Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-29 / 99. szám
4 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. árpilis 2Ö. K ORMÁNY KITÜNTETETT A tanácselnöki irodában Talán egy órát töltöttem Bíró József dunaföldvári tanácselnök hivatali szobájában. Ott volt Rév András, az MSZMP Paksi Járási Bizottságának titkára is. Beszélgettünk. Erről is, arról is. Legtöbbet természetesen a termelőszövetkezetekről, mert hiszen a faluban ez a fő probléma. Hogy mi mindenről esett szó a szövetkezetekkel kapcsolatban, az talán most nem is érdekes. A lényeg az, hogy kiderült: Bíró József tanácselnök úgy ismeri a községben lévő termelőszövetkezetekben még az apró-cseprő dolgokat is, mint ahogyan egy családfőnek tudnia kell mindent, ami a ház körül történik. Pedig egy nagy község négy termelő- szövetkezetéről van szó. És nem is csak a szokványos statisztikát ismerteti. Ennél sokkal többet. Pontosan tudja, hogy az egyik helyen dohány termesztésére szer ződtek, de ezzel könnyen baj lehet, mert ennek nincsenek meg az előfeltételei, nincs például hozzáértő szakember. Dunaföldváron nincs hagyománya a dohánytermesztésnek. Annyi kenyérgabona van jelenleg a dunaföldvári határban, amennyi még sohasem volt. A rendelkezésre álló kézi és gépi munkaerő pedig minden jel szerint kevés lesz. A tanácselnök ezt pontosan tudja, felmérte, pedig a gabonában még a nyúl sem tud elbújni, tehát sok idő van még az aratásig. — Későn lenne, ha csak az aratás megkezdésekor derülne ki, hogy nincs elég erő a betakarít fáshoz. Addig még van időnk intézkedni. Most ezen fő a fejünk. Bekopogtat az egyik tsz-elnök. Ö is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Kiderül, hogy ez az elnök a közelmúltban lemondási gondolatokkal foglalkozott. — Miért? — kérdezi mindenki. — Mert sok a haszontalan, piszkálódó ember. Nem dolgoznák tisztességesen, dé szájuk ák- kora van, hogy... — Ez igaz — vág szavába a tanácselnök. — De azért elmondhattad volna azt is, hogy benned is volt egy kis önkényeskedés. Hibát vétettél a módszerekben. Ezt nem nagyon akarod elismerni, pedig éppen ezzel adtál okot a szájaskodóknak. Egy közösség Vezetője ilyet nem tehet meg. Most nem kívánok pálcát törni Valaki felett, s nem akarom eldönteni, hogy a tsz-elnök menynyiben volt hibás. A lényeg: a község vezetője mindezt nem a tsz-elnök háta mögött mondta, hanem a jelenlétében. Hogy ez természetes? Annak kellene len-1 ni, de sajnos, sok vezetőnél nem I (Folytatás a 3. oldalról.) teljesedett szerelemmel, odaadással simult a fiúhoz. A teljes ellá- gyulás, a tökéletes odaadás pillanatai voltak ezek, amikor nem érzünk, nem látunk, nem hallunk, csak annak a másiknak a lélegzését, csókjának ízét kívánjuk; János is hangtalanul ült mellette, szerette volna kiokoskodni, hogyan is van ez, milyen nehéz megmagyarázni, szavakban kifejezni azt a mély érzést, amely benne van... — Zsuzsa... édes! — János... Ismét csak szavak alá rejtették izgalmukat, amely egymáshoz űzte őket. — Zsuzsa édes! Nyugodj meg. Felejtsd el rossz emlékeidet, ne gyötörd magad felesleges szemrehányásokkal, hiszen ami megtörtént, megtörtént. A múltat már úgysem tudjuk megváltoztatni. Szeretlek és boldoggá akarlak tenni. Bízzál bennem jobban. Összekötöm veled a jövőmet, az egész életemet. Zsuzsa... én feleségül veszlek! Észre sem vették, hogy késő éjszaka lett, mire ezerszer meg- megállva, hazaértek. Zsuzsát a csókok íze ringatta el, dalolt, zengett, zsongott, muzsikált benne minden, álmában is a férfi szerelmes ölelését érezte és ugyanilyen az. Bíró Józsefnél igen. Nem hiányzik tehát nála a nyílt őszinteség sem. Valaki segélyezési ügyben kopogtat be hozzá. Pontos felvilágosítást tud adni neki. Igaz, a kívánság nem teljesíthető. De Bíró József nem ígérget fűt-fát, s nem köntörfalaz. hanem nyíltan megmondja, hogy ez nem jogos. Pedig sokak szerint népszerűtlen, ha egy vezető nemet mond. Bíró József szerint az a népszerűtlen, ha egy vezető ígérget, mert előbb-utóbb kiderül, hogy az alaptalan volt. Aztán következett néhány percnyi bosszankodás. Távmondat érkezett a járási tanácstól. A távmondatban arra hívják fel a tanácselnök figyelmét: „Hasson oda, hogy a tsz-ben egész héten dolgozzanak." — Talán nem tudjuk, hogy a mezőgazdaságban dolgozni kell, méghozzá egész héten? Kicsit furcsa, hogy ilyet feltételeznek rólunk. Körülbelül ezt tapasztaltam egy óra alatt a szobájában. De ha napokig ott ülnék, akkor sem tudnék mást bejegyezni a noteszomba: mindennapos dolgok. Semmi rendkívüliség nincs bennük. Ami szembetűnő, talán az, hogy amit tesz, azt a tanácselnökök egy részénél lelkiismeretesebben, odaadóbban teszi, szélesebb a látóköre, alaposabb, figyelmesebb. Ahogyan azt a község érdeke megkívánja. A kormány a „Szocialista Munkáért Érdemérem” kitüntetéssel ismerte el munkáját. Boda Ferenc cAz tzziwitií^-bvlqjáA. — Aztán hogyan készülnek majd. fel az öngyújtó-gyártásra, hiszen ahhoz bonyolult gépek, szerszámok kellenek? — Ez a legkevesebb, majd az ezermestereink megcsinálják — válaszolja Schrettner elvtárs, a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat igazgatója. — Megoldottunk már különb feladatokat is — teszi hozzá Vermes Gábor műszaki vezető. — A Gagarin-brigáddal bátran neki lehet vágni az új gyártmányoknak. Mint megtudom, heten vannak. Karbantartók, szerszámkészítők, ha kell, kőművesek. Sőt, újabban pedagógusok is. Amikor az epeda-gyártás került szóba, elmentek tapasztalat- cserére Mohácsra. Jól megnézték az ottani masinákat, de Tóth Gyuszinak, a brigád vezetőjének, Lukács Bercinek már az forgott a fejében, hogyan lehetne ezeket itthon még jobban elkészíteni. És hamarosan elkészült a rugóhajlító-gép. Gyorsabban dolgozik, mint a mohácsi, könnyebben állítható, kuplung-rendszere is tökéletesebb. A brigád aztán elkészítette a többi szerszámot, készüléket is. Legutóbb a horganyzóüzem új kéményének felállítását kapta feladatul a brigád. Még a márciusi vihar döntötte le a régit. Az új másfél méterrel magasabb. Reggel nekifogtak, — bár kettőkor járt le a munkaidő — de ott voltak mind este hétig, amíg helyére nem került a kémény. Másnap már indulhatott a horganyzás. Nem volt könnyű boldogan ébredt fel. Amikor reggel a parkon keresztülment, újraélte az esti csókokat, visszacsengtek fülébe a szerelmes szavak. Milyen más lett a park! Megtelt a szerelmes este emlékeivel. Itt álltak meg először. Itt csókolta meg a kezét János... amott, azon a pádon sokáig üldögéltek... erről a fáról egy madár röppent fel. Alig bírt a parkból elmozdulni, mindenhová az emlékek húzták vissza; hát erre, hát arra emlékszeme? Mindenre emlékszik. Boldog izgalom az egész napja, a hivatalban is. Valaki elhaladt mellette a lépcsőn, nem figyelte meg, most is János járt eszében. Sietett az aktával, benyitott a földszinti terembe. Itt a már jól ismert munkazaj fogadta. Kívül, a kis ablakok előtt topogtak az ügyfelek; pénzes utalványokat, ajánlott küldeményeket csúsztattak be; egyszerre három-négy telefon is csengett, amely a stemplik gyors, és ütemes kopogásával egységes harmóniába olvadt össze. Az aktát az 1-es fiókba tette, s megfordult. Halk sikoly hagyta el az ajkát. Mintha elektromos áramütés érte volna. A hármas ablaknál annak nak a férfinek... az orvosnak az alakját pillantotta meg. (Folytatjuk) dolog a többmázsás, lemezből készült kéményt a helyére állítani, de sikerült. Még kőművesre sem volt szükség, a kőműves munkát elvégezték maguk. Az utóbbi időben a horganyzóberendezés tisztításánál a füstjárat szétbontásához és helyreállításához sem hívnak kőművest. Megtanulták ők, a lakatosok, villanyszerelők. A műhely falán lévő szerszá- mos szekrény ajtaja tele matematikai képletekkel. — Ez a számoló tábla — adja a felvilágosítást Enzsöl Zoltán, a brigád egyik tagja. — Három tanulónk van, akik közül egyik-másik néha elhanyagolja a tanulást. Ilyenkor megmossuk az illető fejét egy kicsit. Mert van egy olyan vállalásunk is, hogy a kezünk alatt dolgozó három ipari tanulónak négyesnél rosszabb általános tanulmányi eredménye nem lehet. Ezen a táblán gyakoroljuk velük együtt a matematikát. Szombaton egytől négyig tanulnak a kultúrteremben, utána egyikünk kikérdezi őket. — Mert mégsem lehei tűrni, — teszi hozzá Tóth Gyuia brigádvezető, — hogy egy szocialista brigádnál megbukjanak a tanulók. Itt van a legfiata- labbik, a nevét, nagyon kérem, ne írja meg, mert már javult a helyzet nála. A múltkor kettest hozott haza történelemből. Behívtuk az apját, hogy ö is segítsen, de mi is foglalkozunk a gyerekkel. Azóta már volt három jó felelete. Mint kiderül, nemcsak a tanulókkal törődnek, hanem saját maguk továbbképzésével is. Ketten Pécsre járnak művezetői tanfolyamra, egyikük nemrég érettségizett, van, aki most készül az érettségire. így aztán könnyen megy az ipari tanulók oktatása is, neme tak a szakmai ismeretekre, hanem történelemre, matematikára is. Ezermesterek. Mai ezermesterek. 3. 3. Kétszer is loptak az őrizetlenül hagyott lakásból Kolompár Margit dunaföldvári és Sztojka Katalin budapesti lakosok április 2-án porcelán poharak árusítása, és hulladékgyűjtés ürügyével Madocsán házaltak A többi közt bementek özvegy Boldog Györgyné lakásába, s ott I kést kértek kölcsön. Amíg Bol- dogné a konyhába ment késért, belopóztak a szobába és elloptak mintegy 1000 forint értékű ruha- és ágyneműt. Másnap ismét visz- szatértek Madocsára és ismét megjelentek Boldogné lakásán. Ekkor Boldogné hátul a kertben dolgozott, de a lakás ajtaját nyitva hagyta. Kolompár Margit és Sztojka Katalin ezt az alkalmat kihasználták, bementek a szobába, s elloptak nagyobb mennyiségű ágyneműt. Képek as Ei issem Szekszárdi Nyomdából Készül a Tolna megyei Népújság. Megyénk egyetlen napilapja, a Szekszárdi Nyomda egyik fontos terméke. A lap előállításán dolgozó kisszámú személyzet nagy odaadással végzi ezt az igen felelősségteljes munkát. A képen Jámbor Endre gépszedő látható. Az új gyártmányok közé tartoznak a könyvtáblák. Közel tízféle készül ebből a termékből. PVC-bőI készül még a határidő-napló, jegyzetfüzet, telefonregiszter táblája. Ebből az idén már 34 000 darabot gyártottak. Egyébként az első negyedévben könyvtáblából és naptártáblából közel kétszázezer darabot készítettek. A képen: Kecskés Jánosné a PVC- táblák hegesztését végzi. * A Szekszárdi Nyomdában készülnek a közkedvelt zsebnaptárak is. Az évi termelés ebből a cikkből közel egymillió darab. Tizenöt féle propagandanaptár és harmincnégy féle egyéb naptár készül. A képen ichuszter Miháiyné a naptárívek gép- behelyezését végzi. Bakó Jenő Földes-pusztai tanulók Pécsett A Földes-pusztai általános iskola tanulói április 26-án, csütörtökön tanulmányi kiránduláson vettek részt — Pécsett. Megtekintették a város nevezetességeit — idegenvezetővel —, meglátogatták a vidám parkot, az állatkertet és sétát tettek a Mecsekben. Az általános iskolások a tanulmányi kirándulás költségeinek nagy részét maguk keresték meg, amikor az állami gazdaságban különböző munkákat vállaltak, így többek között 2600 facsemetét ültettek el. Ezenkívül színdarabot tanultak meg és mutattak be. a Földespusztai általános iskolásoknak nem ez az első vidéki útjuk, ta-' valv Dunaújvárost látogatták meg.
