Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-11 / 84. szám

3 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. április Ít5 Hogyan dolgozzon a% üzemi KISZsserveset ? A jó KISZ-szervezet feltétele: a kollektiv munka Az ellenforradalom után szer­vezetünk az elsők között alakult meg. Az eszmei zűrzavar idő­szakában fiataljaink segítették a pártot: helytálltak a munkában, politikai állásfoglalásukkal segí­tették a kibontakozást. Az azóta eltelt időszak is azt bizonyítot­ta, fiataljaink rászolgáltak a KISZ-tag megtisztelő címre. KISZ-szervezetünk előre elké­szített negyedéves program alap­ján dolgozik. A vezetőség a párt ifjúsági felelősével együtt készítette el a terv fő vázát, amit a KISZ-taggyűlésen vitattunk meg. A terv kiegészítéseként a fiata­lok sok hasznos véleményt, ja­vaslatot mondtak el. Munkánk alapját képezi az „Ifjúság a szo­cializmusért'’ mozgalom négy kö­vetelménye. De ezen belül is fő feladatunk a term.elés segítése. Taggyűléseink fő ' napirendjén szerepel, hogy a fiatalok hogyan vesznek részt a termelőmunká­ban. Azokra a fiatalokra, akik hanyagul dolgoznak, taggyűlésen a kollektíva erejével hatunk. Vállalatunk KISZ-fiataljai több üzemrészben dolgoznak. Éppen ezért minden üzem­részben egy-egy vezetőségi tag fogja össze a fiatalokat, akik a KISZ-titkárt állandóan tájékoz­tatják. Ebben az évben 110 fiatal versenyez a „Szakma Ifjú Mestere.” cím elnyeréséért. Egy bizottság kéíhónaponként be­szélget a fiatalokkal különböző szakmai kérdésekről. Ez év no­vember 7-én lesz a végleges ér­tékelés. A legjobb szakmunkáso­kat jutalomban is részesítjük. Üzemünkben elég sok az ipa­ri tanuló. A KISZ-szervezet ál­landóan szem előtt tartja a jö­vő szakmunkásainak tanulását. A szakma jó elsajátítása mellett gondot fordítunk politikai, jel-1 lembeli nevelésükre is. Szülői értekezleten a KISZ- szervezet is tájékoztatja a szülőket a fiatalok magatar­tásáról, tanulásáról. Öröm­mel fogadjuk azt; hogy a szülők több esetben felkere­sik a KISZ-szervezetet, ér­deklődnek gyermekeik felől. A vállalat vezetősége is rend­szeresen kikéri véleményünket a fiatalok munkájáról. Legközeleb­bi taggyűlésünkön az elmúlt év­ben végzett KISZ-munkát érté­keljük, ahol egyben javaslattal élünk a vállalat vezetőségéhez az ipari tanulók elmúlt évi mun­kájának jutalmazására. A fiatalok kezdeményezésére folyamatban van ifjúsági bri­gád alakítása. Az idősebb szak­munkások a szocialista brigád cím elnyeréséért versenyeznek. A fiatalok elmondották, hogy ők sem akarnak elmaradni, és ha megalakul a brigád, célul tűz­zük ki a szocialista brigád cím elnyerését. A termelés segítésén túl a fia­talok politikai képzését, kulturá­lis és sportolási lehetőségeit is biztosítjuk. A KISZ-tagok több­sége részt vesz a KISZ politikai oktatásán. Taggyűléseinket szel­lemi vetélkedővel tesszük színes­sé. Ezek igen kedveltek fiatalja­ink körében. Van tánccsoportunk. Az elmúlt évben a Mátai Antal seregszemlén második helyet ér­tünk el. Üzemi bajnokságokat szervezünk több sportágban. Vállalatunknál minden fiatal megtalálja szórakozási lehetősé­gét. Bandi János, Szekszárdi Vasipari Vállalat Mit és hogyan muzsikál a pléhember? I A gyanútlan járókelő bé­--------—--------------- késen sétál a z utcán, munkába igyekszik más, a harmadik boltba siet. Gyanútlanok, nem is számítanak rá, milyen merénylet készül el­lenük. Akinek különösen jó a kedve, fütyörész, a tegnap esti bálon mereng a lány, a jövő heti futballmeccs várható eredményét latolgatja a fiú. Békés melengetőn süt a nap, játékos szellő incsel­kedik a nyílni készülő tavasszal. És ekkor... ...