Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-12 / 85. szám
1*2. április 12. 'rOT.NA MEGYEI NÍPŰJSAG Szélesíteni a köti Semmiféle megbízatást nem utasít vissza. Nem mentegetőzik. Csendben, feltűnés nélkül dolgozik. Nem kérkedik érdemeivel. Túlhalmozták munkával, de újább feladatokat is zokszó nélkül vállal. Mindezt már előre tudom Lónay Sándorról, a závodi iskola igazgatójáról, aki a termelőszövetkezeti pártszervezet titkára, kultúrház-igazgató, népfrontel- nök-helyettes, tanácstag, a szociális és népművelési állandó bizottság elnöke, földművesszövetkezeti igazgatósági tag, tűzoltóvezetőségi tag, és politikai oktatás vezető egy személyben. Miközben vele beszélgetek, eszembe jutnak azok, akik hasonlóképpen túl vannak halmozva funkciókkal. Könnyíteni keli rajtuk Nemcsak beszélni kell erről, hanem a gyakorlatban is végre kellene már hajtani ezt. Szélesíteni kellene a funkciót viselők körét. Uj erőket kell bevonni a mozgalmi vezetésbe. Nem egészséges dolog, ha egy falu 60—70 mozgalmi vezetőposztját 25—30 ember tartja kézben. Kettős kár származik belőle: Egyrészt az, hogy a munkával elhalmozott emberek ereje elaprózódik, energiája kimerül, fásultság lép fel, másrészt pedig az, hogy új emberek mozgalmi vezetővé nevelése a szunnyadó tehetségek kibontakoztatása ez által lehetetlenné válik. Gyakran előfordul még most is, hogy nagyjából ugyanazokat az arcokat láthatjuk a pártvezetőségi ülésen, a tanács végrehajtó bizottságának ülésén, a földművesszövetkezet igazgatóságában és a termelőszövetkezet vezetőségében. Felvetődik a kérdés! Feltétlenül szükséges-e, hogy a termelőszövetkezeti elnök, a tanácselnök és a földművesszövetkezet ügyvezetője pártvezetőségi tag legyen? Hogy a párttitkárt beválasztják a földművesszövetkezet igazgatóságába és, hogy a termelőszövetkezeti elnököt a községi tanács végrehajtó bizottságának tagjává tegyük? Nem lenne-e jobb, ha egy-egy község 60—70 mozgalmi funkcióját 60—70 ember töltené be? Félreértés ne essék! Mi nagyra becsüljük azt az embert, aki sokat vállal magára, tiszteljük, ha szabadidejét feláldozza, de úgy gondoljuk, ma már senki sem hivatkozhat „káderhiányra”. A mozgalmi tisztségek elosztását az egyre bonyolultabbá váló élet, az egyre magasabb vezetési szintet követelő helyzet írja elő. Vannak vezetésre alkalmas új erők. Léteznek! Csak sokszor nem veszik észre őket. Nem segítjük, hogy kibontsák szárnyaikat, hogy megtehessék az első lépéseket. Visszatérve a závodi példára, érdemes megemlíteni: Lónay elv- társ beszélt nekem egy fiatal pedagógusról, aki két évig, politikai szempontból „mozdulatlanul” szemlélte az eseményeket. Nem bízták meg semmivel, ö sem kért munkát. Végre aztán felfigyeltek rá. KISZ-megbizatást kapott. Később KISZ-titkár lett. Ma sokat és jól dolgozik. Jelentősen javult az ifjúsági munka a faluban. Ha nem figyelnek fel rá, mint „rejtett tartalékra”, talán még most is csak szemlélné a falu politikai életét. Dicséret illeti azt, akit már bevezetőben említettem: Lónay Sándor elvtársat. Azért, mert sokat dolgozik a mozgalomban. Nem sajnálja a szaFELMASZEK? M egfelelő kátéesz köny- nyebben akadna, amelyik megcsinálná a mun kát, dehát csak a végső esetben, amikor az állami ipar semmiképpen nem vállalja, fordulunk egy ilyen fél maszek társasághoz. — Egyik vállalati igazgatónk mondta ezt a minap, amikor egyik leendő új gyártmányuk sorsa felől érdeklődtem. Panaszkodott, hogy a nullszériához kis