Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-10 / 107. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. május 10. A talajerőtől függően növelik a kukorica tőszámát a megye közös gazdaságaiban A régi paraszti módszer szerint egy-egy lépésre hagytak meg egy kukoricatövet, ez volt az íratlan szabály, amit nemzedéke­ken át betartottak. De az a mód­szer nem jó, van ennél jobb is, mert egy hold föld nemcsak 10— 12 000 tő kukoricát képes eltar­tani, hanem ennél jóval többet. A 16—17 000-es tőszám majd­nem mindenütt beválik, ön­tözött területeken pedig 24— 26 000 kukoricatő is gazdag termést hozhat. Mennyi legyen tehát a megfele­lő tőszám a termelőszövetkezetek­ben, mennyi biztosítja a legjobb termést? — Tavaly — válaszolja Sza­kái László, a megyei tanács nö­vénytermesztési szakembere — abba a hibába estünk, hogy mechanikusan szaporítottuk a tő­számot, függetlenül a talaj mi­nőségétől. A megyei átlag elérte a 17 000-et, a megelőző esztendő 14 500-as átlagával szemben. Ez természetesen örvendetes, mert több kukoricatő többet terem. A baj csak az volt, hogy mindenütt betartották a 17 000-es számot, mintha ez lenne a szabály, pedig nem minden föld bír el ennyi ku­koricát. Elsősorban vonatkozik ez a bony­hádi járás dombos vidékére, ahol a vízmosásos erodált dombokon nem lehet — legalábbis egyelő­re — 17 000 kukoricatövet ne­velni, vagyis annyit, mint a leg­jobb szövetkezeti földeken. — A 17 000-es átlagot az idén is elérjük — folytatja Szakái László —, de a talajerő miatt mindenütt táblánként kell meg­állapítani, hogy mennyi tövet le­het és kell meghagyni. Ezt vala­mennyi szövetkezetünk figyelem­be is vette, s az okos tőszám- szaporítás nyilván nemcsak a termést emeli, hanem kiküszöböli az olyan termésingadozásokat is, mint amilyenek tavaly voltak. A szakember után lássuk, mi a helyzet a megye egyik legjobb j termelőszövetkezetében, az apai- hanti Búzavirág Tsz-ben? Tavaly az aszály ellenére is 25 mázsa kukoricát takarítot­tak be, ami jó termésnek : számít. Az átlagos tőszám 16—17 000 volt, a mechanikus szemlélet te- j hát bizonyos mértékig még ebben az okosan gazdálkodó szövetke­zetben is érvényre jutott. Az idén 550 hold kukoricát vetettek — egy része, egy 56 holdas tábla már ki is kelt —, a növényter­melési brigád azonban feltérké­pezte a kukoricaföldeket, s ennek alapján állapítja meg a legjobb tőszámot. Az egyes földek minőségétől függően váltakozni fog a tő­Muesiban minden harmadik ember könyvtári tag szám, lesz, ahol csak 15 000, másutt 18 000 tövet hagynak meg, de így a gyengébb minőségű ta­lajok is a legjobb termést bizto­sítják. Hasonló módszerrel dolgozik az idén a megye valamennyi közös gazdasága. A cél, amit mindenütt megvalósítarfak, a tőszám szapo­rítása, s ma már a gyenge minő­ségű talajon sem érik be a ha­gyományos 10—12 000-rel. A sza­porításnak azonban vannak ha­tárai, s szövetkezeteink okos gaz­dálkodását mutatja, hogy ma már mindenütt figyelembe veszik ezt is. A tavaszi munkák nagy lendülete azt mutatja, hogy szor­galomból sehol nem lesz hiány. S ha az időjárás sem lesz olyáVi mostoha a kapásokhoz, mint ta­valy, a helyes tőszámszaporítás is hozzájárul, hogy szövetkezeteink a