és ekkor felharsan a magas­ban a nóta, hogy aszongya: Te­mető a Tisza, mikor kivirágzik. Végigfújja, végigbömböli az első strófát a magyamóta dalnok, de aztán csitt, ácsi, jön az érdembeli szöveg: Az állatforgalmi vállalat megbízottja ekkor meg ekkor a mázsaháznál átvételi napot tart. Mert... de az én két szemem könny tenger-ben ázik, temető a... ésa többi. Máskor, ugyanott, vagy egy köz­séggel odébb. Gong. Sípolás. Va­laki belefúj a mikrofonba. Szupe­rál. Mehet. „Lehet, hogy szép nem vagyok, és mégis hódítok...” Kit, mit, miért? Kiderül mindjárt, mert az érdembeli szöveg: „Vált­sa ki részjegyét a földművesszö­vetkezetnél.” De, hogy erre a hó­dító útra miért kell éppen girardi kalapban indulni?! Igaz, a ciao, ciao bambina se ösztönzi több részjegy kiváltására a falu népét, de azt hiszem, akkor sem vásá­rolnak több fogpasztát, meg fi­zetik gyorsabban adóhátralékukat az emberek, ha a „Ki tanyája ez a nyárfás?” kérdés tétetik fel ne­kik a község különböző pontjain elhelyezett hangszórók által. | A hangszórók a mondandójukat, s hogy a fi­gyelmet kellőképpen előkészítsék az érdembeli tudnivalókra, zené­(Éolytatás a 3. oldalról.) — Egyről is ... többről is ... — Ah! — Roge önkéntelenül felkiáltott, de úgy tett, mintha a kezében levő brosstű hegyével szúrta volna még az ujját. — Is­merem? — Lehet... — Mi a neve? — Kinek? — Annak a lánynak, akiről me­sélnem kell. — Nem tudom. — Kár. így hogy tudjam, ki­ről meséljek? — Körülírom: szőke haja van. Kék a szeme és magas is, karcsú is ... l — Van egy lány ismerősöm — mondta Rose és érezte, hogy nem tudja palástolni nyugalmát —, akire ráillik ez a leírás. Magas, karcsú és szőke. Csak a szemét nem néztem meg még sohasem. Ilyen lány persze sok van ... — Persze! Persze! — mondta Horváth, akinek hirtelen melege lett a sok italtól. Kábult feje zú­gott a sok izgalomtól., — Ebben igazad van. Kezdjük meg a tánc­leckét. — Hohó, barátom, most te me­sélj nekem a magyar lányokról! Megígérted! — Mit mondjak? Sokfélék. Szé pék és kevésbé szépek is vannak köztük. — Neked is vannak ott lány­ismerőseid? — Nemigen. — A rokonaid között sincse­nek? — Nem tudok róluk. Alig van fókonom. — így azt sem tudhatod, me­lyek a magyar lányok szokásai? — Furcsa kérdéseid vannak. Rose elnevette magát. — Mit tudod te, hogy mi érde­kel egy magamfajta lányt! — Te, mondd meg, hogy hív­ják azt, akire a leírásom ráillik. — Elza!... Az orvos felkiáltott. — Elza Geissler? ... — ügy van. Régi ismerősöm. A Nemzetközi Vöröskeresztnél dolgozik... Horváth elvörösödött az izga­lomtól. Igen, ő is így tudja. Elza a Vöröskereszttől kereste fel őket annakidején Nickelsdorfban. Eszerint mégsem tartózkodik Ausztriában!... Lassan-lassan megvilágosodott előtte minden: sejteni kezdte már. mit jelentet­tek Elza