Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-14 / 61. szám
4 TÖtNA MEGYEI NÉPŰJSÁÖ 1S62. március 111 fl politechnikai oktatás társadalmi üggyé vált - Kinek használ a padláson porosodó anyag? I B ÍPlSZn »Oktassuk politech---------------- nikára is a tanuló i fjúságot” a nép legszélesebbkörű egyetértésével találkozott. Legfeljebb az volt a kifogás, hogy erre az oktatási reformra nem évekkel előbb került sor. A tömeg egyetértése a segítség- adásban is megmutatkozott. Erre nagy szükség volt, mert a politechnikai oktatásnak a többi között anyagi feltételei is vannak, márpedig ilyennel nem rendelkeztünk, azaz kiderült, hogy végeredményben van, csak fel kell kutatni és hasznosítani. Megyénkben ma már tekintélyes anyagi eszköz áll rendelkezésre a politechnikai oktatáshoz. De hogy ma itt tartunk, ehhez többek közt a Bonyhádi Cipőgyár és Zománcgyár, a Gyönki Gépállomás, a Dunaföldvári Állami Gazdaság, a Paksi Konzervgyár, a Szekszárdi Állami Gazdaság, a Tolnai Textilgyár, a dombóvári MÁV Fűtőház és községi tanács vezetőinek át kellett érezniük az új rendszerű oktatás jelentőségét. Ezt át is érezték, és részt vállaltak a felelősségből: Jól sikerült továbbképzés A napokban rendezték meg Szekszárdon a Népművelési Tanácsadónál a függetlenített népművelési dolgozók továbbképzését. A háromnapos, jó tapasztalatokkal zárult tanfolyamon megyénkből 26 függetlenített népművelési dolgozó vett részt. A Studium során a hallgatók előadásokat hallgattak, majd konferenciákon tárgyalták meg az SZKP XXII. kongresszusának anyagát, illetve annak leginkább a művészetekre és a népművelésre vonatkozó részeit. Huszonnégy aranyjelvényes a paksi járásban A József Attila olvasómozgalom évről évre nagyobb számban nyeri meg a fiatalokat az olvasás, a művelődés gondolatának. A paksi járásban tavaly közel 750 fiú és lány nevezett be a mozgalomba. Hozzákezdtek már a beszámoláshoz is. Eddig 114 ifjú olvasó számolt be a mozgalom feltételeinek teljesítéséről. Az eredmények biztatók: aranyfokozatot 24, ezüstfokozatot 18 és bronzfokozatot 72 résztvevő ért el. műhelyt bocsátottak az oktatási intézmények rendelkezésére a politechnikai oktatáshoz. Ezt meg tudták tenni anélkül, hogy az üzemet különösebb károsodás érte volna, csak éppen akarat kellett I Legtöbb üzemben, ts,z ben ■-----=---------------------— szívesen l átják az iskolásokat politechnikai gyakorlaton. Közüggyé vált a politechnikai oktatás a szó nemes értelmében véve. Amikor lelkendezve beszélünk az eredményekről, nem hagyhatjuk szó nélkül e mozgalom szépséghibáit sem, amelyekre a Pénzügyminisztérium revizori kirendeltsége is felfigyelt. A tolnai gimnázium egy rossz állapotban lévő, kiselejtezett esztergapadot kapott ajándékba. Nem tudják hasznosítani. Ugyanez a gimnázium kapott mintegy 80 000 forint értékű adó-vevő készüléket s más eszközt az IFÉRT- től. Ezek rendeltetésszerű használata sem oldható meg. Célszerűtlennek tűnik a nagymennyiségű rádióalkatrész-vásárlás az elektrotechnikai foglalkozásokhoz. A vásárolt mennyiség körülbelül 3—4 évi szükségletet fedez. A szekszárdi gimnázium tervberuházásként egy közel 18 000 forint értékű gyalugépet kapott, ugyanakkor az oktatás keretében nem foglalkoznak famunkákkal. Feltétlenül gondoskodni kellett. volna a gép hasznosításáról, mert hiszen így hosszú időn keresztül nem szolgálta az oktatási célokat. Az általános iskoláknál sincs rendben minden. Olyan tárgyat kapott több iskola, amelyre ott csak 2—3 év múlva lesz szükség, ugyanakkor ezek a tárgyak hiányoznak másik iskolákból. Ilyen eset fordult elő például a tolnai I. számú általános iskola esetében: itt nem volt meg a