Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG IBS?. május $. A Weiner vonósnégyes szerepel péntek este az 1961 —62. lissngversenyévad záróhangversenyén Az 1961—62. hangversenyévad sok érdekességet, sok érdekes ta­pasztalatot szolgáltatott mind a hangversenylátogatók, mind pe­dig a rendezők számára. E ^ta­pasztalatok feldolgozása a holt­idény feladata lesz. Egyelőre azonban még vissza van a záró- hangverseny, amelyen a kitűnő, nemzetközileg is fémjelzett Wei­ner vonósnégyes mutatja majd be művészetét. Vonósnégyes még nem járt Szekszárdon, éppen ezért külö­nösen nagy érdeklődéssel várjuk a művészegyüttes bemutatkozá­sát, amely számos zenei verse­nyen szerzett értékes díjakat. Az együttes a külföldi hangverseny­dobogókon is sok sikert szerzett a magyar zeneművészetnek, most németországi vendégszereplés Után lépnek a zeneiskola nagy­termében a szekszárdi zenebará­tok elé. A hangversenyre közérthető műsort választottak.' A műsor el­ső számaként Mozartnak minden idők legszebb szerenádja, az Egy kis éji zene kerül előadásra. Ez­után Weiner Leónak, a nemrég elhunyt nagynevű magyar zene­szerzőnek, az együttes névad-)já- nak egyik szerzeményét tűzték műsorra. Címe.: Pastoral, fantá­zia és fuga. Ezzel vége is az el­ső résznek, amely után a műsor második felében egyetlen alko­tás: Csajkovszkij es-moll quar- tettje kerül előadásra. A hangversenyt rendező TIT és Zeneiskola kéri a zenebaráto­kat, hogy tagdíjukat szívesked­jenek rendezni a Zeneiskola gond nokánál. Egyes jegyek 6—18 Ft- os árban ugyanott vásárolhatók. Közlekedési ankét magán-motorosoknak Májusban és júniusban a ma­gán-motorosok részére Tolna me­gye területén közlekedési anké- tot tart a BM Rendőrfőkapitány­ság Közlekedésrendészeti Osztá­lya és a Tolna megyei Baleset- védelmi Tanács. Az ankétok cél­ja, hogy megismertessék a moto­rosokat az elmúlt fél év baleseti statisztikájával, megbeszéljék azokat a teendőket, melyek a közlekedés biztonságosabbá téte­lét célozzák. Szakemberek tartanak előadá­sokat, filmvetítésre is sor kerül. A rendező szervek igazoló lapot adnak a megjelenteknek az an­kéten való részvételről. Az első közlekedési ankétra a bonyhádi járásbeli motorosok ré­szére Bonyhádon, május 6-án délelőtt kilenc órakor kerül sor. Május 13-án a dombóvári, 20-án a tamási, 27-én a paksi, június 3-án a szekszárdi járás magán­motorosai részére lesz közlekedé­si ankét a járási székhelyeken. Az ankét fontosságára való te­kintettel a községekben már meg is kezdték a szervezést. Az ér­dekesnek ígérkező motoros ta­pasztalatcsere-ankét megtartását várják, s készülnek rá a .motoro­sok. Mezőgazdasági könyvismertetés Vertse Albert - ifj. Tildy Zoltán: Erdő - mező madarai E mű a természetkedveiők ked­ves olvasmánya. Hangulatosan megírt fejezetekben számol be hazánk madárvilágának. életmód­járól. A tudományos kutatások eredményeit közli, amikor egyes károsnak hitt madárfajok mező- gazdasági hasznosságát mutatja ki, és útmutatást ad a hasznos énekes madarak megtelepítésére és elszaporítására. Vertse Albert szövegét Tildy Zoltán művészi fényképei egészítik ki. Megjele­nik 180 oldalon, várható ára: 30 forint. Javaslat: Hogyan biztosíthatják a tsz-ek a burgonya vetőgumót? Több termelőszövet­kezetben megtervez­ték a burgonya ter­mőterületét, de a terv teljesítése nagy gon­dot okoz, mivel nincs elegendő vetőgumó. Mit lehet tenni? Az idő sürget. Ezekben a napokban már min­denképpen elsőrendű feladat a burgonya elültetése, s mind a isz-nek, mind a nép­gazdaságnak fontos érdeke, hogy meg le­gyen a betervezett holdszám is. A szö­vetkezeti vezetők és gazdák különböző mó­don próbálják besze­rezni és biztosítani a vetőgumót. Figyelemre méltó a szekszárdi járás több termelőszövetkezeté­ben alkalmazott mód­szer. A decsi Uj Élet Tsz-ben, a sióagárdi Siógyöngye Tsz-ben, a sárpilisi Uj Március Tsz-ben a várdombi Egyetértés Tsz-ben a szövetkezeti gazdák adják össze a hiányzó vetőgumót. A terme­lőszövetkezet vezetői így biztosítják, hogy a betervezett terüle­ten meg legyen ter­melve ez a fontos élelmezési cikk. A