Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-31 / 125. szám
m TOLVA IHFCVTü OT1PTTJSAG 1962. májas 31. A Tiszai Veqyilcombinát rendjében szerelik. A tervezési munkákat az Iparterv készítette, a magasépítési munkálatokat a 3I-es Állami Építőipari Vállalat, a mélyépítési munkákat az É. M. Csatorna és Vízvezeték Építő Vállalat végzi. A képen: A karbantartó, háttérben a gömbgáztar- tályok. Az ivóvízellátás helyzete megyénkben Az ember nem is hinné, hogy milyen nagy gondot jelent a mindennapi ivóvíz biztosítása. Ha szomjunkat akarjuk csillapítani, felhajtunk egy pohár vizet. Ez mindennapos, megszokott dolog Ha felhajtunk egy pohár bort, s az ízlik, eszünkbe jut a termelője, és pohárköszöntőkben is gyakran megemlékeznek azokról, akik kapálták a szőlőt. De ki gondol azokra, akik azon fáradoznak, hogy a megszokott módon felhajthassuk a pohár vizet, ha megszomjazunk? Senki, pedig nagyon sok fáradozás kell ahhoz, hogy tiszta víz kerülhessen a pohárba. Az ivóvíz-ellátás népgazdasági probléma. A minap a Megyei Tanács építési és közlekedési osztályán jártam. Az osztály szakembereinek az egyik legfőbb feladata éppen a vízellátás. Nagyon sokszor beleizzadtak már a tervezésbe, szervezésbe. A szálak innen szinte megszámlálhatatlan irányba vezetnek. Az egyik szál a tárgyaló- MTI Foto — Herczeg István felv.1 terembe vezet: a Megyei Tanács Gyors ütemben épül a Tiszai Vegyikombinát, hazánk új vegyipari központja. Az új vegyikombinátot a legkorszerűbb építési technológiával, előregyártott nagy elemekből és habosított kohósalakból készült falpanelekből szerelik össze. Naponta érkeznek a tehervonatok a Szovjetunióból, amelyek a gyár új gépeit szállítják. A gépeket az érkezés sor- _ _ _ _ __ _ _ _ K ISPOLGÁROK MA JÖ FILMET JÁTSZANAK, elmegyek a moziba. A jegyért sorba kell állni, dehát sebaj, majd csak odaérünk a kisablak- hoz. Oda is érnénk, s még a türelem se fogyna el, ha nem látná az ember, hogy mi megy az ablaknál. Jön egy platinaszőke hajú hölgy, megvető fintort vág, bizonvára utálja a sorbaállást és a jámbor sorbaállókat, aztán sündörög, egyszer csak ott van a sor legelején, az ablaknál, behajol, már meg is kapta a jegyét, aztán ellibeg. „Ismerős” — állapítjuk meg megadóan, de keserű szájízzel. Aztán jönnek a többiek, akik végignéznek a soron, ott keresnek maguknak ismerést. Rendszerint találnak, odanyomják a forintokat, aztán előkelőén félreállnak. Aki a sor végén van, az türelmetlen, de hiába, mert az élelmes emberek szemtelensége nem ismer határt. ELMETÜNK CIPŐT VÁSÁROLNI. Örömmel és megelégedéssel válogattunk volna az olcsó, szép fazonú áruban, de a vásárlás ízét megkeserítette a fanyar kiszolgálás. Az eladók szembetűnően unták a sok vevőt, időn ként dühösen kifakadtak, hogy van itt elég nagy választék, nem szaladoznak állandóan a raktár- ß> w <m v up ap • ■ ■ ■ ■ (Folytatás a 3. oldalról) ménykedtek, hogy kezükbe kaparinthatják az ásványi kincsek ki- bányászását, amelyekre a bolygókon bukkanhatnak és nem sajnálták a pénzt a terv valóra váltásához. Hapgood első célja a Hold volt, mert Kámov csak körülrepülte, s nem szállt le a felszínére. Szorgalmasan építette űrhajóját, arra számítva, hogy Kámovnak két évnél hamarabb nem sikerül megvalósítania második űrrepülését. Az űrhajó már készen állt, mikor meghallotta a hírt, hogy Kámov és Pajcsadze elérte a Holdat. A csapás nagyon lesújtotta. Az egymás utáni két vereség miatt azok, akiktől sorsa függött, nem hittek többé benne. Az amerikai lapok elfordultak tőle és vetélytársát kezdték magasztalni. A ..Hold Kolumbusza” cím, amelyet a hangzatos nevekre bukó újságírók adtak Kámovnak, volt az utolsó csepp, amelytől betelt a pohár. Hapgood teljes szívéből gyűlölte az orosz mérnököt és megesküdött, hogy elsőnek repül a bolygóra. Tekintélye még mindig elég nagy volt és megkapta a pénzösszeget az új űrhajó megépítéséhez. Teljesen magával ragadta a visszavágás gondolata. Űrrepülését eszköznek tartotta, amellyel leszámolhat ellenfelével. Tudományos jelentősége másodrendű kérdéssé vált számara. Figyelemmel kísérte a lapokat, ba. Ilyenkor az egyszerű és kiszolgáltatott vevő . mit tehet, megpróbálja humorosan felfogni a dolgot, megpróbálja megérteni és méltányolni az eladók hangula- 1 át. Talán igazuk van, ha először azt akarják eladni, ami a polcokon látható. Volt egy különösen kelendő, igazán szép, ízléses cipőfazon. Gyorsan elkapkodták, de a vevők többsége abból szeretett volna. „Nincs, értsék meg kérem, elfogyott, a raktárban sincs” — bizonygatták az eladók udvariasan, de azért elég határozottan. A kollégám vette észre a termetes asszonyságot, aki á raktárból igyekezett kifelé, pontosan olyan áruval, amilyenre fél perccel ezelőtt azt mondták, hogy nincs. Nem is állhatta szó nélkül, bosz- szankodva megjegyezte, mégis van. de nem mindenkinek. Még a termetes asszonynak állt feljebb. „Ennyi hasznom igazán lehet — férjem az üzletvezető”. Va laki megjegyezte, legalább ne csinálnák ilyen feltűnően. Ennyi történt csupán, végeredményben nem volt semmi visszaélés. Az asszony vásárolt, fizetett és elment. Ez eddig rendben is van, csupán csak a megjegyzés, a méltatlankodás ejti gondolkodóba az mit írnak Kámov harmadik űrrepülésének előkészületeiről, hogy valami fogalma legyen vetélytár- sa űrhajójáról. Ám Kámov nagyon óvatos volt s Hapgood nem tudta meg az olyan fontos adatokat, mint az orosz űrhajó sebessége és mérete. Magabiztosságát nem ingatták meg a vereségek, s emiatt lebecsülte ellenfele erejét és lehetőségeit, s túlbecsülte a magáét. Mégis úgy döntött, hogy 40 méterre növeli a felgyorsulást, gondolván, hogy ez biztosítja a teljes sikert. Tudta, hogy Kámov semmi pénzért nem választja majd ezt az utat. Szerinte a szovjet mérnök legfeljebb 30 méterre növeli a fel gyorsulást, ez pedig nem ad nagyobb sebességet az űrhajónak, mint amennyivel az ő űrhajója rendelkezik. A motor 10 perces működését is maximálisnak tartotta, mert az atomreaktiv motorok oly nagy hőt fejlesztenek, hogy testüket különleges hőálló öntvényből kell készíteni. Hapgood tehát teljesen biztos volt sikerében és nyugodtan építette űrhajóját. De ismerve Kámov második űrútjának gyorsaságát, került mindent, ami késleltette volna munkáját. Mivel senkivel sem óhajtotta megosztani a dicsőséget, szándékosan kisméretűre, mindössze két ember befogadására tervezte űrhajóját. Mert egyedül elindulni azért mégis lehetetlen. Kijelentette, hogy az első útjára csak a sajtó képviselőjét viszi magával. (Folytatjuk) embert. Az asszonyság ugyanis valami furcsa tévedésben él. Meg van róla győződve, hogy neki ez a megkülönböztetés kijár. Pedig nem jár ki, ugyanolyan vevő ő is, mint bárki más, ha százszor üzletvezető is a férje. AZ EMBEREKET nagyon tudja bosszantani az ilyen kicsinyes páváskodás, az effajta primitív kérkedés. Ha valakiben létezik az a bizonyos öntudat, akkor az ilyen és az ehhez hasonló megkülönböztetést méltóságán alulinak tartja és még akkor is visz- szautasítja, ha felkínálják. Az öntudatos ember szégyellné, restellne magát embertársai előtt. Sajnos elég »gyakori még az efféle, a fentihez hasonló kicsinyes könyöklés, amely úgy külön-kü- lön nem is érdekes, de csokorba gyűjtve kitűnik, mennyire ellenszenves. Az utóbbi időben néhányszor, sajnos gyakran meg kellett fordulnom a szekszárdi rendelőintézet folyosóin. Van ott mindenféle beteg. Ál is, valódi is, törzsvendég is. Az orvosok dolga rengeteg. Általában hosszú ideig kell ácsorogni a folyosón, hogy sorra kerüljön az ember. De itt is akad néhány túlélelmes, aki megtalálja a módját az előrejutásnak. Egyik délután egy C rendszámú kocsi állt meg a bejárat előtt. Elegáns úr és hölgy szállt ki, akik sorukra egy percig se vártak, magabiztosan benyitottak az orvoshoz, sőt kifelé jövet a hölgy leplezetlen kérkedéssel csicseregte: „Látod milyen kedves fiú, azonnal fogadott bennünket”. Megpróbálom az orvos helyébe képzelni magam, bizonyára kényelmetlen helyzetbe kerül, hogy visszaéltek a barátságával. A kocsitulajdonosok pedig még büszkék voltak rá, hogy ők tehetik, mert nem mindenki teheti. Szegények. A MAI KOR EMBERÉT nem ez jellemzi. Ahol sorba kell állni, ott álljon mindenki sorba, ahol várni kell, ott várjon mindenki. Az ismeretség, a sógorság, a komaság. a beosztás ma már nem jogcím semmiféle előny- szerzésre. Aki valamennyit is ad magára, az irtózik az előnyös, megkülönböztető bánásmódtól. A szolgalelkűség mindezt sokszor még tálcán kínálja. A különféle előjelű, kérkedő, de mindenképpen szánalmas „én valaki vagyok” felfogás a kispolgári szemlélet maradványa. Az ember értékét nem az határozza meg, hogy hol, milyen beosztásban dolgozik és hol, kivel, milyen atyafiságban van. A munkája, a helytállása az értékmérő. A kispolgári szemlélet ellenszenves megnyilvánulásait fellelhetjük a mozipénztártól kezdve a hentesüzletig, az orvosi rendelőig. Akad nak emberek, akik nem veszik észre, milyen szánalmas figurák. sz. p. vb. is elég gyakran kénytelen foglalkozni ezzel, mert ez is ott van a legfontosabb feladatok sorában. Szálak vezetnek a tervező irodákba, a minisztériumba. Mindenki megszomjazik, mindenkinek szüksége van a tiszta, egészséges, üdítő vízre, ezért tehát ez az egyik legközérdekűbb gond. Megyénkben súlyának megfelelően foglalkoznak vele. Ezt mutatja mindenekelőtt, hogy a megye községeinek egyhar- madában már vízmű látja el a lakosságot ivóvízzel. Igaz, még messze van valamennyi község vízművesítése, s néhol jelenleg nem is mutatkozik megoldás, de ha figyelembevesszük, hogy a felszabadulás előtt Szek- szárdot és Dombóvárt kivéve sehol sem volt vízmű, nem vitathatjuk az eredmény nagyszerűségét. A beltelki lakosoknak több, mint fele vízmű által kapja a vizet megyénkben. Méltán büszkélkedhetünk ezzel az eredménnyel, még akkor is, ha több helyen az orvosok joggal kifogásolják az állapotokat. Mindez egy ötletes megyei kezdeményezés és a lakosság összefogásának az eredménye. 1957- ben kormányrendelet jelent meg a vízgazdálkodási társulások szervezéséről. A rendelet hitel-támogatást rendezett kilátásba azoknak, akik társulás útján akarják megoldani a különféle vízgazdálkodási nehézségeket. De ez a rendelet nem vonatkozott az ivóvízre. A megye kezdeményezésére végül is módosították ezt a kormányrendeletet és most ennek alapján tudnak társulásokat létrehozni az ivóvízellátás megjavítására, A megyében széles körben éltek a lehetőséggel és az eredmény sem maradt el. Jelenleg 13 társulás működik. Persze, ezt elérni nem volt köny- nyű dolog, hiszen sok értetlenséggel találkoztak a szervezők. Az embereket külön-külön kellett meggyőzni, hogy ne sajnálják a befektetést, a munkát, mert az megtérül. Néhol a községi vezetők is csak a nehézséget, a gondok sorozatát látták, így aztán inkább hozzá sem fogtak. Ahol nem hiányzott az áldozat- vállalás, a szép szó, ott megteremtődött az összefogás, ennek következtében pedig a vízmű. Az országos értékelés szerint Tolna megye első helyen áll a vízművesítés terén. A megyében alig haladja meg a 200 kilométert a vízvezetékek hossza, de ebből 150 kilométer a társulások nevéhez fűződik. Több, mint 40 millió forintot fordítottak az ivóvízellátás megjavítására. A vízműépítés igen költséges, rendszerint több millió forintba kerül. Ezt a nagy összeget a társulások viszonylag könnyen tudják biztosítani, mert kölcsönt kérnek az államtól, s azt évi részletekben törlesztik. Egy-egy tagra évente csekély összeg jut, tehát, csak alig észrevehető terhet jelent. Bonyhádon, Sárszent- lőrincen, Tolnanémediben és más helyeken először ellenezték a vízmüvet, ma pedig azt mondják; »Kár. hogy nem előbb készült«. Jelenleg több helyen — Bölcskén, Madocsán, Dunaszentgyör- gyön, Faddon, Pálfán — új társulás van alakulóban; Tolna megyében már elkészítették a mélyfuratú kutak törzslapjait, mert ez a kiindulás a vízművesítésnél. Más megyékben még csak most végzik ezt a munkát, megyénk ezzel is előrébb van a többi megyéhez viszonyítva. Schnéringer János műszaki előadó tájékoztatása alapján a távlati tervek szerint 1975-re minden községnek lesz legalább egy mélyfuratú kútja, a belterületeknek pedig 90 százalékát víz- művesííik, Boda Ferenc Könnyíteni a falusi asszonyok munkáján A földeken dolgozó asszonyok többsége reggel korán kel. Kitakarít, utána megy a határba. Este fáradtan kezd hozzá a vacsorafőzéshez, de ha van gyerek, meg kell nézni a leckét is és eközben el kell látni a háztáji jószágot is: etetni, fejni, az edényeket elmosni. A falusi asszonyok mindig sokat dolgoztak. Talán nem túlzás, hogy náluk nemcsak két, hanem három műszakból áll a nap. Munkájuk megköny- nyítésére azelőtt nem nagyon gondolt senki. Az utóbbi években azonban sok változás történt. A termelőszövetkezetekben igénylik a nők segítségét, de ezzel együtt különböző eszközökkel könnyítik a második és a harmadik műszak gondját. Persze, nagyon sokat kell még tenni annak érdekében, hogy a termelőszövetkezetekben munkálkodó asszonyok válláról levegyük n túl sok teher egu részét. Még mindig a gyerekek elhelyezése okoz leitöbb gondot, bár már nem any- nyit, mint tavaly, vaui más években, mórt a tanácsok évről évre mind va- nyobb összeget fordítanak állandó, s idénybölcsődék, napközik fenntartására. Legtöbbet mégis a termelőszövetkezetek tehetnek, a közösség. Van rá számos példa, hogy a termelőszövetkezeti közgyűlés megszavazza a szociális alapból az anyagi hozzájárulást, hogy az idénynapközi, bölcsőde fenntartását egy, vagy másfél hónappal meg lehessen hosszabbítani, így a dolgozó nők nyugodtabban segíthetik a ,cukorrépa, a kukorica betakarítását is. Szükségmegoldás, de ideiglenesen elfogadható az úgynevezett gyerme km egőrző. Ahol nagyon indokolt volt, tavaly, tavalyelőtt létrehozták. Ennek az a lényege, hogy egy minden tekintetben megfelelő személy addig felügyel a gyerekekre, amíg az édesanya a határban dolgozik. Nagy mértékben könnyíthetik a háztartási munkákat a földmüve sszövetkezetek. Az élelmiszer- ipar gyártja a különböző kész, félkész, valamint mirelit ételeket. Pár perc, és tálalni lehet. A Megyei Nőtanács titkára e napokban tárgyal a MESZÖV-elnökkel, hogy a földművesszövetkezeti boltokban nagyobb legyen a választék. Másrészt pedig, hogy a földművesszövetkezetek jobban reklámozzák az ilyen ételféleségeket, s természetesen a nőtanács is. Ezzel végeredményben a falusi háztartásokban az étkezés változatosabb lesz és az asszonyok munkája kevesebb. Néhány földművesszövetkezet bevezette a mosógépkölcsönzést. Ügv-xt ez a kezdeményezés, jó lenne több községben alkalmazni. A távolabbi munkahelyekre általában járművek szállítják a tagokat. Előfordul azonban, hogy este nem az asszonyokat viszik haza először, hanem a férfiakat. Ilyen esetben a brigádvezető legyen figyelmesebb. Számtalan módja van annak, hogy könnyebb legyen a falusi asszonyok második műszakja. Ahol nem hiányzik a megértés, a belátás, ott találnak is m.egol- dást. Érdemes a megoldásokat keresni, mert az idei tavaszon is úgy dolgoznak a termelőszövetkezetekben az asszonyok, hogy minden elismerést, minden segítséget megérdemelnek. I
