Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-16 / 112. szám
4 •TOLNA MEGYEI NÍPÜJSAS 1962. május 16. Munkásszállás gondokkal, reményekkel Jelenleg megváltoztathatatlan- v nak tartjuk, s bizonyára még hosszú évekig gond lesz, a munkásszállások léte. A gond, mely a szállásokkal együtt jár, előrehaladásunk gondja. A szállásgondok is azok. A felszabadulás előtt is voltak munkásszállások, ismertek előttünk a summások szállásai, az építőmunkásak tanyái. A mai értelemben vett szállástól messze estek ezek. Istállók, fészerek zugában, félig kész házakban húzódtak meg a munkások. Ott főzték két téglára állítva, látástól vakulásig tartó munka után a lebbencslevest, s szalma-ágyra hajtották fáradt tagjaikat pihenni. Szállás volt ez is, bizonyos pihenést, enyhülést is adott az öldöklő akkord után. Kellett a pihenés, kellett a szállás is, mert messzi vidékekről jöttek a munkások. Mostanában változott a helyzet Azt, bármennyire is óhajtjuk, nem tudjuk megváltoztatni, hogy helyi erőkből biztosítsuk egy-egy nagy építkezés összes munkaerőszükségletét. Érthető okok miatt, még most is gyakorlat, hogy különösen az építőmunkások, messze vidékekről járnak munkahelyükre. A rosszabbik eset az, amikor a vállalat utaztatja őket, naponta műszakkezdésre, és műszak végeztével. Ideális lenne a munkás- szállásokon való elhelyezés. A nagy tömeg miatt, ez pillanatnyilag teljesen nem oldható meg. Ezért is beszélünk a munkásszállások gondjairól. Gondjaink vannak a szállásokkal. Nem olyan gondok, mint két évtizeddel ezelőtt, még olyan sem, mint egy évtizeddel ezelőtt volt. S ez is érthető. Nagyon sókat tettünk annak érdekében, hogy á szállásokat otthonná tegyük. S a meglévő munkásszállások többsége már valóságos otthonná vált, éppen a vállalatok, a szakszervezeti bizottságok erőfeszítései nyomán. A munkásszállások többsége jól felszerelt Rendszeresen váltják a fehérneműt, takarítanak, kulturális, művelődési lehetőségek tucatjait adják a dolgozóiknak — legtöbb helyütt, sajnos, nem mindenütt. Pedig a lehetőségek azonosak. Az építők szakszervezetének megyei bizottsága hosszú évek óta olyan nagy-nagy gonddal végzi ezt a munkát, hogy talán jobban már nem is lehetne. De mindig beleAz őrnagy asztalán ott hevert a Gyarmathytól kapott belga pisztoly, Rose méregfiolája, pénze, iratai, és mindenekelőtt a pokolgép, amely beszélt helyette is. Üveges őrnagy tiszta papírt és ceruzát rakott maga elé. — Mi volt az ön neve Magyar- országon? — Horváth Károly. — Foglalkozása? — Orvos. — Ült már börtönben? — Igen. — Mennyit? — Tizennyolc hónapot. — Miért? — Tiltott női műtétekért. Az őrnagy kezébe vette a pisztolyt. Forgatta, nézegette. A fegyveréből két töltény hiányzik! Április végén a vasfai erdőben agyonlőtték a remetét. Két tölténnyel... belga pisztollyal. Azóta sem biztosította be! Pedig a fegyver... veszélyes lehet a tulajdonosára nézve is... Horváth lehorgasztotta a fejét. Szabatosan, tömören felelt minden kérdésre, amely magyar- országi szereplésére vonatkozott. Nem tagadta azt sem, hogy milyen diverzáns cselekményt szándékozott végrehajtani, hiszen István vallomása alapján Üveges őrnagy már tudta ezt. ütközik jóakaratuk valamilyen szubjektív akadályba. Ilyen az például, hogy nem biztosított egy- egy építkezésen dolgozók együttes szállásol tatása. S e helyett magánlakásokban „szórják” el