Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-22 / 94. szám
1962. április 22. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 7 & in&Qty&hé K özép Varga János ezen az estén különösen egyedül érezte magát. Csak ült a konyhában, az asztal mellett szótlanul, és emelgette a borosüveget. így ment ez már hetek óta. Azóta, hogy kitudódott: 43 forintot ér az egység az Uj Életben. Mégis elcsodálkozott háza népe, hogy a fekete ruháját kérte. Mi szállhatta meg most hirtelen ezt a különös, makacs embert? Ő maga sem tudta, hogyan ért a művelődési ház bejáratához. Az ajtó előtt megtorpant, de erőt vett magán, mégis csak lenyomta á kilincset... Közép Vargát a komája, Kis- tóth Péter vette észre. Odasietett hozzá, rácsodálkozott és köszönés helyett megkérdezte: — Hát te hogyan keveredsz közénk, János? Varga lesütötte a szemét és szégyenkezve felelte: — Magam sem tudom, de nem bírom tovább az egyedüllétet. Kistóth a söntéshez vezette Jánost. Ott volt Árki is, a tréfás Árki... ö most elérkezettnek látta az időt, hogy valamit visszaadjon Közép Vargának. Oda is csapódott mellé és hangos szóval, hogy mindenki hallja, rákiabált a jövevényre. — Hát a százasokat hol hagyta, János bátyám? — Milyen százasokat? — kérdezte vissza zavartan Közép Var- ga. — Hát a tinó árát! Amit tavaly végiglobogtatott a falun, hogy ilyen jóestét kívánna minden kolhoztagnak! Talán már elfogyott? Közép Varga hallgatott... — Mert hát most mi visszakívánjuk azt a jóestét, ha azért jött ide. — Árki egy csomag százast húzott elő a belső zsebéből és János arca elé lökte. — Ilyen jóestét hát, Közép Varga János! A pult körül állók jóízűt nevettek. Közép Varga János nem nevetett. Szemei szikráztak, ajka remegett, keze ökölbe szorult, de nem ütött, hanem hirtelen sar- konfordult és otthagyta az egész társaságot. B hangszóró kiabálta, a bti- gádvezetők házról házra járva híresztelték: holnap mindenki jelenjen meg vödörrel a központban. Fej trágyázni kell. Kistóth Péter brigádvezető bement Vargáékhoz is. — Te, komám — így Szólt Jánoshoz. — Eljöhetnél reggel te is... A fene egye meg, ha látják, hogy dolgozni akarsz, majd csak másképpen beszélnek... — Megy ám a mennydörgés mennykő, nem én — így beszélt Közép Varga János — Menjen csak az Árki és dögöljön ott a vetésen. — Most megint adod a sértettet — szállt vele vitába a brigádvezető. — Ez a te bajod János. Akkor is makacs voltál, most is az vagy. Pedig azóta eltelt három esztendő, láthatod mi a dörgés. És akkor mégis csak te sértetted meg a falut. Kívül maradtál és gúnyolódtál. Még nekem is azt mondtad: „Te komám Vagy, majd ha nem lesz kenyered, gyere hozzám, neked adok...” Ha beláttad a hibádat, legyen erőd bevallani* Ne csak a zárszámadási mulatságra, de ha kell, a munkába is gyere közénk! Akkor majd másképpen fogadnak a többiek is. Közép Varga János másnap elment, vödröt is vitt magával. Az emberek csodálkoztak Vargán, de nem szóltak neki semmit. Gondolták, kell ide úgyis a munkás, hadd jöjjön... Indulni készültek már a mezőre, akkor ért oda az öreg Bakó Mihály. Meglátta Vargát, s epésen, jó hangosan megjegyezte: — Mi az isten? Hát Varga is itt van? Tavaly még nekem kínált napszámot, s most ő jön hozzánk? Talán elfogyott a kenyered, János? Vargát elöntötte a pujkamé- reg. Toppantott a csizmájával, s távozván, remegő hangon csak ennyit mondott: — Rohadjon le a lábam, ha én még egyszer ehhez a bandához közeledek. T anúja volt a jelenetnek Szabó Vince is, az elnök. Odament Bakó Mihályhoz és csendesen mondta: — Mihály bátyám, bölcsebbnek ismertem. Nem szabad így beszélni. Nem eleget agitáltuk magát is három évvel ezelőtt? Nem elegei sértegetett maga is minket? És azóta egyikünk sem vetette ezt a maga szemére. Maga meg itt most elkeserített egy embert. Gondolja, hogy használ ez nekünk? Este pedig elment az elnök Közép Vargáékhoz. Éjfélig beszélt Jánosnak, megittak néhány üveg QiéUolz Csodálatos találmány! Tudom, hogy már a Földet és a Holdat is körülrepül- tük, rám. mégis a televízió van a legnagyobb hatással. Jó érzés arra gondolni, hogy „ma este a Nemzetiben leszünk". S ha eljön a közvetítés ideje, fiam, lányom, nejem, s jómagam letelepszünk. látok egy embert, amint 65-ös fejjel, kadarpiros képpel, egykedvűen prézlit készít kukoricából, s munkája közben boldogan sóhajt fel, hogy csak a villany- tennadugókat motort kell beindíta- smirglizzük, a botorkál, hogy a villanykapcsolót „megdolgoztassa", remélvén, hogy áramlökéseket tud előidézni. Szünetben az a n- ki- hálógye, melyet Böske tehén és társai szájukat nyalintva, bőgve és röfögve várnak az Kellemes ernyedtség udvar idegében. Szóvesz erőt testemen e val az élet derűje mérhetetlen kényei- övezi szomszédunk ni a é$ máris porlik zati dugaszt megfor- a magyar ugar gyón- dítjuk. Szóval, minmemben — amikor fiam a félhomályban kidönti kávéját. XJjabb csapás éri a drámáért lelkesedő kis közösségünket: a kép ugyanis, fütyülve színházi gyönyöreinkre, magáról megfeledkezve „kiugrilc” és percekig északi irányban fut szemünk elöl... Lázas SegíteniakaráSsal masszírozom a készü léket. Hiába, kukoricát mondja a feleségem. Érzem az igazság hűs homlokát, miközben mi, szerény hajlékunkban Hamlet és Ophélía féktelen fűden szakmunkát el- végzünk, amit hiányos politechnikai képzettségünk megenged. ügy érezzük, hogy mi mindent megtettünk a zavartalan élvezet érdekében. A többi már az utcabéli Böskék étvágyán tását nem tudjuk múlik. Drámáért remegakadályozni, pe- megő lányom megáig a dráma levegőjétől felizgatott családnak most már minden tagja munkában van... ötéves fiam a függőleges és vízszintes frekvenciákba vetett hitét igyek- Vdlaki szik a gomb állandó darál" forgatásával visszanyerni. Éh az antén- nádugókat vakarom. Szelét, miközben nyomkodom, és cse- hyöngyöző homlokkal, rélgeterh. Féleségéin lelki szemeim előtt á másik szoba felé ígéri, hogyha kell, az antennazsinórt mindvégig fogja. Megnyugszunk. Én ráültetem kisfiámat a kis edénykére — ö ugyanis már rutinos tv-néeő. tudja, hogy most van a szünet... Aztán a dráma levegője újra betölti a szobát... Nagyszerű dolog ez i TV! Sz. K. bort és megegyeztek. Közép Varga János aláírta a belépési nyilatkozatot. ö írta álá a fálübah utolsónak az átalakulás utáil, három esztendővel. A vezetőség a közgyűlés elé terjesztette felvételi kérelmét. A művelődési ház nagytermében a legutolsó sorban kuporgott Közép Varga János. Feszengett a helyén, alig várta, hogy vége legyen a beszámolónak. És dühöngött, hogy olyan sokan szót kértek. Húzták az időt. Várta, hogy ügye szóba kerüljön. Végre az elnök bejelentette az újabb napirendi pontot: „Felvételét kéri Közép Varga János. Aki akar, hozzászólhat, elmondhatja a véleményét”. Közép Varga János homlokát) kidagadtak az erek. Mintha egy nyolcvan kilós zsákot egyedül venne a vállára. Feszültsége csak fokozódott, amikor felállni látta idős Bakó Mihályt. Az öreg mosolygott, végignézett a termen és imigyen szólott: — Háromszor irtdült közibénk Közép Varga János. Egyszer eljött a zárszámadási mulatságunkra, onnét Árki miatt eltávozott. Másodszor el akart jönni műtrágyát szórni, onnét miattam távozott el. Most harmadszor is közénk jött, azt hiszem, ezt már nagyon komolyan meggondolta. Tehát én úgy