Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-06 / 104. szám

3 TOUTS STEGTEI NEPÜJSÄÖ 1962. május fl. ÜOU1 I GYERMEKEKNEK ­Keresztrejtvény CSEREBERE — Beloruszt népmese — Eli egyszer egy öregapó és egy öreganyó. Volt egy kuny- hócskájuk, meg egy darabka föld­jük. De nem volt se lovuk,, se ökrük. Ekkora bánat! Mit is te­gyenek? Összegyűjtöttek valahogyan egy kevéske pénzt. Elment öregapó a vásárba, vett egy fakó lovat, s vezette hazafelé... Az úton pász­torokkal találkozott, akik ökröket terelgettek. — Jó napot, apóka! Hol vol­tál? — kérdezték tőle a pász­torok. — Vásárban. — És mit vettél? — Lovat. — Idehallgass, öregapó! Cse­réld el a lovat egy ökörért. Ne­künk sok ökrünk van, de lo­vunk nincs. Jó szolgálatot tehet a gazda­ságban az ökör is — gondolta az öreg. — Rendben van — felelte —, adjátok ide, elcserélem. — A lo­vat otthagyta a pásztoroknak, az ökröt meg vezette hazafelé ... Ahogy mendegélt, juhászokkal találkozott, akik juhokat és bá­rányokat legeltettek. — Jó napot, apóka! Hol vol­tál? — Vásárban. — Mit vettél? —- Lovat. — És hol a ló? — Elcseréltem ezér-t az ökö­rért. — Cserélj velünk is: add ne­künk az ökröt, mi meg adunk egy bárányt. — Jól van, elkél az is a gaz­daságban. — S hajtotta maga előtt a bárányt hazafelé... Ké­sőbb pulykákat őrző pásztor­fiúkkal találkozott: — Jó napot, apóka! Hói vol­tál? — Vásárban. — Mit vettél? — Lovat. — És hol van a ló? — Elcseréltem egy ökörért. — És hol van az ökör? — Elcseréltem egy bárányért. — Cserélj velünk is! — kér­lelték öregapót. — Adunk egy pulykát a bárányért. _ Nem bánom: hasznos lehet T réfás kérdések 1. Hogy hívhatják a leégett ház helyét? 2. És egy idős ember szemüve­gét? 3. Miért hunyja be a szemét á kakas, amikor kukorékol? 4. Hogy hívhatják a fű egyes részeit? Az elmúlt heti tréfás kérdések megfejtései: 1. Vigasztal. 2; Ló­dul. 3. Kóborló. 4. Sokoldalú. 5. Elmereng. 6. Sorvad. 7. Cimba­lom. 8. Hurka. 9. Képmutatók. 10. Áskálódó. 11. Haladás. 12. Ko- csikázik. még az is a gazdaságban. — Oda­adta a bárányt a gyerekeknek, a pulykát meg a hóna alá fogta és ballagott tovább... Hazaérkezett a falujába. Az utcán gyerekek játszottak, piszkafákon lovagol­tak. Odaszaladtak az öreghez: — Jó napot, nagyapó! Hol vol­tál? — Vásárban. — Mit vettél? — Lovat. — És hol a ló? — Elcseréltem egy ökörért. — És hol van az ökör? —- Elcseréltem egy bárányért. — És a bárány hol van? — Elcseréltem egy pulykáért. — Nagyapó! Add már nekünk a pulykát egy piszkafáért! Ját­szunk majd a pulykával. — No, nem bánom — mondta az öreg —, adjátok ide a piszka­iét. — Elvette a piszkaiét és vitte haza. Mire öregapó hazaért, öreganyó már mindenről tudo­mást szerzett. Mérges volt na­gyon. Megragadta a piszkaiét, s püfölni kezdte véle öregapót. Ütötte-verte ott, ahol érte, s a piszkafa egyszercsak széjjeltört. Ha a piszkafa széjjel nem tört volna, ez a mese is tovább tar­tott volna. i. Fordította: Krecsmári László Pirinké Ica, mica, ica cica, örül néki a kis Vica. Farkacskáját kunkorítja, szék