Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-03 / 78. szám

1962. április 3. TOLNA MFCtVET NftPŰJSAG Hogyan dolgozzon az üzemi KISZ-szervezet? Segítjük egymást A szekszárdi 505 számú MŰM Iparitanuló-iskola KlSZ-szerveze- te osztály-alapszervezetekre épül. Én az 1/a lakatos osztály tagja vagyok. Nálunk rendszeres a KISZ-szervezet munkája. Fő célunk az ipari tanulók elméleti és gyakorlati tanu­lásának segítése, a szakma jó elsajátítása. Szoros kapcsolatot tartunk fenn az iskola vezetőivel. Érdeklődünk a fiatalok elméleti előmenetelé­ről, segítjük azokat, akik nehe­zebben tanulnak. Taggyűléseken értékeljük a tanulási eredménye­ket, a kollektíva erejével hatunk a hanyag tanulókra. A műhely­ben is az ügyesebbek segítik a gyengébbeket. Megmutatják, hogy kell helyesen fogni a reszelőt. Általában szívesen fogadják a segítést, de vannak közöttük „nagyfiúk” is. Vagánykodnak, nem tanulnak, nem fogadják szí­vesen az idősebb segítését, okos­kodásnak vélik azt. Az ilyen fia­talok nevelését közösen végezzük a mester elvtárssal. Vele mindenkor megbeszéljük a problémáinkat, együtt dolgo­zunk azért, hogy a ma még ipari tanuló fiatalok a hol­nap jó szakembereivé válja­nak. A húszórás társadalmi munka­akcióban szép eredményeket ér­tünk el. Vállaltuk a város ját­szóterének parkosítását, a hinták javítását. Szocialista versenyben vagyunk. Ez elsősorban a tanul­mányi eredményekre, a fegyelem javítására, a takarékos termelés­re, a tisztaságra irányul. Minden hétfőn sajtóvitát tartunk. Hasz­nosak ezek. Megbeszélgetjük a nemzetközi helyzettel, a belpoli­tikai kérdésekkel kapcsolatos kér­déseket Deák István lakatos Á KISZ-fiatalok élenjárnak a termelésben Fiataljaink aktívan kiveszik részüket a termelésből, a társa­dalmi munkából. De elsősorban a vezetőkön múlik, hogy milyen eredményeket tud produkálni ezen a téren a KISZ-szervezet. A közösségi élet kialakítását egyik fontos feladatunknak tartjuk, s ezt elsősorban a termelésen keresztül akarjuk megvalósítani. Üzemünkben 173 fiatal nevezett be az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomba. A KISZ-fiatalok tel­jes létszámmal. Tevékenységünk fő súlyát képezi, hogy a vállalást valóraváltsuk. Üzemünkben az ifjúsági futószalagon két ifjú bri­gád dolgozik. Teljesítményükkel nem hoznak szégyent a KISZ- szervezetre. A két brigádban 35 —40 fiatal dolgozik, többségük KISZ-fiatal, párttag. 1961. második félévében Ki­váló dolgozó cím elnyerésé­ért versenyzők közül 10 fia­tal kapta meg a kitüntető cí­met. A KISZ-szervezet ez évi prog­ramját a fiatalok véleményére alapozva készítette el. Tervünk fő célja, hogy az üzem termelési tervének végrehajtását segítsük. A fiatalokat mozgósítsuk a ter­melékenység emelésére, a minő­ség javítására. Több jelzés érke­zett, hogy a fiatalok versenyez­ni akarnak a szocialista brigád cím elnyeréséért. Jelenleg szer­vezés alatt áll a Fiatal Műsza­kiak Tanácsának alakítása. E ta­nács feladata lesz a fiatal újítók felkarolása, segítése. Az ifjúsági futószalagon működik a KISZ által kezdeményezett minőségi ellenőrző hely. Ez komoly mér­tékben elősegíti a fiatalok se- lejtmentes termelését. A KISZ-szervezet megbízásá­ból: Büchner János Bonyhádi Cipőgyár fl kulturális seregszemle körzeti bemutatói Vasárnap több községben ren­dezték meg a Mátai Antal kul­turális seregszemle körzeti be­mutatóját. A városi bemutatón Szekszárd minden számottevő öntevékeny együttese szerepelt. Különösen sikert aratott a Népbolt színját­szó csoportja, figyelemre méltó a bemutatkozott szólisták mellett a gimnázium tánccsoportja és a honvédség kórusa. Közel ezer őcsényi lakos nézte végig az őcsényi, decsi, sárpilisi, bátaszéki, várdombi, alsónyéki és alsónánai műkedvelő együttese­ket. Nagy sikerrel mutatkozott be az őcsényi általános iskola tánccsoportja és különösen a sár­pilisi népi együttes. Bogár Ist­ván és az együttes népdalfeldol­gozásait végül a közönség már együtt énekelte a szereplőkkel. Hasonló sikerrel rendeztek kör­zeti bemutatót Nagydorogon és Szakcson is. A körzeti bemutatókra jelentős tömegeket tudtak megmozgatni a rendezők, a kullurális seregszem­le valóban tömegmozgalommá kezd válni és a szekszárdi be­mutatótól eltekintve a közönség érdeklődése 's nagy volt a bemu­tatkozó együttesek, szólisták iránt. A szülői munkaközösség elismerése a kurdi általános iskola igazgatójának Nieder Mátyás, a kurdi álta­lános iskola szülői munkaközös­ségének elnöke levélben fejezte ki elismerését Medve Zoltán is­kolaigazgatónak azért a magas­színvonalú és emlékezetes él­ményt nyújtó irodalmi estért, amelyet a községben az igazgató irányításával rendeztek. Hely híján nem áll módunk­ban közölni a levél teljes szöve­gét. Elismeréssel szól a műsor összeállításáról, amely a „Hazád­nak rendületlenül...” címet vi­selte. Elmélyült gondosság jelle­mezte a szerkesztőmunkát, az egyes műsorszámok betanítása is az igazgató jó munkáját dicséri. Az előadókról szóló elismerő sza­vak után Nieder Mátyás ebben foglalja össze a kurdi irodalmi est hatását: „Nagyon szép est volt. S hogy az egész közönség­nek tetszett, azt onnan tudjuk, hogy sokakkal beszéltünk más­nap. Hiszen a másnapi munka, szinte mindenütt az előző esti műsor megbeszélésével kezdő­fWTT'r-- »TTTTfTTWTTTTrWTTVTTTTTTrWTtTT Wr*******”"””*** * Bogyiszlói török átok A veszekedő, az el­tulajdonított, vagy el- szántottnak vélt te­lekrészen marakodó szomszédok már csak a múltból ismertek. Persze, korai volna még emlékként 1el­fogni ezt a néhány éve sajátos torzsalko­dást. A rossz szom­szédság sok kellemet­lenséget okoz, sok ember véli úgy: ami az enyém, az az enyém, s ahhoz sen­kinek semmi köze. S többeknek megkese­ríti a mindennapját például Bogyiszlón ez a „török átok". A minap idős, fé­lénk özvegyasszony állított be Oszkó Ist­vánhoz, a községi ta­nács titkárához. Ide­ges hangon panasz­kodott. D. Jánosné, hogy S. József még mindig nem hajlandó átengedni neki azt a telekrészt, amiről an­nak idején, amikor az árvíz után kisajátí­tották, egyszer már megállapodtak, s az árát ki is fizette. S. József, ha nem is vet­te fel a vételárat, csak megkapta, mert — szaknyelven szólva — leírták az adójá­ból. Nyugodni azon­ban nem tudott. Megállapodás ide, egyezség oda, nem adta a telket. A ta­nácshoz fordult, ahol helyesen úgy hatá­roztak: le kell bon­tani a telekrészen ár­válkodó, roggyant disznóólát. S. József nem nyughatott a járásbírósághoz ment. Ott — megint csak helyesen — jóvá­hagyták a tanácsi döntést. Ámde ha per, hadd legyen per — 5 József tovább ment. A megyei bí­róságnál is megfor­dult az ügy. Ott azon­ban azt mondták: döntsön róla a ta­nács, mert ez az ő hatáskörébe tartozik. Ezzel az ügy a járási tanács illetékes osz­tályához került. További sorsát még nem ismerjük. Egye­lőre azonban érde­mes megjegyezni: az egész telek alig több húsz négyszögölnél, s ez eddig foglalkozta­tott már néhány hi­vatalt. Lekötött egy csomó időt, sokkal fontosabb dolgoktól rabolt el embereket, s ki tudja, mikor lesz vége. Reméljük, ha­marosan akad valaki, aki rábeszéli S. Jó­zsefet arra, hogy amit csinál az ab­szurdum, s lassan ne­vetséges is, annál in­kább. mert ez a „tő­rök átok” megmoso­lyogni való, különö­sen, ha ügy. mint S. József esetében, már egy új. a szövetkezeti utat választó ember­ről van szó. sz. i. dött, a tsz-ben csakúgy, mint a vasútállomáson. Reméljük, még sok hasonlóan szép és igényes műsorral örvendeztet meg ben­nünket az igazgató irányításával a tantestület és a szereplőgárda.” /wwwwwwwws>w A virágos Szekszárdért A tömegszervezetekkel össze­fogva városunk népfront-bizott­sága a virágos Szekszárdért moz­galom elindításán fáradozik. Az elmúlt napokban e fontos feladat megoldásának érdekében ült össze a városi népfront-bizott­ság, a tanácstagok, a nőtanács és a Vöröskereszt aktívái. Sok volna minden hozzászólói felsorolni, a lényeg az, hogy ut­cánként bizottságokat alakítottak, akik felvilágosító, szervező mun­kát vállaltak ebben az ügyben. Két születésnap 1/ issé fáradt arckifejezés- sei üi az asztalnál. A szemében csodálkozás, a hang­jában kíváncsiság. — Honnan tudta, hogy ma van a születésnapom? És ki beszélt magának az epizódról, amelyet említett, hogy szemé­lyesen tőlem akar hallani? — Nem várja meg a választ. — Miért is kérdem? Maguknak kötelességük, hogy mindent ki­fürkésszenek. Hosszú szünetet tart. Rendezi az emlékeket. Gondolatai a múltban kószálnak. Hangja re­kedt, amikor újból megszólal. — Azon a tavaszon, tizenhét évvel ezelőtt nem Kun Sándor­nak hívtak. Csak egy szám vol­tam. Szám! Mindig megborzad­tam, valahányszor kiáltották. A bőrömbe égették! Emlékétől ha­lálomig nem szabadulhatok. — Micsoda születésnap volt! A laingeni repülő-alkatrész gyár gépe mellett álltam és sírtam. Éjszakai műszak kezdődött. Eszembe jutottak a nagymá- nyoki születésnapok estéi. A barátok, a rokonok, a gyer­tyák és a torta. Ömlött a sze­memből a könny. Rázod a zo­kogás. Időnként robbanások re- zegtették meg a rácsozott abla­kot. Közeledtek azok, akiket vártunk. Közelgett a szabadság! De mi féltünk. Elterjedt a hír. Mielőtt a szabadsággal talál­kozhatnánk: meg kell halnunk! Zakatolt a gép. Dübörgőit a terem. S én a gyertyákat idéz­tem. A lobogó, sárgafényű gyertyákat, melyekből ponto­san ötvenet kellene meggyűjta- ni. — Kegyetlen rúgás zökken­tett vissza a valóságba. Nekies­tem a gépnek. Rémülten for— dúltam hátra. A vicsorgó arc minden vonására emlékszem még ma is. A parancsnok’ vált! A gyárban minden élet tőle függött. A jelentéktelen,- - ala-* csony, kerckíejű kis emberke félelmetes óriás volt a sze­münkben. A gyermekkor meséi­nek rémei, akikről dideregva hallgattam valamikor története­ket, jóságos tündérek voltak hozzá képest. Amikor meglát­ta könnyben ázó arcom, rám­reccsent: „Mi bajod?” — Ma van a születésnapom — válaszoltam. — Újabb rob­banás rázta meg a műhelyt. A vicsorgó arcra hirtelen keletke­zett félelem ült. A vadság el­tűnt szemeiből. A hang egy ár­nyalattal barátságosabb lett! „Mi vagy civilben?” — Zenész. — nyögtem ki bá­tortalanul. Most egymást követő három hatalmas robba­násról árulkodtak az abla­kok. Az acélszürke szemekben először láttam néhány pillanat­ra emberi melegségét: „Én is zenész vagyok. Zongoratanár! Te min játszol?” L| egedűn — mondtam bát- 1 1 rabban, s hogy a beszél­getésből hasznot húzzak, meg­kérdeztem: Parancsnok úri Árulja el, megölnek bennün­ket? — Megint visszasüllyedt meg­szokott állapotába. Farkas te­kintete torkomra forrasztotta az utolsó szótagot. Arca ideges fintorokban vonaglott. Vicsor­gott! Nekilökött a génnek és újból belém rúgott: . ^et él­tél! Mit akarsz még? Belőled már nem lesz ember”. — Úgy bömbölt, mint egy felerősített hangszóró. Nem lett igaza! Elhagytam a számokat. A nevemen szólítanak. Vissza­kaptam emberi méltóságomat. Ma vagyok hatvanhét éves, de úgy érzem, még nem éltem ele­get. Még sok mindent akarok... H. T. Szél, zivatar Várható időjárás kedd estig: felhőétvonulások, főként a Du­nántúlon és északon esővel, he­lyenként zivatarral. Erős délnyu­gati, nyugati szél, fagymentes éj­szaka. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet holnap 10—15|di Cipőgyár ivazentói'a fok között. Könnyűipari dolgozók kitüntetése ►^•Hazánk felszabadulásának ti­zenhetedik évfordulója alkalmá­ból könnyűipari dolgozókat tün­tettek ki. A Könnyűipari Mi­nisztériumban szombaton dél­előtt Nagy Józsefné könnyűipari miniszter adta át a kormány- kitüntetéseket. A könnyűiparban végzett jó rr".r.k:; iuk e'i<-rnrr.'r-c''':jnt h-ten részesültek Munka Érdemrend, tizennyolcán Szocialista Munká­ért Érdemérem és negyvenen — köztük Dobler István, a Bonyhá­Munka Érdemérem kitüntetésben. ÓMODVÁRI MIKLÓS ’XIX az ablak melletti fotelben. Für- Az ügynök bólintott, kiitta a Forró homlokát a hideg ablak- készve nézett az öregúr szemébe, konyakot és járkálni kezdett a üveghez szorította. Ez jót tett, — Hallgatom, uram! szobában. lehúzta a lázát. Kifelé bámult, — Gondolkoztam azon, amit — Nos, arról van szó hogy én figyelte a házakat, az embere- reggel mondott. Ezért hivattam egy műanyaggyár ügynöke va­két. ' Ellátott innen egészen a most ide. Lenne egy ajánlatom gyök. Sokféle terméket gyártunk Kártner-Strasséig, de távolabb a számára. Én holnap elutazom amelyekből különféle ruhák is’ már párás ködbe, füstfelhőbe Bécsből és szívesen magammal készülnek. Mindjárt mutatok is burkolódzott minden. viszem. Azt akarom, hogy ezt egy párat. — Mit tegyek? — egyre csak most megbeszéljük: elhatároztam, Az íróasztalról keményborítá­ezt kérdezgette a láthatatlan va- hogy segítek magán ... sú albumot emelt fel Zsuzsához lakitól. Zsuzsával forogni kezdett aszó vitte, a kezébe adta ö maga a Lassan szállingózni kezdett a bü. lány fölé hajolt, a fotel támlá­ho. Esteledett. Lent gyújtogatni — Köszönöm, uram, de hogy jára támaszkodva kezdték a kirakatok neonfényeit, érti ezt? _ Látja, ez itt mind a mi gyá­A félhomályos folyosón sziluett- Az ügynök elmosolyodott és runk terméke Ugye mennyi cső nek tűnt az alakja. felkelt a díványról. dálatos ruha, magán például mi­A hata mögött a boyfiú kia- —• Mindjárt elmagyarázom! iyen jól mutatna valamennyi balt: „ . A szekrényhez lépett. Konya- — Oh, — felelte a lány aki — Susan, Susan! Orak óta ke- kot vett elő és töltött két pohár- két hónappal ezelőtt amikor a resem! A 26-osba kérik! kával. kórházat otthagyta, talán csak­Rohant le a harmadik emelet- — Igyunk előbb... ugyan örült volna ennek — ön re. Két lépcsőfokot is ugrott egy- — Köszönöm, nem élek vele! tréfál, uram! S2WT« „ — Ugyan, Ez a kevés nem árt — Ellenkezőleg, nagyon is ko­Parancsol, uram? meg. Igyék csak, hozzá kell szók- molyán beszélek. Itt van például Az öregur a díványon hevert nia... ez — mutatott az evyik virágos­jöttére megélénkült és felemel- Nem számított erre a váraUan mintás kisestélyi ruhára — eh- kedet*- . , fordulatra, és félénken tiltako- hez mit szól? ™ár 'égóta zot: — Gyönyörű! — kiáltott el­rom Üljön le, beszélni akarok — Nem. nem. ön igyék csak ragadtatássa! Zsuzsa. — Álmom- magával. uram, s elégítse ki kíváncsiságo­Zsuzsa zavartan foglalt helyet mat! (Folytatás a 4. oldaloaj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents