Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-16 / 63. szám

1#62. március 16.

TOLNA MEfiYFT NÉPÚJSÁG

3

Murgán is a tavaszra készülnek

Egy gépállomás, ahol az igazgató nyugtalan, a íőagronóznus ideges

A völgységi dombok közé épült kicsi községben járva, az emberekkel beszélgetve a nehezen beköszöntő tavasz várásának türelmetlen hangulatával találkoztam. A tsz-tagok úhják már a téli foglalkozásokat, amelyek a négy fal : közé kényszerítik őket. Az asszonyok már mennének a határba. A vetőmag előkészítésével már végeztek. Ahogy az Idő engedi, az őszi kalászosok fej- trágyázásán dolgoznak.

A keddi tanácsülésen a tavaszi munkákra való felkészülésről számolt be a tsz elnöke, Werner János. Ismertette a tsz idei termelési tervét, de igen helyesen, főleg a tavaszi munkákkal kapcsolatos tennivalókkal foglalkozott. A három pontból álló határozati javaslat is ezt rögzítette.

Kitűzték a határidőt a fejtrágyázás befejezésére, a simítózásra és a kapásnövények elvetésére.

Az elmúlt év hibáin okulva, sokat foglalkoztak a munkafegyelem megszilárdításával és az ösztönző módszerek alkalmazásával.

— A tsz-tagokat érdekeltté kell tennünk a termelésben, családonként felosztjuk a területet, számítva a családtagok bevonására

— hangoztatták.

— Bevezetik a premizálást, a kukoricánál a többlettermés 50 százalékát természetben, prémiumként kapják meg a tsz-tagok. A cukorrépánál és a többi növényféleségnél is megállapodtak a premizálás

mértékében.

A tanácstagok igen aktívan vettek részt a vitában. Mészáros Mihály, Hegedűs János, Jókai János és mások az elmúlt év hibáiról beszéltek és egyben arról is, hogyan kell a hibákon okulva az idén jobban dolgozni.

— A termelőszövetkezeti tagság 80 százaléka a terület családokra való felosztása mellett van — mondotta Mészáros Mihály állat- gondozó — de az állattenyésztésben dolgozóknál, vigyázni kell a terület kimérésére. Figyelembe kell venni, hogy a növényápolásban hány családra lehet számítani.

Nem lenne jó, ha sablonosán történne a kapásterületek felosztása.

Az állatgondozók részére — velük megbeszélve — annyi területet mérjenek ki, amennyit becsületesen meg is tudnak kapálni, nehogy a túlzott területkimérések miatt visszaesés legyen az állattenyésztésben.

Abban valamennyien megegyeztek, hogy a kapásterületek családokra való felosztása jó. Vállalkoztak arra is. hogy meglátogatják azokat a családokat — a hiánjíjp 20 százalékot —, akik még nem értették meg a kapás- területek felosztásának és a premizálás alkalmazásának jelentőségét.

Mint módszert, ezt helyeselni lehet. Ugyanakkor helyes módszer volt a murgai tanács részéről az a kezdeményezés is, hogy nem vártak a járási tanács részéről szempontokat, öntevékenyen olyan kérdéseket tárgyaltak a tanácsülésen, amely napjainkban egyik igen fontos tanácsi feladat: a tavasz beköszöntésével a mező- gazdasági munkák időbeni megkezdése és jó minőségben való elvégzése.

Pozsonyi Ignácné

A teveli gépállomás körzetében külön tudomány a traktorosság. Völgyek, dombok, meredek lejtők váltogatják egymást és bizony ezen a környéken nehezen állná meg a helyét a sík vidékhez szokott ember. A teveli traktorosok már megszokták, s ahogy errefelé mondják, rá se fütyülnek. Jelenleg az a legnagyobb bajuk, hogy már kezdeni kellene a vetést, hengerezést, de az időjárás nem engedi. Egyszerre jön majd össze minden. De ez talán nem lesz baj. A felkészülés olyan, hogy nincs mitől félni.