lábán leng, mint a hinta. Ica, mica, ica, cica, pattogatott kukorica. Bajuszkája is tejfeles, minden reggel friss tejbe les. Ica, mica, ica, cica, ízlik neki a gánica. Majd megfullad, — nyeli, falja, tiszta lesz a tányér alja. Evés után kis ágyába gömbölyödik szundikálva. Álmában egérre gondol, és egész éjjel dorombol... MISZLAI GYÖRGY Törd a fejed! Birka Zölddisznó Lakat 8 Adakozó Az elmúlt heti „Törd a fejed!” rejtvényeink megfejtései: i. Nagytétény. 2. Egyebek közt. A fenyőfa és a nádszál Heltai Gáspár nyomán Nem messze a tó partjától állt a büszke Fenyő. Igen hiú volt. magára, de főleg arra, hogy mi­lyen erős! Igyekezett is fitogtat­ni ezt mindenki előtt. Ha a han­gyák mentek arra, lekiabált ne­kik: — Másszatok fel az ágaim­ra. Innen belátjátok az egész vi­lágot! — Ha madarak repültek arra. odakiáltott: — Rám szánja­tok megpihenni. Akár ezren is jöhettek, erős ágaim megtarta­nak benneteket! A tó partján pedig ott élt sok kicsi testvérével a Nádszál. Tör­tént egyszer, hogy Fenyő leszólt neki: — Hallod-e, Nádszál! Jó lenne már, ha elköltöznétek in­nen a közelemből. — Talán utadban vagyunk, büszke Fenyő? — kérdezte sze­rényen. — Igenis, utamban vagytok. Ha tudni akarod. ■— Megmondanád, miért? — Meg. Azért, ha akármilyen kis Szél jön, ti már meghajoltok előtte. Annyira zörgetitek sovány testeteket, hogy az már zavar en­gem. Bezzeg én! — folytatta ön­telten — még a Vihar előtt sem hajolok meg! De nem ám! — Csodálom erősségedet, büsz­ke Fenyő — szólt vissza a kis Nádszál. — De mi ezt nem tehet­jük meg. Mi gyengék vagyunk. És egyetlen éltetőnk a víz. Kér­lek, ne haragudj ránk, hadd ma­radhassunk itt. Ha elűzöl ben­nünket, elpusztulunk a száraz­ságtól. — Hát nem bánom, egyelőre maradhattok — zárta le a beszél­getést Fenyő és hátat fordított a hajlongó nádszálaknak. De ezt a szóváltást egy éppen arra játsza­dozó Szél-fiú meghallotta. El­ment apjához, a Viharhoz. El­mondta neki, amit hallott. Erre ő így szólt: — Menjetek el a Fenyőhöz és próbálgassátok erőtöket! Hát a Szél-testvérek el is men­tek, de Fenyő csak kacagott. Le­szólt a hajlongó Nádszálnak: — Látod, Nádszál? Hiába jön­nek, az én derekamat nem tud­ják meghajlítani! A Vihar várt egy kicsit és ak­kor ő ment. Egyenesen nekiron­tott a Fenyőnek. De a Fenyő még hangosabban kacagott. — Látod, Nádszál! Milyen egye­nes a derekam még mindig? — és még jobban megfeszítette a derekát. Akkor a Vihar megint nekirontott. Gyökerestől csavar­ta ki a gőgös Fenyőt. Lesodorta a tó partjára és ott korhadt el Nádszál lába előtt. Kelemen Zoltán VÍZSZINTES 1. Latinul össze­ad. 5. Sütéssel foglalkozik. 8. Ötö­dik rész. 13. Lenyújt. 14. Jóked­vű. 16. Lekaszálásra váró fű va­lamely területen. 17. Heves me­gyei község. 18. Kutatom. 19. Túl ízes. 20. A. A. A. A. 22. Szál­lítóeszköz. 24. Kisz szélei. 25. Fé­lig vettem. 27. Nagy madár. 28. Azonos magánhangzók. 30. Mai keresztrejtvényünk május 6-odi- kával kapcsolatos eseményt rejt magában. 32. Van ilyen hang is. 34. Bolt. 35. C. Y. S. 37. Fordít­va: ókori erődítmény. 