Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-04 / 79. szám
1962. április 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Zárszámadástól zárszámadásig Bogyiszlón Ax első riport elnök irodája™’ a szom* j ŰZ emun iiuuBin ;Z(xdns ajtóra kiírták, hogy nincs félfogadás, odanyitottam be. Ott mondta egy ember, hogy se elnök, se főkönyvelő, se főmezőgazdász. Az elnök Szekszárdra ment, a többiek április 1-én érkeznek. (Március 30- án jártam a tsz-ben). Egy harmadik irodában Tamaskó István összehajolva beszélgetett az ellenőrző bizottság elnökével. Tőlük kérdezem: — Van-e kenyér? Ez a kérdés hetekkel ezelőtt a zárszámadó közgyűlés fájó napirendi pontjaként sűrűn szerepelt. Az új elnök ugyan bejelentette, hogy ne féljen a tagság, mert a magtárban van búza és a családok szükségletét mindenki megkapja. Az elnök bejelentette, de a tagok nem nagyon hitték és ha hitték is, azt kiabálták: Jó, jó, de hol a pénz?! — Zárszámadás óta három és fél vagon búzát mértem ki a tagoknak — mondja a magtáros. Hozzáteszi, hogy volt olyan nap, amikor ugyanennyi műtrágyát is kimért. Furcsa párosítás, de a kettőnek köze van egymáshoz, nr.ég mennyire, hogy köze. A bogyiszlói szövetkezeti gazdák ugyanis kezdik észrevenni, hogy a vezetőség őszinte hozzájuk. A vezetőség nem szépíti a dolgokat mert amit nem lehet megcsinálni. azt meg sem ígéri, de ha egyszer megígér valamit, akkor állja a szavát. Ez történt a búzával, s ezt szeretik az emberek, de a mellébeszélést nem állják. 1A paprikájáról fse*eSS rás községe, a parasztság döntő többsége ebben a faluban is tsz- tag. A termelőszövetkezetben dolgoznak, és abból várják a megélhetést. A tavalyi év. sajnos, rosszul sikerült. Pár héttel ezelőtt a zárszámadási közgyűlést borús arccat ülték végig az emhogy kaptak biztatást. Ott volt közöttük a járási pártbizottság titkára, aki elmondta, hogy Bo- gylszló parasztságával a párt törődik. A község gondjait a járás, a megye vezetői ismerik és a segítség nem marad el. De a község szövetkezeti gazdái is tegyék meg a magukét, kezdjék az évet azzal az eltökélt szándékkal, hogy a tavalyi hibákat nem engedik megismétlődni. Szabópál Antalnak a zárszámadási közgyűlésen elhangzott szavaira sokan emlékeznek, és sokan emlegetik azt még ma is. Az első nagyobb erőpróbára, a bizakodás bizonyítására március végén került sor. Égetően fontos lett az őszi kalászosok fejtrágyázása. A brigádvezetők utasításba kapták az elnöktől, hogy hívják a tagokat munkára, mert a műtrágyázást három-négy nap alatt be kell fejezni. Ez az utasítás az élet diktálta parancs, s a tagok jöttek. néhány ember - ______________ rel. Ügy vélekednek, ahogyan az elnökhelyettes. »Ami volt, elmúlt, mutassuk meg, hogy jól is tudjuk csinálni«. — Ezt a helyes felfogást a szövetkezet vezetősége támogatja, s azzal viszonozza, hogy a tagokhoz őszinte, s azzal, hogy az irányítás tervszerű, átgondolt, olyan amilyenre a rendes, dolgos emberek joggal vártak. R eményi elnök hozzáértése tetszik a gazdáknak. így beszélnek róla: — Eddigi munkája előtt le a kalappal, csak el ne bízza magát. Ettől nem nagyon kell félni, bár nem árt ilyesmire az elnök figyelmét felhívni, a bajt megelőzni. Bogyiszlón a tsz-tagok ugyanis szorgalmasan dolgoztak, tavaly sem lustálkodtak, de rengeteg fáradtságuk veszett kárba, mert nem volt meg a kellő hozzáértés. s mert a vezetőség kicsit elbízta magát, szeretett csak Beszélnettem bereit, csupán az vigasztalta őket, I a maga feje után menni. Annyi bizonyos, hogy a zárszámadáskor tapasztalt rossz hangulat kezd felengedni. Munkálkodnak a kertészetben, s nap mint nap jönnek a tagok munkát kérni. Ez azonban még korántsem jelenti, hogy Bogyiszlón úgy fog menni