a mezőgazdaság. Azonban arról is szóltak az üzemben, hogy évről évre javul a helyzet, ggyre tervszerűbb az együttműködés a mezőgazda- sági nagyüzemek" és a „rájuk települt”, most már valóságos konzervgyár között.

K. Balog János

Tixennyoleéves munkaesapatvexeto

Amikor elcsodálkozom, hogyan lehet valaki ilyen fiatalon komoly asszonyok munkacsapatvezetője, Kulcsár Ernő és Forrai József brigádvezetők mosolyognak.

— Hogyan lehet? Hát hogyan lehetett két évvel ezelőtt, tizenhat éves korában munkacsapatvezető? Mert már akkor is az volt. Úgy lehetett és lehet, hogy alkalmas erre a posztra!

— Igen, Bíró Anna már két esztendeje tagja a kétyi Kossuth Tsz-nek és munkacsapatvezetője 15 asszonynak. Éppen most kapott az irodából egy új füzetet, ebbe kell beírnia minden este otthon a teljesítményeket, kiszámolni csapata minden tagjának a keresetét.

Persze, a munkacsapatvezetőnek nemcsak abból áll a tiszte hogy beír a füzetbe és számól. Bíró Anna mozgósít a munkára tegít a brigádvezetőnek, intézi a csapat tagjainak ügyes-bajos dolgait és példát mutat, élenjár a munkában. A múlt évben a teljesített munkaegységeinek száma meghaladta a 200-at.

Megtisztelő ez a funkció ilyen fiatal lánynak, ehhez nem fér

is jelesen végezte, biztosan sikerül majd a középiskola is.

— Különösen a történelmet, íroctolíÖht szeretem — vallja a fiatal munkáésápatvezetö. — Szektám a történelfni regényeket, de Híinden jó könyvét elolvasok. Szén a télén is elolvastam vagy harrriinc^t. Most a legtöbbet Mó- Hcztól, jókMMl, Vernétől.

— Mihez ké&dek, ha elvégzem a technikútnot? Ne gondolja, hogy Azért ötHultík, ráért itt akarom Hófeitm az érettségi után a tsz-t. Eszem ágában ^iHfcs élmenni in- nei. A nehéz idókpen is hű ma- f&dtnm, s^rímáVern, mire elvégzem a. tbbhwiküThoí, rendbe jön a gazdatíjjb,. és akikor már butaság ff iákét elmenni. Biztosan •>zuk«fré' 'l|jz a üti szövetkeze1.' i *1 lm — ll L rt — ■ S a jíh i.. 2 1 — — , ä S .. X — — a J.J* ÍÚi

kétség. Biró Anna i$ megtisztel- mi tetésnek tekinti. Es komolyan is veszi. De nem akar itt. megállni, legalább is nem ezen a fokon. Ezért beiratkozott a Közgazdasági Technikum levelező tagozatára. Tanulni akar, az általános iskola.

■unkatsBjWtcefeető. S az ember öhil \ ha 'illeti, fiatalokkal talál- ÓtlK ’ar tlW^gen. ‘Mert Bíró An- ";k 'é*[a hbzzá Ifásonló fiatalokat r fe üj' vllábl a, nagyüzemi mezőgazdaság fcffmlílta iljlenné.

GYÉN IS 'JÁNOS