szükséges Dongó-motor, de más iskolákban, ahol még nem tanították, már rendelkezésre állt. \M.m. »"CT po? litechnikai oktatási célokra, amelyeket nem tudnak kellően hasznosítani. Két évvel ezelőtt megrendelés nélkül 36 000 darab vegyes izzó, fénycső és rádiócső érkezett mintegy 100 000 forint értékben. Az IFÉKT küldte. Ezt a nagymennyiségű anyagot felrakták a szekszárdi I. számú általános iskola egyik épületének padlására és mindössze néhány ezer forint értéket adtak ki ebből a szállítmányból az általános iskoláknak és gimnáziumoknak, de azt sem tudták hasznosítani. Ezzel a szállítmánnyal egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, mert az izzók különleges foglalatúak, az itteni feszültség sem megfelelő hozzájuk, a fénycsövek pedig jórészt selejtesek. Felvetődik a kérdés, milyen célt szolgál az ilyen szállítmány? És milyen célt szolgálnak a felsorolt többi példák? Boda Ferenc gjmdőlai“ Találkozás Gárdos Mariska írónővel Az első személyes találkozás élménye elevenedett fel bennem, amikor elolvastam Gárdos Mariska írónő Szállj gondolat című emlékiratát. A könyv olvasása közben újból személyes közelségbe kerültem Gárdos Mariskával Szinte magam előtt láttam a gyermek Mariskát, amikor sóvárogva nézte a habzó tejjel telt köcsögöt, s mellé képzelte óriás kiflinek a Hold sarlóját. A magyar munkásmozgalom veteránjának emlékiratát kapja kézhez az olvasó. A gazdag és tartalmas élet egy része: a gyermek- és ifjúkor tárul elénk. Egy kis munkáslánynak az élete, aki elindult Óbudáról és felnövekedve azonosul a munkásmozgalommal. Az alig húsz éves Gár(Folytatás a 3, oldalról.) egész teste elernyedt azoktól a gondolatoktól, amelyek nem hagyták nyugodni, s amelyek egymással versengve szinte kiabáltak agyában: »énrám hallgass, énrám hallgass K.-. Tekintetével Elzát kereste. Sejtette, hogy nem jön el és meghiúsul az ábrándosán kiszínezett randevú. De titkon, a szíve mélyén mégis reménykedett: hátha eljön! Délután felhívta. Elza lakása nem felelt. Csigalassúsággal telt el az idő estig. Az utcákat rótta. Az óráját ötpercenként megnézte, s újra összerakosgatta a legutóbbi találkozás emlékeit. Más gondolatok viszont azt sugallták, hogy jobb lenne, ha fel- állna és elfutna innen, amíg nem késő. Hiszen azt sem tudja, voltaképpen ki ez a lány és mi rejlik Elza közvetlensége és barátsága mögött — Nincs pénzem, reménytelen a jövőm. Mint az űzött vad, úgy futkosok a világban, menekült orvos vagyok, alig néhány schil- linggel a zsebemben. Mit akarhatok én Elzától, ettől a titokzatos nőtől, akinek pénze, autója, egzisztenciája van, akinek olyan sók barátja van... S mit kaphat tőlem Elza? Mit akarhat hát? Ki p? Óh, mennél jobban ismerem, annál jobban látom, hogy milyen keveset tudok róla. Ezek a gondolatok nem hagyták nyugodni. Újra, meg újra visszatértek. Észre sem vette, hogy egy távolabbi asztalhoz két férfi ült le és minden mozdulatát figyelik. Máskor is megfigyelték már. Azt sem vette észre. Két hónap óta tervszerűen követik, számontartják és valahol egy sárgafedelű dossziéba bejegyzik minden lépését. Emberek hajolnak a dosszié fölé, tanulmányozzák, vizsgálják egyéniségét, vitatkoznak fölötte. Valaki már nagyon sürgeti, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz és eldöntsék végre, érdemes-e vele foglalkozni, lehet-e rá számítani? Másvalaki viszont igyekszik ezt megakadályozni. Kicsoda az egyik és mit akar a másik? Ezt sem tudja! Minderről semmit nem tud; ebben a világvárosi rengetegben, a milliós tömegben sokkal elveszettebbnek hitte magát, álmodni sem merte, hogy valahol számontartják, féltő gonddal vigyáznak rá. Eszébe sem jutott, hogy