Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-09 / 57. szám
1982. március 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Erről itt besaélni beli... A szervezőmunkáról A KISZ-szel kapcsolatos szer- ívezőmunkára gondolok, amelyet a fiatal értelmiségiek körében kell végezni. Legutóbb néhány nemrég elkészített statisztikai adat ötlött szemembe, s ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy sok még a tennivaló A kimutatások szerint a megye falusi KISZ-szervezeteiben mindössze négy a főiskolát végzett fiatalok száma. Feltűnően kevés! Megyénk területén fiatal pedagógusok, agrármérnökök százai dolgoznak: Nagy részük az egyetemen tagja volt a KISZ-szervezetnek. Most viszont nem KISZ-tag! Csak alkalmi mozgalmi munkát végez. Pedig óriási szükség lenne munkájára. Mi az oka annak, hogy ezek az értelmiségi fiatalok távolmaradnak a KISZ-munkától? Ho gyan lehetne a helyzeten segíteni? A kérdésekkel kapcsolatban eszembe jut egy gyakorlati példa. A múltkoriban beszélgettem fiatal agrármérnökkel. Egy évvel ezelőtt végzett. Az egyetemen KISZ-aktíva volt. Most kimaradt az ifjúsági szervezetből. Amikor a faluba érkezett, várta, hogy a párttitkár beszélget vele. Megkérdezi tőle, hol, milyen mozgalmi munkát végzett és akar végezni. Várta a KISZ-tit- kárt is. Egyik sem jelentkezett. Ismeretlen volt neki a falu. Belevetette magát a gazdasági munkába. Nem akart „tolakodni”, ahogy ő mondta, nehogy azt képzeljék, politikai pozícióra pályázik. Pedig titkon vágyakozik a politikai munka után. öt azonban csak úgy tartják nyilván, mint szakembert. Nemcsak szakember! Az egyetemen 5 évig a szaktárgyakon kívül marxizmust-leninizmust is tanult. Politikai képzettsége alapján jelentős politikai tényező lehetne a faluban, ha bevonnák a mozgalmi munkába. Elsősorban is az ifjúsági mozgalomba. Vannak persze más esetek is! Van, amikor fiatal értelmiségi szándékosan zárkózik el a politikai élettől. Vannak „elkényel- mesedett” fiatalok, akik a mozgalmi munkát „teher”-nek tekintik, akik „csak a szakmájuknak” élnek. Ezekkel is foglalkozni kell! Ezeket is be lehet vonni az ifjúsági munkába. Minden a nevelésen múlik. Azon, hogy megmagyarázzuk nekik: Nem lehel jó szakember, aki nem politizál. A politikai és szakmai munka nálunk szorosan összefonódik, s a fiatal értelmiségi a falu ifjúságától nem szakadhat el! Az egyetemen tanult ideológiát tovább kell adni. Ez becsületbeli kötelesség! Ma még kevés a megfelelő kép zettséggel rendelkező előadó a KISZ politikai oktatásban. Ha szervező és nevelő munkánk eredményeként elérjük, hogy a fiatal falusi értelmiségiek részt vesznek a KISZ-szervezetek mun kájában, akkor megoldódik ez a problémánk is. (H) Újjáválasztották a szak- szervezet vezetőségét a 11-es AKÜV-nél Tegnap közel ezer dolgozó képviseletében mintegy kétszáz — a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó — küldött újjáválasztotta a 11-es AIIÖV szakszervezeti vezetőségét. A vezetőségválasztó gyűlésen ismertették a szakszervezet elmúlt években végzett munkáját, tanácskoztak a termelőmunka fontos kérdéseiről és meghatározták a szakszervezeti tagság, a vezetőség feladatát a vállalat előtt álló feladatok jó megoldása érdekében. Tizennégy nevet már felolvastak, s csak négyen szereltek le. — Mihály Gazsó — hallatszott tizenötödiknek. Gazsó halálsápadtan állt fel és ment az asztalhoz. Szemét le nem vette a döntést kihirdető tisztről. A tiszt kezébe vette a papírt, hogy felolvassa a betegségre vonatkozó adatokat és a döntést, az írnok pedig előszedte a kartotéklapot. Gazsó odapillantott: a kartotéklap sarga volt! Tehát leszerelték. örömében még a könny is kicsordult a szeméből. A tiszt szavaiból szinte egy szót sem értett, csak nézte, nézte a sárga lapot. Kihirdették az utolsó döntést is: az olasz fiút visszaküldik Vietnamba, ezredéhez. Fehér lapot kapott. A tizenhat beteg közül ötöt szereltek le. Gazsó azonnal a postára rohant és táviratban közölte az örömhírt Lisettel. Azonban nem ment a leszerelés olyan gyorsan, ahogy szerették volna. Ugyanis csak egy hét múlva vitték őket Sidi-bel Abbes- be, ahol megkapták civilruhájukat. Igaz, nem azt kapták vissza, amit bevonuláskor levetettek, hanem annál jóval ócskábbat, ko- pottabbat, de mindezzel most senki sem törődött. Néhány hét kényszerpihenőt töltöttek még Sidi-bel Abbesben. türelmetlenül, míg végre Órán kikikötőjébe vitték őket és az Ilde Oran fedétén elindultak Marseille felé. Okulva a múlt év hibáiból9 tegyük szervezettebbé a termelőszövetkezetek idei versenyét Nagyméretű versenymozgalom bontakozott ki a múlt évben megyénk termelőszövetkezeteiben. Megelőzve a szövetkezeti gazdaságok országos versenyét, először a mözsi Uj Élet Tsz hívta ki megyénk minden termelőszövetkezetét versenyre a nyári munkák meggyorsítása érdekében. A nyári verseny után az őszi munkák kezdetén ugyancsak megelőzve az országosan meginduló versenyt, a faddi Lenin Tsz fordult versenyfelhívással megyénk termelőszövetkezeteihez. A mözsiek és a faddiak felhívásához nagyon sok szövetkezet csatlakozott. Ugyanakkor minden járásunk részt veit a csengeri és tiszalöki, majd a gyomai és szarvasi járás által indított országos versenymozgalomban. A verseny nagy tömegeket mozgatott meg, és általános vélemény, hogy hatékonyan járult hozzá a nyári és őszi munkák idején elért szép eredményekhez. Termelőszövetkezeteink ma már a fő figyelmet a tavaszi munkák megkezdésére, a munkák jó megszervezésére, általában az idei esztendőre fordítják. Itt-ott felvetődik: jó lenne ismét versenyezni, időszaki és éves versenyekben összemérni az erőt, hisz ez is közelebb visz a célhoz, a term előszövetkezeti gazdaságok mielőbbi megszilárdulásához. Mielőtt a verseny megindulna, nem árt mégegyszer levonni a tanulságokat a múlt év tapasztalataiból, hogy annál eredményesebb legyen az idei verseny mozgalom. A ben Felelősség; a vállalások teljesítéséért múlt évben a legtöbb nagy körültekintéssel tszdolNőnap a bőrdíszmű vállalatnál Szekszárd legtöbb nőt foglalkoztató -üzemében, a bőrdíszmű vállalatnál is megtartották a nőnapot. A délelőtti műszakban dolgozó asszonyok a hat órai munkakezdés előtt hóvirágcsokrot és üdvözlő lapot találtak asztalukon. Délután két órakor a két műszak asszonyai az egyik munkaterembe gyűltek össze. Holczer Józsefné, a nőbizottság elnöke üdvözlő szavai után Papp László, az üzem párltitkárhelyettese emlékezett meg a nemzetközi nő- ' napról. A hajóról partra lépve katonai kísérettel vonultak be Ban Fart Nicolaus erődjébe. Azt hitték már csak annyi van hátra, hogy visszakapják irataikat és fényképeiket, amelyeket bevonuláskor elszedtek tőlük, utána pedig kihirdetik: ki hová megy dolgozni, kinek tudtak állást szerezni, kinek nem. Bevonuláskor ugyanis megígérték többek között azt is, hogy leszereléskor segítenek az elhelyezkedésben. Gazsónak félig-meddig már kész terve volt, amely szorosan összefüggött Lisettel és kislányával. ö nem nagyon kéri a légió támogatását az elhelyezkedésnél. Majd ők ezt megoldják Lisettel. Még aznap levelet írt Lisette- nek, aki harmadnapra válaszolt is. Levelének hangja derűs, bizakodó volt. Negyedik nap az erőd parancsnoka behivatta az öt ex-légionis- tát az irodájába és kihirdette az azok számára legszomorúbb döntést: a francia állam egyiküknek sem adott francia állampolgárságot, sőt még francia letelepedést sem ezért a legrövidebb időn belül mindenkit abba a városba visznek vissza, ahol beszervezték. Indoklás: fent nevezettek nem teljesítették azt, amit a szerződésben vállaltak, nem szolgálták öt évig Franciaországot. — De