tartom, maradjon is közöttünk, szóval én rá szavazok. Én ajánlom minden tagtársamnak, hogy tegye Ugyanezt. Az emberek mosolyogtak és tapsoltak. Árki éljent kiáltozott. A gyűlés végén az öreg Bakó odament Közép Varga Jánoshoz. Huncutul rámosolygott, a kezét nyújtotta és tréfásan ezt mondta: — János, azért ne haragudj rám. Hisz tudod: három a magyaré. GYENIS JÁNOS LELKI RESTSÉG? A Vita hangos, viharos volt. kötöttségei közé azt, amire élete Arról folyt, milyenek az embe- átformálásához szüksége lett vol- rek, hogyan fogadják be a szinte na. egymásra torlódó újat, miként Szolgált a földnek, a szerzés- barátkozhak meg egy-egy friss- nek, á gyarapításnak az oktalan keletű kezdeményezéssel, s egyál kaparjkurta világban. Ami a va- talán képesek-e felfogni a ren- gyonát jelentette, az egyben a geteg változást, amivel városon, gúzsbakötője is volt. Ezért intett, falun találkoznak. A majdnem s ezért mondta mindig: nem érek egybecsengő igenlésbe, mint fúr- én arra rá. S ezért halt meg úgy, csa disszonancia, csendült bele munkában megrokkanva, hogy egy nem. S a folytatás: a falusi nem látta az ország fővárosát, s emberek bizonyos hányada éret- a faluból való kimozdulás csak len még arra, hogy együtt halad- a tanyára való kimenéssel, vagy jón a változásokkal, s igényelje a szomszédos falu vásárára való is azokat. A hozzászóló nem kér- elsZekerezéssel volt egyenlő, telt. Megmondta: azokra gondol, Ez Volt az indítás, szinte a akik szinte igénytelenül, egy legtöbbnél. S most miért várja megcsontosodott mechanizmussal hát a lelki restségről példálózó, élik át á mindennapokat, mond- hogy ilyen örökséggel egyből, Ván: ami igaz volt száz éven át, Szinte vezényszóra seregestül in- az igaz maradt mára, s a jövőre dúljanak. is. Különösen vonatkozik ez — Van ennek a nézetnek egy má- ismét egy megállapítás — a lel- sik hátulütője is. Valósággal sem- ki restség a művelődésre, a fa- mivé degradálja mindazt, amit lusi emberek kulturális igényei- már magunkénak mondhatunk, re. Csak néhányat ebből: a falvakMár ott is igyekeztünk válá- ban több évi münka eredménye szólni erre a felvetésre. Boncol- érik be mostanában. A termelő- gattuk: mennyit fogadhatunk el szövetkezeti akadémiák, de az is- belőle és mit kell visszáutasíta- meretterjesztés számos más for- ni. Úgy találtuk, ha részeiben le- mája is egyre nagyobb teret hóhét is valami parányi igazság, de egészében el kell Utasítani a nézetet. Tarthatatlan, s kizár minden olyan lehetőséget, amely azzal biztatná, hogy minél szélesebb rétegekhez jusson el a hépművelők szava, formálódó új kultúránk számos eredménye. Lelki restség. A mondás azóta is visszacseng a fülemben, s nem dít. A mindjobban izmosodó öntevékeny színjátszás, a kórusmozgalom, s más egyebek, mind több fiatalt foglalkoztatnak eredményesen. S a tanulás? Jószerint Számokban alig lehet mérni a felnőttoktatás eredményeit. Csak a tamási járásban 18 községben működik esti tagozat, néhol pedig a mezőgazdasági technikumok kihelyezett osztályai gón- birok vele megbarátkozni. Odáig doskodnak arról, hogy mind töb- hagyján, hogy nem tódulnak ia- ben és többet sajátítsanak el a luSi művelődési házainkba szó- szakmai Ismeretekből. zával az emberek. Egyszer ezt is elérjük, el kell érnünk, mert az ember eredendő sajátja az érdeklődés, a kíváncsiság, az, hogy szeretné megismerni az őt körülvevő világot. Évszázadokon Lelki restség ez? Inkább így fogalmaznék: a vallójában és terjesztőjében kell a restséget keresni, mivel a dolog könnyebbik végét próbálja megfogni, s egy véleménnyel megkerülni minkeresztül nem kínálkozott módja . dent,.s abban keresni saját ment- a magyar parasztnak arra, hogy ségét á tétlenségért, kitárja ablakát, hogy beengedje j Igazi öröm, ha mások is megértik mondanivalóm“ I Őszülő hajú, fiatalos-em1----------------------— bér. Az ótv ennegyediket tapossa. Foglalkozása: a Járási Tanács iparügyi osztályának előadója, a Paksi Járási Népfront Bizottság elnöke, és minden más szabad idejében fotós. A pillanat-megörökítés szenvedélyének hódol, és, hogy szép sikerrel, azt a legutóbbi eredménye is mutatja. Az ő képe jelentette a magyar Sikert, az NDK- ban megrendezett Dekopan művészi fénykép-pályázaton. Dr. Papp Tihamér, a fotós berkek és ismerősök Titi bácsija így mesél erről: — Természetesen nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy negyedik helyezést ért ei a Súgó című képem egy olyan pályázaton, amelyen öt ország fotósainak több mint huszonegyezer képe szerepelt. Ennek a képnek története, pályafutása Van. Múlt év áprilisában elnyerte a negyedév legjobb képe elismerést, majd a kilenc- száz éves Szekszárd fotókiállítása első díját. A „Merre haladjunk?” Című pályázaton a Budapestre beküldött négyezer kép közül a hatodik helyezést érte el. Ebből a négyezer képből válogatták ki azt a hétszázat, amelyet a Dekopan pályázatra küldtek. Közöttük dr. Papp Tihamérnak három képe szerepelt. — A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és természetesen az NDK fotósai vettek részt ezen a pályázaton. A negyedik helyért értékes jutalomban részesültem; kaptam egy Werra fényképezőgépet. Már gyerekkorától kezdve fényképez, közel negyven éve. Első díjnyertes képét 1928-ban készítette, amely egy erdörészle- tet ábrázol. Azóta sok siker, díjnyertes kép fűződik a nevéhez. A közelmúltban például Pécsett a Szerencse nyomában eímű pályázaton nyert I. díjat Most, vagy soha elnevezésű képével. — Sokáig hódoltam a lart’ pour lart’ fényképezésnek. A különös fényhatásé képeket szerettem. Jobb későn, mint soha Amikor megismerkedtem Réti Pállal, a neves fotóművésszel; rádöbbentett, milyen üres egy kép, ha nincs mondanivalója. Azóta az az igazi öröm nekem, ha mások is megértik képeim mondanivalóját. — Képeimet előre megkomponálom magamban, és aztán már csak az alkalmat várom, hogy megörökítsem. Igen sok ötletet, gondolatot kapok feleségemtől, ő az én múzsám is egyúttal. negyven ev Tavasz Tündére: Megjöttem, Mihály bácsi! Mihály bácsi: Tyíih, már nem is vártunk lelkem, de azért csak maradj, szívesén látunk! (Gerő Sándor rajza) ilatt ren« - geteg fotós-tapasztalatot szerzett, s Titi bácsi ezeket a tapasztalatokat Szívesen tovább is adja. Pakson a közelmúltban szervezte újjá a fotoszakkört, amelynek 30 fős, lelkes csoportját legjobb tudása szerint irányítja. — Jóleső érzés a fiatalokkal foglalkozni. A szakkörösök többsége kezdő, úgy, hogy jelenleg alapvető fényképezési ismereteknél tartunk, de ezzel párhuzamosan betekintést nyernek a foto esztétikai, művészi fényképezés tudományába is. — Színes diakészítéssel is szívesen foglalkozom. Diafilmen örökítettem meg például a megyei táncfesztivált, a paksi halászokat, a nőnapi ünnepségeket, Tervezem, hogy május 1-ről, és különböző könyvtári témákról a könyvbarát mozgalom dokumentjaként diafilmeket készítek. Papp Tihamér nemcsak tafiít, hanem állahdóah tanul is. — Hogy mi a tervem? Sokat fényképezni és tanulni, tanulni, képezni magam. Sok segítséget kapok ebben Réti Páltól, Bogdán Romántól, de állandóan böngészem a Szakfolyóiratokat és könyveket is. Tanulmányozom a ..menők” képeit, s közülük különösen szeretem Vadas Ernő felvételeit. A mai Világot mai szemmel szeretném visszaadni képeimen. MONOSTORI MIKLÖÉ