Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-02 / 51. szám
4 TDUf A nem raren .«» 1962. március f. Pénteki A CSODA Buzogány Ödön fiatal középcsatár, és Ballag János fiatal közgazdász egy napon, sőt egyazon percben adott be lakásigénylést. Az illetékes gondosan áttanulmányozta előbb Buzogány Ödön középcsatár, majd Pal- lag János közgazdász kérelmét. Buzogány rövid tömörséggel leírta, ha nem kap lakást toronyórával és a hozzávaló lánccal, akkor huszonnégy órán belül elhagyja a várost. Pal- lag szerényen három gyermekére hivatkozott. Az illetékes egyébként jeles drukker, megrendülve olvasta Buzogány drámai hangú beadványát és eltűnődött. Ugyan, mi tévő legyen? Egyetlen kiutalható lakás van csupán, és ugyanakkor két igénylő. Buzogánynak nincs családja, de középcsatár. Pal- lag Jánosnak van három gyermeke, de csak közgazdász. Különben sem lehetetlen, hogy azért szaporodott meg ennyire, hagy fokáslsóz jusson. Telt az idő, az illetékesnek döntenie kellett és a huszonnegyedik órában döntött. Elhatározta, igazságos lesz. Érvényesíti a kinek-kinek érdeme szerint elvet. A lakást Pallag János közgazdász kapja. Meg is kapta. Buzogány Ödön nem hagyta el a várost, hanem beiratkozott az egyetemre. Így történnek ma a csodák. sz. p. QfLcLp^mqnj^- izáJJLó Asszonyoknak - lányoknak Erzsi néni tanul — Töltsenek itt egy hetet... Ez csábításként hangzott, s mi tagadás, Lakos József, a pálfai termelőszövetkezet elnöke> dr. Saád Jenő, dr. Gyimóthy László, az Állami Biztosító szakemberei és e sorok írója alig tudott ellenállni a meghívásnak. Két okból. Az egyik: Hévíz varázsa örökös. A másikat Paluska Béla bikácsi szövetkezeti gazda fogalmazta meg. így szólt: úgy élnek itt az emberek, akár az Almássy grófok... No, persze, van ebben némi túlzás, az azonban igaz, hogy a Hévizén üdülő 40 szövetkezeti gazda pompásan érzi magát. Bácskai Józsi bácsi dunaköm- lődről, így mondja: az elnevezésből — az üdülés szóra gondol — sejtettem, hogy nem lehet valami rossz, de amit kaptam, az várakozáson felüli. Aztán hozzá teszi: vettem egy iottót, s ha nyerek, akkor az önsegélyezési csoporttól kapott tíz napon felül még ugyanennyit töltök itt, amíg nem jön a nagy munka. A társalgóban beszélgetünk. István László bácsi, a bölcskei Rákóczi Tsz 63 éves tagja viszi a szót. — Nagyon jó, kellemes itt minden, csak rövid az idő... Mire Nász István Páljáról, aki a csoport öregjének számit 66 évével, évődve jegyzi meg: — Aratásig is kibírnád, ugye? (Folytatás a 3. oldalról) Zsitvai folytathatta útját. Mint* egy 100 méterrel feljebb, egy sűrű növényzetű helyen, hatalmas cserje mögött barlang szája sötétlett. A hadnagy belépett. Néhány méter után apró gyertyafényt vett észre. Mellette, gyalu- latlan faasztalnál Thin Lin főhadnagy dolgozott, aki Nao Ting halála után az egység parancsnoka lett. Amikor Thin Lin észrevette a közeledőt, eléje sietett. — Nos? — kérdezte izgatottan. Zsitvai nem felelt. Leült az asztal mellé és szótlanul bámult a gyertya fényébe. — Rossz hír? — kérdezte a parancsnok. — A lehető legrosszabb — mondotta halkan Zsitvai. — Ti-ti a kardjába dőlt... Meghalt. Thin Lin tenyerébe temette arcát. Sokáig hallgatott. — És Gazsó? — kérdezte végül. — Agya ismét elborult... Most egy svájci hajón útban van Marseille felé... Hallgattak mind a ketten és emlékeztek... Zsitvai törte meg nagysokára a csendet. — Nem tudtam Nao Ting utolsó kívánságát teljesíteni. Rám bízta Ti-tit... Úgy szerette volna, ha a lánya boldog lesz... És most.. Thin Lin közbevágott. — De miért tette? Miért kellett így eldobnia magától az életet?... — Amikor hírül vette Gazsó súlyos betegségét, saját magát okolta, napokig emésztette, kínozta magát, amiért azon az éjszakán csak hárman szöktek meg az erődből és Gazsót otthagyta. Különösen, ha még kei munkaegységet is kapnál naponta.. Mészöly Józsi bácsi, ugyancsak Páljáról, tempósan kezdi: — Újra gróf lettem — moso- lyítja el magát. — Még vadhajtó koromban láttam egyszer, hogyan éltek ők, s akkor vágyakoztam, hiába. Most, vénségcmre jutottam el ide... Az ellátásra terelődik a szó. — Mindent megkapunk — vélekedik így Tüdő Sándorné — még sokat is. — Enni, inni — erősíti Horváth Mihály Németkérröl — amennyi kell. Nem is bírunk vele. Pilisi Molnár János Madocsá- ról, kontrázik. — És a repeta, az véletlen volt? Mihály bácsi restellkedik. — Nagyon szeretem a vadast — mentegetődzik -nem luftéi azért megróni. Búcsúzkodunk. Persze, nem mindenkitől, hiszen ki gyóziie mindenkit megkeresni. Póth Fe- rencné, a dunafoldván Virágzó Tsz könyvelője azonban negyven ember, negyven megyénkben sző vetkezeti gazda nevében üzen: — Jól érezzük magunkat, gyógyulunk, erősödünk. Kívánjuk, hogy mindenki jusson el ide, vagy máshova előbb-utóbb. Az üzenet mindenkinek szól, s ezúton adja tovább a vélemények meghallgatója és tolmácsolója: SZOLNOKI ISTVÁN Saját magát okolta mindenért.. Aztán jött édesapja halála... Teljesen összetört. Úgy érezte, mindenkit elveszített... Nem lehetett megvigasztalni... Ilyen lelkiállapotban került a Hanoi-i kikötőbe, ahol pontot tett vívódásai vé gére. — Szörnyű! — mondta halkan Thin Lin. — Derék, megbízható társakat vesztettünk el. Mert most már elveszítettük honfitársamat, Gazsót is... — Igen. Bár én csak a te és szegény Maronics hadnagy elbeszéléséből ismerem. És persze Nao Ting szavaiból... Minden nap beszélt róla... Szeretettel... Túláradó melegséggel... Úgy szerette volna megérni azt a napot, amikor lánya és Gazsó... Elhallgatott. Elfordult, szeméből egy könnycseppet törölt ki gyorsan, mintha szégyéllné. Aztán a hadnagy elé állt. — Ez a sok vér, ez a sok veszteség nem hullhat hiába! — Nem... nem hull hiába! — válaszolta keményen Zsitvai. — Úgy harcolunk, ahogy ők. — folytatta Thin Lin — és ha kell, úgy halunk meg, ahogy Nao Ting, Maronics és százan és százan, de végül is kiverjük innen az idegeneket, elhozzuk ennek a sokat szenvedett népnek a szabadságot... Elhallgatott. Zsitvai felállt ezek ben az ünnepélyes pillanatokban. — Most menj! — szólt Thin Lin. — A feladathoz elkészültetek? — Igen. Holnap este a levegőbe repül a Bá-káni lőszerraktár... (Folytatjuk) Kéf évvel ezelőtt találkoztam Erasi nénivel. Tsz-látogatá- son voltunk a Baranya megyei Kátoly községben. Abban az időben Erzsi néni tele volt az újtól való félelemmel. Ki is mondta a látogatás után: „Sok szépet láttam, de azért mégiscsak félek.” Erzsi néni korán özvegy maradt. Élete viszontagságos volt, megtanította az óvatosságra. Amikor belépett a tsz-be, eltökélte magában, ha már bement, úgy dolgozik, hogy hasznát is lássa. Az átalakulás évében 160 munkaegységet szerzett. Várakozáson felül alakult az első évi jövedelem a tolnai Aranykalász Tsz-ben. Munkaegységére szépen kapott pénzt is, terményt is. Kiegészítésként jól jött a háztáji terület termése és a szerződött baromfi haszna: 100 pecsenyecsibe szállítására kötött szerződést. Az idén a közös gazdaság ba- romfitenyészetében dolgozik, mint szakmunkás. A télen dicsérettel végezte el a kéthetes baromfitenyésztői tanfolyamot. Mint mondja: — nagyon örül új munkabeosztásának. — Éjjel-nappal őrzi a gondjaira bízott 1500 csibét és halálosan meg van rémülve, ha netán egy is elhullik belőlük. A dívány sarkában könyvek vannak, baromfitenyésztői szak- könyvek. Nemcsak ezeket forgatja Erzsi néni. Szívesen kézbe veszi és tanulmányozza az SZKP XXII. kongresszusának anyagát is. Szorgalmasan tanul. A tanultak alapján lassan, de fokozatosan tágul látóköre és érti meg a körülötte történt változásokat. Rá sem lehet ismerni a mai Erzsi néniben a két év előtti félénk parasztasszonyra. Belekerült a közösségi élet eleven ritmusába és a félénkséget, az óvatosságot felváltotta az önálló véleménynyilvánítás. Három hónappal ezelőtt felvették a pártba tagjelöltnek. Azóta taggyűlésekre és szemináriumra jár. Legutóbb a szemináriumi foglalkozáson úgy foglalta össze mondanivalóját a szemináriumvezető: „Ha mindenki úgy dolgozna a tsz- ben, mint egyéni gazdaként dolgozott, jobb lenne a zárszámadás eredménye.” Erzsi néninek akkor ez nagyon rosszul esett. Meg is sértődött, mert bizony, ha lehet, ő még jobban, nagyobb felelősséggel dolgozik, mint amikor egyénileg gazdálkodott. A fián keresztül jutott el a párthoz Erzsi néni. Jóska fia a Palánki Mezőgazdasági Technikumban érettségizett az elmúlt évben. Továbbtanulásához, a kitűnő érettségi bizonyítvány mellé a helyi pártszervezet javaslata is kellett. A szomszédok arra bíztatták Erzsi nénit, nem ártana, ha a „szocialista összeköttetés” erősítésére egy demizson bort is vinne magával, hogy hatásosabb legyen a javaslat. Már-már rá is állt volna, ha fia erélyesen le nem inti. Jóska meg lehetett elégedve a javaslattal, amelyet a párt titkára, Szauter Mihály elvtárs ádott „szocialista összeköttetés” nélkül. Szauter Mihály elvtárs,a tolnai községi pártvezetőseg titkára nem cselekedett különleges nagy dolgot. Csupán azt tette, amit a kommunista becsület diktál. őszintén írta meg egy asz- szonyról azt, ami az igazság: „Becsületes, szorgalmas tagja a termelőszövetkezetnek”. Nem nagy ügy volt. Néhánysoros papírra vetett vélemény, de Erzsi néni számára nagyon sokat jelentett. Bebizonyosodott, hogy még- sincs szükség „szocialista összeköttetésre” és meggyőződött arról, hogy a kommunisták önzetlen emberek. Maga sem vette észre, hogy egyre közelebb Került a párthoz. Kérte tagjelöltségét, és fel is vették. — Egy asszonyról, Erzsi néniről, a tolnai Aranykalász Tsz tagjáról szól a történet, aki két év alatt a közösségben nagy uiat tett meg. De nemcsak róla, hanem átvitt értelemben sol: hozzá hasonló asszonyról is szólunk. Mert mi is a dolog lényege? Az, hogy ma már nem ritkaság, ha egy parasztasszony eljut a pártig. Tegnap, tegnapelőtt, még kevesebben voltak, de ma és holnap már egyre többen lesznek. Csak nézzünk körül és vegyük észre, hogy ez így van. P. M. Á molett nő öltözködéséről A molett nő öltözködéséhez elsősorban önismeret és önkritika kell. Tudnia kell, hogy hol „szorít a szoknya”. Természetesen a molett nő is öltözködhet divatosan, elegánsan., csak éppen ismerje, mit nem szabad viselnie. Az alapfeltétel: ne hordjon túl rövid szoknyát, bármennyire divatos is. A szoknya legalább öt centiméterrel a térd alatt végződjön. A rövid szoknya ugyanis összenyomja az alakot, a kissé hosszabb szoknya viszont megnyújtja. A hosszabb szoknyában a deréktól lefelé az alak is hosszabbnak látszik. Ne hordjon a molett nő se rakott, se plisszírozott szoknyát, de még gloknisat sem. A divatos trapézvonalú vagy részekben szabott szoknyát nyugodtan viselheti. Akinek az alakja deréktői fölfelé molett, ügyéljen a ruha kivágására és a ruha ujjának hosz- szúságára' is. A túlságosan rövid ujj ugyanis erősíti a feíső- kart, a kerek kivágás pedig előnytelen az erősebb alakra. A divatos vállfelé szélesedő, úgynevezett hajókivágás, vagy a V ala kú kivágás előnyös. Igen jól karcsúsít, ha a ruha felsőrésze elöl gombolt, vagy- pedig ügyes szabásvonalakkal megosztott. Köztudomású, ííőg'y á princesz-szabású ruha rendkívül előnyös az erősebb alakúaknák is: de a princeszvonal ne legyen teljesen testhez szabott,; hanem csak enyhén sveifolt, úgy mint a rajzón látható kis. kompiénál, amelyet csíkos anyagból terveztünk. A kiskabát és általában a kétrészes ruha előnyös a molettek- nek. csak arra kell ügyelni, hogy a kabát lezserszabású legyen és legalább a csfpővönalig érjen. Ä szoknya lehet szűk, egyenesvonalú, kétoldalt vagy hátul' közepén varrással. A divat az idén kedvez az erősebb alakúaknak, mert a kétrészes ruha, a kis kompié (mint a rajzon), a kiskosztüm, de a komoly kosztüm is csak enyhén sveifolt és lezservonalú. Sokan az erősebb alakúak közül idegenkednek a kötött és jersey' ruháktól, pedig azt viselhetik, ha jól választják meg. Az egyenesen szabott jersey vagy kötött ingruha minden alakra illik. (A bőségét saját anyagából készült megkötős, vagy angolos bőrövvel fogják össze.) A pulóver sem tilos. csak ne passzés legyen, hanem egyenes vonalú. A molett nő öltözködése nem kis probléma, de aki bátran szembenéz tükörképével, biztosan megtalálja majd a megfelelő anyagot, mintát modellt. F. I. oaoccocoocoucooofiooofcoatioaoccoDQacmK — Az erkölcsi felháborodás alkotóelemei. Egy ismert olasz filmrendező találóan jegyezte meg, hogy az úgynevezett »erkölcsi felháborodás« többnyire 3 százalék erkölcsből, 47 százalék felháborodásból és 50 százalék irigységből áll. Csinos lábon még csinosabb a cipő. Kép a Lendület Cipész Ktsz-ből. _ . MTI Foto — Kacsor László fel»-
