Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-17 / 89. szám

1

IK2. äprins n.

TOLNA MEGVFT NfiPŰJSAG

Nagy feladatok a kisipari termelőszövetkezetek előtti

Húsvéti előkészületek

Két napig tanácskoztak a Tolna megyei kisipari szövetkezetek vezetői, legjobb dolgozói a szövetkezeti mozgalom helyzetéről, a ktsz-ek feladatairól. Teljes képet adni a küldöttközgyűlés munkájáról egy cikk keretében nem lehet. Annyi azonban

már megállapítható, hogy a küldöttek helyesen foglaltak állást a szövetkezetek előtt álló legfontosabb feladatokról, a kétnapos vita előbbreviszi a kisipari szövetkezeti mozgalmat Az egyik legfontosabb tennivaló:

A lakosság javítási, szolgáltatási igényeinek kielégítése

E téren az elmúlt években nagy volt a fejlődés, hiszen a ktsz-ek 215 részleggel, illetve felvevőhellyel állnak a lakosság rendelkezésére. A növekvő igényeket azonban még nem tudják kielégíteni a szövetkezetek. Vonatkozik ez a személyi szolgáltatásokra, de a javításokra is. Sok faluban nincs cipész, nincs fodrászüzlet. Fokozódik az igény

— a villamos háztartási gépek, a rádió és televízió elterjedésével

— a műszaki szolgáltatások iránt is.

A küldöttek ezzel kapcsolatban érdekes kezdeményezésekről számoltak be. A bonyhádi járásban például kísérletképpen kapcsolatba léptek a földművesszövetkezetekkel, a javítandó háztartási cikkek, lábbelik összegyűjtésére és visszaszállítására. A földművesszövetkezetek hálózata ugyanis átfogja az összes községet. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a női fodrászattal rendelkező ktsz-ek a hét meghatározott napjain a földművesszövetkezet által rendelkezésre bocsátott helyiségben végeznék a szolgáltatást. Felmerült az a probléma is, hogy a kis szövetkezeteknek a falusi felvevőhelyek fenntartása, a javítanivaló lábbelik el- és visszaszállítása többletköltséget okoz, ezt további adócsökkentéssel lehetne ellensúlyozni. A bátaszékiek arról szá moltak be, hogy féltek beindítani az új női fodrász-részleget, de sok vita után mégis létrehozták, mégpedig olyan fiátal szakemberekből, akik nemrég még ipari tanulók voltak. (A magán- kisiparosok ugyanis segédként már nem foglalkoztatták őket.)

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a részleg közmegelégedésre [ működik, a szövetkezet sem fizet rá. Követendő példa más ktsz-cknek is.

I lakossági méretes tevékenység

is sokat vitatott témája volt a küldöttgyűlésnek. Itt ama nézettel kellett vitába szállni, hogy a konfekcióipar munkájának javulása következtében az emberek

szívesebben vásárolják a jó minőségű és mégis olcsóbb kész ruhát, cipőt. Ez igaz, de az élet- színvonal emelkedésének következménye az is, hogy egyre többen csináltatnak mérték után cipőt és ruhát. Ehhez csak az kell, hogy jó szakemberek dolgozzanak e részlegekben, szép, ízléses legyen a felvevőhelyiség, üzlet. Erről számolt be Babay Béla, a Paksi Cipész Ktsz küldötte, Ge- gő Imréné, a Bátaszéki Ruházati Ktsz elnöke is. A Szekszárdi Sza bó Ktsz egyik küldötte, Cseh Ferenc elmondta, hogy évekig ráfizetéses volt náluk a méretes részleg, de az idén, az első negyedévben már 5000 forint tiszta nyereséget értek el. Ez több intézkedésnek a következménye. Felkeresték a községi tűzoltó egyesületeket, ahova nemcsak egyenruha-anyagokat vittek, hanem civilruhának való szöveteket is, ebből is sikerült rendelést felvenni. Több szövetkezetben járatják a bel- és külföldi divatlapokat, ezekből választhat a megrendelő. Jobb minőségű mun kával, és egyedi modellekkel ki lehet elégíteni azoknak az igényét is, akiknek több kell, mint amit a konfekcióipar adni tud.

R lahossáni építésnél a legnagyobb a fejlődés

bár még itt is sok a tennivaló. A küldöttgyűlésen célul tűzték ki, hogy a jelenlegi arányt a családiház-építésnél tízről hatvan százalékra emelik. Több küldött e célkitűzés realitásáról számolt be. így a dombóváriak lS60-ban 22, tavaly 33 családi házat építettek, az idén is már harmincra van szerződésük. Az eredmény titka itt is a jó minőségű és — ami nem utolsó szempont — olcsó munka. Az első hat ház még ráfizetéses volt, ekkor felüvizsgálták a munkaszervezést, a normákat, és sikerült nyereségessé tenni az építkezést annak ellenére, hogy a szövetkezet nem drágább a magánkisiparosnál. Több festő és mázoló szövetkezet is beszámolt jelentős fejlődésről a lakossági munkák

ges, hogy ő lesz ott. Hónapokkal ezelőtt átjuttatták a vöröskereszt ürügyén, ez mind feltételezhető.

A vonat mosdófülkéjében ismét megtisztálkodott, úgy, ahogy tudta,, rendbeszedte magát. Már közel járt a vonat Budapesthez, s hevesen kalapálni kezdett a szíve, amikor a hatalmas csarnokban kiszállt a gyorsból. Alig várta, hogy találkozzék végre a titokzatosságban rejtőző ismerőssel, de nem ment be azonnal az étterembe. Végig-hosszig sétált az állomás peronján, olvasgatta a menetrendet. Emberek jöttek- mentek mellette, csomagjaikkal lökdösték. Mindannyiszor összerezzent. Egy negyedóránál nem bírta tovább. Szeretett volna már mielőbb túl lenni a találkozón.

Benyitott az étterembe.

Majd kővé meredt.

Röse ült az asztalnál.

Megdörzsölte szemét: igaz-e, vagy csak megbomlott idegei tréfálnak vele? A lány bécsiszeletet vagdosott, apró darabokra. Lassan, időtöltésből evett. Az utasítás szerint Horváthnak sem jobbra, sem balra nem nézve, oda kellett volna mennie hozzá, mint old a feleségével találkozik a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyen. De képtelen volt erre. Nem tudott az ajtóból elmozdulni. Földbe gyökerezett a lába. Amikor Roset megpillantotta,

csaknem felkiáltott meglepetésében.

— Rose! Ez nem igaz!

A lány szeme haragos pillantást lövellt feléje, s az asztalhoz kapott hirtelen, hogy a tányért, vagy a virágvázát dobja Horváth fejéhez. Intett, hogy tűnjön el.

Behúzta maga után az ajtót, megállt a folyosón. Csalódottan, kiábrándultán dőlt neki. a falnak. Elhagyta minden ereje: két lépést sem bírt volna megtenni.

Nyílt az étterem ajtaja. Rose ment el mellette, magyarul sziszegte:

— ökör!

Majdnem pisztolyáért kapott, hogy a lányt is lepuffantsa. Bosszúsan követte a poggyászmegőrzőhöz. A pénztár ablaka előtt érte utol.

— Hol jársz ilyen sokáig, Zoltán? — förmedt rá Rose, mint egy házsártos ifjú feleség, hogy a mellettük állók is hallják —, elmegy a vonatunk, és te még meg sem váltottad a jegyeket.

— Dolgom volt, Ro... Rózsika — dadogta sápadtan a pénztárnál sorakozók enyhe derültségére — de máris intézkedem.

— Köszönöm! A jegyeket megváltom én magam. Vedd ki a csomagokat. Itt vannak a bárcák. Cipeld csak te a förtelmes festményeidet.

(Folytatjuk)

terén. Felvetődött olyan javas-] lat is, hogy az építőipari szö-| vetkezetek gép-problémáinak ] megoldására gépkölcsönző központot kellene létrehozni.

Sok lehetőség van az árutermelés növelésénél is<

bár e téren az eddigi eredmé-l nyék sokkal kedvezőbbek, mint] az előbb említett területeken. í Az állami nagyipar nem képes] a gyorsan változó igényekhez^ mindig alkalmazkodni, gyakran] nem is kifizetődő számára a kisi vagy középsorozatbani gyártás? Nagyok a lehetőségek az export-, termelés fokozására is. Külkeres-1 kedelmünkben egyébként is egy-J re nagyobb szerepet kapnak al kisipari szövetkezetek. Ruházatit és bőrkonfekció cikkekkel eléggé« tele vannak a nagykereskedelmi] raktárak, de a kelendő, jó minősé-l gű, a legújabb divatnak meg-] felelő cikkek — ha ilyet készíte-l nek a ktsz-ek — azért gazdára] találnak.

J. J.

Készülnek a leányok, hogy húsvétkor az általuk díszített tojásokkal ajándékozzák meg a locsolkodókat. A képen: KI tud szebb, díszesebb tojást festeni? — versengenek a leányok.

GONDOLATOK AZ ANKETON

A szünetben kíváncsian figyeltem és igyekeztem jól megjegyezni az arcokat. Ki tudja, ki lesz közülük néhány év múlva híres ember: a magyar agrártudomány büszkesége. Most erősek, vidámak, egészségesek, és ami a legfontosabb, fiatalok. Néhány évvel ezelőtt, sokan még tavaly is, az egyetem, vagy az akadémia padsoraiban ültek. S itt komoly, felnőtt férfiak. A szünetben lent, az ideiglenes büfé mellett kis csoportokba verődve beszélgettek és legé- nyes éhséggel, és árulkodó mohósággal lesegették a Palánki Felsőfokú Technikum csinos lányait. Harmincon innen, húszon túl, ugye, nem is olyan nagy csoda?

Az ankét délelőtt kezdődött a Szekszárdi Városi Művelődési Házban. Nekünk, régieknek tanácskozás a sok közül, nekik — el is mondták — az első. Először beszélgetnek így megyei vezetőkkel, először néznek messzebb, mint ahogy megszokták, s először kapnak szót megyei fórumok színei előtt, ezzel mintegy formailag is kihangsúlyozva, hogy a megye mezőgazdaságában számottevő tényezőnek tartják őket.

Némelyek még kicsit sután, ügyetlenül mozogtak, szögletesen,

1400 holdon végeznek talajjavítást a tamási járás tsz-eiben

A Koppánv-völgyi Vízgazdálkodási Társulás keretében nagyarányú talajjavítási munkához fogtak hozzá a tamási járás termelőszövetkezetei. A talajjavítást a vízmosásos, terméketlen területeken tőzeges lápfölddel, műtrágya kiegészítéssel hajtják végre, majd lucernatelepítéssel teszik a talajt termékenyebbé.

Az értényi Búzakalász 100, a felsőnyéki Egyetértés 150, a pári Béke 200, a nagykónyi Haladás 100, a három tamási termelőszövetkezet összesen 850 holdon végez ilyen módon talajjavítást.

A tamási járás termelőszövetkezetei jelentős állami segítséget is kapnak a talajjavítási munkák elvégzéséhez.

Befejezték a koratavasziak vetését a Dalmandi állami Gazdaságban

A Dalmandi Állami Gazdaság vezetői és dolgozói dacolva a nehézségekkel, a múlt napokban pótolták az időjárás okozta elma- radást.Szombaton, a délelőtti órákban 3000 holdon a koratavasziakat elvetették. Most már csak a kukoricavetés maradt hátra.

szertartásosan, de amikor Virág István, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, aki szintén fiatalember — s akit mái csak a most készülő disszertáció választ el az agrármérnöki diplomától — beszélni kezdett, feloldódott a feszültség. Szinte rá volt írva az arcokra: Nincs vész, helyben vagyunk, hiszen ehhez már értünk, egy ilyen szintű tanácskozáson még nem, de a témában már otthon vagyunk.

Hallgatták Virág elvtársat. Magamban találgattam, sikerül-e majd az előadónak úgy beszélnie, hogy létrejöjjön a megfelelő kontaktus: az a bizonyos azonos hullámhossz, közte és a fiatalok között. Nem olyan lesz-e majd a vitaindító, hogy a fiatalok számára túlságosan fentről hangzik és esetleg lelkesedés helyett el- kedvetlenedést vált ki. Nem, megteremtődött a kontaktus. Virág elvtárs keresetlen szavakkal, őszintén beszélt. A pártmunkás, a szakember szavai voltak ezek a fiatalabb kollégákhoz. Behatóan ismertette a mezőgazdaság helyzetét, felhívta a figyelmet az ösz- szefüggésekre, a lehetőségekre, számokkal bizonyította a szellemi munkaráfordítás hasznát és méltatta a fiatal szakemberek tevékenységét. Szavaiból kicsendült, hogy szabad a pálya. Mindenki tudásának a legjavát adhatja, határtalanok a lehetőségek, hogy bárki kiemelkedjék és „valaki”

legyen. A párt azt kéri a fiatal szakemberektől, hogy legyenek a legjobb módszerek legbátrabb követői.