mennyiségű alkatrészre van szükség, ez egy nagy vállalatnál nem tétel, amivel ott érdemes lenne foglalkozni, de talán még akkor sem, ha beindul a sorozatgyártás. Egy nagyüzemnél százezernél kezdődik a széria. Félmaszek ... Nem első ízber hallottam ezt a kifejezést. És hs csak egy helytelen nézet volna akkor is szembe kéne szállni vele. De mint minden téves nézetnek, ennek is káros következményei vannak. Akadályozza a kisipari szövetkezeti mozgalom megbecsülését, emellett nem egy esetben súlyos gazdasági károkat okoz. Idézni Lenin megállapításait a szövetkezetekről — a kisipari szövetkezeteket is beleértve — tálán felesleges. Inkább néhány adatot a Szovjetunióban működő kisipari szövetkezetekről: Más- félmillió dolgozója van a Szovjetunió kisipari szövetkezeteinek, amelyeknek a termelése a hétéves terv időszaka alatt közel megkétszereződik. A lakosság közvetlen javítási, szolgáltatási szükségleteinek kielégítése mellett jelentős mennyiségű árut is termelnek. Az Ukrán SzSzK-ban például a gyártott szőnyegek 99 százalékát, a halinacsizmák 40 százalékát, a konfekciós ruházati cikkek 31, a bútorok 28 százalékát a kisipari szövetkezetek állítják elő. A Szovjetunióban tehát — a forradalom utáni ötödik évtizedben, a kommunizmus építésének időszakában is igen nagy szerepe van a szövetkezeti iparnak. Nálunk is olyan területeken egészíti ki az állami nagyipar tevékenységét, ahol gazdaságosabban tud működni. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a lakosság közvetlen igényeit a helyiiparnak, így a szövetkezeti iparnak is ki kell elégíteni, hanem jelentős árutermeléssel kell hozzájárulnia a lakosság ellátásához, a termelés, a külkereskedelem áruszükségletének kielégítéséhez. A helyi nyersanyagok, az ipari és mezőgazdasági hulladékanyagok feldolgozása elsősorban az állami és szövetkezeti helyiipar feladata. Egy speciális feladat: a hiánycikkek gyártása, amelyeket különböző okok miatt a nagyipar nem vállal. Ide tartozik az olyan gyártmányok, alkatrészek előállítása, gyakran ko- operálás az állami nagyiparral, amire túlterheltség, vagy egyéb okok miatt az állami ipar nem tud vállalkozni. Az említett esetben tehát éppen azért keli bátran megbízni valamelyik szövetkezetét a gyártással, mert a nagyipar egyáltalán nem, vagy csak késve tudná elvállalni, ebből pedig népgazdasági kár is származna. Ami a helytelen nézet eredetét illeti, ebben bizony a sajtó is ludas. Inkább az országos lapok, amelyekben kisipari szövetkezetről csak akkor lehet olvasni, ha egyik-másik ktsz-nél százezres. vagy éppen milliós sikkasz tást lepleztek le. Pedig a társadalmi tulajdon védelme a szövetkezeteknél — legalább ami a megye ktsz-eit illeti — semmivel sem rosszabb, sőt jobb is, mint a többi szektornál. <J.) badidejét. Az energiáját. Ha a felsorolt nyolc megbízatás mellé újobb nyolcat kapna, azt is vállalná. Mellette hárman-négyen ebben a községben hasonlóképpen túl vannak terhelve. Hasonló lendülettel és áldozatkészség- gelo dolgoznak. Emberileg dicsérendők ezek az elvtársak, dicsérendő mindenhol mindenki, aki ebben a megyében a mozgalmi munkák tömegét hasonlóképpen magára vállalja. De csak emberileg! A módszer káros! A módszeren változtatni kell. Mindenhol és mindenkinek. Závodon például Lónay elvtárs, a párttitkár tud ezen leginkább változtatni. Sokakkal beszéltem munkájáról. A pártbizottságon azt mondták, ő a legalkalmasabb arra, hogy a község kommunistáinak titkára legyen. A járási tanács egyik vezetője szerint a népművelési ház vezetésének munkáját ő tudja legeredményesebben ellátni. Ha a helyi adottságokat alaposan mérlegeljük, mindkét vélemény megállja a helyét. De a többi tisztség csak felesleges tehertétel. A másik hat funkciót el kellene osztani hat embernek. Olyanoknak, akik ma még nem dolgoznak a mozgalomnak. Beszéltem Lónay elvtárssal. Megígérte, hogy mint párttitkár ezt végre is hajtja. És leveszi a többiek válláról is a többletet, ami csak féket jelent, ami elaprózza munkájukat, lehetetlenné teszi, hogy egy-két helyen alapos munkát végezhessenek. Szeretnéd hangsúlyozni hogy a závodi eset csak egy példa a sok közül. Máshol is változtatni kell a módszeren. Az elhal- mozás módszerén. Akad község, ahol még több a tennivaló. Arra van szükség, hogy az illetékesek alaposan megvizsgálják ezt a problémát. És segítsenek! Gyakorlatilag oldják meg azt, amiről írni és beszélni egymagában nem elég Hogy elevenebb legyen mozgalmi életünk és az eddigieknél még több embert bevonhassunk az irányításba. (H) Kiszesek segítenek megoldani a lakásgondokat Építkezési akció indult Bonyhádon Hol kell a legtöbb segítséget nyújtani? — vetődött fel a kérdés a Bonyhádi Járási K Bizottság vb-ülésén, amikor a KISZ-kongresszusi anyag gyakorlati útmutatásairól tanácskoztak Hamarosan kikristályosodott az egyöntetű vélemény: a lak probléma megoldásában. A községi tanácsnál 480 kielégítetlen lakásigénylő ké vénye gyűlt össze. A kérvényezők fele fiatal házaspár. Ez a tény késztette a járási KISZ-bizottságot arra, hogy lakásépítési akciót indítson be. Megalakult az előkészítő bizottság, megkezdődtek a típustervek tanulmányozásai és a tárgyalások a kivitelezőkkel. A kezdeményezést siker koronázta. A társadalmi munkában elkészített tervrajz alapján a Bonyhádi Építőipari Ktsz megállapította a családi házak árát és megindult a jelentkezés. Május első felében 23 ház építését kezdik meg. amelyeket az év harmadik negyedében befejeznek. 1962 csak kísérleti év. Az építési akcióban való részvételre a jelentkezések folyamatosak. A jövő évre máris újabb 26 fő jelentette be építési igényét, de a jelentkezések napról napra szaporodnak. A családi házak jóval olcsóbbak, mint a hasonló, magán jellegű építkezések és egyik fő előnyük, hogy gyorsan, határidőre készülnek. A házak 150 négyszögöl területen épülnek, 2 szoba, összkomforttal, nyáron lakható tágas előszobával. Az építés költsége 105 ezer forint. Az akció sikerét az is nagyban előmozdította, hogy első alkalommal mindössze 30 ezer forintot kell befizetni. A szerződés azt is biztosítja, hogy az építkezésen 5000 forint értékig társadalmi munkát is lehet végezni. Messzemenő támogatást nyújtott az akció beindulásához a Bonyhádi Zománcgyár és a Bonyhádi Cipőgyár vezetősége is. ígéretet tettek arra, hogy a szállításban segédkeznek és a náluk dolgozó építtetők szabadságát úgy biztosítják, hogy azt a legjobban ki tudják használni az építési munkákra. A példamutató kezdeményezés nyomán hamarosan megkezdik a Bonyhádi Építőipari Ktsz dolgozói az alapozási munkákat a Márkus Illés és a Budai Nagy Antal utcában, őszre pedig már a kulcsátadás is megtörténik. illést tartott a protestáns papok megyei békebizoitsága Szerdán ülést tartott Szekszár- don a Tolna megyei protestáns papok békebizottsága, amelyen mintegy ötvenen vettek részt. Az ülést dr. Kathona Géza református esperes, a békebizottság elnöke nyitotta