tagok által adott vetőgumóból a termés feles. Ez csak látszó­lagos szépséghiba, mert valójában mind a tsz, mind a nép­gazdaság jól jár, és a tagok is megtalál­ják számításukat. Új­ból alá kell húzni, hogy nincs sok vá­rakozási idő, és ép­pen ezért, érdemes a fenti módszert alkal­mazni, ott. abban a tsz-ben ahol a bur­gonya vetőgumóból nincs elegendő meny- nyiség. Sz. P. Klasszikusok és mai magyarok az érdeklődés középpontjában — Bevált a szabadpolcos kölcsönzés — Élen a dombóvári járás — liigolyás és feledékeny emberek — Bevezetőben egy adat: Tolna megyében a megyei könyvtár ál­lomány- és olvasólétszám fejlesz­tési terve szerint 1965-re az 1960- ban nyilvántartott 32 ezer olvasó­hoz újabb 14 ezer 500 csatlako­zik, s ekkorra a megye könyv­táraiban 392 ezer kötet várja a könyvek barátait. Az adatokat a megyei könyv­tárban hallottuk, ahol a leg­utóbbi eredményeket próbáltuk összegezni Miszlai Istvánnal, Pé­ter Szigfriddel és Koleszár An- dornéval, a könyvtár sokat fára­dozó dolgozóival. Húsz kötettel szemben kétszáz — Könyvtáraink — újságolja Miszlai István — az utóbbi idő­ben szépen fejlődtek. Mióta a he­lyi tartácsok vették kezelésbe, szemmel látható az előrehaladás. Önálló helyiségeket és olvasókat rendeztek be még olyan kis köz­ségekben is, mint Bátaapáti, Öcsény, Értény. Jól bevált ez a kísérlet. Nem­csak azért, hogy a helyi tanácsok így nagyobb felelősséget éreznek a könyvtárért, hanem azért is, mert a mostani állapotok szerint községfejlesztési alapból és költ­ségvetésből egyre több pénz ke­rül a kötetszámok szaporítására. A régebben szokásos évi 10—20 kötettel szemben évente kétszáz­nál is több új könyv jut el a községi könyvtárakba. Nagyon lényeges, különösen az olvasók számának növekedése szempontjából az a munka, amit a könyvbarát-mozgalom aktivis­tái végeznek a községekben. Több jó példát lehetne felhozni, de ta­lán mind között a legjobb a dom­bóvári járás eredménye, ahol az első negyedévben 876 új olvasó iratkozott be a könyvtárakba. Ami azonban még az előbbi számnál is többet mond: a be­iratkozottak 92 százaléka felnőtt. Kihasználatlan lehetőségek Koleszár Andorné a kölcsönző­részleg vezetője. Tapasztalatairól így számól be: — A szabadpolcos kölcsönzés, az, hogy az olvasók maguk vá­lasztják ki az érdeklődésüknek legjobban megfelelő könyvet, igen jól bevált. A városban és a külterületen berendezett nyolc fiókkönyvtár tagjainak leszámí­tásával a központiban 1523 fel­nőtt és 630 ifjúsági olvasót tar­tunk nyilván. Mit szeretnek leginkább a könyvtár látogatói? A tapasztalat azt mutatja, hogy jóformán mindent. Különösen nagy keresletnek örvendenek a mai magyar irodalmi művek és persze a világ- és magyar iro­dalom klasszikusai. Dickens, Bal­zac, Thomas Mann épp oly nép­szerűek, mint Móricz vagy Mik­száth, de gyakran a korábban alig olvasott Bessenyeit, Bacsá- nyit is keresik. Az pedig már I nem is újság, hogy Szimonov, So- < lohov néhány műve kézről kézre jár. A haladó nyugati irodalom­mal még most ismerkedik a kö­zönség nagy része. Ez azonban népszerűségüknek egyáltalán nem ■árt. Steinbeck épp úgy barátja már a szekszárdi olvasónak, mint Leonhard Frank, vagy más ha­ladó nyugati író. Ami azonban furcsa a megyei könyvtárban: a kihasználatlan lehetőségek. Amikor a külsőre és belsőre egyaránt impozáns épü­let elkészült, sokan örültek: lesz olvasóterem, ahol eltölthetik a délutáni szabad időt. Az öröm azonban ürömmé válik a láto­gatóban, mert azt tapasztalja, hogy néhány „törzsvendég” kivé» telével csak diákok látogatják a gazdag választékú olvasótermet, ahol a könyvek mellett több mint 100 hazai és külföldi folyóirat is rendelkezésére állna az érdeklő­dőknek. Adják vissza a négylevelű lóherét Mint minden olyan szervnél, ahol sok ember fordul meg, a könyvtárban is rengeteg érdekes élményben van része az ott dol­gozóknak. Ezek egy része szomo­rú, a másik pedig vicces, gyak­ran humoreszkbe kívánkozó. A szomorú részt — a neveket el­hallgatjuk — a rigolyás, háklis emberek szolgáltatják, akiknek Az öregasszony ült a decsi vasútállomás várótermében