Mire a felszólalásokra került sor, senki se akart kezdeni. Szóval csalódtunk — gondoltam. A fiatalok meghallgatták, helyeslő, egyetértő tapssal fogadták Virág István vitaindítóját, de úgy látszik, mégsem érzik annyira magukénak, hogy legyen a témáról véleményük. Jó volt kellemesen csalódni, mert hamarosan megkezdődtek a felszólalások, s amit különösen megfigyelhetett az ember; a felszólalók nyomban közös gondokkal, közös örömökkel kezdték beszédüket. Túlzás nélkül le lehetné hát írni, hogy az új ág- rárértelmiség többsége közösségi ember. Olyan új nemzedék, amely az életet a munkán méri, problémájuk, gondjuk bőségesen akad, erről is beszéltek, s ez elsősorban az emberekkel való bánásmód, amit nem tanulhattak meg az egyetemen, vagy a főiskolán.

A fiataloknak ezen a tanácskozásán újból érezhette az ember, hogy a mezőgazdaság e friss erőkkel valóban gazdagodott. Egy új, nagy vitalitású körosztály jelentkezett, olyan emberfők, akik már nem cipelnek a múlt terheiből semmit, bátran, magabiztosan és határozottan valósítják meg a párt mezőgazdasági politikáját.

> sz. p.

DCö^m JKihlós óttliöna

Nem kezdem a történetet a legelején, mert sebet tépnék fel. S minek juttassa az ember bárkinek is eszébe azt, amire nem szívesen emlékezik. Kocsis Miklós pedig csakis keserűen gondolhat vissza arra az egy év előtti borongás őszi napra, amikor édesanyját utolsó útjára kisérték, apja pedig nemsokára magára hagyta.

A serdülő Miklós itt maradt árván, magárahagyva. Hogy hogyan került a szekszárdi Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalathoz tanulónak, ne részletezzük. Jelentkezett, felvették és... És édesanyja halála után nem teli hosszú időbe, míg a vállalat kollektívája Miklós gondjairól tudomást szerzett, öltözködése szegényes volt, lakással nem rendelkezett, viszont lelkiismeretesen tanult, dolgozott és nem igen panaszkodott.

A szakr /rvezet kezdeményezésére a kollektíva elhatározta; segíti Miklóst abban, hogy emberhez méltó körülmények között éljen, gondtalanul tanulhasson, jó szakmunkás váljék belőle. A szakszervezet inkább csak a formaság miatt, háromtagú bizottságot jelölt ki azzal a céllal, hogy

Kocsis Miklósnak otthont teremtsen és minden tekintetben gondoskodjék róla...

A vállalat dolgozói pénzt adtak össze, s Űcsényben albérleti szobát kerestek Miklósnak, gondoskodtak vacsorájáról, és minden hónap elsején megváltják a vonatbérletét. Reggelit és ebédet pedig a vállalatnál kap. Ruházkodásáról szintén a vállalat kollektívája gondoskodik. Legutóbb tavaszi öltönyt és egyéb „apróságokat kapott. S minden hónapban zsebpénzt is adnak az ipari tanulónak.

Ez így megy hónapról hónapra, egészen 1962. szeptember 1-ig, amikoris Kocsis Miklós szakmunkás-vizsgát tesz, s ettől kezdve majd maga kormányozza saját életét. Munkahelyén, a Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál szeretik őt, mindenki drukkol, hogy Miklós szakmunkás-vizsgája kitűnően sikerüljön.

Különös eset? Nem az. Mégis példázza, hogy ki-ki saját posztján és a maga módján segíti a gyakorlatban érvényesíteni a jelszót: Mindent az emberért, az ember javára.

S ez így van rendjén.

R. 4 „