A tavaszi munkákhoz szükséges gépeket a gépállomás dolgozói kijavították, elkészítették, a legszükségesebbeket már kihúzatták a brigádszállásokra.

— Bármelyik órában indulhatunk — jelentette ki Puska Ferenc, a gépállomás igazgatója, Bagoly Árpád főmezögazdász megmutatta a versenyvállalási lapokat. Nemrég volt termelési értekezlet, ahol a traktorosok egyéni felajánlásokat tettek, így versenyeznek.

Tizenhét tsz van a teveli gépállomás körzetében. 1962-ben 75 000 normálholdnyi munka vár a traktorosokra. Ez azonban nem

nyugtalanítja a vezeiöket. A gépállomás dolgozói szeretik munkájukat, s ez a legfontosabb. Borbély Vince tíz éve dolgozik Tevelen. Dömötör Mihály, Bíró Balázs, Pál Piusz is a törzsgárdához tartozik. Sok a hozzájuk hasonló ember, ök a legfőbb biztosítékai annak, hogy a teveli gépállomás az idén is megteszi a magáét, hozzájárul a termelőszövetkezeti tervek teljesítéséhez.

Bár a felkészüléssel nincs baj, a traktorosok alig várják az indulást, az igazgató mégis nyugtalan, a főagronómus ideges. Nem másért, csak azért, mert nehezen akar az idő felengedni. Tavaly ez idő tájt 13 000 normálhold munkát végeztek el, az idén még csak 1100-nál tartanak. A vezetők már előre felkészültek a munkatorlódásra, pontosabban arra, hogyan kerüljék el a torlódást. Megszervezték és bevezetik a nyújtott, illetve a két műszakot. Amikor lehet, éjjel-nappal mennek majd a gépek.

sz. p.

Á 11. játékhéttől a bátaszéki takarékszövetkezet is kifizeti a totó- és lottónyereményeket

Megyénk legnagyobb és legjobban működő takarékszövetkezete a bátaszéki, amely közel kettőezer tagot számlál. A február havi zárás után a szövetkezet betétállománya pedig közel 4 millió forint volt.

A takarékszövetkezet régebb óta árusít totó- és lottószelvényeket is. Egy héten általában mintegy félezer lottó- illetve totószelvényt vásárolnak a takarékszövetkezetnél a bátaszékiek. Ennek

figyelembevételével a takarék- szövetkezet vezetői kéréssel fordultak az Országos Takarékpénztár megyei fiókjának vezetőjéhez, hogy engedélyezze az ezer forinton aluli lottó-, illetve totónyeremények kifizetését.

Az OTP a kérést indokoltnak találta és hozzájárult, hogy a 11. játékhéttől kezdődően a bátaszéki takarékszövetkezet, mint lottó-, illetve totó-kifizetőhely s működjön. R. ß.

Minden százhuszonötödik lakosra jut egy gépkocsi nyereménybetétkönyv megyénkben

A takarékosság és a nyerési lehetőség szerencsés összekapcsolása a gépkocsi nyereménybetétkönyvek váltása. Megyénkben is azt bizonyítják a tapasztalatok, hogy sokan megértették ezt és élnek a lehetőségekkel. Ezt mutatja, hogy eddig több mint 2000 ilyen betétkönyvet kezelnek együttesen a megyében az OTP- fiókok és a posták. Ez azt jelenti, hogy a megyében minden 125. lakosnak van gépkocsi nyereménybetétkönyve.

A betétgyűjtési akcióban részt vesznek a posták és nem is akármilyen eredménnyel. Csak egy példa erre: a postások január hónapban 524 gépkocsi betétkönyv megnyitásával — 3 millió 475 ezer forint értékben — növelték a betétállományt. Ez- sel Tolna megyében a postákon nyilvántartott gépkocsi nyereménybetétkönyvek állománya 6 I millió 610 ezer forintra nőtt.

A VII-es számú női barakkot hepehupás grund választotta el a férfi-lakóházaktól. Végig futva tették meg az utat. Amerre elhaladtak, mindenfelé izgatott, kíváncsi arcok kísérték. Horváth doktornak és Gondos Eszternek nagyon hosszú volt az út. Mindketten ugyanazért aggódtak, de nem ugyanazon érzéssel. Gondos Eszter a barátnőjéért aggódott — az emberért. Horváth doktor aggodalmába egyéni önzés vegyült: a beteget akarta látni mielőbb, az eszközt, amely közelebb hozza őt tervei megvalósulásához. Igen: ha voltak is néha őszinte pillanatai, erre soha nem jött rá! Talán eszébe se jutott, hogy élete valamennyi kellemetlensége abból származott eddig is, hogy a hozzá forduló betegben nem az embert nézte, hanem az — eszközt... mint ahogy eszközzé minősült a törtető, karrierista orvos előtt a ni- ckelsdorfi láger szerencsétlen lakója is.

Az eszméletlen lány a barakk sarkában feküdt. Horváth az ágy fölé hajolt, hozzáértő szeme néhány pillanat alatt megállapította a diagnózist:

— Gyógyszermérgezés.

Felegyenesedett, tekintetét végighordozta a köréje sereglett riadtarcú lányokon.

— Fel kell törni az orvosi rendelőt!

Közben odaértek a férfibarakk

lakói is. Az orvos kiparancsolta őket a helyiségből. Valaki beszólította a szolgálatos rendőrt. Segítségével egy diósgyőri lakatos boszorkányos gyorsasággal kinyitotta az orvosi rendelő ajtaját. Az eszméletlen lányt pokrócba bugyolálva vitték át. Lázrózsák égtek az arcán, keze ernyedten hullott alá. Az izgatott kis csoport ide is követte, egymás hegyén-hátán ágaskodtak, leskelődtek be az ablakon, de az orvos összehúzta előttük a zöld függönyt.

Felszabadultan, otthonosan moz gott a fehérre meszelt falak, lakkozott bútorok, sterilen csillogó műszerek között. Gondolatban bocsánatot kért mindazoktól, akiket hányatottságáért, számkive- tettségéért eddig okolt. Boldog volt. Boldogabb, mint a gyerek, akinek elengedték a verést, azon vette észre magát, hogy fütyöré- szik, s hirtelen elhallgatott. A beteg lánvka fölé hajolt. Percekig vizsgálgatta a szemét, az arcát, tapogatta a pulzusát, megtapogatta még a koponyája formáját és dudorodásait is. Senkit nem engedett be a rendelőbe. Amíg a gyomormosáshoz készült, folyton az a gondolat járt az eszében, hogy szívesen odaadna az életéből néhány évet, ha sikerülne a beteget eszméletre téríteni.

(Folytatjuk)

mm év alatt hatszor volt balesetem

Különleges tanácskozásra kaptam meghívót.

A Bonyhádi Zománcgyárba hívott a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportja. Olyan munkások tanácskozására, akiket 1961-ben ért baleset. Harminc munkás, nők és férfiak, fiatalok és idősebbek, zománcgyáriak és cipőgyáriak ültek a fehér abrosszal terített asztaloknál. A munkáról, a munka biztonságosságáról beszéltek. Igaz, a beszélgetés csak akkor kezdődött, miután Nagy Ferenc igazgató, Zrínyi János szakszervezeti munkavédelmi felügyelő és dr. Haris Antal, a SZOT főorvosa „beme- legítőt" adott. S ezután már nem kellett biztatni senkit.

Az első beszélők még csak általános dolgokat emlegettek, ilyeneket: a legtöbb védőberendezés csak azért van, hogy a művezetőt védje — a védőszemüvegek viselése kellemetlen, mert páráso- dik, szoros — lehetetlen módon öltözködnek a dolgozók, a legrosszabb ruhát veszik fel munkára — nem tökéletesek az elszívóberendezések — kevés a baleset megelőzését propagáló plakát — és mindezek külön megérdemelnének hosszabb fejtegetést, de ehelyett három dolgozót idézek.

Fiatalember áll fel, kezével gyűrögeti az abroszt és halkan megszólal:

— Elvtársak, engem négy év alatt hat baleset ért — lehajtja fejét, gondolkodik, mondja-e tovább? Percekig néma csend, azután nyújtogatják a nyakukat a távolabb ülők, hogy lássák ezt a szerencsétlen fiút. — És az utolsó évben négy balesetem volt, már nem dolgozom a gépen.

Magyarázni kezdi á' baleseteket. Figyelő szempárok kísérik kezét, amint mutatja, hogy a sarokcsiszoló •ftógyafi Ütött,''ék' hogyan vitte be ujjait.

Tíze-ar fordulattal dolgozik a gép. S elmulasztották, hogy már az első alkalommal alaposabban megvizsgálják. Sőt, csak a hatodik alkalommal állapították meg hogy a gép hibás. Igaz, hibás volt Réti Zoltán is, többek között abban, hogy nem vette észre a hibát.

Szabó Sándor zománcgyári dolgozó áll fel. Mosolyog, úgy meséli:

— Ki az ördög gondol arra, hogy még olyan dolog is bajt

— Az ujjamat roncsolta össze a gép.

— Ételcsészét simítottam. Valami okból elmaradtam. Körülbelül félórás késésem volt. Gondoltam, ráverek egy kicsit, azután majd megint könnyebben leszek. Egymás után raktam a gépbe az edényt. Pörgött, mint a szélmalom. Se nem láttam, se nem hallottam, csak az a fél óra késés volt előttem. Bal kézzel kellene az anyagot levenni, én a jobbal dobáltam le a készárut, amíg ... Egyszer csak vitte a kezemet is, az ujjamat összeroncsolta. Én voltam a hibás, én láttam kárát könnyelműségemnek.

—■ Négy év alatt hat baleset ért.

— Huszonhét napig voltam beteg.

hoz, mint az én esetemben. Évtizedek óta mindenki hasonló módon bánik a lemezzel. Fogjuk a nagykalapácsot, aztán neki, zuhi, míg le nem törik a darab. Én is ezt tettem. Ráütöttem a lemezre, s utána csak arra emlékeztem, hogy dörzsölik a szívemet, meg arcomat elönti a vér. Huszonhét napig voltam beteg.

Elsősegély, kórház, betegágy — mindez csak azért, mert nem tartotta be az utasítást.

Többen elmondják e balesetről véleményüket. Vitatkoznak Szabóval az meg érvel. A főorvos zárja le a vitát, azzal a tanulsággal, hogy az óvórendszabályok betartása kötelező, mégha nehezebben is megy a munka.

Ismét egy zománcgyári fiatalember áll fel. Kiesz Ferenc.

Kiesz Ferenc még boncolgatja vagy tíz percig, hogyan kerülhette volna el a balesetet, azután leül, és feláll néhány művezető, ök panaszkodnak: — Nem fogadják meg a dolgozók az utasítást, inkább a könnyebb, de veszélyes megoldást választják. És sajnos, nem eléggé intők a megtörtént balesetek. Még most is gyakori mindkét gyárban, hogy könnyel- műsködnek a dolgozók, hogy semmibe veszik az előírásokat. Az is tény, hogy van még tennivaló mindkét gyárban a munka biztonságosabbá tétele érdekében.

És, el kell követni mindent, hogy csökkenjen az üzemi balesetek száma. Ehhez egyik igen jó módszer az ilyen tapasztalat- csere is. Bízunk abban, több üzemben lesz hasonló megbeszélés a balesetet szenvedettekkel, a szakemberekkel.-Pb-