egy pádon és sirdogált. Az emberek látták, hogy egyik lába vastagon be van kötözve, sokan azt hitték, azért sír, mert fáj a lába. Az asszony lába tényleg fájt, kutya harapta, marcangolta össze, orvostól jött, össze kellett varrni és gondosan bekötözni a sebet. De nemcsak a lába fájt a néninek, jobban fájt neki a tehetetlensége, az, hogy mivel messze lakik, az Alföld-szállásokon, az Uj Korszak Tsz területén, nem tud haza­menni, de még a faluba se tud bemenni fájó lábával. A tsz meg nem küld kocsit, hiába üzent már többször, s hiába várt ott a beteg asszony reggel óta az állomás padján. Pedig ott járt a vasútállomáson Korsós József, a tsz előfogatosa hintóval. Szólt neki a néni, de Korsós ezt mondta, nem viheti el, mert a vezetők a tanácson gyű- léseznek, azokat kell majd haza­vinni. Végre aztán estefelé odaállított egy rozzant, rongyos szekér, a derélcaljban egy köteg szalmával. Beteget hozott a szállásokról az orvoshoz, s a kocsis azt mondja, hallotta, hogy itt van a néni, hát majd őt is hazaszállítja. Három dolog is embertelen eb­ben a történetben. soha, semmi sem jó. Olyanok, mint az, aki Jókai Fekete gyé­mántok című regényébe ezt írta széljegyzetként: „Disznóság, hogy ilyen kommunista propaganda­könyvet kiadnak.” Nevetséges dolog ez, de mégis elcsüggesztő, mert amellett, hogy saját korlá­toltságáról állított ki bizonyít­ványt az illető, rongálta is mind­annyiunk vagyonát, a könyvet. Pedig a természetes elhasználó­dás is éppen elég munkát ad a könyvtár kötészetének. A vidámságot a feledékeny emberek „szállítják”. Hétköznapi eset, hogy a kedvesnek szánt sze­relmes levél a könyvtárosok köz­bejöttével jut el a címzetthez, mert a feladó a könyvben- felej­tette. Néha ennél érdekesebb ese­tek is előfordulnak. A múltkor például feldúlt arcú ember állí­tott be, s követelte: adják ki ne­ki gyorsan azt a könyvet, amit előtte nap visszavitt, mert ben­ne felejtett valamit. Nem talál­ták a kötetet, s hosszas faggatás után árulta csak el, hogy nem másról, mint egy négylevelű lóheréről van szó, ami neki ked­ves kabalája... Persze, senki sem kereste meg, hiszen ki győzne 36 ezer kötet között megtalálni egyet, amiben egy olyan kis valami lapul meg, i amit a réten sem könnyű felku­tatni. Sz. I. Először is az, hogy Korsós Jó­zsef nem vette fel a beteg nénit, — nevezetes Békési Mihályné tsz- tag társát — a hintára még akkor is, ha egy vezetőnek esetleg gya­log kellett volna hazamenni. Mert. a beteg embert jobban megilleti a hintó, mint az egészséges tsz- vezetőt. Nem veszett volna oda egyik tss-vezetőnek sem a tekin­télye, ha nem hintán, hai/.em uram bocsá’ egyszer gyalog ment volna haza. Másodszor: Embertelenség as, hogy akkor, amikor a isz-nek hintája van, olyan rozzant szekér­rel szállítják a betegeket az amúgyis rossz, rázós utakon or­voshoz, mint amivel végül is Bé­kési Mihálynét elvitték, meg azt a másik beteget behozták. Harmadszor: Embertelenség az is, hogy senki nem intézkedett azonnal Békési Mihályné első üzenete után. Eltűrték, hogy reg­gel fél 8 órától délután 6 óráig ott sirdogáljon a beteg asszony az állomáson. Békési Mihályné nz Uj Korszak Tsz tagja. Hogyan érezze magát a tsz gazdájának, ha így bánnak el vele? A tsz rossz eredményeit az ilyen dolgok is előidézhetik, hogy csak ennyire törődnek «. vezetők az emberekkel, GYENIS JÁNOS Törődni kell as emberekkel! Miért sírt Békési Mihályné? — Kinek jár a hintő? — Levonják-e a tanulságokat a decsi Új Korszak Tsz vezetői? Mint minden évVn, most is külön csoportban vonultak fel a munkásmozgalom tolnai veteránjai, akik közül nem egy több mint ötven évvel ezelőtt vett részt először a munkásosztály seregszemléjén. Dombóvárott havas erőben került sor a május el­sejei seregszemlére. A felvonuláson nagy sikert arat­tak az iskolások, az üzemek dolgozói, különösen a- vasút dolgozóinak felvonulása tetszett. Dombóvárott a Béke parkban felállított színpa­don a munkásőrség ének- és zenekara, iskolások kul- túrcsoportjai adtak műsort. Este bállal fejeződtek be a május elsejei ünnepségek.

Next

/
Thumbnails
Contents