meg. Részt vett a gyűlésen Krähling Dániel evangélikus esperes, a békebizottság titkára is. Képviseltette magát az ülésen a Hazafias Népfront és a Megyei Egyházügyi Hivatal. A békegyűlés résztvevői részére dr. Bársony Róbert, a Szekszárdi Közgazdasági Technikum igazgatója tartott előadást a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a szocialista országok gazdasági együttműködési szervének jelentőségéről. Ismertette hazánk gazdasági viszonyait, kapcsolatát a KGST-vel, s elemezte a kapitalista országok közti kapcsolatokat, és a szocialjsta országok közti együttműködést. A gyűlés résztvevői nagy elismeréssel beszéltek az előadásról, s több kérdést tettek fel. Néhány figyelemre méltó gondolat is elhangzott gazdasági életünkre vonatkozóan. Javasolták például, hogy mi a KGST-n belül lehetőleg a munkaigényes iparágakat fejlesszük, mert nálunk viszonylag korlátozottak a nyersanyagforrások. A gyűlés résztvevőinek véleménye szerint a mezőgazdaságban nálunk főként a kertészet, tehát a munkaigényes ág fejlesztése mutatkozik a legcélszerűbbnek. ŐNODVÁ&i MIKLÓS ík$S0 XXV. Nézte az előtte ülő lányt, Ro- sét. Emlékezetébe idézte Elza arcát, azokat a vonásokat, amelyeket első találkozásuk alkalmával látott rajta. Most egyformán gyűlölte mind a kettőt. Gyűlölve szerette Elzát, s megtapogatta zsebében az arany nyakláncot. Most össze tudta volna tépni, s darabokban kidobálni az ablakon. Szerette volna a fejét a falhoz verni, és káromkodni, sírni, a haját tépni, összeszorított. ököllel mindent szétzúzni, a berendezést darabokra törni. De mindez csak egy pillanatig tartott, mindössze addig, amíg az utolsó szavak után Rose konyakot töltött a pohárba. „Hát mi más módja lehetett volna? Elza segíteni akarta rajtam. Miért? Talán ... talán mert, hogy ő is szeretett.” Még mindig reszketett a hangja, amikor megkérdezte: — S hol van? — Kicsoda? — Elza! Rose színészkedve elmélázott. mint akinek már egészen más gondolatok járnak a fejében. — Most odaát, Magyarországon ... Kopogtak az ajtón. Rose bebocsátotta Körnert. Az ezredes nem volt meglepve, hogy nem a társalgóban találta őket. Rövid, titkos pillantást váltott Roméval, az orvos nem látta ezt: ők ketten viszont mindent megértettek belőle... Rose boldog volt, hogy végre bejött az ezredes. Tudta, hogy addig a másik szobában figyelte és magnetofonszalagra rögzítette minden mondatukat, s éppen olyan sors vár őrá is, mint Elzára, szegényre, ha nem a megbeszéltek szerint viselkedik ... Az ezredes az úton szóról szóra kidolgozta szerepét, azt a gyalázatos színjátékot, amelyet az imént alakított, s most kíváncsian tekintett Körnerre: vajon meg van-e elégedve vele? Körner jókedvűen dörzsölte a kezét. — Nos, hogy haladunk a leckével? — A kezdő lépéseknél — felelte Rose. — Amennyiben? — Amennyiben én megmutattam azokat... — Látom, ki is öltözött, mintha az operaházban tartana előadást ... Rose elpirult. Elértette a célzást. Jól tudta, hogy az ezredes megjegyzése a bécsi Holdfény- bárra vonatkozik, ahol annak idején megismerkedtek. Akkor is ez a ruha volt rajta. — Hát akkor Szabó urat ma estére fel is mentjük a további tanulás alól — mondta Körner az orvos felé fordulva. —Gyar- mathy százados lent várja egy pohár italra. Horváth eltávozott. Boldog volt, hogy elhagyhatta a szobát. Hármasával ugrotta át lefelé a lépcsőfokokat. Gyarmathy az asztalra borulva részegen aludt. Költögetni kezdte. * (Folytatás a 4, oldalon.)