hiszen fiatalságunkat, egészségünket adtuk érte! — kiáltotta Gazsó. Szavai süket fülekre találtak. A parancs szerint még aznap este el kellett hagyniok Marseillet, gozták ki a versenyvállalásokat és ezeket közgyűlésen, brigádösszejöveteleken is megtárgyalták. Ahol így történt — mint a fürgedi Dózsa, a kisdorogi Március 15, a kocsolai Vörös Csillag, a dalmandi Béke és más tsz-ek- ben — ott nem maradt el az eredmény. Ezekben a szövetkezetekben nemcsak a vezetőség versenyzett, hanem minden szövetkezeti gazda felelősséget érzett a vállalások teljesítéséért, így ezek a tsz-ek teljesítették is maradéktalanul azt, amit elvállaltak. Volt azonban sajnos példa arra is, hogy a tsz-tagok nem tudtak róla, hogy a vezetőség csatlakozott a tsz nevében a versenyhez. Néhány tsz-ben a tagok az újságból értesültek arról, hogy ők is versenyeznek. Ezekben a termelőszövetkezetekben a gazdák így vélekedtek <a. versenyről: „Versenyezzen csak a vezetőség ha minket meg se kérdeztek.” Néhány járás csatlakozása is formális volt az országos verseny mozgalomhoz. A járási vezetők kidolgozták a csatlakozást, megtették a vállalásokat anélkül, hogy a tsz-ekkel ezt tüzetesen megbeszélték volna. Ebben az esetben a tsz-ek vezetői csodálkoztak, amikor az újságból megtudták, hogy ők tulajdonképpen és egy napon belül Franciaországot. Gazsó az egyik írnok telefonján nagynehezen beszélhetett Li- settevel. Az erőd bejáratához hívta délután négy órára. Lisette örömmel sietett a Ban Fart Nicolaus kapujához. Gazsó viszont csak az egyik őrt megvesztegetve léphetett ki néhány percre a kapun kívül. Lisette túláradó örömmel sietett a fiúhoz s magához ölelte hosszan, boldogan. Gazsó közben azon gondolkodott, hogyan közölje a kellemetlen hírt. Az idő sürgetett, az őr csak néhány percnyi eltávozást engedélyezett, sőt még ezért is három nap fogda vár rá, ha az erőd parancsnoka megtudja. Lisette kimondhatatlanul boldog volt. Michel, drága Michel — suttogta — úgy vártalak... És úgy várt Rosette is... Otthon a szobádat rendbehoztuk! És megesküszünk minél hamarabb, jó? Mikor engednek el ezek? — Kicsi Lisettem... Meg kell tudnod a valóságot. De azt is, hogy én ebbe nem nyugszom bele! Nem kaptam meg a francia állampolgárságot, de még a letelepedési engedélyt sem... Még ma este kitoloncolnak Francia- ország területéről... Lisette nagyot sikoltott, aztán elájult. Gazsó alig tudta elkapni, hogy végig ne zuhanjon az úton. versenyeznek a csengeri és a tiszalöki, vagy a gyomai és a szarvasi járással. Ezekhez a rossz példákhoz nem is kell magyarázatot fűzni. így nem szabad versenyezni, mert az ilyen versenynek semmi értelme. Versenyezni csak úgy lehet, ha minden tsz, minden szövetkezeti gazda vállalja és tudja a feladatát. Legyen gaxdája a verseny mosgalontnak A múlt évben a versenynek általában csak addig volt gazdája, amíg a mozgalom megindult. Amikor a' szövetkezetek és a járások megtették vállalásaikat, akkor a járási és megyei szervek úgy érezték: ők már teljesítettél: feladataikat, a verseny megindult és a mozgalom majd csak tovább halad magától. A versenynek pedig nem az a célja, hogy meginduljon, hanem az, hogy a szövetkezetek teljesítsék vállalásaikat. Tavaly egyedül a szekszárdi járásban értékelték hetenként a faddi Lenin Tsz-hez csatlakozott szövetkezetek versenyét. Verseny híradót készítettek a járási tanács mezőgazdasági osztályán és azt hetenként elküldték minden tsz-hez és a sajtóhoz. Nagyon fontos, hogy idén legyen gazdája, mégpedig jó gazdája a versenymozgalomnak. A mozgalom gazdája segítse a verseny megszervezését, a vállalások kidolgozását, reális célok kitűzését és kísérje figyelemmel a verseny menetét, időszakonként értékelje a vállalások teljesítését, dicsérje meg az élenjárókat, serkentse az elmaradókat. így a versenyző tsz-ek, a szövetkezeti gazdák érzik azt, hogy van, aki törődik versenyükkel, van. aki ennek jelentőséget tulajdonít. Ha ez így lesz, akkor a tsz-ek és a tsz-gazdák nagyobb felelősséggel folytatják versenyüket. Nyilvánosságot a versenymoxgalom eredményeinek ! Tavaly a nyilvánossággal is baj volt. A versenyvállalásokat megírtuk az újságban, kifüggesztették azokat a tsz-ekben, be- mondták a hangoshíradón. A verseny eredményeinek, a vállalások teljesítményeinek azonban már kevés nyilvánosságot adtunk. A nyilvánosság pedig éltető eleme a versenymozgalomnak. Idén alapvető feladatunk, hogy a sajtóban, gyűléseken, szónoki emelvényeken, falusi versenytáblákon és hangoshíradón keresztül hirdessük a verseny eredményeit. Minden eszközt ragadjunk meg a versenyben kimagasló eredményeket elérő emberek, munkacsapatok, brigádok és szövetkezetek népszerűsítésére. A verseny nyilvánossága az élenjárókat még jobb eredmények elérésére, a lemaradókat pedig előretörésre serkenti. Tovább egy lépéssel Idén már szövetkezeteinkben brigádok indulnak harcba a szocialista cím elnyeréséért. A dombóvári járásból kiindult kezdeményezés terjed a megyében, több termelőszövetkezeti brigád határozta el, hogy elnyeri a szocialista címet. A versenynek eme formájára fordítsunk különös figyelmet és segítsük ezeket a brigádokat nagyszerű céljaik elérésében. A szocialista brigádmozgalom újabb lépést jelent előre abban a versenymozgalomban, amely szövetkezeteinkben kibontakozik. Előrelépést jelent azonban az is, ha a termelőszövetkezetek közöt- U-'verseny, vagy a termelőszövetkezeteken belül az egyes munkacsapatok, brigádok között kialakult versenyeket nagvobb felelősséggel, körültekintőbben, alaposabban szervezzük meg, -kísérjük figyelemmel és tereljük jó irányba. Nagyon lényeges, hogv méltó jelentőséget tulajdonítsunk a tsz- ek között és a tsz-en belül kibontakozó versenyeknek. A versenymozgalom a szocializmus új, szén és sokatígérő hajtása faívainkban. És ha kellően segítjük a termelőszövetkezetek versenyét. akkor ezzel is hatékonyan hozzájárulunk szövetkezeteink megszilárdításához, az új típusú narnsztember. az egységes paraszti osztály kialakításához. Gyenis János (Folytatjuk) Zománcgyári po/itechnikás lányok Párnázott edényszállítón ülnek a lányok, körben a gyalulatlan asztal mellett. Politechnikások. A Bonyhádi Közgazdasági Technikum másodéves tanulói. Minden kedden felkerekedik az osztály és eljön a zománcgyárba, hogy ismerkedjen a munkával, a mun. kasokkal. Most a fehér zománctálakra matricákat ragasztanak. Égetésre készítik elő az edényeket. Négy lánnyal, Kuti Mártával, Nagy Katival, Lotz Évával és Esküdt Erzsébettel beszélgetünk. — Szeretik ezt a munkát? Vállvonogatás a válasz. Azután lassan felengednek, s már mondják maguktól is. — Nem biztos, hogy ebben a szakmában dolgozunk tovább, de az a jó, hogy megtanuljuk, mit jelent munkásnak lenni. — Ma például egész nap export edényekre ragasztjuk a matricákat. — Ha másutt vagyunk, akkor meg vagy festünk, vagy segítünk a munkásaknak. Minden munkafolyamaira beosztanak bennünket. Irodai gyakorlatra is megyünk majd. — Ez a véleményük a munkáról? — Igen. de talán többet kellene a munkásoknak velünk foglalkozni. — Beszélgetnek a munkásokkal? — Ha van idő, akkor igen. De mit tudunk mi még a munkáról? — Itt kellene tanulniok. — Lassan megy ez — sóhajt Kati. — Szüleik is munkások? — Igen — sietnek a válasszal — dolgoznak ők is. — Jobb egy íróasztal, mint például itt, ebben a nagy melegben, évtizedekig dolgozni? Tiltakozás. — Nem, dehogy, készülünk mi az életre. Már pályát is választottunk. — Tehát ez a gyakorlat akkor nem sokat segít magukoú? — De igen. Mert az életre készít bennünket, ha nem is itt a avarban dolgozunk majd iskola titán.- Pj -