titokzatos szavai, ami­kor elmondta neki tervét; egy­szeriben megértette, hogyan akar­ja az életét „rendbehozni”. Ezt akarta az első pillanat óta, amint találkoztak. De miért? Miért ép­pen ezt az utat választotta? — Miért? Miért? (Folytatjuk) vei vezetik be a közhírré tétetik- et. Egyik helyen bömböldének becézi a népnyelv, másutt pléh- embernek, a harmadik község­ben — de, tekintettel a fiatalkorú olvasórétegre, ne folytassuk. (No­ha nyelvünk gazdagságának egyik perdöntő bizonyságául szolgálhat az elnevezések horizontális és vertikális kiterjedtsége.) De félre a tréfát. A hangos híradóra, a hangszórókra szükség van. Kényelmes, gyors eszköz ar­ra, hogy a falu népével fontos tudnivalót közöljenek a mikrofon és hangszóró felhasználásával. Sok ember hallja, naponta hallja. Tehát mégegyszer: Szükség van rá, nem a hangszórók ellen aka­runk hadakozni. Még csak a hangerő ellen sem, hiszen, hogy a falu legvégén is meghallják a tudnivalót, ahhoz valóban böm­bölni kell. A beolvasott szövege­ket illetően sincs semmi kifogá­sunk, utóvégre nem magyar taná­rok írják. Hanem az egyéb, a kí­sérőműsor... | A kísérő műsorokat már minden tréfa nélkül rosszal- lani kell. A hangszóró műsorát sokan hallják, gyakran hallják. Az abban ismertetett hivatalos szövegek az egész műsornak a hivatalosság jellegét adják. Az a zene tehát, ami a községi hang­szórókon keresztül hallik, a jó zene, az értékes zene fogalmává alakulhat egyes nyiladozó és még minden befogadására képes ízlé­sekben. Ha valaki állandóan azt hallja, hogy: Gyere Bodri ku­tyám, szedd a sátorfádat, azt hi­heti, igen, ez muzsika, sőt — ez a muzsika! De nem jobb, ha ízlé­se az egy kis romantikán, vagy társain nevelődik. Persze, tudom, hogy az is fura lenne, ha Gounod Faustjából a Rondót éne­kelné Mefisztó, hogy „Eladó az egész világ”, s ezt azzal szakítaná meg egy öblös féríihang: Vásá­roljon a földmflvesszövetkezet kisáru házában. Valami formát azonban lehetne találni. Annyi szép népdalunk van, s belőlük mennyi lemezeken. Az ízléses muzsikájú és ízléses szövegű tánc­dalokat sem kell száműzni, az indulókból is sok használható van. Ezek alkalmasak arra, hogy naponta százak, nagyobb közsé­gekben ezrek fülébe harsogja a „pléhember”. De ami kacat, az kacat. Tudom, fájó pontot érin­tek, ha javaslom: selejtezzék ki a rossz táncdalokat, a giccses ma­gyarnótákat a hangoshíradó mű­sorából. Hiszen selejtezni csak azt lehet, ami eltörött, vagy elko­pott. Viszont vigasztalóul nyug­tassuk meg magunkat, van erköl­csi kopás is. S ha anyagában még sértetlen is az édesanyám kössön kendőt szöveget viselő lemez, er­kölcsileg ugyancsak megkopott. Nincs mit sajnálni rajta. 1 Az ízlés alakításában nem *-----------------jelent persze for­r adalmat, ha száműzzük a giecset, a kacatot a hangoshíradók mű­sorából, de talán egy kissé hozzá­járul ahhoz, hogy egy sereg em­ber véleményét megváltoztassuk arról, mi a jó zene és mi a rossz, mi a szép szöveg és mi az Ízléste­len. LETENYEI GYÖRGY Üj feladatokra készül a Sárközi Népi Együttes Megyénk egyik legifjabb, de máris szép sikert elért öntevé­keny csoportja a Sárközi Népi Együttes. Az együttes paksi és szekszárdi bemutatkozását nagy