Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-27 / 97. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. április 27. ___ r A z Egyesült Államok szembeszállt az egész világgal A genfi leszerelési értekezlet csütörtöki ülése Genf (MTI). Csütörtökön dél­előtt ismét összeült a genfi le­szerelési értekezlet: először „tel­jes bizottság”-ként tanácskozott néhány percig, majd valamivel később plenáris ülésen folytatták a munkát. Burns tábornok, kanadai kül­dött, az értekezlet megkezdése előtt kijelentette: „Szerencsétlen dolog, hogy fel kellett újítani az atomkísérleteket”. A tábornok reményét fejezte ki, hogy a tör­téntek ellenére folytatódnak majd a tárgyalások az atomkí­sérletek betiltásáról. Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint Zorin, a Szovjetunió küldötte rámutatott, hogy az Egyesült Államok szem­beszállt az egész világgal, amely azt követeli, hogy ves­senek véget az atomfegyver­kezési versenynek. „Az Egyesült Államok és Anglia felelőssége világos” — mondotta a szovjet küldött. Zorin hang­súlyozta, hogy a Szovjetuniót az amerikai kísérletsorozat arra kényszeríti, hogy megfelelő in­tézkedéseket hozzon saját védel­mének megszilárdítására. Arthur Dean, az amerikai kül­döttség vezetője nyilatkozatot osztott szét a résztvevők között. Ebben „az Egyesült Államok biztonságának” védelmével igye­kezett igazolni az amerikai atom- kísérleteket, megpróbálta a fele­lősséget a Szovjetunióra hárí­tani, s ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok sze­retné folytatni a tárgyalásokat, saját kísérleti sorozata ellenére is a kísérletek eltiltásáról. Genfbe érkezett a „Mozgalom a nukleáris leszerelésért” küldöttsége Genf (TASZSZ). Collins kano­nok vezetésével szerdán Genfbe érkezett a „Mozgalom a nukleá­ris leszerelését” küldöttsége, hogy találkozzék a tizennyolcas leszerelési bizottság tagjaival. A küldöttség látogatást tett a szovjet delegáció székhelyén, ahol Zorin külügyminiszter és Carapkin nagykövet fogadta a küldötteket. A „Mozgalom a nukleáris le­szerelésért” képviselői beszámol­tak az atomfegyverkísérletek el­tiltása érdekében kifejtett erő­feszítéseikről. Megállapították, hogy az amerikai küldöttség a genfi leszerelési tárgyalásokon az erő helyzetéből kiindulva próbálja folytatni a megbeszélé­seket. Zorin ismertette a mozgalom képviselőivel a genfi tárgyalások menetét és a szovjet küldöttség álláspontját — Kennedy elnök nyíltan ki­jelentette — mondotta —, hogy az Egyesült Államok a Szovjet­unió elleni megelőző háborúban kész elsőnek használni nukleáris fegyvert. A leszerelés kérdésével kapcsolatos magatartásával az Egyesült Államok feszültségben tartja az egész világot. Ilyen kö­rülmények között a Szovjetunió — bár nem szándékozik elsőnek használni atomfegyvert — kény­telen lesz folytatni fegyverzeté­nek tökéletesítését az ország vé­delme és biztonsága érdekében. A leszerelési bizottság munká­jának kilátásaival kapcsolatos kérdésre válaszolva Zorin rámu­tatott arra, hogy az amerikai kormány ugylátszik a nukleáris robbantások dübörgésétől kísér­ve szándékozik folytatni a genfi tárgyalásokat. Teljesen világos hogy ez nem mozdítja elő a megbeszélések eredményességét. A Szovjetunióban fellőtték a „Kozmosz-4“-et Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unióban csütörtökön sikeresen fel­lőtték a „Kozmosz—4” szputnyi- kot. A mesterséges holdon lévő tudományos berendezés arra hi­vatott, hogy segítségével folytas­sák a világűr kutatását, a TASZSZ által március 16-án kö­zölt programnak megfelelően. Előzetes.adatok szerint a-szput­nyik rátért a számításokat meg­közelítő pályájára, amelyet az alábbi adatok jellemeznek: kez­deti keringési idő 90,6 perc, leg­nagyobb távolsága a Föld felszí­nétől (apogeum) 330 kilométer, legkisebb távolsága a Föld felszí­nétől (perigeum) 298 kilométer, a pályasíknak az Egyenlítő síkjával bezárt szöge 65 fok. . . A Ranger-4? amerikai holdrakéta a Holdra suhant Cape Canaveral (MTI). Cape Canaveralban csütörtökön közöl­ték, hogy a hétfőn este felbocsá­tott amerikai holdrakéta csütör­tökön magyar idő szerint 13 óra 49 perckor elérte a Holdat. A Ranger—4 63 óra és 57 perc alatt tette meg az 514 000 kilométer­nyi utat. A tudósok számítása szerint az űrrakéta mintegy 1500 kilométer távolságban haladt el a Hold napos oldalának „balolda­lán” majd lezuhant azon az ol­dalon, amelyet a Földről nem le­het látni. A Ranger—4 az amerikaiak első holdrakétája, amely — kilenc si­kertelen kísérlet után — el is ta­lálta a Holdat Az amerikai tudó­sok a Ranger—4 kísérletéhez nagyszabású tudományos program mot dolgoztak ki, azonban ezeket a célkitűzéseket nem sikerült tel­jesíteni, mert az űrhajó elektroni­kus agya felmondta a szolgálatot, így lehetetlenné vált a Holdról készített televíziós felvételek to­vábbítása, valamint az is, hogy különleges fékező rakétákkal „holdrengésjelző” laboratóriumot juttassanak a Hold felszínére. Tájékoztató jelentés az SZKP Központi Bizottságának plénumáról Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka közben plénumot tar­tott az SZKP Központi Bizott­sága. A plénum a Legfelső Ta­nács ülésszakával összefüggő kérdésekkel, és szervezeti kérdé­sekkel foglalkozott. A Központi Bizottság ülésén A. P. Kirilenkót az SZKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségének Tekintélyes szovjet küldöttség indul a washingtoni világűr- kongresszusra Moszkva (MTI). Április 30-án Washingtonban megnyílik a Cos- par (nemzetközi űrkutatási bi­zottság) ülésszaka. Moszkvában közölték, hogy a bizottság mun­kájában — German Tyitov űrha­jóson kívül — több világhírű tu­dós vesz részt. A szovjet tudósok harminc előadásban ismertetik a légkör, az ionoszféra, a kozmikus sugárzás, az űrélettan, űrorvostu­domány és más tárgyak kutatásá­ban elért legújabb eredményeiket. tagjává választották, I. V. Szpi- ridonovot pedig felmentették a Központi Bizottság titkárának tisztségéből, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsának elnökévé történt megválasztásával kap­csolatban. ____________ 1 1 szovjet és amerikai csapatok eibai találkozá­sának évfordulója Moszkva (TASZSZ). Moszkvá­ban, a Barátság Házában szerdán ünnepi összejövetelen emlékeztek meg a szovjet és amerikai csapa­toknak az Elba folyónál 17 évvel ezelőtt történt találkozójáról. A gyűlésen beszédet mondott Golovanov marsall, s hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet és az amerikai népnek békében és barátságban kell élnie, együttesen meg kell keresnie a vitás nemzetközi kér­dések békés megoldásának útját. A gyűlés résztvevői felhívták az amerikai népet, erősítse és fej­lessze a szovjet—amerikai barát­ságot. kövessen el mindent a vi­lágbéke'megszilárdításának érde­kében. A szputnyikon elhelyeztek egy „Szignál” rádióadóállomást, amely a 19,995 megaherz frekvencián működik. Vannak a szputnyikon rádióberendezések a pályaelemek pontos mérésére, továbbá rádió- telemetrikus készülékek, amelyek adatokat továbbítanak a Földre