Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-06 / 104. szám
a962. május (SL TOLNA MEGYEI VÉPŰJSAG 3 Repülő brigád Érdekes nevet adtak a brigádnak a majosi szövetkezeti fiatalok. Érdekes a név és jellemző, mert ez a brigád valóban repül. Mindig oda, ahol éppen szükség van a gyors, fiatalos munkára. Ettig László tsz-elnök elmondja, hogy azért hozták létre ezt a 25 tagú brigádot, mert mindig akad a szövetkezetben olyan munka, amelynek elvégzése nem tűr halasztást és olyan feladat, amelyet csak csoportosan lehet jól megoldani. A tsz-tagok nagy része és a családtagok nehezen mozgósíthatók ilyen munkákra, hisz Majoson is családokra osztották a kapások területét és csúcsmunkák idején bizony mindenki elsősorban a saját területén akar rendet teremteni, s nem szívesen megy el más munkára. A Repülő brigádnak nagyrészt lányok a tagjai. A vezetőjük is lány: György Gizella, aki egyben a szövetkezet KISZ- titkára tisztséget is viseli. A fiatalok eddig rászolgáltak a Repülő brigád névre és minden rájuk bízott munkát úgy végeztek el, ahogy ezt a tsz vezetői elképzelték. A brigád egyik tagja, a Szöszi, teljes nevén Simon Borbála meséli, hogy ezen a tavaszon öt napig •• Öreg harangozó mondja a mai világról Válogatták a krumplit, trágyát raktak vontatókra, téglát hordtak Bonyhádiéi, terepet rendeztek, most meg ahogy képünk is ábrázolja, rendet teremtenek a sertésólak környékén. Simon Borbála, Kiss Júlia, Simon Márton, Kiss Vera, Kajtár Borbála, Sebestyén Mária ásóval, lapáttal lazítják a talajt, egyengetik a földet, hogy még rendesebb legyen az új major, amelyre jogosan büszkék a majosi szövetkezeti gazdák. A munka még jobban összehozza a szövetkezeti fiatalokat. A brigád tagjai együtt járnak szórakozni, TV-t nézni, moziba, együtt rándulnak át vasárnaponként Bonyhádra. És ami a legfontosabb, így együtt jobb a kedv, gyorsabban telik az idő és jobban megy a munka. —IsPARADICSOM Naponta háromszor-négyszer fordul a teherautó: viszi a zöldségféléket a konzervgyárba, a MÉK irányításával a környező piacokra, a vasútra. Az emberek a „Dorogi dűlőt", a „Sás- kás dűlőt,, a „Kutat” új névvel cserélték fel: Paradicsom. Megérdemli e terület az új nevet: a termelőszövetkezet valóságos kincses bányája ez a 3—400 holdnyi terület. Kofa tavasztól késő őszig nagyszerű pénzforrás. A nagyszerű termés nyomán milliók és milliók jelennek meg a főkönyvi kivonaton egy összegben. A jólét egyik forrása ez a sík terület — olyan mint a terített asztal. Olyan lehet, hiszen 10 bővizű csőkút ontja a vizet. Nincs aszály, az „eső" mindig optimális időben érkezik. 40—50 szórófejből lövell a magasba a víz, hogy Utána áldásos esőként hulljon alá: életet adni a gyönyörűen zöldellő növényeknek. Soha ennyi árut nem adott ez a község, soha ilyen jövedelmi forrást nem tártak itt fel. Háromnégy áruátadó működik a forgalmasabb napokon. Több százan dolgoznak a Paradicsomban a fő idényben, mely áprilistól októberig ' tart. Egymás után érkeznek az elismerő, dicsérő oklevelek, a kiváló minőségű árúért, belföldről és külföldről egyaránt, s egymás után jönnek a kedvezőbbnél kedvezőbb szerződési ajánlatok. A főagronómus pedig bent az irodában éppen kezébe veszi a tollat, hogy aláírja... • ...hogy aláírja az újabb leveleket, amelyekben már nem a legudvariasabb hangon szólítja fel a Beruházási Bankot, a Megyei Tanácsot, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóságot és ki tudja még, hogy kit: a tavaly szeptember— október óta húzódó kútépítési terveket végre valósítsák meg. A türelmetlen hang teljes mértékben indokolt: a tervezési költségeket fedező összeget még a múlt évben elvitte Székesfehérvár — de a tervek most, május elején sincsenek. Már régen öntözni kellene a tíz kútból — amelynek megépítésére már másodszor kellett hitelfedezetet kérni —, de csak három kút készült el: az egyik — építési hiba miatt — összeomlott, a másik — mert nem szűrőzték be a kutat — eltömő- dött, a harmadak pedig a csövezést várja — mindhiába. A Vízügyről joggal tételezik fel a községben. talán csak századrangú kérdésként kezeli a dunaszent- györgyi Ezüstkalász Tsz öntözési telep-építésének terveit. ígérgetések, kezdve a határidő betartásától a legkorszerűbb fúróberendezés szállításáig, szeptember óta tömegével hangzottak