legjobb kukoricatermést taka­ríthassák be. (i) Börtön helyett rendelőintézet Egy rácsos ajtón dón, gyógyulást vá- törik fejüket, mi le­lecserélték a régi rón hozza a fiatal gyen a börtön helyén táblát. Azon még anya gyermekét, bot ilyeneket olvashat- segítségével járó. tunk: „Látogatás: pénteken, vasárnap 11—12-ig. Most, mi­után átfestették a rá­csos ajtót, új tájé­koztató táblát is rak­tak ki. Ez a tábla már másról tájékoz­tat: arról, hogy a se­bészeti rendelés et­től eddig, a szemé­szet, a körzeti, meg a gyermek-rendelés délelőtt, meg délután van. Kicserélődött a tábla a rácsos ajtón, s_ az emberek is a ha­talmas épületben. A csíkos ruhát nem látni már, csak fehér köpenybe öltözött embereket. Orvoso­kat, ápolókat. S ide, most nem büntetését töltő embert jön lá­togatni a kisírt sze­mű feleség, hozzátar­tozó, hanem bizako a két községben. Üzem, vagy lakás? idős, nyugdíjas jön csúzára gyógyírt kér­ni az orvostól. Börtön volt az épü­let. Most orvosi rende­lő! S jól van ez így. öröm az új rende­lő Dombóvárott. Még nagyobb öröm ■— nemcsak a község lakosai számára —, hogy egyre gyakrab­ban hallunk arról, itt. meg amott is át­alakítják a börtönö­ket lakássá, gyárrá, rendelővé.' S a dom­bóvári eset, ha egye­düli lenne, az is nagy eseményszámba men­ne. De nem egyedüli. Tamásiban és Pak­son is már kiürítet­ték a börtönt. A párt és tanácsi illetékesek most azon mmw Mindegyik fontos. Mindegyik létesítése sok-sok gonddal jár. De jó, hogy ilyen gondjaink vannak. Jó, hogy nem az foglalja le időnket, hogyan szaporítsuk a rácsos házak számát. S a gond, hogy üzem, vagy lakás le­gyen-e a börtönből, nehezen oldódik meg. Mert minő,kettőre mindenütt nagy szük­ség van. És — nem tűnik azt hiszem e helyütt nagy szavaknak, ha azt íróm: Tizenhét év után várható, hogy ilyen gondjaink egyre szaporodnak. Ehhez, azt hiszem, különösebb kommen­tár már nem kell. P. J. Mücsiról ha nagyritkán szó esik, leginkább így beszélnek ró­la; oly messze esik mindentől, hogy — s itt különböző hasonla­tok következnek. A mucsiak azon ban — bár a község lakosságának száma alig haladja meg a ki- lencszázat — egyre inkaoo rácá- íolnak a róluk elterjedt szólások­ra. Leginkább azonban az olvasó­mozgalom ki terebélyes]'lesében je­leskednek. Kis könyvtárukat olyan szeretettel veszik körül, hogy az már szinte anyáskodás­nak tűnik. Ezt mutatják az első negyedév számszerű eredményei is. Január, február és március hó­napokban az egész lakosságnál! mintegy harmada lépett a könyv­tár tagjai közé, s jelenleg J-Í0 ol­vasót tart nyilván a községi könyv táros. A fenti szám azonban még alig mond valamit. Nagysága akkor látszik igazán, ha hozzátesszük, hogy a beiratkozott olvasók a már említett időszakban kétezernél több könyvet kölcsönöztek ki a könyvtárból. Minden asszony tettre késs A szekszárdi járás községeiben működő nőtanácsok titkárai meg­beszélést tartottak Szekszárdon a megyei nőtanács vb. tagjainak részvételével. A megbeszélésen egyrészt a szolidaritási hónap, a gyermek­nap előkészítését, valamint a növényápolási munkák feladatait tárgyalták. Elmondották a járás­ban, minden asszony tettre kész, s várják, hogy teljes erővel részt vehessenek a növényápolási