a dolgozókat, hármas, négyes csoportokban. Ilyen esetben válik már gonddá a munkásszállások ügye. Nehezen tudnak a tömeg- szervezetek aktivistái, a szállásbizottságok tagjai eljutni a 'munkásokhoz. Nem tudják összefogni őket, hogy beszélgessenek velük a munka, az élet gondjairól, örömeiről. Azokon a helyeken, ahol több dolgozó lakik, megoldott ez a kérdés. A Tanácsi Építőipari Vállalat szállásán már valóságos otthont találunk. Csakúgy elmondhatjuk ezt a Dombóvári Cementüzem munkásotthonáról. E két példa bizonyítja, hogy ez a legjobb megoldás a munkások elhelyezésére, munkaidő utáni foglalkoztatásukra. Nem kell e helyütt attól tartani, hogy elherdálják keresetüket kocsmában, kuglipályán, kártyaasztal mellett. Hasznos program tölti ki az estéket, mely feledteti talán még az otthont is, a távoli család meghitt hangulatát is közelebb hozza. Jók ezek az otthonok. De mi lesz a jövőben? Mert várható, hogy különösen Szeles zárdon az építőmunkások százainak elhelyezése válik szükségessé, ha meg akarjuk valósítani hatalmas építési programunkat. S a munkaerő biztosítása helyből nem lehetséges. Még kisebb létszámot foglalkoztató építkezést sem tudnánk létrehozni a városi munkaerővel. Marad feladatul vidéki munkások idehoza- tala. De mindjárt együtt jár ez azzal a gonddal, hogy tud-e a város annyi szállást adni ezeknek a munkásoknak, amennyi kell. Mert egyáltalán nem megoldás az, hogy autóbusszal szállítsák negyven—ötven kilométerről naponta a munkásokat. Rengeteg pénzbe kerülne ez, azonkívül a dolgozó soha nem tudná magát kipihenni. S elvonnánk az egyébként sem sok társasgépkocsit más fontos feladattól. Tehát végeredményben a munkásszállások létesítése látszik a legjobb megoldásnak. Még a múlt év végén elkezdték egy kétszáz személyes szállás alapjainak lerakását a Tavasz utca végén, az új városnegyedben. Az alap lerakása után az ügy nem haladt előre semmit. Pedig egy ekkora szállás építése nem kerül annyiba, mint például a leendő mérőműszergyár építkezéséhez szükséges munkaerő egy évi szállítási költsége. (!) — Tehát a nagykohót szándékozta felrobbantani? — Igen. — S kivel tartott még itt kapcsolatot? — Senki mással. Elhatározta, hogy ezen a ponton körömszakadtáig tagad. Várjon rá akármilyen büntetés, de Roset kimenti a bajból. A második kihallgatást megelőző éjszakán reggelig nem feküdt le. Idegesen rohangált a szűk cellában. Minden eshetőségre gondolt, reménnyel azonban egyik sem kecsegtette. Örökre elvesztette a játszmát. Ebből a csapdából, amelybe most esett, nincs többé kiút. De Roset megmenti! Rose- nak vissza kell menni és elmondani Elzának egyszer... hogy mennyire szerette. Az őrnagyon kívül most egy fiatal hadnagy is részt vett a kihallgatáson. Egyike azoknak, akik a szállodában ártalmaitlanná tették. A hadnagy kissé ingerült volt. — Hogyan szervezték be önt a nyugatiak? Elbeszélte elrablásának körülményeit — Bizonyos abban, hogy meghalt az a lány? — Nem állt módomban ellenőrizni és... és... előfordulhatott... Szívesen hangoztatják építőipari körökben, hogy egy szállás létesítése sok gonddal jár, többel, mint a munkások fuvaroztatása. Ez így nem egészen igaz. Mert igaz, könnyebb a szerződést megkötni az autóközlekedési vállalattal, de biztos az is, nehezebb egy szállás napi ügyeivel állandóan foglalkozni — nehezebb, de szebb, nemesebb feladat. Mert gondolni