az amerikai hírszerző központ titkos ügynökei hálózzák körül, s csak az alkalmas pillanatra várnak, hogy mint a polip, feléje nyújtsák csápjaikat és megmarkolják. (Folytatjuk) dós Mariska országosan ismert agitátor és szervező az első világháború előtti években. Az akkori idők újságíró szövetségének is első női tagja. Tanulva tanítani, ez volt és ma is ez törekvésé nek egyetlen célja. A Szállj gondolat című emlékirat az írónő külföldi útjáról is beszámol. Érdekes epizódokat ismerünk meg a Párizsban és az Egyesült Államok nagyvárosaiban szerzett tapasztalatairól. Életének fontos állomása volt Kolozsvári tartózkodása, ahová a párt küldte. Itt ismerkedett meg az erdélyi írókkal, költőkkel, köztük Ady Endrével, akitől első nyilvános előadása után egy szál piros szegfűt kapott. írásain és a gyárakban tartott előadásain keresztül tanította a munkásokat, munkásnőket. Erről az időszakról úgy ír, mint a „forrongás korszakáról”. Magyarországon abban az időben a szervezkedés szabadsága szűk korlátok között mozgott — alkalmazkodni kellett az adottságokhoz. Gárdos Mariska írónő Szállj gondolat című emlékirata az első világháború előtti korszakot tükrözi egy harcos ember szemléletével. Sokat ad az olvasóknak, különösen a fiatalságnak, akik szerencsére már csak hírből ismerik a múltat. A Szekszárdon megtartott előadás után beszélgetés közben így summázta élete útját: — Szerény munkám és harcom a közösségért, olyan magától értetődő, mint ahogy a télre tavasz derül. Szinte első eszmélésem óta megihletett a munkásmozgalom, s a tömérdek viszontagság, a meghaj- szoltság, a szegénység a szenvedés ellenére — vagy talán éppen ezért — én tartozom hálával és köszönettel a marxi—lenini megismerésnek, egyszóval a szocializmusnak, amiért életemet megtöltötte tartalommal, értelemmel, örömmel, boldogsággal. Az első találkozás emlékei jutottak eszembe Gárdos Mariska írónő Szállj gondolat című emlékirata olvasása közben. A könyv tanítva idézi a múltat és bemutatja a munkásmozgalom egyik nő veteránjának harcos és gazdag életének ertv szakaszát. Pozsonyi Mária •• Usenet a fővárosból — Tolnába — Tagtársak, ha már itt vagyunk Budapesten, örökítsük meg magunkat. Igaz, nem férünk el a képen mind a négyszázan, de csoportonkint is lehet. Álljunk ide, mi pálfaiak egy csoportba és jöhet a fényképész. Úgy szép, ha együtt leszünk a képen. Elvégre a munkában is együtt vagyunk, háttérnek jó lesz ez az emlékműi mellette pedig szépen látszik a Halászbástya egy része. Itt meg úgy sem jártunk. Ha otthon elmeséljük ezt a sok szépet, talán el sem hiszik. A fénykép majd igazolja, hogy itt is jártunk. — Kezdődhet a fényképezés? — Tessék várni, Csóka János bácsi még nincs köztünk. Siessen, János bácsi. Álljon az első sor szélére, ott jobban Tatszik a fényes csizmája! Meksz Józsefné Bátáról: — Sosem hittem, hogy ilyen szép ez az Országház. Hatvannyolc éves létemre, végre megláthatom. özvegy Karádi Jánosné: — Hogy mit meg nem ér az ember 65 éves létére... — Tavaly motorozás közben eltörött a kezem. Tegnap még nagyon fájt, de most még azt dem érzem. Hiába, no, gyönyörű ez a mi Parlamentünk. — Ez a Hősök tere. Eddig csak képen, meg filmen láttam. Hogy milyen szép... A honfoglalás ezredik évfordulójára építették. És most, hogy sor került a második honfoglalásra, és beiratkoztunk az önsegélyző csoportba, mi is ellátogathattunk ide csak úgy, szórakozásból. Milyen szép dolog is ez. No, de gazdatársak, siessünk, üljünk az autóbuszba, mert még sok mindent meg akarunk nézni a mi szép fővárosunkban. Hiszen azért jöttünk, hogy mindent megnézzünk, amit a második honfoglalás előtt nem láthattunk. ' B. F.