minden, mint a karika- csapás. — Az ember a zsebén és a hasán keresztül nagyon érzékeny — mondta az ellenőrző bizottság elnöke. Sok feszülő, kirobbanni kész indulatot takarhat még ez a kijelentés. Előre veti annak az árnyékát, hogy lesznek még nehéz napok, sokat kell még fáradozni az egészséges erőknek annak ellenére, hogy a felkészülés jónak látszik. Papírra tették, hogy kire, miből, mennyi munka vár. A premizálást kidolgozták. A felkészülés tehát jónak látszik. Az emberek azonban sűrűn mondogatják: Mi dolgozunk, amennyi belefér, de szerencse is kell ehhez a sok munkához. is látszik, hogy lehet még számítani parázs vitákra, mert ebben a szerencse-dologban nem egyformák azért a vélemények... Április 1-re várták az új főag- ronómust, aki Bátáról, és az új főkönyvelőt, aki Tolnáról érkezik. Reményi Rezső, a tsz elnöke korábban a Megyei Tanács főagroII kijelentéseiül nómusa volt. Pilisi Ferenc, a tsz párttitkára és Kurucz István az- elnökhelyettes. Lelkiismeretes, fe-; lelősségüket érző embereknek lát ; szanak mindketten. Horváth Sán-' dór, Pilisi Vince, Miklósa János, Miklós István, Eke István, Sánta: József a növénytermesztésben' brigádvezető. Ifj. Farkas Sándor, ifj. Pilisi Pál állattenyésztési brigádvezető. Idős Miszlai József a' gépesítés vezetője. Azért említjük meg őket név szerint, mert év-, közben még bizonyára sokszor lesz róluk szó. A tagok nagyon bíznak író Lajos fiatal agronó- musban és Fehérvári József főállattenyésztőben. íme, azoknak a névsora, akiken talán legtöbb múlik a szövetkezet megszilárdítása szempontjából. A következő zárszámadás még messze van. De hogy milyen lesz az, nem akkor, hanem a következő hetekben, hónapokban dől el. A Tolna megyei Népújság figyelemmel kíséri, nyomon követi Bogyiszlónak, e nehéz községnek egy esztendejét. Rendszeresen beszámolunk majd arról, hogyan dolgoznak a gazdák, milyen módon biztosítják a tervek teljesítését, milyen a vezetők és a tagok együttműködése. Bogyisz- ló egy esztendejét okulásul is érdemes figyelemmel kísérni. sz. p. Vallomás és védőbeszéd O lyan nehéz sokszor az élet! Szeretnék sokszor vidám lenni, de valami úgy nehezedik rám, mint egy súlyos kő. Hiába van könyv a kezemben... azt sem tudom, mit olvasok. Súlyosan, megx'ázóan hangzanak ezek a szavak, olyan mérhetetlen pesszimizmussal, hogy mindenki azt hihetné, idős, megtört, az egész világban csalódott ember szájából hangzik el. Pedig csak egy tizenhárom éves kislány gyónja el fiatal kis lelkének nagy megrázkódtatását. A serdülőkor elején van, amikor a többieknek csak a tanulás a legfőbb gondja. Egy kicsit még nagyon gyerek, egy kicsit már nagyon felnőtt. Nagy szónak hangzik talán; de társadalmunk gondtalanabb életet kíván neki biztosítani. És valamennyi tizenhárom évesnek. A kislány négy hónap óta a bonyhádi József Attila nevelő- otthon lakója. Sötétkék iskolaköpenyben, nagyon zavartan ül a széken. Rövidre nyírt hajú, nagyon helyes arcú kislány. Látszik rajta az elmúlt néhány hónap állandó idegfeszültsége; ujjai megállás nélkül gyűrögetik, szinte tépik köpenyét. — Szeretnék elmenni innen, vissza, anyukámhoz, a nevelőapámhoz, a klsöcsémhez. Olyan édes, négyéves kisöcsém van. úgy, de úgy szerettem... — mondja nagyon, nagyon fájdalmas hangon. Jók itt a nevelők, olyan kedvesek, nagyon megszerettem őket De sokkal jobb volna otthon. Olyan jó lenne beülni tanulni a csöndes szobába... Otthon ötös tanuló voltam, de itt romlott a bizonyítványom — mondja valósággal szenvedélyes hangon, majd ismét tompa fásultságba esik, ahogyan elmeséli: — Még nem jártam iskolába, amikor elváltak a szüleim. A bíróság az anyukámnak ítélt, és akkor az apukám azt mondta, hogy bosszút áll majd anyukámon. Néhány