mun­kákban. Hangot adtak annak is, hogy a termelőszövetkezeti vezetők igényeljék a nőtanácsok segítsé­gét, akár a munkára mozgósítás, akár más feladatok megoldása érdekében. Jó eredményekről is szóltak. Medinán például a tojás-szerző­déskötésben sikeresen mozgósí­tottak. Április 1-ig a háztájiból i 5600 tojásra kötöttek szerződést. (Folytatás a 3. oldalról.) lekszik-e. — Beszéltem már ne­ked róla, hogy milyen felelősség- teljes beosztásban dolgozom... Ha majd a feleségem leszel, előfor­dul, hogy éjszaka kell elmennem. Vagy... te moziba szeretnél men­ni velem és én... nem mehetek. Lehet, hogy napokig nem látsz és amikor előkerülök, fáradt leszek, borotválatlan. Arra is sor kerül, hogy megyek valahová és te hiá­ba kérdezed, nem mondom meg. Hát... most is ilyesmiről van szó... Keresek valakit és ha megtalá­lom, talán megmondom, miért. De addig ne kérdezz. Ez titok. Még magam sem tudom, kicsoda, mi­csoda, akit keresek, a gyárban dolgozik... Talán éppen a nagy­kohónál, ahol az öcséd. Még nem tudom, ezért... bizonyos informá­ciókat akarok tőle beszerezni. Tu­dod, így gondolom: az öcséd a családhoz tartozik, hamarosan a sógorom lesz... Megérti majd ezt és... talán... a segítségemre lehet. Elég? — Elég — mondta Zsuzsa, aki úgy érezte, leszédül a pádról. Nem kétséges: akit János keres, azonos az orvossal... Vagy... le­het, hogy éppen Istvánt keresi? Újból eszébe jutottak az éjszaka hallott félmondatok: „Befalazom... de... de a tervrajzot... Betörjek? Nem tehetem. A pénzt vissza­adom...” Agyában őrülten kerget­ték egymást a gondolatok. Milyen gyanúba keveredhetett az öccse? János mindent tud, de neki nem alkarja megmondani. Vagy... nem tud még semmit? Mit tegyen? Mondja el az este történteket? Rántsa le a leplet saját gyanújá­ról? Igen! Ez lenne a leghelye­sebb. János segítene. Megfejtené a titkot. Kimentené Istvánt ebből a kelepcéből... Dehát... az orvos! Mindent elmond... Szembesítik őket és akkor... akkor, szörnyű, szétpattan a feje! Időt kell nyer­nie!... Nem is hitte volna, hogy ilyen könnyű hazudni... — De... István ma délutános. Este tíz után jön haza... Fáradt lesz és álmos. Holnap... talán holnap délelőtt... majd... beszélek vele. — Jó lesz — felelte János —, reggel felhívlak. Nem törődött a járókelőkkel. Ajkához emelte Zsuzsa kezét és megcsókolta. — Szervusz. Most mennem kell. Délután sem igen jövök. — Nekem is dolgom lesz ott­hon... • (Folytatjuk) Ahol a gólyamesékre cáfolnál — Látogatás a Madártani Intézetben — Egyik csendes budai utcában húzódik meg, csupán az ajtóra kitett kis tábla hirdeti: Növény- védelmi Kutató Állomás Madár­tani Intézete. Benn a szobákban is csend honol. .. azaz mégsem. Az egyik sarokból madárpittye- gés hallatszik. Tarka kis mada­rak ugrálnak a kalicka rácsa mögött, a falról hatalmas, kiter­jesztett szárnyú keselyűk és sa­sok néznek le a belépőre. A szom szédos szobákban magas üveg- szekrényekben kitömött madarak százai sorakoznak. Győri Jenő, az intézet fiatal tudományos munkatársa ismertet meg bennünket az intézet mun­kájával. A falra kifüggesztett hosszú statisztikák, többéves kutatómun­ka eredménye tanúskodik arról, hogy mi ran a fácán gyomrában Miért szükséges ezt tudni? — tehetné fel a kérdést a laikus. Vadászatok alkalmával elejtett sok ezer fácán gyomrát vizsgál­ták meg az egész világon. Csere­bogár, gabonapoloska, répabarkó és még sok-sok más mezőgazda- sági rovarkártevő maradványait találták meg bennük. Ezekből, amit egyetlenegy fácán az év során elfogyaszt, az alig tehető pár kilóra, s mégis jelentős pusz­títástól mentette meg a mező- gazdasági növényeket. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy ezer és tízezer fácán hajt hason­ló hasznot az országban, mind­járt megértjük, hogy miért fontos tudni, hogy mi van a fácán gyom­rában. De a vizsgálatok nemcsak a fácánnal foglalkoznak. Olyan ma­darakról — mint a vetési varjú, az egerészölyv, az erdei füles­bagoly — derítette ki a tudo­mány, hogy nagy segítőtársai az embernek, amelyekre nem is olyan régen nyugodtan puskát emelt minden vadászember: úgy­is káros! A cinkék és a harkályok hasz­na közismert, és az ember rég­óta foglalkozik azzal, hogy ne csak megvédje őket, hanem le­hetőleg meg is telepítse gyümöl­csöseiben. A közelmúltban kísér­letezték ki a Madártani Intézet­ben a mesterséges madároduba való telepítés új módszerét. Madárodu, eternitből Könnyen kezelhető, számtalan előnnyel rendelkezik a faoduk- kal szemben és ami a legfonto­sabb, a madarak hamar meg­szokják és szívesen telepednek meg benne. Az eternit odúkat egy ifjúsági szövetkezet készíti Dégen és máris rengeteg meg­rendelést kaptak az ország kü­lönböző részéből a hasznos ma­darak védelmezőitől. Besxélnek-e a madarak Ez a kérdés jutott az eszünk­be, amikor a Madártani Intézet egyik érdekes kutatásáról hallot­tunk — Szőke Péter tudományos kutató magnetofonszalagon örökí­ti meg a különböző madárfajok hangját. — A kutatás célja persze nem az, hogy megállapítsa, valóban beszélnek-e a madarak, hanem sokkal komolyabb tudományos kérdésekre adhatnak választ, ha már bőséges összehasonlítási anyag áll rendelkezésünkre. — Egy érdekes epizód is fűző­dik ehhez a kutatáshoz — mesé­li tovább Győri Jenő. — A múlt­kor felkeresett bennünket Fé­nyes Szabolcs zeneszerző, mert az egyik készülő művéhez sárga­rigó-hangra volt szüksége. Tolna megye: fehér folt a madártani kutatás szempontjá­ból — folytatja a fiatal kutató — pedig igen értékes területek, mint például a gemenci vadgaz­daság 30 000 holdnyi erdősége* szinte felderítetlen. Ebben az er­dőben világszerte ritka madarak is élnek, hogy csak a rétisast, a kerecsensólymot, a fekete gólyát* vagy a fekete harkályt említsem. — Természetesen az intézet né­hány munkatársa nem tud eljut­ni az ország minden részébe, ezért szívesen vesszük a vadá­szok és a madárkedvelők szabad időben végzett megfigyeléseit, ta­pasztalatait. Tolna megyéből az elmúlt időben Döbröközről, Kö- lesdről és Szekszárdról kaptunk ilyen adatokat. Reméljük, hama­rosan mi magunk is eljutunk Tolnába. Monostori Miklós Kistormáson egész éven át működő óvoda van, de a jó idő beálltával sürgőssé vált mező- gazdasági munkálatok miatt idénynapközi is nyílt, ahol a gyerekek megfelelő elhelyezést nyer­nek. Kuczmann Erzsébet és Cseh Mária óvónők felügyelete mellett gondtalan játszadozás folyik az óvoda udvarán. Foto: BaU#

Next

/
Thumbnails
Contents