Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-07 / 55. szám

1362. március 7. 3 TOI \T ’ MEGYFI NfPÚJSiG Juvuíó vezetés — fokozó bizalom A faivak népművelési helyzetéről tárgyalt a Megyei Tanács VB A 1I-ES AKÖV bonyhádi fő­nökségének üzemi pártszervezete az elmúlt év tapasztalatain okul­va kezdte kialakítani azt az egész­séges munkamódszert, hogy a pártonkívüliek bevonásával, he­lyesebben velük együtt dob'oz'k. A február h’.napban m.gtartott rendkívüli párUaggyüi^s n, rr.a,d ezt követően a termelési tanács­kozáson felszámolták a régi hi­bás gyakorlatot, amely első­sorban abból adódott, hogy egyes pártonkívüliekkel szemben — ma­gatartásuk miatt — bizalmatla­nok voltak. Elsősorban a negatí­vumot látták meg bennük, é d> meiket pedig — bár ilyenek is voltak — nem vették figyelembe. A taggyűlés előtt a párttagok tanácskoztak a dolgozókkal, s ez a módszer igen hasznosnak bizo­nyult. Az egyéni beszélgetések során előkerültek a vélt, vagy a tényleges sérelmek. De fel­színre hozták azokat a hibákat is, amelyektől maguk a párttagok sem voltak mentesek. Egyiknél baj volt a kommunistákra jel­lemző kiállással, a másiknál a munkafegyelemmel. A politikai munka és az egyéb kérdések vizsgálatánál szó esett a párttagok politikai képzésének hiányosságáról is. A pártszerve­zetben, bár évről évre folyt po­litikai oktatás, nem hozta, de nem is hozhatta meg a kívánt eredményt. Miért? Elsősorban azért, mert sablonosán, minden évben megismétlődöen, az idő­szerű kérdések tanfolyamát szer­vezték meg. Ez az oktatási for­ma hasznos. De az AKÖV dol­gozói előtt ismert volt, és bizo nyos tekintetben már únottá is vált, miután nem támasztott na­gyobb követelményeket a hallga­tósággal szemben. A politikai ok­tatás színvonalának emelésével kapcsolatban többen úgy foglal­tak állást: »meg kell nyújtani a lépéseket elvtársak«. Komolyab­ban kell venni a tanulást, ha olyan igényekkel lépünk fel, hogy tanítani akarjuk dolgozó társain­kat. A taggyűlésen az őszinteség szelleme érvényesült. Személyekre való tekintet nélkül bíráltak, de nem volt híja az önbírálatnak sem. A párszervezet egyik tagja például így beszélt: »Egyetértek a bírálattal. Nem tudom, a2 utóbbi időben mi történt velem. Néha ellentétbe kerülök az elv­társakkal, de saját magammal is. Segítsen a kommunista kollek­tíva, hogy újból magamra talál­jak-. A TERMELÉSI ÉRTEKEZLET egyenes folytatása volt a párt­taggyűlésen kialakult jó légkör hatásának. Érvényesült az az elv; problémáinkat a dolgozókkal kö­zösen megtanácskozva, bennük bízva, velük együtt oldjuk meg. A taggyűlés és a termelési érte­kezlet lelkes hangulata után vette kezdetét a korábban el­indult versenymozgalom, de most már úgy, * hogy a telep vala­mennyi dolgozója bekapcsoló­dott a szocialista brigád címért folyó mozgalomba. A telep 160 dolgozója 13 brigádot alakított. A brigádnaplók egyelőre még a vállalásokat rögzítik, de a lelke­sedés azt mutatja, hogy a telje­sítés sem marad el és tényekkel igazolják majd, hogy a verseny­vállalás sem formális. A válla­lásokon belül szó van a dolgozók szakmai és politikai képzéséről. Minden brigádnak van olyan vállalása, hogy azokat a brigád­Jogok és kötelességek A termelőszövetkezeti gazdák törvényeket és rendeléteket is­merő emberek. Olvasgatják és megismerik törvényeinket, rende- leteinket, azokat is, amelyek a tsz-tagok egyéni problémáival és azokat is, amelyek a közös gaz­daság ügyeivel foglalkoznak. Hogy mennyire így van ez, arra bizonyságok voltak azok a fel­szólalások is, amelyek az idei zárszámadási közgyűléseken el­hangzottak. A legtöbb felszólalás­ból látszott, hogy a szövetkezeti gazdák látóköre a törvények és rendeletek ismeretében is egyre inkább bővül. A törvényismeretnek azonban szépséghibája is van: egyoldalú. Sokan inkább ismerik a jogokat, mint a kötelességeket. Sok olyan felszólalást hallhat­tunk