Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-04 / 79. szám
|B82. április 4. TOLNA MEGYEI NEPEJS AG 3 Félmillió látogató a% első évtizedben Tíz éves a bonyhádi járási művelődési ház A szakemberek a bonyhádi járási művelődési házat tartják Tolna megye legjobban működő népművelési intézményének. Ez így el is fogadható, hiszen ez a művelődési ház rendezi a legtöbb előadást, az ismeretterjesztés itt a legélénkebb, a falu lakosságának kulturális igényeit itt elégítik ki legjobban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a bonyhádi járási művelődési ház munkájában nincs javítanivaló, de az eredmények elismerésre méltóak. A lehetőségek ebben a tízezer lakosú községekben sem nagyobbak, mint másutt, sőt szélesebb területű azzal a munka, hogy a járás több nemzetiségű, a lakosság erősen összetett, megoszlása változatos. A járási művelődési ház ebben az évben ünnepli működésének tizedik évfordulóját. Az évforduló egyben számvetés is, az elmúlt évtized eredményeinek felmérése, tanulságainak levonása. Készül az évkönyv, amely az eredményekről hivatott beszámolni. Tíz éve, egy esztendő alatt legfeljebb, ha száz ismeretterjesztő előadást tartottak a művelődési ház rendezésében. Tavaly százötvenötre emelkedett a járási művelődési ház ismeretterjesztő előadásainak száma, a látogatók száma pedig meghaladta az ötezret. összesen közel ezer ismeretterjesztő előadást rendeztek az elmúlt évtizedben, majdnem negyvenezer hallgató előtt. A művészeti előadások száma 450 volt, s összesen százötvenezer főnyi közönség nézte végig. A járási művelődési ház látogatóinak száma a tíz év alatt megközelítette a félmilliót. Ebből az 1961-es évre nyolcvanháromezer látogató jutott. Bonyhádnak mindig erőssége volt az öntevékeny színjátszó mozgalom. A járási művelődési ház összefogta a különböző öntevékeny csoportokat, munkájukat helyes mederbe terelte, lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy műsorukat a járás többi községében is bemutassák. S a művelődési ház vezetői mindig arra törekedtek, hogy saját csoportjuk bemutatásával a különböző községekben is fellendítsék a műkedvelő mozgalmat. A színjátszó együttes munkáját a következő színművek jelzik: Buborékok, Uj föld, Csárdáskirálynő, Ármány és szerelem, Faun, Iglói diákok, Három a kislány, Egerek és emberek, Földindulás, Szélvihar, Öh, mai gyerekek és Tar- tuffe. A műsorpolitika időnként kívánnivalót hagyott maga után, de a fejlődés egyenesvonalúnak mondható ma már ezen a téren is. Szólni kellene még a különböző szakkörökről, a klubokról, a művészeti csoportokról és mindenekelőtt arról a sok lelkes segítőről, akikre a művelődési ház vezetősége mindig bizton támaszkodhat. Az idén eredményes évtizedet hagy maga mögött a bonyhádi járási művelődési ház, s vezetői úgy dolgoznak, hogy a következő tíz esztendő még szebb sikereket hozzon. Teremtsünk élénk kulturális életet a termelőszövetkezetekben A Tolna megyei Népművelési Tanácsadó és a Tamási Járási Tanács vb művelődésügyi osztálya a közelmúltban termelőszövetkezeti kultúrfelelősök és klubvezetők bevonásával kétnapos tapasztalatcserét rendezett Gyönkön. Ez hasznosnak bizonyult, mert szóba kerültek azok a feladatok, amelyeknek megvalósítása fontos a falusi dolgozók kulturális igényeinek kielégítéséhez. A tsz-ekben eddig a gazdasági szervező munkát helyezték előtérbe, s kulturális kérdésekkel nem, vagy csak mellékesen foglalkoztak. Sok helyen nincs még olyan felelős személy, aki a művelődési munka kezdeményezője, szervezője, irányítója lenne. Olyan tagot kell megbízni ezzel, aki szívesen vállalja, s akinek megvan a műveltsége, ismerete, szervezőkészsége ahhoz, hogy e feladatot teljesítse. A változatos klubélet megteremtése, a sokoldalú művelődési program kialakítása érdekében szükséges a tsz-kultúrfelelősök rendszeres továbbképzése. Ez megoldható oly módon, hogy a tsz-kultúrfelelősök, klubvezetők a járási székhelyeken havonta egy- egy napos továbbképzésben vesznek részt. Az anyagot a Népművelési Tanácsadó biztosítja. V. K. Az elmélet napi kérdései: A párt szövetségi politikájának alkalmazása Tolna megyében unalmassá vált Gyarmathy megjegyzése: — Nekünk köszönheted, nekünk köszönheted, öregem... Ilyenkor hallgatott, csak belülről háborgott. — Miért hangsúlyozzák annyiszor? Miért éreztetik folyton velem?... A Helgával való megismerkedés után lelkiismeretfurdalást érzett, lehangolta a kijózanodás. Nem, nem: Helgát nem tudná szeretni, Helga csak szerető lehet az Elzához fűződő komoly érzések mellett. Mégis... hétről-hétre felkereste. Nála állapodott meg, ha egy kevés szabadideje akadt; szívesen tartózkodott az örökké nevető, butaságokat összebeszélő lány mellett. De Helga pénzbe került! Gyarmathy nem fizetett többet, s a márkaköteg napról napra veszedelmesen fogyott. Helga egy este azzal fogadta: — Hamarosan kiürül a bárszekrény. Gondoskodhatnál italról. Otthon megszámolta pénzét. Alig volt százhúsz márkája. — Mit gondolsz — kérdezte másnap Gyarmathytól —, adna Kömer, ha kérnék? — Már nincs pénzed? — Fájdalom... — Hallod, te nagyon költekező vagy! Próbáld meg, de nem hiszem... még nem dolgoztál érte... Tudod mit kellene csinálni? Kérj munkát tőle, próbálj a kedvében járni, mutasd meg neki hűségedet, hátha kapsz feladatot, amelyen csinos összeget kereshetsz és nem lesz többé anyagi gondod. Ha akarod, én is szólhatok neki. — Nagyon leköteleznél vele! Azon az estén meglátogatta őket Körner ezredes. Horváth fürdőnadrágban állt a terem közepén, Gyarmathytól vett box- leckéket. Most igen nagy hasznát vette annak, hogy egyetemista korában sportolt, horogütései érzékenyen érintették a bikaerős Gyarmathyt is. — Az istenedet! Te jobban boxolsz, mint én! Körner elégedetten dörzsölte kezeit, ezen a napon kedélyes hangulatban volt. — Látom, jól haladnak. Magára még nagy jövő vár, doktor. Nemsokára sor kerülhet rá, hogy megkapja feladatát. Horváth örült ennek a megjegyzésnek. így hát megkockáztathatja a pénzkérdést. Esetleg valamit, előlegbe... Körner színészkedve folytatta: — Irigylésre méltó ember! Olyan nagyfontosságú megbízatása lesz, amelyet magam is szívesen elvégeznék. Mihelyt visszatér, beváltjuk ígéretünket, ön szabad, elmegy Genfbe orvosnak, és mindig kellemesen gondolunk egymásra. Vagy akkor talán már meg sem ismer bennünket?... (Folytatjuk) Vasárnapi számunkban a megyei pártbizottsági ülés beszámolójának és a vita anyagának harmadik részét dolgoztuk fel. Mai számunkban, a negyedik részben a különböző rétegek helyzetét tárgyaljuk. IV. Számszerűségében és tudatában jelentős fejlődés következett be az értelmiség vonalán is. 1949-ben megyénk értelmisége mintegy 2000 főt tett ki. Ez a szám napjainkig mintegy 6000-re emelkedett. Tehát az értelmiség száma lényegében megháromszorozódott. E néhány év alatt kineveltük a fiatal értelmiségi gárdánkat és ezzel párhuzamosan megindult a régi értelmiség átalakulásának folyamata is. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy megyénk értelmiségének nagyrésze nemcsak lojális a népi demokráciával szemben, hanem egyre aktívabban tevékenykedik a szocialista építésben is. Az elmúlt évek fejlődése során a különböző értelmiségi rétegek jobban belekerültek a szocialista átalakulás sodrába. Ez kihat tudatuk átalakulására is. Ugyanakkor az értelmiség egyes kategóriáit máris szoros szálak fűzik a szocialista rendszerhez. (Ügyészek, bírák, agronómusok, pedagógusok egy része.) Ezeket a rétegeket azért is fűzik szoros szálak a szocialista rendszerhez, mert lényegében kezdettől fogva közvetlenül részt vettek a forradalmi átalakulás gyakorlati végrehajtásában. E rétegek tagjainak többsége már tudatosan is felismerte, hogy léte kizárólag a szocialista rendszerhez van kötve, hogy emberszámba csak a szocialista rendszer veszi. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy vannak olyan értelmiségi kategóriák, amelyek ha közeledtek is az utóbbi években, azért még mindig jelentős a rendszer és a köztük lévő távolság. A rétegek ilyen értelmű lemaradásában jelentős szerepet játszik a párt régi, hibás politikája, amely származás szerint különböztette meg őket, bizalmatlanságot tanúsított velük szemben. Szerepet játszott az is, hogy gyakorlati tevékenységüket az első időszakban jobban el lehetett vonatkoztatni az állam politikai irányelveitől. (Ügyvéd, orvos stb.) A műszaki értelmiség tevékenysége szoros kapcsolatban van a szocialista iparral, az ipar termelő tevékenységével. Tevékenysége a termelést tekintve kielégítő. Társadalmi aktivitásában, a munkásosztályhoz való viszonyában azonban meglátszik, tudatában is tükröződik, hogy az ipar tulajdonviszonyainak forradalmi átalakítása, lényegében nélkülük zajlott le. Ez mellett természetesen közrejátszik az is, hogy a velük való foglalkozás sem volt megfelelő. Mindezekből le lehet vonni azt a következtetést, hogy megyénk értelmiségének egy jelentős része most már szilárdan a szocialista rendszerhez kapcsolja magát és lényegében ez a fejlődési folyamat érvényesül, az értelmiség ilyen szemoontból még elmaradottabb rétegeinél is. Azt is nyugodtan állíthatjuk most már, hogy az értelmiség tudomásul vette, hogy a szocialista rendszerben a munkásosztályé a vezető szerep. Az értelmiség többsége egyre jobban felismeri saját helyét és szerepét a szocializmus építésének gyakorlatában. Ebben nagy szerepet játszik a párt politikájából fakadó, feléjük megnvilvánuló bizalom. Az a tény, hogy a gazdasági szervező- és a kulturális nevelőmunka került előtérbe, új lehetőségeket teremt az értelmiséggel való kapcsolatunkban, viszonyunkban. Nap mint nap olyan, az építőmunkával kapcsolatos kérdések kerülnek előtérbe, amely nem taszítólag hat, hanem egyre szorosabbá teszi kapcsolatunkat. A szocialista építőmunka tehát növeli az értelmiség súlyát és szerepét is. Az értelmiség szocialista tudatának kialakításában azonban még jelentős a tennivaló. Ezt mutatják azok a megjegyzések, amelyek mögött az húzódik; osztály szempontból hova tartoznak. Amint már az előbb említettük, tudomásul veszik a munkásosztály társadalmi vezető szerepét, egyrészük azonban viszolyog annak a kimondásától; a munkás- osztály politikáját hajtom végre, a munkásosztály érdekeit, állásfoglalását képviselem és valósítom meg. Ebből is fakad, hogy gyakorlati tevékenységük során egyes rétegeknél, csoportoknál még van ingadozás, határozatlanság a helyzetek megítélésében. A parasztsághoz való viszonyukban az értelmiség szinte minden rétegénél tapasztalható bizonyos fokú bizalmatlanság. Felfogásukban jelentősen él az a megítélés „sokat megengednek nekik”, „a mi életszínvonalunk rovására segítik őket”, sőt, egyes esetekben ilyen szempontból a munkások „védelmezőjeként” is fellépnek, mondván, hogy a munkások is többet keresnének, ha nem vinné el a parasztság. Ugyanakkor megtalálható ennek a fordítottja is, amely hasonlóan nem a közeledést segíti elő. Gyakori megnyilvánulások tapasztalhatók a parasztok, de a munkások körében is az értelmiséget illetően. Ilyenek: „nadrágos emberek, értelmiségi urak”, stb. Ezek a problémák zavarólag hatnak a két alapvető osztály és az értelmiség kapcsolatára. Megyénk lakosságán belül is jelentős az alkalmazotti munkakörben dolgozók száma, összetételük nagyon sokrétű. (Közlekedés, kereskedelem, közigazgatás, egészségügy, stb.) Az alkalmazottak összetétele nemcsak munkaterületük szempontjából sokrétű, hanem eredeti foglalkozásuk szerint is. E rétegek fejlődését is az szabja meg, hogy tevékenységük a szocialista állam szerveivel, vállalataival. Intézményeivel áll kapcsolatban. Munkájukat tehát a szocialista állam irányít ja és fejlődésükben ez a tény döntő jelentőséggel bír. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az alkalmazottak jelentős része szocialista rendszerünkbe beilleszkedett, nem egy közülük pedig szilárd hívévé vált. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy e területen már nincsenek problémák. Az alkalmazotti munkakörben dolgozók megítélésénél elég gyakori jelenség a régi idők szellemében való elbírálás. Ez lényegében abban nyer kifejezést, hogy az alkalmazott szó mögött ott lebeg az emberek tudatában a múlt maradványaként a hajbókolás, a bokacsattogtatás, stb. Ebből fakad, hogy az alkalmazotti munkakörben dolgozókat számos helyen nem tartják a társadalom egyenértékű, hasznos munkát végző tagjának, olyannak, akikre a mi társadalmunkban is nagy szükség van. Az alkalmazotti rétegek tudatának fejlődésében még jelentős a lemaradás. Éppen előző helyzetükből fakadóan náluk a kispolgári nézeteknek még mindig erőteljes hadállásai vannak. A párt szövetségi politikájában nem hagyhatók figyelmen kívül a ktsz-ek dolgozói és a kisiparosok sem. 1949-ben a megyében a magánkisipar dominált. Mindössze négy ktsz működött. Jelenleg 41 ktsz, 2971 főt foglalkoztat. A ktsz-ek nemcsak számszerűen, hanem gazdálkodás szempontjából is megerősödtek. Csaknem kivétel nélkül gazdaságilag jól működő, nyereséges üzemmé fejlődtek. Tevékenységükre jellemző, hogy 1961. első három negyedévében 17,5 millió forinttal, 22,3 százalékkal magasabb termelési értéket értek el, mint 1960. azonos időszakában. E termelési növekedés 50,9 százaléka a termelékenység emelkedéséből származott. A ktsz-ek gazdasági fejlődésével együtt jár a tagok anyagi helyzetének javulása és tudatbeli fejlődésük is. Ezt mutatja az a tény, hogy a ktsz-tagok többsége az elmúlt években igen nagy aktivitással vett részt a mező- gazdaság szocialista átszervezésében. E munkában való részvételük és politikai állásfoglalásuk világos kifejezés volt a szocialista rendszer mellett. Ezzel is közelebb kerültek a parasztsághoz, mint osztályhoz és erősödtek a barátság szálai közöttük. Ez ma már konkrét formát ölt a termelési kapcsolatok erősödésében. A ktsz-ek a termelőszövetkezetek felé végzendő munkát kiemelt feladatként kezelik. Van, ahol külön brigádokat hoztak létre, közös sport- és kulturális megmozdulásokat szerveznek a tsz-el. Mindez tehát azt mutatja, hogy egyre jobban erősödik és szocialistább jellegűvé válik ez a kapcsolat. Hasonló pozitív irányú fejlődést mutat az üzemi munkások és a ktsz-ek dolgozóinak kapcsolata is. Az üzemi munkások ma már úgy tekintik a ktsz-ek dolr gőzéit, mint hozzájuk tartozókat. A ktsz-dolgozók többsége is hasonlóan gondolkodik. Egymás értékelése és megbecsülése szempontjából a szövetséget illetően lényegbevágó, zavaró momentumok nincsenek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a ktsz-tagok szocialista tudatának kialakulása már a munkásosztály színvonalán áll. Az ő tudatukban is tükröződik még a szövetkezeti érdeknek (nem egy esetben az egyéni érdeknek) a népgazdasági érdek elé való helyezése. A kispolgári gondolkodás egyéb maradványai is fellelhetők még. Megyénk területén még ma is jelentős a magánkisiparosok száma. Jelenleg 2092 önálló kisiparos működik. Számszerűségük a jelentkező társadalmi igényeknek megfelel, egy-két foglalkozási ágtól eltekintve. A magán- kisipar területi elhelyezkedése azonban nem irányul célszerűen a jelenlegi problémák megoldására. Ezt a tényt mutatja, hogy a kisiparosok 60—65 százaléka tevékenységét olyan községekben folytatja, ahol a szocialista ipar valamely szektora, főleg a ktsz jelen van. Azonban az is kétségtelen, hogy nem mindenütt az a ktsz van jelen, amelyik a lakosság igényének, a javító-szolgáltató munka elyégzésének szempontjából megfelel. Éppen ezért a magánkisiparra szükség van. Tehát a párt politikája szempontjából őket nem „megtűrt” személyeknek kell tekinteni, hanem olyanoknak, akik tevékenységét a társadalom igényli. Ilyen formán is kell foglalkozni velük.