év múlva apukám újra megnősült, anyukám férjhez ment. De veszekedtek állandóan, továbbra is... — Apukám állandóan magának követelt. Anyukámat feljelentette, hogy állandóan üt-ver. Igaz, kikaptam néha, de hát melyik gyereket nem verik meg? Nagyon, nagyon szerettem anyukámat. Még a nevelőapukámat is. Szigorú volt hozzám, megkövetelte, hogy időben otthon legyek, hogy ne csavarogjak el sokat. Mindig szá- monkérte, megcsináltam-e a házi feladatot. De ha nem tudtam valamit, segített. — Tavaly a bíróság apukámnak ítélt. De nem kellettem neki, mert azonnal elhelyeztetett a nevelőotthonba. Négy hónap óta, mióta itt vagyok, még csak meg sem látogatott. írtam neki, hogy szeretnék elmenni innen, azt válaszolta; akkor csak javítóintézetbe kerülhetek. — Csak azt kívánom, hogy anyukámhoz visszakerülhessek. Beteg szegény, nekem nem is mondták meg, mi a baja. Any- nyira elkeseredtem, megszöktem az egyik lánnyal — hajtja le zavartan a fejét. — Nem is tudom, mi lenne velem, ha anyukám meghalna. Segítettem neki azelőtt is, de csak egyszer kerüljek vissza, még többet segítek. — Apukám, úgy látszik. így akart bosszút állni anyukámon, hogy elszakított tőle, de neki sem kellettem, és otthonba adott. Pedig jó fizetése van— 1 A kislány vallomása súlyos vád a szülők ellen, főleg az apa ellen. Elváltak, ám, jó... De az, hogy a válás után annyi évvel oktalan módon torzsalkodnak, mindenképpen elítélendő, mert minden bosszújukat a gyerek szenvedi meg. A gyéréit, aki a legváiságosabb korban van, akinek most lenne a legnagyobb szüksége a szülői szeretetre, a megértésre, a szülői jótanácsokra. — Nem tudok mindent, mi volt a két szülő között — mondja az otthon igazgatónője —, de elítélem az apát, mert elvette az anyjától, de neki sem kell a gyereke. Sajnos, nagyon sok olyan gyerekünk van, aki a szülők válása miatt kerül hozzánk. — Azt írta anyukám, hogy lesz még egy tárgyalás — mondja reménykedő hangon. — Talán visszakerülök, mert másként nem tudom, mi lesz velem. Ezt az írást védőbeszédnek szánom — a kislány mellett, a kislány érdekében. BOGNÁR ISTVÁN B tamási ViSrüs Szikra és Uj Élet Tsz. Hiúságának felhívása Tolna megye termelőszövetkezeti fiatalságához Mi, a tamási Vörös Szikra és sa, valamint a nyolcadik Világ- a tamási Uj Élet Termelőszövet- ifjúsági Találkozó tiszteletére me kezet ifjúsága egyetértésben a gyei ifjúsági versenyre hívjuk fel termelőszövetkezetek vezetőségé- a megye valamennyi termelőszö- vel — a megyei ifjúsági termeié- vetkezetének fiatalságát, si mozgalmak szervezéséről szóló A verseny célja, hogy termelőmegyei közös határozat alapján szövetkezeteink ifjúsága az ed- — az MSZMP VIII. kongresszu- digieknél még nagyobb részt vállaljon a termelőszövetkezetek megszilárdításában azáltal, hogy még nagyobb eredményeket érnek el. Mi, a tamási Vörös Szikra termelőszövetkezet ifjúsága vállaljuk, hogy 1962. évben termelő- szövetkezetünk napraforgó-területéből 30 fős ifjúsági munkacsa-' patunkkal 15 kh-t megművelünk betakarítunk, és e területen legalább 9 q átlagtermést érünk el Vállaljuk továbbá, hogy az errt‘ a célra alakított 15 fős ifjúsági: munkacsapatunkkal 42 kh lege-! lő gyomtalanítását, műtrágyázó-1 sát, valamint a belvízveszélye?: helyeken a vízlevezetési munká-j kát elvégezzük. Mi, a tamasi Uj Élet Termelő- szövetkezet fiataljai vállaljuk hogy ifjúsági baromfitenyésztő munkacsapatunk a leggazdaságosabb takarmányfelhasználás és az állategészségügyi rendszabályok betartása mellett tojótyúkonként évi 150 db-os tojáshozamot ér el valamint árubaromfiból 1 holt szántóra kivetítve 7 kg-ot értékesítünk. Vállaljuk, hogy az eladásig, illetve a törzstenyésztésbe vételig az elhullás nem haladja meg a 6 