a szputnyikon elhelyezett műszerek és,, tudományos készülékek mű­ködéséről. Az első felfogott ilyen adatok arra'mutatnak, hogy a szputnyi­kon elhelyezett készülékek nor­málisan működnek. A Szovjetunió területén fekvő állomásokról megfigyelik a szout- nyikot és felfogják telemetrikus jelzéseit. Április 26-án a „Kozmosz—4” az alábbi városok körzetében ha­ladt el (magyar idő szerint): San­tiago 16 óra 46 perc, Oslo 17,16, Novoszibirszk 17,26, Hanoi 17,35, Leningrád 18,52, Dusanbe 19,02, Delhi 19,04, Mexiko City 20,02, Washington 20,08, Stockholm 20,24, Tbiliszi 20,31, Berlin 21 óra 57 perc. Az amerikai légköri nukleáris robbantások elkezdődtek a Karácsony szi­get térségében: szerdán félel­metes gombaalakú füstfelhő emelkedett a magasba, hírül­adva a világnak, hogy az Egyesült Államok minden szép ígérete, hangzatos kije­lentése ellenére is a nukleáris fegyverek eltiltása helyett az újabb, veszedelmes légköri kí­sérleteket választotta. Március másodikán, amikor Kennedy amerikai elnök beje­lentette az új kísérlet-sorozat tervét, arról igyekezett meg­győzni a világot, hogy kész visszavonni a döntést, ha áp­rilis közepéig megegyezésre jut a Szovjetunióval az összes kísérletek megszüntetéséről. „Reménykedünk és imádko­zunk” — mondotta akkor Ken­nedy —, hogy ezeket a rette­netes és nem kívánatos kísér­leteket ne kelljen végrehaj­tani”. — Most, miután a robban­tások elkezdődtek — írja Bo- riszov, a TASZSZ szemleírója —, világossá vált, hogy talán ez volt a legnagyobb azok kö­zött a hazug ígéretek között, amelyek valaha is a Nyugat részéről elhangzottak. Mert Kennedy ígérete valóban üres ígéret volt, amelynek betar­tására soha nem is gondoltak komolyan Nyugaton. Mi sem lett vona ugyanis egyszerűbb, mint megkötni a nukleáris kí­sérletek eltiltásáról szóló egyez­ményt, amelyről hetek óta fo­lyik a vita a tizennyolc-hatalmi genfi értekezleten. Washington és London képviselői — jegyzi meg,Boriszov — minden nap, és minden órában aláírhatták vol­na ezt az egyezményt, s ehhez még csak imádkozni se kellett volna. Elég lett volna az, ha hallgatnak a józan észre és az emberek millióinak hangos követelésére, ha becsületesen értékelik a Szovjetunió állás­pontját, amit támogattak a genfi értekezlet semleges kül­döttei is. A Karácsony szigeten meg­kezdett kísérlet azonban épp azt bizonyítja, hogy az Egye­sült Államok és Anglia kép­viselői nem a megegyezés szándékával utaztak Genfbe, hanem épp ellenkezőleg, lehe­tetlenné akartak tenni minden­féle megegyezést. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint az, hogy nemcsak a Szovjetunió javaslatait nem fogadták el, hanem a semleges országokét sem. Ennél nagyobb bizonyíték nem kell a világnak, s most már semmiféle propaganda­fogással nem leplezheti el Washington azt a tényt, hogy szerdán súlyos bűntettet köve­tett el az emberiség ellen, mert a Karácsony szigeti rob­bantással új lökést adott a nukleáris fegyverkezési hajsza > fokozásának. A világ közvéleménye így is értékeli az amerikai kormány lépését. Az egyik legnagyobb amerikai békeszervezet, az ész­szerű nukleáris politikáért küzdő országos bizottság még szerdán nyilatkozatot adott ki, amelyben megállapítja, hogy az amerikai kormány „súlyos erkölcsi és politikai vereséget vállalt magára”. Londonban az amerikai állampolgárok egy csoportja tiltakozott az ame­rikai nagykövetség előtt kor­mánya politikája ellen. Kap- mann dán miniszterelnök ag­godalmát fejezte ki a nukleá­ris kísérletek megkezdése