el. ígért a kiküldött és elküldött kútfúró- mestertől kezdve a főmérnökig mindenki, csak éppen nem valósultak meg. Pedig a falu szívesen nevezné Paradicsomnak ezt a 3—400 holdas területet, amelynek jövőjét oly szépre álmodta meg, még a múlt év nyarán Fáth Lajos főagronómus. Minden megvan az álom megvalósításához — csak éppen a legfontosabb, a 10 csőkút hiányzik. Vajon még meddig? A kérdésre válaszolni a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság illetékes. K. BALOG JÁNOS Magas, meredek dombon áll a templom. Fehér fala, vaskos tornya hivalkodva emelkedik a falu szürke háztetői fölé. A templom mellett a papház, mögötte pedig a temető. Más szomszédja nincs is a templomnak. Az apró falusi házak szégyenkezve elkülönültek az isten és a pap rangos hajlékától öreg harangozó tö- rölgeti a port a megkopott, százesztendős padokról. Meglepődik, hogy idegenek vetődtek ide és elcsodálkozik: ugyan mit is nézegetünk olyan érdeklődve ebben a templomban? — Furcsa, furcsa — csóválja a fejét. — Látom, érdekli az urakat a templom. A falu már bizony nem nagyon törődik vele. Lassan ott tartunk, hogy még az idősebbje se. Már az öregek is restellnek felkocogni ide a dombra... A fiatalja meg egészen másnak él. Mozi, televízió, futball, meg tánc kell nekik vasárnap, nem ám o. templom. Különös könyveket forgatnak ahelyett, hogy imádkoznának. — Amikor én még fiatul voltam, itt álltak az iskolások, elhitt a lányok, a legények meg felmentek a kórusra. A padok tele voltak asszonyokkal. férfiakkal. Ma már nem kell senkinek se állni, a padok fele se telik meg néppel. — Különös világ van. Nem tudom, mi lehet a faluval, de nem nagyon kell nekik az isten. Mindenki dolgozik, pénzt keres. Csak látnák, milyen ruhában járnak, még hétköznap is. Azelőtt vasárnap a templomba se jöttek ilyenben. S milyen finom bútorokat vesznek, papoknak se volt olyan. És mindig a csoportról meg a politikáról, meg egészen furcsa dolgokról beszélnek, nem sokat törődnek a túlvilággal. — Nem tudom, utánam majd ki vállalkozik arra, hogy harangozó legyen. A faluban manapság nem veszik semmibe ezt a mesterséget. Maholnap tanult ember lesz itt mindenki. Én ötven esztendővel ezelőtt örököltem a harangozó- ságot az apámtól. Ezt hagyta rám, meg a szegénységét. Aztán én is csak harangozó és szegény maradtam, ötven éve koptatom a harangkötelet meg a járdát, ami ide a templomdombra vezet. Nyolc papot kiszolgáltam, megismertem. Volt, aki jobban tudott énekelni, a másik jobban prédikált, de ezek is mind csak emberek voltak. Szent azt hiszem nem lesz egyből sem. — Egyedül már nem is tudnám itt ellátni a szolgálatot, mert beteges vagyok: Még jó, hogy van egy lányom. Ö is egyedül maradt, nem ment férjhez, aztán megöregedett. Engem már nagyon régen otthagyott az asz- szony, feljött ide a templom mellé, a temetőbe. — Nem tudom, máshol is így van-e, de itt nyugdíjat kapnak most az öregek. Én se keresek többet, mint amennyi a nyugdíj a csoportban. Az is furcsa, hogy manapság senki se fizet az orvosnak. Azelőtt a pap még olcsóbb volt, mint az orvos, most meg ez megfordult. Talán ezért járnak többen az orvoshoz, mint a paphoz. Hát nem furcsa, hogy így megváltozott a világ? — Csak nézegessék, nézegessék a templomot.. Csodálom, hogy maguk erre ilyen kiváncsiak. Az öreg harangozó kibeszélte magát és köhécselve kitopogott a templom elé. Nézte a jól ismert nagyve jkei dombokat, gyönyörködött a virágzó fákban, s kifújta tüdejéből a templom dohos levegőjét. A szemközti dóm* bon traktorral vetették a kukoricát. ■■"Ü Gy. 3. Találkozunk 1967-ben Néhány sort szeretnénk írni a Szekszárd-palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Technikum IV. osztályos tanulói ballagásról szóló meghívójának margójára. A fiúk, a holnap mezőgazdasági szakemberei, tegnap búcsúztak az iskolától, kicsit fájó szívvel és bizonyára sok-sok elgondolással, szép nagyra törő tervekkel, álmokkal, amiket majd jövőre, két év múlva, vagy egy évtized múlva esetleg sikerül is megvalósítani. Ady Endre verssorait írták o meghívóra és elindultak az életbe. 