százalékot. A tamási Vörös Szikra és a tamási Uj Élet Termelőszövetkezet ifjúsága Életünkről... A szövetkezetben mindenki Miska bácsinak hívja. Gumicipők, csizmák javításával foglalkozik. Ű is ott volt a »zárszámadáson«, a szövetkezet mér legzáró közgyűlésén, majd utána együtt szórakozott a nagy család tagjaival Munkatársai szeretik, becsülik. — Apám napszámos volt. Nehéz körülmények közt nevelt bennünket és bizony nem kis áldozat volt, amikor engem is, bátyámat is tanoncnak adott. Hiszen három évig egy fillért sem adtunk haza — mondja. — Aztán felszabadultam. Kilenc évig voltam segéd, majd önállósítottam magam. Amikor itt, Földváron megalakult a szövetkezet, beléptem én is. Nehéz volt régen a magamfajta csizmadia élete Amíg inas, meg segéd voltam, reggel öttől este nyolcig tartott a munka. Szombaton még tovább, hiszen akkor hozták a legtöbb javítanivalót. Mégsem mentem semmire. Ma napi nyolc órát dolgozom. Szombaton meg már délben abbahagyom a munkát. Utána jöhet a szórakozás, a családi élet, a sport. No, nem sportolok, hanem a rádió mellett élvezem a mécsesét. — Gyerekei mivel foglalkoznak? — Mindhárom felnőtt már. A fiú, a legidősebb, építésztechnikus. Most áll nősülés előtt. Julianna leányom már férjnél van, ő is technikus, a tanácsnál dolgozik. A huszonegy éves Éva pedig ápolónő. Mindhármat taníttattam, mindegyik érettségizett Erre futotta az itteni keresetemből. Steiner Mihály fiatalkorában karriernek számított, hogy a napszámos fiából iparos lett. J. J. Ma is dolgoznak a szekszárdi szövetkezeti gazdák Az idő sürget. Április elején vagyunk és még rengeteg a tennivaló a földeken, sok az elmara dás. A szekszárdi szövetkezeti gazdák úgy vélekednek, hogy eleget pihentek eddig, s ezért a mai napot is — ha az idő engedi — munkával, az elmaradás behozásával töltik. A Garay Termelő- szövetkezetben metszik a szőlőt, folytatják a nyitást és ma befejezik a borsóvetést.. E hét végéig a zab és a zabosbükköny vetésével is végezni akarnak. Nagy gondja a tsz vezetőinek, hogy elfogyott a műtrágya. Ezért le kellett állni az őszi kalászosok fejtrágyázásával, A Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezet és a Jóreménység Tsz tagjai szintén dolgoznak, főleg vetnek. A Jóreménység Tsz területén a Várdombi Gépállomás gépei szántanak. Egy Sz— 100-as dolgozik, hármas ekét pedig Belorusz és Zetor erőgép húz. A szekszárdi szövetkezeti gazdák e napon munkával únnepel- h.ek, L — Nálunk a temetőben külön helyet tartottak fenn a csecsemők részére. Nemrég temetésen voltam. Elnéztem: ahová az apróságokat temettük, ott most nincsenek friss hantok. A sírhantok kihagyott helyét a természet virágai díszítik. Többen megjegyezték: Ezt is az öregeknek kell elfoglalni. Évek óta nincs gyermekhalál Kajda- cson. Egyre emlékszem, az is túlhaladta a csecsemőkort. — Sokszor úgy érzem, rám már nincs is szükség. Pedig nincs ennél szebb hivatás — mondja Alpek Mihályné kaidacsi szülésznő, közel kétezer gyerek bábája Harmincegy év alatt sok szülőanyával együtt álmatlankod-a végig az éjszakát, s várta az új jövevényt. Boldog percek következtek, amikor felhangzott az életet jelző első sírás. S utána? Néhánynapos gyerekágy. Több’C nem jutott! Újabb gond. Több száj kérte az amúgy is kevés kenyeret. A bába nélkülözhetetlen mber volt a múltban, öt látták leggyakrabban a nincstelenek. S ma? — Kórházban, orvosi felügyelet mellett szülnek az asszonyok — mondja Alpekné. Kötelező ellenőrző vizsgálatok, állandó orvosi felügyelet a gyermek születéséig. Segítek a tanácsadásokon, a védőoltásoknál. Talán mégsem vagyok felesleges? Csak módosult a feladatom. — Sok minden megváltozóit. Ma boldogságot jelent a gyermek — ezek a búcsúszavai. K. I,