kell arra is, hogy a leendő létesítményt építő munkás itt marad, lesz gyári munkás, és sok függ attól, hogyan szereti meg a várost, hogyan illeszkedik bele szokásaiba, hogyan vesz részt a városi életben. Nemcsak építőipari gond a munkásszállások ügye. S nemcsak itt várnak nagy-nagy reménnyel arra, hogy egyszer majd egy bizottság alapos vizsgálatot végez, és megszabja a további teendőket, hanem ugyanilyen gond a mezőgazdasági idénymunkások elhelyezésének kérdése. A megyében a tavasz, a nyár és ősz során mintegy ötezer idénymunkásra van szükség. Ebből mintegy negyedrészt tudnak csak elhelyezni normális körülmények között. A háromnegyed rész jó- része kerékpárral, vagy vontatókkal közelíti meg naponta munkahelyét, másik kisebb rész a háromnegyedből pedig ideiglenes szállásokon lel otthont. A mezőgazdaságban talán még sürgősebb rendet tenni a munkásszállások terén, mint az .építőiparban. Még talán hathatósabb intézkedések kellenének, éppen azért, mert a mezőgazdaságban nagyobbak a lehetőségek, állandóbb a munka, nem úgy, mint az építőiparban, ahol elkészül egy létesítmény, s újabb területre vonul az építőmunkások serege. Most a tavasz közepén tele gondokkal — még inkább reményekkel — nézünk nagy feladataink elé. Ezek közé tartozik a munkásszállások ügye is. Biztos, közmegelégedésre változik a helyzet, ott, ahol arra szükség van, hisz olyan lelkiismeretesen munkálkodnak jobbátételén gazdasági és tömegszervezeti szervek, hogy ez csak jó eredménnyel járh"' Ebben bízunk. — pj — R földmüvesszövetkezetek 5000 kötet könyvet ajándékoznak a falusi könyvtáraknak A földművesszövetkezeteknél nemrég fejeződtek be az 1961. évi mérlegismertető közgyűlések. A gazdasági mutatók megismerése után döntött a tagság a tiszta nyereség hovafordításáról. A részjegyek és vásárlási visz- szatérítések után fennmaradó összegből bővítik a szolgáltatást, s mint az elmúlt évben, az idén is tiszta nyereségük fél százalékán könyveket vásárolnak, s a falusi könyvtáraknak ajándékozzák. A fél százalék ebben az évben 115 487 forintot tesz ki, 13 ezer forinttal többet, mint az elmúlt esztendőben. Ebből a pénzből mintegy 5000 kötet könyvet vásárolnak a könyvtárak részére a földművesszövetkezetek. A duna- földvári könyvtár például 7000, a tolnai 5000, a tolnanémedi 3000, a váraljai 2000 forint értékű könyvet kap a földművesszövetkezettől. A földművesszövetkezetek könyvajándékát a közelgő ünnepi könyvhéten veszik át a falusi könyvtárosok. R. £. — Szociális gondozás címén az eredeti előirányzatnál 62110 forinttal többet, összesen 152110 forintot fizettek ki az elmúlt évben Szekszárdon. A többletet az árvízkárosultak kapták segélyként. (Folytatás a 3. oldalról.) Elbúcsúztak; Képek a szekszárdi ballagásról A szekszárdi Bezerédj István Közgazdasági Technikumban az idén két negyedik osztály ballagott. A hetven búcsúzó diák az iskola fiatalabb növendékeinek sorfala között. Szombaton ballagtak a technikum esti tagozatának hallgatói is. Százhatvan fiatal ballagott a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. A búcsúzó diákok utoljára végigjárták a feldíszített osztályokat. A képen a maturandusok egy csoportja. A gimnáziumi ünnepség után a diákok a Garay-szoborhoz vonultak, ahol a közgazdasági technikum diákjaival együtt megkoszorúzták az iskola névadójának szobrát. (Folytatjuk) Bakó Jené