1967-ben találkoznak: Iker István, Barsi József, Újvári Jenő, ugyan mit hoz majd akkor el a tarsolyában? Legyen gazdag, tartalmas az elkövetkezendő öt esztendő. (Vjőtvmi cl üimgüzielb en A legszebb fogalom — anya — mellé a legszebb környezetet varázsolják most ifjak és öregek. És ez a „roham" már szerdán megindult a virágok „ellen” — az anyákért. Tegnap pedig tetőfokra hágott a vásárláz. Van dolguk a virágüzletbe szállítóknak. Pénteken kétszer fordultak a kertészet és az üzlet között. De szombaton már 10 órakor a harmadik szállítmányt várták. A cserepes primulák, hortenziák és zöld növények tömege fogyott el anyák napjára. Férfiak, gyerekek; lányok, vállalatok, üzemek megbízottai keresték fel a virágüzletet, s vitték tiszteletük, megbecsülésük, hálájuk jelét: a sok virágot. Többek között a Szekszárdi Nyomda — immár hagyományként — 29 cserepes virágot rendelt az anyák köszön tésére. De lehetne sorolni az ajándékozókat a végtelenségig. Üi részlegek, új gyártmányok, a lakossági termelés növelése a Tolnai Ruházati Szolgáltaié Ktsz kongresszusi versenyfelajánlásában A Tolnai Ruházati Szolgáltató Ktsz dolgozói a VIII. pártkongresszus tiszteletére módosították korábban tett, 1962. évi verseny- vállalásukat. A felajánlások közt több pont szerepel a munka, a termelés javítására, a szövetkezeti feladatok eredményesebb teljesítésére. A termelékenységet a múlt évhez viszonyítva 5 százalékkal növelik. A lakossági igények fokozottabb kielégítése érdekében két új női íodrászJ részleget hoznak létre és létesítenek egy vidéki cipészrészleget. A tavalyi 44 százalékkal szemben az idén az össztermelés felét teszik ki a közvetlen lakossági munkák. Bevezetik a szakmai továbbképzést több szakmában, ami a minőség további javítását szolgálja. Az idén egy olyan új, műszaki gumicikk gyártását vezetik be, amit eddig külföldről szerzett be a népgazdaság. ÓNODVÁRI MIKLÓS XLIII. István egyszeribe kijózanodott. Csodálkozó tisztelettel nézte az előtte álló embert, a képügynök nagyra nőtt a szemében. — Most megkérdezhetnéd, hogy téged miért avatlak be a titokba? — mondta Horváth és választ sem várva folytatta: — Azért, mert szükségem van rád és ha megígéred, hogy segítesz és amíg nem vagyunk bizonyosak a sikerben, nem szólsz erről senkinek, hires emberré és téged is gazdaggá teszlek. A találmányt, amelynek nevében a te neved kezdőbetűi is benne lesznek, az egész világon ismerni fogják, mindenütt bevezetik és te akkor is jól élsz, ha csak eszel-iszol és a lábadat lóbálod egész életedben ... A fiúval forogni kezdett a szoba. Álomszerűnek, hihetetlennek tűnt mindez. Mesebeli alakká változott az előtte álló férfi, aki máris milliókat csörget a zsebében ... — Elárulom, hogy unokaöcséraet is ezért kerestem. Azt hiszem ... nem találjuk meg, pedig az idő pénz, s veszedelmesen múlik. Minden nappal, amelyet tétlenül elszalasztunk, messzebb kerülünk a megoldástól, s a pénztől, amely itt van a közelünkben, csak nem tudjuk felemelni, mert közben van az akadály: nincs kikísérletezve a találmány, nem tudunk vele a szakemberek elé állni... Sokat gondolkodtam rajtad. Tetszel nekem: értelmes, ügyes fiúnak tartalak és tegnap óta úgy határoztam, hogy beszélek veled erről. Akarsz sok pénzt keresni? Tízezret, húszezret?!... — Akarok! — kiáltotta lelkesedve István. — De feltétlen titoktartást kérek. — ígérem. Mit kell tennem? Horváth rágyújtott. Oldalvást figyelmesen vizsgálta a fiú arcát. — Azt mondod, hogy te kohókőműves vagy. Tehát ott dolgozol a nagykohónál. — Igen. — Most javításra álltok le... — A jövő héten. — Ez éppen alkalmas nekünk. Magammal hoztam az előállított műanyag kísérleti példányát. Az a tervem, hogy titokban beépítjük a kohó falába és otthagyjuk a következő javításig. Ezáltal gyakorlatilag kísérleteznénk • ki, hogy sikerült-e a mű? Meg tudnád ezt csinálni? — A kohó falába kell beépíteni? — Igen. Horváth felnyitotta az egyik bőröndöt, s az asztalra helyezte a gondosan becsomagolt, pokolgépet. — Mindössze erről van szó. Kis helyen elfér. Beviheted az aktatáskádban. Persze, nem mindegy, hogy hol helyezzük eh Éppen ezért szükségem volna előbb a kohó vázlatos rajzára; Ha meg tudnád szerezni.... — Ez lehetetlen! — mondta a fiú és elpirult. — Nem tudom megszerezni. Horváth csalódott arcot vágott. — Azt hittem, jobban lelkesedsz! Visszariadsz az első nehézségtől. Mit szólnál, ha húsz évén át kellene harcolni, küzdeni,.. Visszarakta a bőröndbe a kis csomagot. István hamar meg(Folytatás a 4, oldalon ,J