elismeréssel fogadta a közönség és kivívta a szakemberek figyelmét is. Nagy várakozással tekin­tenek az együttes további munkája elé. A bemutatkozó előadás már sejtetni engedte, hogy rövidesen a hivatásosok teljesítmé­nyét is megközelítheti a Sárközi Népi Együttes. Műsorukat a me­gye számos községében be fogják mutatni, s újabb tánc- és ének­számokkal gazdagítják repertoárjukat. (Fotó: Bakó) Qzahul pllhi i'iaJkíp. Régivágású. öreg ember volt Kovártis János bácsi, a Vörös Szikra Termelőszö­vetkezet éjjeliőre. Di­cséretre méltó szorga­lommal és lelkiisme­retességgel vigyázgat- ta az egész közösség vagyonát. Nem is volt baj e téren. Nyu­godtan, békésen tel­tek napjai, mígnem történt egyszer... S azóta a felvilágosul­tabb emberek céltáb- 1ája lett az öreg nevet­nek már. ha csak rá­gondolnak. Az úgy adódott, hogy a vezetők egy csomó malacot akar­ván eladni Pápán, s meghívták telefonon az- illetékes vállala­tot. De hát Pápa messze van, a kap­csolás nehéz, s csak késő este jelentkezett■ a hívott fél. Ekkorra azonban a hívók már régen hazamentek, elfelejtvén azt is, hogy Pápa a világon van. Nem is maradt az iroda környékén más, mint Kovártis bácsi, meg néhány öreg, be­szélgető cimborája, amikor is erőteljes csöngetés hallatszott ki az irodából. Meg­indultak mindnyájan, elöl János bácsival, megnézni, ki akar te­lefonozni. Nem igen telefo­nált még az öreg. s így érthető izgalom­mal vette fel a kagy­lót. — Halló, itt Pápa — hallatszott a drót túlsó végéről. A mi emberünk kegyetlenül megrökö­nyödött, izgalma, ha, lehet, még fokozó­dott. Nem volt már se eleven, se holt. amikor az illendősé­get megtartva bele­hebegte a kagylóba: — Dicsértessék az Urjézus Krisztus, itt Kovártis János, a Vörös Szikra Terme­lőszövetkezet éjjeli­őre beszél... (—i —e) ALBÉRLET Szekszárd lakásviszonyai közis­mertek. Nagyon sok ember — sőt, egész család- szorul albérletre. Amiért nem is kevés összeget fi­zet ki... Jó, a törvény minden háztulajdonosnak, lehetővé teszi, hogy albérlőt fogadjon. . sőt, az állami tulajdonban lévő házak­ban lakó bérlőnek is. Viszont a módszeren lehetne vi­tatkozni; ugyanis gyakori, mond­hatnánk általános az, hogy az al­bérlőtől többet kérnek egy szo­báért, mint amennyi lakbért az egész lakásért fizetnék. Jónéhány albérlőt lehet találni például a sorházakban. Semmiképpen sem lehet azt. erkölcsösnek nevezni, hogy valaki a lakásért fizessen ötven forintot, ugyanakkor a konyhát és az éléskamrát kiadja albérletbe kétszázért.. Főleg, ha még a márciusi lakbérrel hátra­lékban is van. Ha vajaid négysze­res hasznot húz az állami lakó­házból, legalább illenék, rendsze­resen fizetni a lakbért. p A lakásügyi állandó bizottság­nak érdemes lenne felülvizsgálni,; indokolt-e, hogy valaki ilyen fel­tételek, mellett fogadjon albérlőt. Ha esetleg a lakásban felesleges • — főleg különbejáratú szoba van, társbérlőnek akár egyedülállókat be lehetne utalni. És az ezer kö­zül — akinek a lakásigénye ott fekszik már hosszú idő óta a ‘ városi tanács igazgatási osztá­lyán — bizonyára akadna olyan, aki az ötven-száz forintért ki tud­ná használni a lakást: nem uzso­rára, de emberibb módon elhe­lyezné családját

Next

/
Thumbnails
Contents