38. Orosz folyó fordítva. 39. Ellenzős kato­nai fejvédő. 41. C. Ü. 42. Lírai költemény. 44. Rostált. 45. ...yik, szovjet holdrakéta. 46. Becézett férfinév. 48. Tanácsok Közlönye. 49. Érté (!). 50. Harckocsi. 51. Fér­finév. 53. Omoljon. 55. Elme­sport. 57. Falt keverve. 58. Ütő. 60. Betű kimondva. 62. Magán­hangzók. 63. Mázol. 64. Bolt ha­tárai. 65. Egy másik betű ki­mondva. 66. Dyn. 68. Rádium vegyjele. 70. Személyes névmás. 71. Pest megyei község. 72. Har­madik rész. FÜGGŐLEGES: 1. Hetedik rész. 2. Pesti kávéház neve. 3. Nóta. 4. Ékezettel juttat. 5. Szín. 6. Második rész. 7. Ikrásra pu- hult. 9. Nagy Miklós. 10. Angol igen. 11. Esőben állók. 12. Negye­dik rész. 14. Fél vekker. 15. Ka­nalaz. 21. Hét egyik napjáról va­ló. 23. Hatodik rész. 25. Vilmos, Norbert, Ubul. 26. Kellemes ital. 28. Azonos a vízszintessel. 29. Bácsika. 31. Van ilyen beosztás is. 33. Fizimiskánk. 35. Fiatal ál­lat. 36. Ékezettel, ideiglenesen fél­retett kártyák. 39. Cecil, Zoltán, Tamás. 40. Tüzet szüntet. 43. Gyümölcs. 45. Bérlő ékezet­tel. 47. Ami írt. 50. Fog. 52. Út­törő köszöntés. 54. Szerencséje volt. 55. Vulnust. 56. Magyar vá­ros. 59. Mecseki város. 61. Kis patak. 65. Stáb közepe. 67. Előd. 69. Argon vegyjele. 70. Kétté (!) 71. Volt páratlan betűi. Figyelem: A hosszú és a rövid magánhangzók között nem te­szünk különbséget. (A megfejté­seket nem kell beküldeni.) Előző számunk megfejtése: A francia forradalom centenáriu­mán Párizsban rendezett mun­káskongresszuson. Mokos István A HÁROM GYEREK Két asszony vízért ment a kút­ra. A kútnál egy harmadik asz- szonnyal és egy öregemberrel ta­lálkoztak Beszélgetni kezdtek. Az egyik asszony így szólt: — Az én fiam valóságos hős! Nem győzi le senki, olyan erős... — Az én fiam pedig úgy éne­kel, mint egy fülemüle. Senkinek nincs olyan hangja, mint neki... — mondta dicsekedve a másik. A harmadik asszony hallgatott. — És mit tudsz te mondani a fiadról? — kérdezték tőle. — Mit tudok mondani... ? — kérdezte a harmadik asszony. — Semmi különöset... Megteltek a vödrök és az asz- szonyok indultak hazafelé. Az öregember is indult útjára. Az asszonyok azonban csakhamar megálltak, letették vödreiket, pi­ideális kijárat — a kaiapüzletbői Gyengéd figyelmeztetés. henniök kellett, megfájdult a há­tuk és a karjuk. Ekkor hirtelen három gyerek futott feléjük. Az egyik egy erős botot hajlítgatott — valóban nagy ereje lehetett. A másik éne­kelt, mint egy fülemüle. Valóban nagyon jó hangja volt — mind­nyájan gyönyörködve hallgatták A Jharmadik gyerek odafutott a harmadik asszonyhoz, elvette tő­le a vödröt, hogy segítsen haza­vinni. Az asszonyok megkérdez­ték az öregembert: — Na, mit szólsz a fiainkhoz? — Dehát hol vannak? — kér­dezte az öreg. — Én csak egyet látok! — és a segítőkész kisfiúra mutatott. ... Irta: V. Oszejeva Fordította: A r talfy István Jelmezbálon EU EU i * . - ktxffw í&BA i — Vajon mi lehet az oka, hogy egy hölgy se akar velem tán­colni? Stílusos eredményhirdető •k-ffvt

Next

/
Thumbnails
Contents