az idei zárszámadásokon, amelyek bírálták az ár- és a hi­telezési rendszer vélt, vagy tény­leges fogyatékosságait. Aztán na­gyon sok felszólalás foglalkozott SZTK és nyugdíjkérdésekkel. Több tsz-tag sürgette a termelő­szövetkezeti tagok biztosításának tökéletesítését, a nyugdíjrend­szer továbbfejlesztését. Tény, és való, elismerő szavakkal kezdőd­tek az ilyen jellegű felszólalások, de aztán az elismerés bírálatba és sürgetésbe csapott át, főleg ha a közgyűlésen párt vagy állami vezetők is részt vettek. Sok felvetéssel kár lenne vitá­ba szállni, mert való igaz, hogy van még sok mindenben javítani­valónk. A mezőgazdasági árrend­szer is lehetne arányosabb, de magasabb árakat nagyon káros óhajtani. Magasabb mezőgazdasá­gi árak az életszínvonal általános csökkenésével járnának együtt. Tehát a tsz-nek nem úgy kell ja­vítani a gazdálkodás jövedelme­zőségén, hogy emeljük meg a ter­mények árát, hanem úgy, hogy a szövetkezeti gazdaság termeljen olcsóbban. Használja fel éssze­rűbben a termelési eszközöket és a munkaerőt, alkalv:- :->n fe" " termelési módszereket, növelje a hozamokat, akkor nő a jövedelem a jelenlegi árszínvonal mellett is. Hitelezési rendszerünk sok esetben lehelne rugalmasabb, de nagyon helyes, hogy az állam alaposan megnézi hová, mire ad­ja az egész nép pénzét. Sok-sok tapasztalat int óvatosságra, sok tsz sáfárkodott rosszul államunk pénzével. Tehát ez alapjaiban véve nem rossz, hanem igen is jó: az államnak és a tsz-nek is érdeke, hogy a bank nagy felelős­séggel, mindig megbízható fede­zettel, okos célra adja a pénzt. A jogok ismerete helyes. Is­merje is a mi rendszerünkben mindenki a jogait, éljen azok­kal és tegye meg észrevételeit, ha a fejlődés talán lassúbb, mint szeretné. De amikor jogainkról, jogaink bővítéséről beszélünk, akkor soha nem szabad megfe­ledkezni kötelességeinkről. Ar­ról, hogy napról napra többet és jobban kell hozzájárulnunk a magunk területén a továbbhala­dáshoz, az ország gazdagodásá­hoz, a szocialista fejlődés ügyé­hez. Csak az követelheti jogait, aki ismeri és teljesíti a köteles­ségeit. Vagyis, aki megteremti alapját a jogok további bőví­tésének. Ez vonatkozik a szövetkezeti gazdaságra és a szövetkezeti gaz­dákra, egyaránt. GYENIS JÁNOS Hordozható híd Az amerikai Reynolds Alumí­nium Co. közel 4 tonna súlyú hordozható hidat tervezett, amely teljes egészében hegesztett alu­míniumból készül és traktorral vontatják. A híd 15 perc alatt felállítható és 30 tonna terhet bír. Nem igényel festést, vág)' egyéb karbantartási munkálato­kat. tagokat, akiknek hiányzik az ál­talános iskolai végzettségük, to­vábbtanulásra ösztönzik. A jól alakuló kollektív szellem egyik megnyilvánulása az is, hogy tár­sadalmi munkában hozzáfogtak a telep csinosításához, szépítéséhez. Ezek a vállalások nagyjából mindenütt megtalálhatók, de azért van itt egyedi példa is. A pártszervezet propagandistá­jának az elmúlt években elég sok gondot okozott a politikai és a szakirodalom terjesztése. Mun­kabeosztása folytán maga is el­foglalt ember, de a terjesztést különösen nehezítette az a kö­rülmény, hogy az AKÖV-nél dol­gozók állandóan utazó emberek. Ritkán tudott úgy összejönni ve­lük, hogy a terjesztés eredményes lehetett volna. A párttaggyűlés javaslata alapján a propaganda­anyag terjesztését leegyszerűsí­tették, még pedig úgy, hogy be­csület bolt formájában szemlél­tetően kirakták a könyveket, fo­lyóiratokat, a megfelelő váltó­pénzzel együtt. Mindenki kivá­laszthatja és ki is választja a neki megfelelőt. Az önkéntesség elvén alapuló propagandaanyag- ttrjeszté* nagyszerűen bevált. Aki megveszi, kifizeti és el is ol­vassa azokat. A PÁRTTAGGYÜLÉST meg­előző véleménykutatás sok hasz­nos tapasztalatot adott az AKÖV üzemi pártszervezetének. Meg­nyerte a pártonkívüliek szimpá­tiáját az a módszer, amellyel az egyes kérdéseket, személyi el­lentéteket és az ebből következő vitákat lezárták. Megnyerte tet­szésüket az a bizalom, amelyet a pártszervezet részéről napról napra tapasztaltak. Most már -nem fordul elő az a rossz gya­korlat, ha a párttagokhoz kérés­sel, vagy kérdéssel fordulnak, válasz nélkül hagyják őket.. Mindezek nem nagy dolgok. Látszólag kis dolgoknak tűnő ap­róságok, de igen hasznosak és hatásosak. A kialakult egészséges légkörben erősödik a kollektív szellem és a dolgozók napról napra közelebb kerülnek a párt­hoz. Pozsonyi Jgnáené Kedden ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. A vb elfogadta dr Tus- ka Pál vb-elnök jelentését a fel­adatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vb-határo- zatok teljesítéséről. Ezt követően megvitatták Bárd Flórián műve­lődésügyi osztályvezető-helyettes beszámolója alapján a falvak népművelési helyzetét. Az előterjesztett beszámolóból kitűnik, hogy a megye falvaiban egyre élénkebb a kulturális élet. Tavaly a községi tanácsok több mint 2 millió forintot fordítottak kulturális célok­ra a községfejlesztési alap­ból. Legtöbb községi tanács felismer­te a népművelési munka jelentő­ségét és minden lehető módon segíti a feladatok megoldását. Sajnos, akadnak azonban olyan községek is, ahol a tanács nem sokat törődik a kulturális mun­kával. Megtörtént az is, hogy a művelődési ház költségvetésileg biztosított állami támogatásának jelentős részét egyéb célokra szavaztatták meg a tanácsi veze­tők. örvendetes, hogy több he­lyen a termelési feladatoknak megfelelően állították össze a tudományos ismeretterjesztő prog ramot. A vb-ülésen felszólalt Báli Zoltán bátaszéki tsz-elnök. El­mondotta, hogy a termelőszövet­kezeti kulturális élet terén sok helyen kezdenek helyes úton jár-* ni. Jók az ismeretterjesztő elő­adások, de sajnos nem min­dig felelnek meg a parasztok igényeinek és az előadások előkészítése nem mindig ki­elégítő. Részt vett a vb-ülésen és fel­szólalt Daradics Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának titkára is. A többi között a kul­turális alapok felhasználásával, az élénk bonyhádi kulturális élettel foglalkozott. Felhívta a figyelmet az erők összefogására, mert ezáltal legtöbb helyen nagy beruhá­zási feladatokat is meg tud­nának oldani. A tapasztalatok szerint a közön­ségszervezésnél több helyen az a probléma, hogy csak a törzs- közönséggel foglalkoznak. Dr. Gyugyi János, a Megyei Tanács VB elnökhelyettese a fa­lusi ismeretterjesztő munka fej­lődéséről beszélt. Majd elemezte az állami gazdaságok különleges helyzetét. Az állami gazdaságok­ban a kulturális alapot a dolgo­zók összlétszámához arányosan állapítják meg, ugyanakkor a dolgozók túlnyomó többsége a környező községekben lakik. Ezért szükséges lenne, hogy az állami gazdaságok jobban támo­gassák a községek kulturális éle­tét. Felszólalt az ülésen többek kö­zött Takács Kálmán, a Művelő­désügyi Minisztérium főelőadója is. A következő naoirendi pont­ban megvitatták Tolna megve 1961. évi bérgazdálkodásának ta­pasztalatait. Könyv 145 ezer forintért A dombóvári járásban — mint arról tudósítónk értesít — figye­lemre méltó lendülettel indult a Könyvbarát mozgalom. A közel­múltban találkoztak a járási bi­zottság tagjai, s tanácskoztak az eddigi eredményekről, a felada­tokról. A tapasztalatok biztatóak. Mezőgazdasági író-olvasó talál­kozókat rendeztek Szakcs, Ko- csola és Döbrököz községekben. Máshol „olvasótérkép” alapján járják a házakat a mozgalom ak­tívái, s egyre több családot nyer­nek meg. Példamutató eredmé­nyekről számolhat be Mucsi kÖZ- ség, ahol a lakosságnak mintegy egyharmada már könyvtári tag, s a községi könyvtárnak jelenleg 321 nyilvántartott olvasója van. A mozgalom célkitűzéseit ma­gukévá tették a helyi tanácsok is. Az idén, nem számítva a terme­lőszövetkezetek és a földműves­szövetkezetek támogatását, mint­egy 145 ezer forintot fordítanak a könyvtárak állományának gaz­dagítására. 02 37901-88 lÉBiBOiSia Irta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLY 74. Múltak a napok, a hetek. Egyik boldog hónapot a másik követte. Rosette rajongó szeretettel vette körül »apukáját« és Lisette is el­halmozta szeretetével a fiút. A »szülők« már nemcsak a kislány előtt tegezték egymást. Gazsó egyre többször töpren­gett: vajon joga van-e neki eh­hez a játékhoz? Vajon elveheti-e az élettől azt a sok szépet, ami tulajdonképpen nem őt illeti meg. Joga van-e belopnia magát Rosette szívébe, van-e erkölcsi alapja ahhoz, hogy a kislány bál­ványozásának tárgya legyen? Aztán elhessegette magától eze­ket a gondolatokat... Nem, nem lehet az bűn, ha egy kislány lelki egyensúlyát helyreállítja, ha széppé, derűssé teszi napjait és ezzel örömet szerez anyjának is.. És... Igen... Lisette fel is kérte erre... Isisette... Mindig olyan furcsa melegség járja át szívét, ha rágondol... Olyan gyakran látja maga előtt az arcát!... Egy­szer a szomorút, máskor az ör- vendezőt, a mosolygó szeműt... Az asszonyt szintén hasonló gondolatok foglalkoztatták... Mi lesz ennek a vége? A fiú már gyakran volt a kis lakásban és Rosette egészen beleszeretett... De... csak Rosette kedvelte meg? Elpirult... Igen... A fiú kedves, jómodorú, de bizonyára csal; szánalomból vál'alta ezt p játé kot, mert jószívű... Szereti Roset­tet... Ezért játssza apuka sze­repét... Igen, játssza..., de med­dig?... És mi lesz, ha felgyógyul és nem játszhatja tovább? — Michel, — szólt legközelebb Gazsóhoz —, ne haragudj, hogy megkérdezem.... Gondolkodtál mái te sorsunkon?... — Igen... gyakran... — És?... — Én azt hiszem, leszerelek.. Ha megkérdeznéd, mire alapítom ezt a véleményemet, nem tud­nám megmondani... De valahogy úgy érzem, nem leszek sokáig légiós!... Leszerelek... És akkor szabad leszek! — És?... Itthagyod majd a Hos­pital Micke Levyt... És ezt a já­tékot még nehezebb lesz foly­tatnunk... — Játék? — Gazsó Lisette elé lépett és megfogta kezét. — Nem Én ezt nem szerepjátszásnak te­kintem. Lisette a férfi szemébe nézett, amelyből végtelen szeretet és őszinteség sugárzott. — Hanem? — kérdezte halkan — Nem csak Rosette kedvéért és szánalomból teszed? — Nem szánalomból — vála­szolt csendesen —, hanem azért, mert sze’ Üek... Hát pem érzed?... Lisette sírt is, nevetett is, és Gazsó karjaiba vetette magát... Szája a fiú szájára tap d , s hosszasan, szenvedélyesen meg­csókolták egymást. Amikor Li­sette nagysokára kibontakozott, a fiú karjaiból, az gyengéden le­törölte könnyeit és halkan sut­togta : — Ne sírj, kis Lisettem... mo­solyogj..., örülj, mint ahogy a kislányunk örül... Meglásd, nőm lesz semmi baj... Leszerelek és megkapom a francia állampol­gárságot... Dolgozom majd..! mindegy, hogy hol... Igaz, hogy odahaza egészségügyi voltam, de bármilyen munkát elvállalok..; Mindent megteszek értetek... No, így!... Mosolyogj... Lisette látszólag megnyugodva, boldogan sietett munkájára. Egész nap sugárzott arca, munkatársai nem tudták mire vélni megvál­tozását. Néhány nap múlva a légiós megkapta elmaradt zsoldját. A legközelebbi kimenőjén azonnal a bizsu-boltba sietett, s néhány ékszert vásárolt Lisette számára, aztán az egyik játékboltot sová- nyította meg egy csomó játékkal Lisette és kislánya nagy-nagy szeretettel fogadták az ajándé­kokat, s mindketten számtalan csókkal honorálták. — Apukám, ezért én is hozok neked holnap valamit — mondta Rosette mosolyogva. — Mit. kislányom? — Titok... De annyit elárulok, hogy te nagyon szereted... Hol­nap délutánra, a látogatási időre itt lesz... Másnap délelőtt Lisette lépett a kórterembe, mögötte a főorvos. Gazsó meglepetten vette észre, hogy az asszony szeme könnyes..; Hirtelen felült ágyában. — Mi történt? — kérdezte iz­gatottan. A főorvos válaszolt. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents