Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

4

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO

1962. május 27.

A MEGYE MOSO KONYHÁJA

Látogatás a Patyolatnál

Patyolat... Pár éve még állandó témája volt a lapok viccoldalainak és a „Levelezők írják” rovatnak. Ma már ritkább a bírálat, panasz, azonban kevesen tudják, hogyan működik az üzem hiszen csak a vállalóhelyiségig jut el az, aki ruhát hoz ide mosatni, tisztíttatni, festetni.-----Tavaly ünnepeltük a vállalat fennállásának tízéves jubileumát — mondja Göndöcs Ferenc- né igazgató. — A tíz év alatt „megnőttünk” kicsit. Sajnos, területre nem, helyiségünk sem lett több. A termelés azonban az utóbbi öt esztendőben mintef, 25 százalékkal nőtt. Ma nyolc felvevőhelyiségünk van, a hálózat kiterjed az egész megyére.

— Mint az adatokból kitűnik, a vállalat tevékenységének nagyobbik részét teszi ki a mosás. Ez az egész „termelés” hatvan Százaléka. Igaz, a lakosság köréből is sokan mosatnak a Patyolatnál, de itt mégis a közületi (honvédségi, rendőrségi, stb) megrendelés a több. Egy érdekesség: Az utóbbi években a mosodai tevékenység nem nőtfc jeléül annak, hogy egyre több háztartásban van mosógép. A növekedés teljes egészében a vegytisztításra és festésre jutott. Az utóbbi majdnem hétszerese az öt évvel ezelőttinek. ' A mosodában az utóbbi években csaknem teljes egészében kicserélték a gépeket, modern, osztott dobos, a ruhái kímélő gépekkel mosnak. Uj gépet kapott a vegytisztító részleg is, egy „Trimor 25” automata masinát. A gépet — a ruhák berakása után — csak beindítani kell, a tisztító folyadék beengedését, annak szűrését, visszanyerését teljesen önműködően végzi a gép.

Egy fiatal szakmunkás

uJ^Sgy, ipari tanujp, nyert már eddig ■ szakmunkás-képesítést a vállalatnál. Egyikük, Balogh András ma a „Trimor” gép kezelője

— Miből áll a munkája?

— Kezelem, ellenőrzőm a gép működését. Míg a gép dolgozik, előkészítem a következő ruha- adagot. Az én dolgom többek közt a zsebek kitakarítása is. Kezdetben bizony néhányszor meglepődtem, mi minden található a zsebekben, de ma már nem. újság, ha egy-egy igazolvány, vagy egy százforintos kerül elő.

Az eldugott prémium

Nemrég egy asszony jött visz- sza zárás után a vállalathoz. Ijedten mondta, hogy a ruha zsebében maradt ötszáz forint. A vállaló már nem volt itt, csak a főkönyvelő. Szaladtak a kulcsért, megkeresték a kabátot; a zsebben volt hiánytalanul az ötszáz forint.

De a legérdekesebb annak paksi fiatalembernek az esete volt, akinek a kabátját nyolcszáz forinttal „bélelten” hozták tisztíttatni.

Reggel kereste a ruháját, mire a felesége megnyugtatta, hogy elvitte a Patyolathoz, tisztíttatni. A férj pillanatok alatt bevallotta, hogy előző nap prémiumot kapott, azt a belső zsebbe rejtette. Izgatottan rohantak mindkét ten az üzletbe, ahol azt mondták, hogy az aznapi csomagot már elküldték Szekszárdra. Te lefon a vállalathoz, a csomag még nem érkezett meg. De jöjjenek le, ha megjön, az ő jelenlétükben felbontják. Megkerült a nyolcszáz forint és ennek örömére bizonyára helyreállt a családi béke is.

Klárika, az üzem legrégibb dolgozója

Teljes nevén Varga Ferencné. El se akarom hinni róla, hogy húsz éve dolgozik az üzemben, fiatalabbnak látszik.

— öt éve vagyok e munkahelyen, én veszem át a tisztítani, mosni, festeni való ruhákat, adom át az elkészültük után.

— Nem lehet könnyű dolga.

— Bizony nem. De azért szeretem. Én vagyok az ütközőpont a néha bizony türelmetlen kuncsaftok és az üzem között. Akár jogos, akár jogtalan a panasz, engem bántanak. Ha a megrendelő lehetetlen kívánsággal jön — például egy zöld baílonkabátot lángpirosra akar festetni — megmagyarázom, miért nem lehet, majd ajánlok egy jobb, és kivitelezhető színt. Néha megbeszélem

festőmesterrel, mit lehet csinálni.

— Közben egy asszony lép az üzletbe, egy kardigánt hozott,

— Egy hónapja vettem, egyszer mostam, akkor is esővízben. Nézze, milyen fakó, meg foltos lett.

— Ismerjük az anyagot, nem maga az első, biztosan a piaci maszeknál vette.

— Igen. Pedig olyan szépen mutatott.

— Majd mi befestjük, akkor moshatja, vasalhatja bátran.

Miről beszél a panaszkönyv?

Ott függ a” falon. 1952-ben nyitották meg. Minőségi, meg határidő panaszok váltakoznak benne. Az utóbbi időben egyre ke vesebb. Az idén egyetlen bejegyzés történt, mégpedig április 26- án. A hőgyészi asszony nem volt hajlandó átvenni a gyermekpulóvert, mivel piszkos. A pulóvert 1961. október 24-én, féléve hozta. Kitisztították, majd azóta vár a gazdájára. Beporosodott.

— Vannak, akik ruharaktárnak tekintik a vállalatot — mondja Turányi Lajos főkönyvelő. Elhozzák a ruhát, azt kitisztítjuk, utá na megfeledkeznek róla. Pedig jogunk lenne hat hónap után átadni a bizományi áruháznak, hogy legalább a munkadíj megtérüljön.

A raktárban valóságos „matuzsálemeik” vannak. A legrégibb egy fejtett kabát, 1958 tavaszán hozták, hetven forinttal adós a vállalatnak a gazdája. Nemrég egy idősebb néni jött az üzletbe.

— A kabátomért jöttem, de már nagyon régóta itt van.

— Kérem a papírt.

— Tessék.

— Úristen,ezt 1959 elején hozták!

— Megvan?

— Megnézzük.

A kabát előkerült. A néniké első szava ez volt: Ilyen poros lett?

*

Szűk a hely, túl vagyunk terhelve. Évek óta ez a panasz a vállalatnál. Meg a rozsdás víz, ami néha komoly károkat okoz. A helyszűke az oka, hogy nem lehet már tovább növelni a termelést, hogy elég hosszú — különösen a . tavaszi hónapokban — a vállalási idő. Még pár év beletelik,, míg elkészül az új üzem, melynek terveit most rendelték meg. Az ötéves terv végére azonban valószínűleg megépül, éá akkór bizonyos; hogy1 kevesebb lesz a gond, több az eredmény a Patyolatnál.

JANTNER JANOS

Köznapi €mberek

A második ötéves terv megvalósítása a szocialista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi II. törvényből)

A tanácstag

Dukai János- né 1954 óta tagja a dunaföld- vári községi tanácsnak és 1953- ban a végre hajtó bizottság tagjává is megválasztották.

Ezenkívül még számos helyen képviseli a lakosságot, mint például az asszonyokat a nőtanácsban.

— Mindenütt részt kell venni a munkában — mondja —, ha azt akarja az ember, hogy a társadalom haladjon. — Különös lelkiismeretesség jellemzi tanácstagi munkáját is. Választóival való. kapcsolatának leggyakoribb módja az, hogy felkeresi őket családjuk körében, a lakásukon. Ilyenkor tájékoztatja őket a tanácsülésekén tárgyalt problémákról, a hozott határozatokról. Egyúttal meghallgatja javaslataikat, panaszaikat, amelyeket továbbít a tanácshoz.

Számtalan esetben előfordul azonban, hogy őt keresik fel lakásán a választók, ügyes-bajos dolgaikban. Ilyenkor nem egy esetben maga is együtt megy a panaszossal a tanácsházára, s működik közre az elintézésben.

Nem vagyok rest — mondja — elmenni velük, jobban szeretem, ha magam is mindjárt meggyőződöm róla, egyrészt, hogy valóban úgy áll-e az ügy, amint én tudom, másrészt az elintézés is érdekel. Ilyenkor is tanulok.

Rendszeresen megtartja beszámolóit és fogadóóráit iá. A társadalmi munka 'szervezésénél is példával jár elöl, S hasonló módon szervezi a községfejlesztési munkák társadalmi segítésére is körzetének lakóit.

Az ifjúsági brigád tagja

Halásznadrágja zsebébe mélyeszti a kezét, s megy végig a majoron. Igyekszik az ólakhoz, mert ott kell íi éppen dolgozni. I Terepet rendez az ifjúsági brigád. Ettig László tsz-elnök azt mondja, hogy Simon Borbála, a kis szöszi, egyik legdolgosabb fiatal. Két éve dolgozik a tsz-ben és bárhová küldik, mindenütt helytáll. Bármit bíznak rá, mindent pontosan, jól és vidáman véges el — Tehát szeret dolgozni? —' kérdem, s erre nagyot nevet Szöszi.

— Jobban szeretek táncolni, de a táncból nem lehet megélni...

Van persze, aki megél a táncból is, de a kislány azért úgy gondolja, hogy neki mégis inkább a mezőgazdaságból kell megélnie, itt Máj oson, az Aranykalász Tsz- ben.

Nagyon örül annak, hogy a fiatalok itt külön brigádban dolgozhatnak. Tetszik neki, hogy Repülő-brigádnak nevezik a fiatalok brigádját. Mindig oda repülnek, ahol éppen munkájukra legnagyobb szüksége van a tsz-nek.

Márciusban Szöszi is ott ült a pótkocsin, amikor mentek tégláért Bonyhádira. Fázott. Azért mégis ment. Az első fordulót követte a többi és ő mindig ott volt. Most kapád, aratáskor meg markot szed, mindig azt csinálja, amit kell. Mert ha jobban is szeret táncolni, mint dolgozni, azért

ő dolgozni is szeret. Mindig azt csinálja, aminek itt az ideje. Mindennapi munkája része annak a nagy folyamatnak, mely terveinknek megvalósításához vezet.

(Folytatás a 3. oldalról.) olyan műszer, mint a rádiólokátor. Ultrarövid hullámok működni az oxigénadagolót, a csap ön- tetik és a lokátor módszerével maga elzáródik, amint a levegő- dolgozik: visszaveri a rádióhullá- koncentráció eléri a normát. S mókát. Ha valamilyen akadály ez így van mindennel. Nagyszerű kerül a rádiósugár útjába, a su- űrhajónk teljesen automatizált, gár visszatér és jelzi az akadályt Az áramot nagyméretű, hordoz- és azt is, hogy milyen messze ható akkumulátorok termelik, van. Űrhajónk előtt állandóan „ta- Töltésük elegendő az űrhajó bel- pogatja”, mintegy „megvilágítja" ső szükségleteire az egész 7 és az utat. Munkája emlékeztet a félhónapos repülőút alatt. De mindennapi fényszóróra, ezért is üzemzavar esetére van még egy nevezik így. Különben aligha hal fotocellás töltőállomásunk is, lünk majd vészjelzéseket Kizárt- amely a napsugarakat közvetle- nak tartom, hogy találkozzunk nül villanyárammá alakítja át. olyan nagy testtel, amely veszélyessé válhat az űrhajóra. Az űrHa eszembejut az az óriási te- ben még az anyag legparányibb her, amit űrhajónk magával ci- részecskéi is több kilométernyi pel, mindig nagy hálával gondo- távolságra vannak egymástól, lók korszerű atomtechnikánk ere- Úgy látszik, a bolygóközi repü- jére. Motorjaink olyan hatalmas lés teljesen veszélytelen. De Ká- erejűek, hogy meg tudják adni mov azt mondta, hogy a világon a hajónak az iszonyatos gyorsa- minden relatív s ez vonatkozik ság0t. a bolygóközi repülésekre is. Sze— Már rég meg akartam kér- rinte az űrhajó ezer évig repül- dezni: miért tartja szükségtelen- hét anélkül, hogy egyetlen mének az előrenézést? — kérdeztem teorral találkozna, de összeütköz- Kámovtól. — Hiszen az űrhajó hét vele a repülés első órájában, repülés közben találkozhat kő- Mindenesetre az űrhajókatasztró- borló testekkel. Hát nem szüksé- fa kevésbé valószínű, mint a vas- ges idejében észrevenni őket? úti, az emberek mégis utaznak

— Hasznos dolog előrenézni — vonaton.

felelte a parancsnok. — Az apró Ezek után nem gondoltam töb- részecskéket olyan távolról úgy- bé a „kóborló testekre” s a vesém lehet észrevenni, hogy ide- lük való találkozások következ- jében elkerülhessük a velük va- ményeire, jóllehet ez a kérdés ló összeütközést. Ha pedig 'egy a Föld elhagyása óta nyugtalanagy test kerül az űrhajó útjá- nított. ba, a rádiófényszóró előre jelzi.

Ez a rádiófényszóró elvben ugyan (Folytatjuk)

ÓiTCda lett a nagukctsinábirl

Emberemlékezet Óta megöntözni kurjongatásban ki- — Övó néni! A lányok ott ját------------------------------------------------ száradt torkukat. szőttek a kavicsnál... — szalad be

á

ll Magyarkeszin az öreg épület, Hangos most is az öreg épület, árulkodni egy kisfiú, szembefordulva a főutcával. Köz- bár nem mérnék semmiféle olyan A kőműves ezúttal is ott dol- ségi nagykocsma volt hosszú év- italt, ami az ottlevőket hangosko- gozik. A gyerekeket persze értizedeken keresztül. Ki tudná dásra serkentené. Az udvart, az dekli a munka, ha csak tehetik, megmondani, hány liter bor, hány épületet vidám gyereksereg zsi- ott „segédkeznek”. Ott szorgos- hordó sör folyt el, hány duhaj bongása veri fel napról napra. kodik az udvarban két asszony nóta hangzott el az öreg mester- Óvoda lett a nagykocsmából, is, virágot ültetnek.

— Ami nincs a tanács költség- vetésében... — mondja az asszonyok munkájára az óvónő. — A szülői munkaközösség nagyon sokat segít. Nyolcszáz forintért vásárolnak szőnyeget a foglalkozási terembe. A pénzt különböző rendezvényekből gyűjtötték össze.

| Segítenek még a szülők

az udvar rendezésében is. Beültették fákkal, s most a pince környékét — ami most eléggé elhanyagolt — felássák, fűmaggal vetik be. Nagyon kedves a szülőktől, hogy ebben a nagy dologidőben is segítenek. Itt hátul, a kerítést hajnalkával futtatjuk fel. Ez lesz itt a babaház...

— A játékokat tartják majd itt?

— Nem. Kis tűzhellyel, asztallal, székekkel berendezzük a gyerekeknek, edényekkel, akár egy igazi konyhát. Itt „főzöcskézhet- nek” majd.., — sorolja lelkesen Sarmonné, hogyan újul, szépül az óvoda.

— Na, gyerekek, befejezni a jógerenda alatt, hányszor fajult Harminc gyerekei gondoznak itt, ^kot, bevonulni.....................

v

erekedéssé a duhaj mulatozás? hogy apjuk, anyjuk nyugodtan ~ M°st pedig ismételjük a ta- Vagy ki számolta volna meg, végezhesse munkáját. Most már verseket. Ki tudná elmonda- hány kocsi állt be a négy vaskos talán csak a pajta emlékeztet ere- ni> amelyeket legutóbb tanultunk? lábú, csúcsos tetejű pajta alá? deli mivoltára, de az alatt meg Nyomban jelentkezik a matróz- Olyannyira népszerű volt a keszi homokozót építettek, hogy ne le- ruhás Vincze Ferkó, majd Apali férfinép között, hogy amikor es- gyenek állandóan tűző napon a Jancsi és Kucik Ilonka is. küvő volt — és nem volt ritka gyerekek. A régi nagykocsma maradt, ami

a hatvan—nyolcvan koszorúslány — Sok átalakításra volt szűk- volt; gondűző. Csak azzal a kü- vőfély pár —, a templomba csak ség — mondja Sarmon Gyuláné lönbséggel, hogy a szülők gondját az ment, akinek közre kellett mű- óvónő. Az idén is tízezer forin- űzi el. Tudják amíg kint, a föl- ködni az esküvői szertartásban. A tot költ rá a tanács. A foglalko- deken dolgoznak, gyerekeikre vi- többiek a rezesbanda kíséretében zási terem most kapott kát nagy, gyáznak, tanítják őket. ide, a nagykocsmába vonultak, hármas ablakod B. I.