miatt, s Lange, norvég kül­ügyminiszter ugyancsak saj­nálkozva fogadta az atomrob­bantás hírét. Hasonló szellem­ben nyilatkozott Erlander, svéd miniszterelnök is, Arthur Lall pedig, a genfi leszerelési érte­kezleten részt vevő indiai kül­döttség képviselője arról be­szélt, hogy az Egyesült Álla­mok nem hallgatta meg az atomkísérleteket ellenzők til­takozó szayát. Természetesen Washington­ban is tudják, hogy a kísérlet­sorozat megkezdése megdöbbe­nést keltett világszerte. Lin- colne Withe, a külügyminisz­térium szóvivője azonban saj­tótájékoztatóján mégis azt mondta, „a dolog megváltoz­tathatatlan”, s akkor is folytat­nánk a kísérleteket, ha a Szovjetunió hajlandó lenne el­fogadni az Egyesült Államok követeléseit. Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy a Ken- nedy-kormány a nukleáris fegyverkezés fokozását akarja, nem pedig azt, amit milliók követelnek szerte a világon, a megegyezést. ÓNODVÁRI MIKLÓS XXXVII. Holnap benézhetne ide a bár­ba. Este itt lennék, örömmel megvendégelném. Hiszen ... nem sértődik meg, ugye... ez a leg­kevesebb, amit viszonzásként... ugye, adhatok a fáradságáért. — Semmiség az egész! — til­takozott a fiú — csak annyiból áll, hogy megkérdezem. Igazán nem fáradság. Bejövök szívesen. Mikor lenne a legalkalmasabb? — Délután háromkor megfelel. Délután én sem dolgozom, zár­va vannak a hivatalok. — Kiküldetésben van itt Er­dőslakon? — I... igen. Huzamosabb idő­re. A Képzőművészeti Alapnál dolgozom. — Festő? — Nem! — mondta Horváth és elpirult. — Ügynök vagyok. A festők munkáira keresek meg­rendeléseket. Meg ... szó van ar­ról, hogy egy kiállítást is ren­deznénk itt... Ha eljön holnap és érdekli, szívesen megmutatom a kollekciót. Vannak közte re­mek pikáns képek is... Ebben a pillanatban mindenét odaadta volna, ha kéri tőle a fiú. Boldog volt, az örömtől sugár­zott az arca, hogy ez ilyen nagy­szerűen sikerült. Jobban, mint álmában is gondolni merte vol­na. Kohókőműves. Éppen annál a kohónál, amelyet neki fel kell robbantania. Remek. Ez a sors keze, amely figyelmezteti: „Itt van az alkalom, ne szalaszd el! Fogd meg ezt a fiút és állítsd céljaid szolgálatába!” — Iszik még valamit? — Köszönöm. Most már igazán nem. — Egy konyakocskát még ... — Jó. De igazán csak egyet! Azt is elfogyasztották, a fiú támolyogva kelt fel az asztaltól. — Be sem mutatkoztam: Si­mon István a nevem. — örvendek. Tehát holnap!. . . — Igen. Délután hat órakor. — Nagyszerű! Akkor meg is vacsorázhatunk. Kikísérte az utcára, s kint is maradt fedetlen fővel jó sokáig. Nézte a csillagokat, megrészegül­ve járkált fel s alá a Bükk-hote: előtt. Álomszerűnek tűnt előtti minden. Újra, meg újra leper­gette emlékezetében az esemé­nyeket. Kedve lett volna nyom­ban a postára rohanni, táviratoz­ni Rosenak, jöjjön azonnal, se­gítsen kidolgozni a végrehajtás: tervet, mert az eszköz már meg­van. — Nem! — Felrohant a szobá­jába. — Magam hajtom végre Megmutatom Rosenak és Körner- nek, hogy mire vagyok képes Ez a fiú az én szerzeményem Kizárólagosan jó megfigyelő késs ségemnek tudható be, hogy fel­fedeztem. Ugyanígy végrehajtom majd a többit is. Magam alá gyűröm, a hatalmamba kerítem rabszolgámmá teszem és akkor majd azt csinál, amit én paran­csolok neki. Elhelyezi a pokol­gépet a kohó falában. Megteszi, egészen biztos, hogy megteszi. Tudatlanul is meg fogja tenni és a dicsőség az enyém lesz. Tíz­ezer dollár ... Svájci klinika! Is­tenem !... Egész éjjel töprengett, forgo.

Next

/
Thumbnails
Contents